Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben Alan GodsaveA magyar idegenforgalom - tízmillió ember üzlete
Ma délelőtt előadást tartottam egy csoport hallgatónak a főiskolán, és a prezentációs készségekről beszéltem. Nagyon örülök, hogy most nincsenek itt, mert akkor láthatnák, hogy cserbenhagyott a számítógépem, és jelenleg egyetlen diát sem tudok használni. Nagyon bízom azonban abban, hogy később jobbra fordulnak a dolgok, és biztos vagyok benne, hogy nálam sokkal érdekesebb dolgokat is nézhetnek majd. Először is szeretném megköszönni a kedves meghívást. Nagyon tetszett a tegnapi hangverseny, jó tudni, hogy kilábaltak a gondjaikból, talán nekünk is sikerülni fog. És alig várom a ma esti reneszánsz vacsorát is, mert ezen egy halom pénzt megtakaríthatok. Ma este ünnepeljük ugyanis a házassági évfordulónkat és végre elvihetem a feleségemet egy reneszánsz vacsorára.
Szóval az első kép, amelyet éppen mutatnom kellene, egy Word Travel and Tourism logo lenne. Szeretném átadni Önöknek az új elnökünk, John Claude Baumgarten üdvözletét. John Claude régóta az idegenforgalom szakértője, és erősen elkötelezett Európa iránt, ami számunkra, a World Travel and Tourism Council munkatársai számára meglehetősen jó hír, mert ez azt jelenti, hogy a tágabb Európa iránt elkötelezett, és ezért támogatja az ebből a régióból elé vitt kezdeményezéseket. És ez egy ideig nem volt így, tehát ez mindenképpen jó hír.
Az is örömmel tölt el, hogy ismét Magyarországon tarthatok előadást. Olyan sokat utaztam az utóbbi időben más országokban, egyszerűen nem sikerült annyi időt tölteni itthon, Magyarországon, amennyit szerettem volna, bár bizonyos szempontból megérte. Más országokban járva figyelek az emberekre, és látom: szeretnek önmagukról beszélni. És szeretnek a szomszédaikról is beszélni. Amikor a szomszédos országokban járok, van egy visszatérő téma, amelyet gyakran emlegetnek: bárcsak mi is úgy tudnánk intézni az idegenforgalmat, mint Magyarország. Figyelik, hogy Magyarország miképpen adja elő az idegenforgalmat, és őszintén szólva tetszik nekik, amit látnak. Nekem is tetszik. Egyre gyakrabban veszem észre, hogy magyarországi idegenforgalmi brosúrákat használok jó gyakorlati példákként az előadásaimban, világszerte. Már nem kell állandóan az Egyesült Királyságba szaladgálnom jó gyakorlati példákért. És azért ez nagyon bátorító.
Amikor először érkeztem Magyarországra – mintegy tíz évvel ezelőtt –, nem gondoltam volna, hogy mindez lehetséges lesz. Akkoriban, amikor különféle magyarországi megyéket segítettem az idegenforgalmi stratégiák kidolgozásában, egyszerűen süket fülekre találtak az ügyfélközpontú megközelítést sürgető szavaim. Ráadásul a helyi idegenforgalmi ágazatban a helyi befektetések ösztönzésének előnyeit sem akarták igazán megérteni. Ha részt vettem egy megbeszélésen, annak mindig az volt a vége: “hozzák be nekünk a külföldi befektetőket” – csak ezt tudták hajtogatni. Másra nem is igen voltak kíváncsiak.
Még ennél is rosszabb volt, hogy tíz évvel ezelőtt a települések mindenképpen ragaszkodtak a meglévő idegenforgalmi eszközeikhez, amelyekkel még csak nem is tudtak megfelelően gazdálkodni. És folyamatosan elhanyagolták a tényleges, fontos feladataikat, például az infrastruktúráról való gondoskodást, a promóciót és a koordinációt. De a dolgok mára valóban megváltoztak.
És ez adta az ötletet a mai előadáshoz. Mert az utóbbi tíz év során Magyarországon az idegenforgalom mindenki ügyévé, illetve vállalkozásává vált. Természetesen nem az állami tulajdon régi értelmében, hanem az együttműködés szellemében.
Tehát. Az idegenforgalom természetesen rendkívül összetett üzletág. Nehezen is mérhető kellő pontossággal. Úgy látszik, rendbe jött a gép... köszönöm… ha nem bánják, egy-két gombot megnyomok… tehát, itt van az üdvözlet Londonból, az egész világból, és itt van a díj, amelyet én adtam Magyarországnak, mint a régió legjobbjának. Tehát. A turizmus mindenki ügye és üzlete, és igen összetett iparág. És itt szeretnék elöljáróban egy kis hírverést csapni, amit majd a World Travel and Tourism Council és egy nemzetközi kutatási testület készít Magyarország részére.
Az utazási és idegenforgalmi ágazatot túlzottan sokáig nem igazán értékelték úgy, ahogyan kellett volna, mint egy “mega-ágazatot” és a gazdaság erőművét, és azt sem vették figyelembe, hogy milyen módon használható fel az infrastruktúra fejlesztésében és a munkahelyteremtésben.
Amikor az idegenforgalomról beszélek, akkor egy komoly problémával mindenképpen szembetalálkozom. Az emberek még mindig nem tudják igazán, hogy miből áll az, amit idegenforgalmi iparágnak nevezünk. És hogy miért nevezem ezt mindenki ügyének és vállalkozásának? Csak nem akarom visszaállamosítani? Dehogy. Egyáltalán nem. Arra gondolok, hogy a közösség minden részének meg kell értenie és a sajátjának kell tekintenie az iparágon belül betöltött szerepét, mert ebben mindenki érintett, akár felismeri, akár nem. És ezért lelkesít engem sokkal inkább az, amit Magyarországon látok, mint amit a környező országokban tapasztalok. Tehát, milyen csoportokról és milyen szerepekről is lenne szó?
Mindjárt el is mondom, annak fényében, hogy én magam általában hogyan is látom és tanítom az utazás és idegenforgalom területét. Az angol nyelv itt nagy segítségemre van, mert angolul a négy fontos <B>A</B> betűs tényezőről beszélhetünk. A fordításban persze ez nem fog kijönni – angol szavak kezdőbetűiről van szó. A formális elemzés mindenesetre igen hasznos, két módon különösen a segítségünkre lesz. Egyrészt megmutatja, hogy a magán- és az állami szektor teljes mértékben független egymástól az életképes idegenforgalmi ágazat kialakulása szempontjából, másrészt pedig megmutatja, hogy a szóban forgó elemek léte és megfelelő működése nélkül sem középtávon, sem hosszútávon nem érhetünk el sikereket. Rejtegethetjük a hibákat, de manapság úgy nem lehet sikeres idegenforgalmi iparágat létrehozni.
A gyakorlat emellett arra is jó, hogy megmutassa, milyen eredményeket ért el az idegenforgalom fejlesztése Magyarországon, és egy-két olyan területet is meghatározhatunk, amelyek fejlesztésre szorulnak.
Vegyük tehát sorra a négy <B>A</B> betűs tényezőt.
Nyilvánvaló, hogy turisztikai vonzerőt képviselő dolgok (<B>A</B>ttraction) nélkül szó sem lehet turizmusról. Ilyenek lehetnek, pl. mindenféle hagyományos dolgok, mint a tengerpart, hegyláncok, egyebek, de lehet az épített környezet is, a szép régi városközpontok, hangulatos falvak. Történelem, kultúra, ilyesmi. Ezeknek a szabályozása és fenntartása általában az állam, a közszektor, az állam feladata.
A kivételek közé tartoznak például a tematikus parkok és természetesen a konferenciák és üzleti megbeszélések, ezek általában a magánszektorhoz tartoznak. Mit jelent mindez Magyarország vonatkozásában?
Vajon az állam oldaláról kellőképpen fenntartják-e a turisztikai vonzerővel rendelkező tárgyakat? Kellőképpen csomagolják-e és mutatják be őket? És vajon Budapesten és a Balatonon kívül a sokféle, egyéb vonzerővel rendelkező helyekre megfelelő marketinget alkalmaznak-e?
Az utóbbi évtized során természetesen nagyszerű haladást sikerült elérni. A piackutatás és a szegmentálás is kiváló. Abban azonban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy a termékfejlesztés terén volna még tennivaló.
A konferenciapiacon például fokozott együttműködésre lenne szükség az állami és a magánszektor között, a megfelelő típusú és minőségű létesítmények biztosításában és promóciójában. Véleményem szerint különösen a Hungexpo területe lehetne Magyarország büszkesége. Itt a szórakoztatóipar termékeinek széles köréből álló, összetett kínálatot és esetleg még jó minőségű szálláslehetőségeket is ki lehetne alakítani. Mindennek megvalósítása komoly elkötelezettséget és együttműködést igényelne az állami és a magánszektor szereplőitől.
További lehetőségnek tűnik egy Budapesten kívüli, jelentős regionális kiállítási centrum kialakítása, kihasználva Magyarország bővülő autópálya-hálózatát. Egy ilyen projekt rengeteg munkahelyet teremthetne. Összességében tehát az “Attractions” rovatot nyugodtan kipipálhatjuk.
Egy pontosan meghatározott és jól prezentált termék tekintetében, azt hiszem Magyarország ezen a területen mindenképpen piacvezető.
A következő terület a megközelíthetőség (<B>A</B>ccess). Az idegenforgalmi termék fenntarthatóságának ez természetesen szintén létfontosságú eleme. A látogatónak nem csupán az úti célt kell könnyen elérnie, de az is fontos, hogy ha egyszer megérkezett, akkor a környéken könnyen megtalálhassa a látnivalókat. Ezért az elérhetőséget két területre osztom. Egyrészt az elérhetőség nyilvánvalóan magában foglalja a közlekedés és mozgás minden formáját. Repülőgéppel, autóbusszal, gyalogosan, közúton és gyalogúton. E területen is egyaránt érintett a magánszektor és az állami szektor. Az infrastruktúra és a szabályozás terén azonban a fő felelősség az államé, az államnak kell gondoskodnia arról, hogy a szabályozás legyen hatékony és a közlekedési rendszer jellegének megfelelő. Itt is azt kell mondanom, hogy Magyarország kétségbevonhatatlanul győztes ezen a területen. A világ minden részéről érkező látogatók mind megjegyzik Budapest kiváló közlekedési rendszerét. Természetesen további autópályák szükségesek ahhoz, hogy az idegenforgalom előnyei az ország további területein is érvényesülhessenek, majd ez is kialakul. Ezt is kipipálhatjuk.
Számomra, mint külföldi számára, talán a legfontosabb, hogy miképpen üdvözölnek, amikor belépek az országba. Őszintén szólva tíz évvel ezelőtt inkább kezeltek valami terroristaként, mint turistaként. Ma beszélik a nyelvemet, mosolyognak, és jó utat kívánnak. Hogy miért említem ezt a "hozzáférés" - és nem az "attitűd" - címszó alatt? Azért, mert nem ütközöm pszichés korlátokba, amikor Magyarországra érkezem. Sajnos ez a környező országok némelyikéről nemigen mondható el.
Vannak-e a hozzáférhetőségen belül egyéb olyan területek, amelyeken Magyarország eredményeket ért el? Igen, például a brosúráik kialakításában. Ezek a hozzáférhetőség fontos összetevői. És ilyenek a városokban az eligazító táblák is. Ez is az állami feladatvállalás területe. Egyes régiókban azonban ezek nem igazán könnyen elérhetők. Némi diszkrét támogatás, szponzorok bevonása megfontolhatónak tűnik. Itt egyébként nem a szokásos útjelző táblákra gondolok, hanem az európai norma szerinti, barna és fehér színű turistaeligazító jelzésekre. Ezek nem azt mutatják, hogy miképpen lehet eljutni egy helyre, hanem azt, hogy miért érdemes. De, ismételten, és összehasonlítva más országokkal, Magyarország e területen is egyszerűen jó osztályzatokat kap. Arra kell csupán emlékezni, hogy a megfelelő tájékoztatás a hozzáférhetőség körének fontos eleme. És ha külföldi látogatókat várunk, akkor bizonyos dolgokat legalább angol és német nyelven közölni kell. Ezzel fokozhatjuk a látogatók elégedettségét, és biztosíthatjuk, hogy visszatérjenek.
Közismert tény, hogy a turista a gyomrával gondolkodik. Hol kaphatok egy kávét? Adnak itt ebédet? Mi lesz a vacsora? Vagy ha angolok, akkor “Hol kaphatok egy csésze teát?” Ezek nagyon fontosak a látogató számára. És ezzel eljutottunk az idegenforgalmi termék következő fontos eleméhez, a szálláshoz (<B>A</B>ccommodation).
És itt nem csak magáról az éjszakai szállásról beszélek, hanem a barátságos vendégfogadás és vendéglátás minden tényezőjéről. Ide tartoznak az üzletek is, tekintve, hogy a turisták az utazási költségeik mintegy 65 százalékát a kiskereskedelemben költik el. Ennek a tényezőnek a léte elengedhetetlen fontosságú annak biztosításában, hogy a látogató kellő időt töltsön az úti cél területén, és főképp, hogy költekezzen. Ideális idegenforgalommal rendelkező gazdaságban ez az elem szigorúan a magánszektorhoz tartozik. Magyarországnak nem kellett sokat fejlődnie ezen a téren, ellentétben a régió néhány más országával. A privatizációs folyamat nagyrészt sikeres volt, és mára mindenki belátja, hogy az igazi versenyelőny a vevő színvonalasabb kiszolgálásában rejlik.
A vállalatok számára nem volt könnyű belátni, hogy az alkalmazottaik – különösen azok, akik közvetlenül az ügyféllel állnak kapcsolatban – a legfontosabb értéknek tekintendők. De azt hiszem, az elmúlt tíz év alatt e téren is jelentős előrelépést sikerült elérni. Egy dologra azonban felhívnám a figyelmet. Akik nem képesek így gondolkodni, végül lemaradnak a versenyben és megelőzik őket azok, akik hajlandók differenciálni, és hajlandók kimagasló színvonalon kiszolgálni fogyasztóikat.
Az életképes szállásadó ágazat léte nemcsak ahhoz elengedhetetlen, hogy a látogató a lehető legjobb élményeket szerezhesse, hanem az egész helyi idegenforgalmi iparág fenntarthatósága szempontjából is létfontosságú. Ebből származik a bevétel legnagyobb része. A szálláslehetőségek minősége egyébként befolyásolja az adott helyet felkereső látogatók jellegét és minőségét is. Azt hiszem, az eddigieket kipipálhatjuk.
Itt azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy Magyarországnak sem szabad a túlszabályozás csapdájába esnie. A régió egyes országaiban már elkövették ezt a hibát. A turizmus dinamikus és folyamatosan változó üzletág, és a legkevésbé hiányozna a rugalmasságát korlátozó szigorú szabályozások terhe. A minőségi besorolásokat a piac hozza létre, ez nem szabályozási kérdés. A szállodák méretének meghatározása nem a kormányzat feladata. Magyarország EU csatlakozását követően az EU előírásai – különösen az egészségügyi és a biztonsági szabályok – azonnal érvénybe lépnek. Magyarországon is éppen elég lesz a magyar idegenforgalmi vállalkozások számára, ezek teljesítése, nem hiányzik, hogy ezek mellett még egy halom bürokratikus szabályozás is legyen. Amint mondtam, Magyarország tehát igen jól teljesít a szállásadás területén.
Mint ügyfél, tanácsadó, sőt mint oktató, tudom, hogy a vezetés gondolkodásában és a termékek eladása, a szolgáltatások nyújtása terén is alapvető változások voltak. Manapság a bolti eladó tényleg meghallgat és igyekszik azt eladni nekem, amit én venni szeretnék, nem pedig azt, amiről ő gondolja, hogy szükségem lenne rá. Az étteremben a felszolgáló egyre inkább igyekszik a lehető legnagyobb élményt nyújtani nekem, a fogyasztónak, és megpróbál különlegességeket kínálni az étlapról. Kávét kapok, egy jó pohár bort, stb.… A szállodában emlékeznek arra, hogy nemdohányzó szobát kérek. Jó, előfordul olykor egy-egy kellemetlenség, ezek a régi időkre emlékeztetnek, de az ilyesmi egyre ritkább.
Az idegenforgalommal foglalkozók többsége, attól tartok, csak az eddig sorra vett három A betűs tényezővel foglalkozik. Én azonban úgy vélem, hogy ez az utolsó A a legfontosabb a fenntartható idegenforgalmi termék kialakításában. Ez az a pedig az attitűd. Voltaképpen ez köti össze az összes többi tényezőt. A látványosságok és turistacsalogató termékek kialakításában az ügyfélközpontú attitűd legyen a legfontosabb. Például a hozzáférhetőség kialakítása vagy az elhelyezési csomag kialakításában. Nézzünk meg három olyan területet, ahol az attitűd különösen fontos és lássuk, milyen eredményeket sikerült elérni.
E területen is láthatjuk majd, hogy az állami - és a magánszektor szereplői egyaránt érintettek.
Először vegyük a kormányzat hozzáállását. Üdvözli-e a látogatót, vagy hosszadalmas és komplikált vízumeljárással nehezíti az életét? Mindez esetenként azt megelőzően kezdődik, hogy a látogató elindulna otthonról, és ez a legelszántabbak kivételével mindenkit elriaszt. Magyarország minden ilyen korlátozást megszüntetett. Így a Magyarországra érkező látogató első benyomása teljes mértékben kedvező. Az első benyomások határozzák meg ugyanis a látogatónak az adott országhoz való viszonyulását. És azt tudni kell, hogy ezek jóval magának az utazásnak a megkezdését megelőzően kezdenek kialakulni. Hogyan és mikor tud a célország kedvező benyomásokat kialakítani a látogatóban? Ezt tulajdonképpen a látogató saját országában kell indítani, egyrészt a reklám, másrészt a promóció eszközeivel, de legfőképpen a hatékony PR eszközök alkalmazásával. A rossz hír mindig nagyon gyorsan terjed, a média szereti felkapni. A szomszédos országban dúló háborúk, zavargások, a bűnözés, a robbantások, az éttermi túlszámlázások és hasonló negatív jelenségek percek alatt megjelennek a médiában, és azután hetekig mindenki ezen csámcsog.
Fontos tehát, hogy ezeket a kedvezőtlen híreket folyamatos jó hírekkel, a Magyarországról szóló pozitív képekkel ellensúlyozzuk. E téren is jelentős előrelépések voltak. Miután 1990-ben Magyarországra érkeztem, otthon, az Egyesült Királyságban előadást tartottam egy csoport posztgraduális hallgatónak. Megkérdeztem őket, szerintük milyen lehet az élet Magyarországon. És olyanokat válaszoltak, hogy szürke, nemigen van mit enni, mindenhol hosszú sorok állnak, ja, és persze harckocsik vannak az utcákon. Ez azért már 1990-ben sem volt így. De miért is beszéltek így a fiatalok? Főképp az 1956-os eseményekről szóló híradókból, és a keleti tömb legrosszabb területeiről származó képekből összeállított benyomásaikat írták le. Ennyit ismernek. Szerencsére mára megváltozott a helyzet. Az emberek már nem szánakoznak rajtam, mert a világ egyik legszebb városában élhetek. A jó hírek mára elterjedtek, de folyamatosan meg kell erősíteni ezeket. Különösen ott, ahol alig tudnak valamit Európa földrajzáról. Sajnos, nem kell túlzottan messze utazni ahhoz, hogy olyan emberekkel találkozhassunk, akik összekeverik Budapestet és Bukarestet, Szlovéniát és Szlovákiát. Korábban említettem a határőröket és a bevándorlókkal foglalkozó tisztviselőket. A változás e téren alapos és igen bátorító. Az emberek – és különösen a turisták – által a rendőrségről alkotott kép azonban javításra szorul. Ne feledjük, “képről” beszélek. Ez nem a tényleges teljesítmény mérőszáma – a percepciók különféle nézetek és attitűdök összessége, ezek a rendelkezésre álló információkból, főképp a szóbeszéd alapján állnak össze. Tehát nem feltétlenül helyesek. De ha elég gyakran ismételgetik, akkor a közhit részévé válnak. Kérdezzük meg bármely külföldit, aki Magyarországon lakik, és autót vezet – előbb-utóbb meg fogja jegyezni, hogy a rendszámtáblán a V betű a “victim”, az áldozat jelzése.
Ez egyszerűen annyit jelent, hogy ha megállítja őket a rendőr, akkor az attitűdjük szükségtelenül védekezővé és ellenségessé válik, ami egyfajta önbeteljesítő jóslatkén működik, mert a rendőr tényleg lehetetlenül és támadólag fog viselkedni. Az idegenforgalmi iparág sikere tehát olyan területeken is az állami szerepvállalás függvénye – most jut eszembe, elfelejtettem az attitűdöt kipipálni –, amelyek nem is tartják magukat az utazási és idegenforgalmi ágazatban érintettnek. Ennek ellenére az ágazat résztvevőinek jelentős részénél nagyobb hatással vannak az ágazat sikerességére.
A kormányzati attitűdökkel kapcsolatosan megemlíteném a rugalmatlan és bürokratikus hozzáállás veszélyeit. Tudok olyan sokmillió dolláros üzletről, amelyet Magyarország elveszített, mert nem sikerült működőképes megoldást találnia egy egyszerű bürokratikus problémára. Ez annál inkább szomorú, mert egy olyan területről van szó, ahol nagyon nagy szükség lenne a munkahelyekre és a befektetésekre.
Nézzük át gyorsan az attitűd további vonatkozásait, amelyek befolyásolhatják a turizmus termékminőségét, és ezáltal az életképességét. A látogató ellenséges fogadtatása, vagy az, hogy némelyek a bűnözés vagy a kizsebelés célpontjának tekintik komoly mértékben befolyásolhatja az idegenforgalom alakulását. A jó közbiztonság szintén nagyon fontos tényező. A rossz hírek nemcsak a média révén terjednek gyorsan, hanem a szóbeszéddel is. Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy Magyarországon e téren van még tennivaló. És ez egy olyan terület, amely a másik három A eredményeit komolyan ronthatja, ha nem sikerül előrelépni.
Mi a helyzet a helyi lakossággal? Valamikor régebben részt vettem a Magyar Turisztikai Egyesület, a MATUR konferenciáján, és megkérdeztem a résztvevőket, hogy véleményük szerint hányan dolgoznak Magyarországon az idegenforgalom ágazatában. Kaptam néhány meglehetősen ésszerű számot – úgy kétszázötven-háromszázezren –mondták, mire én azt mondtam, hogy nem, Magyarországon több mint tízmillió ember dolgozik az idegenforgalomban. Mert mindenki, akivel a látogató találkozik az utcán, a metrón, a közúton, a bolti kiszolgáló, a vonatjegy-eladó, mind része a látogató élményének, így része az idegenforgalmi terméknek. Ez az a terület, ahol különösen nagy szükség van az állami és a magánszektor közötti együttműködésre. És ahol oly nagy örömmel láttam az idegenforgalmi tárca részéről az igazi erőfeszítést, amelynek célja az idegenforgalom előnyeinek tudatosítása volt. Különösen arra a kiváló kampányra gondolok, ahol az a kislány a virágokkal a kezében arra kéri az embereket, hogy mosolyogjanak az idelátogatókra – ezt az üzenetet időről-időre meg kell erősíteni.
Véleményem szerint Magyarország alapjában véve barátságos és nyílt lakossága az ország egyik legfontosabb idegenforgalmi értéke, ezért is mondhatom, hogy Magyarországon sokkal jobban érzem magam, mint számos más országban, ahol eddig rövidebb-hosszabb időszakokat töltöttem el. Vannak persze problémás szegmensek, de ezt a területet is kipipálhatjuk.
Az attitűd kérdéskörében a vállalkozók, kereskedők alkotják az utolsó csoportot, amelyet ma értékelünk. Itt az a feladat, hogy meg kell győzni a kereskedőket az ismétlődő üzlet fontosságáról. Nem az a cél, hogy egyszer egy nagyot kaszáljanak. Az ugyan igaz, hogy egyes turisták soha nem jönnek vissza. Ez azonban nem igazolhatja a rövidlátó “jól megkopasztjuk a külföldit” stratégiát. Ne feledjük, hogy az elégedett ügyfél öt embernek meséli el élményét, az elégedetlen nyolccal osztja meg. Az utóbbi szám szerintem ennél sokkal nagyobb is lehet. Különösen, ha egy idegenforgalmi oktatót bosszantanak fel, mert én például mindenkinek elmondom, ha rosszul bántak velem, és ez évi több száz embert jelent.
Remélem, sikerült megmutatni, hogy az idegenforgalom csak ott működhet sikeresen, ahol az állami és a magánszektor hatékonyan képes az együttműködésre.
Remélem, az is kiderült az eddigiekből, hogy büszke vagyok magyarországi kapcsolataimra, szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen vendégszerető országban telepedhettem le.
Az utóbbi tíz év mindkettőnk számára igen izgalmas volt. És azt hiszem, mindkettőnknek meg kellett tanulnia alkalmazkodni ahhoz, hogy a dolgokat különféle módokon lehet végezni. És izgatottan várom a következő tíz évet. Az újjáéledés nagyjából megtörtént, és most szeretném látni Magyarország növekedését és gazdagodását. Ebben különösen érdekelt vagyok, miután megszületett a kislányom, és szeretném, ha sikeres élete lenne a szülőhazájában. Ha tíz év múlva esetleg ismét meghívnak ide, talán már tanulok tőle annyit magyarul, hogy ne legyen szükség tolmácsra. Remélem így lesz.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!