Vissza
a kezdőlapraDr. Kádár Béla:Magyar gazdasági átalakulás és a külföldi tőkebefektetések
A mezőgazdasági forradalom, az ipari forradalom gazdasága után már itt van a mindennapi valóságunkban a tudás bázisú, szellemi tőkefelhalmozásra, információáramlásra, tudáshasznosításra alapozott új típusú gazdaság. Ez is egy fejleménye a konfrontációnak. Mindebből fakad, hogy ha a gazdasági folyamatok ilyen mértékben határozzák meg a rendkívül költséges tudományos-technikai folyamatot, amelyekhez az erőforrások csak világméretekben mozgósíthatók, s amelyek hasznosítása csak világméretekben jelentkezhet, ennek egy természetes következménye a globalizáció. Az országok közötti gazdasági határok eltűnése vámok, kereskedelmi korlátok, pénzügyi, technológiai áramlási korlátok eltűnése. Itt állunk ebben a szép új világban, ahol a nemzetgazdaság, a nemzeti szuverenitás egyrészt megkopik, másrészt átértelmezendő. Ebben a feltételrendszerben indult meg egy évtizede a magyar, a kelet-közép-európai, sőt még a kelet-európai átalakulás is, amelynek több lényeges pillére volt. Természetesen a politikai rendszerváltás az egypártrendszerből a többpártrendszer, parlamenti demokrácia felé, a tervgazdasági rendszerből, vagy nálunk a módosított tervgazdasági rendszerből a piacgazdaság felé. De jelentett egy kötődést egy koncepcionális, reálgazdasági, szervezeti integrálódást, ha úgy tetszik külgazdasági súlypontváltást az egykori keleti partnervilágtól a világ legfejlettebb országai felé. Természetesen jelentett értékrendi változást is.
Most végignézzük, hogy Magyarország milyen teljesítményeket ért el a 10 évvel ezelőtt felgyorsult átalakulási folyamatban. Itt jegyezzük meg, hogy 1968 óta kísérleti laboratórium jelleggel Magyarország több vonatkozásban, vagy történelmi sorstársainál nagyobb mértékben kóstolt bele a piacgazdaság működési mechanizmusainak örömébe. Tehát mindaz, ami 1989-ben megjelent nálunk az emberek tudatában, a lezajlott folyamatok mellett, azért kísérleti laboratórium jellegűnek tekinthető. Mintegy 100 millió dollár külföldi működőtőke érkezett az országba, létrejött egy kétszintű bankrendszer, az akkori GDP 18 %-ára rugó magángazdaság működött és 1989-ben az akkori import 15%-át érintő liberalizálást vezettek be. De hát ezek ízelítők voltak, nem a gazdasági folyamatok tömegszerűségére utaltak. Ha most 10 éves távlatban visszanézünk, az átalakulás, ha úgy tetszik nemzetközi mércében is jelentős volt.
Jövő héten lesz annak az OECD tanulmánynak a közzététele, amelyet a magyar szabályozási rendszerről készítettek Párizsban. Ebben a szerzők leírják, hogy Magyarország túljutott az úgynevezett átalakulási, fejlődési szakaszon. Ma már a magyar gazdaság fejlődési folyamatait a többi fejlett piacgazdaságra jellemző működési mechanikusok, és problémák jellemzik. Nálunk - most már hivatalos vélemények szerint - is lezárult az átalakulási folyamat. Ebből a szempontból tehát nem illetéktelen visszatekinteni erre a folyamatra. Hogy lássuk, ebben az átalakulásban Magyarország az első 10 évben viszonylag jobb hozománnyal került ki már eddig is, mint történelmi sorstársai. A gazdaság nyitottsága ma a térségben kimagasló. Intézményrendszerünk, jogalkotási rendszerünk, európai uniós minősítés szerint is a legmagasabb Európa-érettséget ért el. Kétségtelen tény, hogy a legutóbbi években már a magyar gazdaság is dinamikus pályára került. 1999 vége, 2000 eleje az az időszak, amikor Magyarország GDP-je, bruttó hazai terméke elérte az 1989-es színvonalat. Igaz, hogy más szociális elosztásban, illetve más termelési, felhasználási, kínálati struktúrában, megújhodott a magyar gazdaság, termelési, kibocsátási szerkezete.
Hadd utaljak arra, hogy 1999-ben nemzetközi mércék szerint a magyar kivitel 23%-a volt úgynevezett csúcstechnikai termék, további 40%-a technológiailag magas korszerűségű termék és csupán kevesebb mint 40%-a, amely természeti erőforrásoknak, vagy alacsony technológiai intenzitású terméknek minősíthető. Ez a teljesítmény teljesen egyedülálló a régióban, történelmi sorstársainknál ez az arányszám lényegesen alacsonyabb. Ráadásul úgy, hogy - vessenek egy pillantást a statisztikára - 1989-ben az akkori csehszlovák, lengyel kivitel dollárértékben 60-80 %-kal múlta fölül az akkori magyar színvonalat. Ma Magyarország kivitele 1989. óta dollárértékben csaknem háromszorosára nőtt, és Magyarország ebben az évben egy főre már csaknem 3000 dolláros exportot fog lebonyolítani. Messze többet, mint a volt szocialista országok bármelyike és nagyságrendileg is behozta tulajdonképpen a korábbi csehszlovák és lengyel szintet.
Nos ezek az összefüggések utalnak arra, hogy Magyarországon az átalakulási folyamat végül is a hosszú távú terveket illetően sikeres volt. De ez sem kendőzi el azt a tényt, hogy az 1989-ben megfelelő stratégia hiányában elindult átalakulás alapjában spontán volt. A volt szocialista realitásokat figyelembe nem vevő nemzetközi tanácsadás, - időnként politika kikényszerítés - következtében a szükségesnél, lényegesnél nagyobb veszteségekkel, és áldozatokkal jár. Most már azon fölösleges siránkozni, de hát az tény, hogy olcsóbban is meg lehetett volna úszni, ha figyelembe veszünk néhány olyan specialitást, amely az átalakulás útjára lépő szocialista országokat jellemezte. Ha nem keverte volna a gazdaságpolitika oly gyakran a cél és az eszköz sorrendiségeket, oksági kapcsolatokat, ha nem abból indultunk volna ki, amit Washingtoni konszenzusnak minősítettek, hogy először a makroökonómiai, a pénzügyi stabilizáció, majd a liberalizáció illetve a privatizáció, és csak aztán következik az intézményépítés... Intézmények kialakítása nélkül nagyon nehéz rendszert váltani. Az állam szerepe és befolyása az önkormányzatok, az önálló bíróságok, a rendőrség, a vámhatóságok, illetve a pénzügyi felügyeletek szerepének tisztázása nélkül, egy ilyen nagyszabású történelmi átalakulásban, természetesen és elkerülhetetlenül felerősödik. A rablókapitalizmus vonásainak a kezdeti visszafogása természetesen jóval kedvezőbb eredményeket adhatott volna. Nem volt feltétlenül szükséges másfélmillió munkahelyet, illetve a GDP 21%-át elveszteni az átalakulás első éveiben még akkor sem, ha ez az arány lényegesen alacsonyabb is volt, mint a volt szocialista tábor egésze.
Nyilvánvaló, hogy az átalakulás fő értéke a piacgazdasági rend megalapozása, új magánvállalkozói réteg kialakítása. Ha úgy tetszik a tőkés társadalmi rend, polgári rend közelvitele a lakossághoz, a népességhez egy olyan restrikciós politikával, ami nem vette figyelembe, hogy még tizenvalahány évvel ezelőtt a világnak ezt a részét hiánygazdasági övezetnek nevezték. Ahol a makrogazdasági egyensúlyt nem a kereslet korlátozásával, hanem a kínálat bővítésével lehet elősegíteni. Kemény jövedelemkorlátozás, keresletkorlátozás körülményei között nagyon nehezen volt elképzelhető egy új magyar kis- és középvállalkozói réteg sikeres fejlődése. Elkerülhetetlenné vált, hogy az átalakulás fő motorja nem az országon belüli gazdasági erők működésének az eredménye volt.
Kezdetben elhanyagolásra került az intézményrendszer fejlesztése. A pénzügyi közvetítőrendszer szerepének a felismerése nem jelent valódi liberalizációt úgy, hogy közben nem erősítem meg a gazdasági élet belföldi szereplőit, azoknak a versenyképességét. Ráeresztek egy kínálati sokkot akkor, amikor amúgy is van a keleti piacokon egy keresleti sokk, a piac eltűnése, amelyet nem a magyar kormány és magyar üzleti szereplők generáltak, hanem az ottani politikai folyamatok. Nos ilyen körülmények között a veszteségek hatalmasak voltak. Természetes következmény volt, hogy a privatizációban a külföldi eredetű tényezők jóval nagyobb szerepet játszottak. A vagyonvesztés mértéke jóval nagyobb volt, és a lakossági hangulatot és közérzetet illetően azt sem szabad elfelejteni, hogy mi a cél és mi az eszköz. A lakosság az államháztartási egyensúly fél, vagy egy százalékos javítását sosem tekinti olyan célnak, mint az életminőség, illetve életszínvonal javulását. A pénzügyi folyamatok – és ezt ebben a pénzügyi körben nyugodtan el lehet mondani - nem kiváltói az egészséges gazdasági fejlődésnek, hanem tükröződései. Egy egészséges gazdaság egészséges pénzügyi viszonyokkal jellemezhető. A pénzügyi viszonyokat lehet átmenetileg javítani rövidtávon, de a gazdaság természete visszaüt furkósbottal. Csökkenthetem restrikcióval az államháztartási deficit nagyságát akár a GDP-t 3%-kal! De meddig? Egy évig? Azután megint visszatér oda, ami a gazdaság természetes teljesítőképességéből adódik.
Nos, hogyan tartozik mindehhez a külföldi tőke? Amit az előbb elmondtam, azt hiszem a válasz már egyértelmű. A magyar gazdasági átalakulásban igen nagy szerepet játszott a külföldi tőke. Ha most megnézzük, hogy miből fakadhat a magyar reneszánsz, a magyar felemelkedés, a választ is ebben az irányban kell keresni. Nézzük meg egy kicsit, hogy miben volt Magyarország sikeres, különösen az elmúlt évtizedben. Hol vannak olyan magyar tevékenységek, amelyek az átlagosnál jóval kedvezőbb nemzetközi terepet jelentenek? Mennyi is Magyarország aránya a világ GDP-jében és a világ lakosságában? 1,6 ezrelék! Kicsi ország vagyunk, mi nem diktálhatunk szabályokat, törvényeket senkinek, csak alkalmazkodni lehet. Mennyi Magyarország aránya a világkereskedelemben, illetve a világexportban? Felhívom figyelmüket, hogy akik örök nemzeti mélabú és pesszimizmus viszonyai között szeretik eltölteni életüket, azok most ne figyeljenek. Tíz év alatt megkétszereződött Magyarország világkereskedelmi jelentősége! Melyik az a tényező, ahol kimagasló az ország jelentősége? A külföldi működő tőkebefektetéseknél! A külföldi működő tőkebefektetések ma a világ teljességében kb. 3000 milliárd dollárra rúgnak. Magyarországon ez jelenleg 21 milliárd. Itt már 7 ezreléknél tartunk! Tehát ha megnézzük Magyarország jelentőségét, teljesen egyértelmű, hogy a külföldi tőkebefektetések vonzási teljesítménye a legkedvezőbb. Miért meghatározó jelentőségű ez? Mert az elmúlt fél évszázad nemzetközi gazdasági történelme egyértelműen jelzi, hogy rendkívül szoros összefüggés van egy ország felzárkózásának, felemelkedésének, modernizálásának, nemzetgazdasági teljesítményeinek szintje, sebessége, és a külföldi tőke beáramlásának sűrűsége között. Nincs ellenpélda! A szenofóg, tőkeellenes, a tőkeáramlásoktól elzárkózó országok az elmúlt félévszázad során gyors ütemben leszakadtak. Ahol gyorsütemű felemelkedés volt, ott ez az összefüggés mindenütt nagyon szoros. Eredményeink értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy világátlagban az elmúlt 20 évben a termelés, a világ GDP-je kétszeresére nőtt, a világexport háromszorosára, a világ tőkekivitele négyszeresére. A legdinamikusabb területen érte el Magyarország a legnagyobb teljesítményeket. A jelen tőkebefektetési sűrűség pedig a jövő építésének hordozója, a jövő alakításának a fő tényezője a nemzetközi tapasztalatok szerint. Ha most magyar reneszánszról beszélünk, a reneszánsz hordozóiról, erőiről, akkor nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az alapot, hogy Magyarországon egy lakosra 2000 dollár értékű működő tőkebefektetés jut. Nem spekulatív-, nem portfolió-, nem kölcsöntőke, hanem munkahelyet teremtő, technológiát hozó, piacot hordozó, teremtő, és a nemzetközi szervezeti, vállalatgazdasági integrációba bekapcsoló külföldi működő tőke. Forint direkt investment, közvetlen tőkebefektetés. Ez Magyarországon 2000 dollár. A világ átlagában 500. A volt szocialista országok átlagában 700. A legnagyobb kelet-európai, ha úgy tetszik tőkefelszívási vetélytársainknál, Lengyelországnál 1000, Csehországban 1300 USD. Ha áll az a tétel, hogy a jövő globális világgazdaságában a külföldi tőkebefektetés fogja az országok pozícióit alapvetően befolyásolni, akkor az elmúlt 10 évben kialakult versenyelőny, ez Magyarország felemelkedésében, reneszánszában alapvető jelentőségű lesz. Továbbá hadd emlékeztessek arra, hogy már 1994 végére a volt szocialista országokba befektetett működő tőke fele Magyarországra érkezett. De ez még jelenleg is több mint 25%. Annak ellenére, hogy a többi ország is fölzárkózik a versenyben. Ez a kicsi 10 milliós Magyarország szerepe a nemzetközi tőkepiacokon, amelyek modernizáció-hordozók. S természetesen ahhoz, hogy tartós felemelkedésre számíthassunk, és hogy Magyarország elérje azt a relatív szintet, amit legalább a második világháború előtt elfoglalt az európai országok csoportjában, ezt a hátrányt le kell dolgozni. (Akkoriban a mai uniós országok GDP-je kb. 40%-kal múlta fölül az akkori 1937-es, magyar GDP-t. Ez bizony ma az Uniós átlagban négyszeresen nagyobb. Nem 40%-kal!) Ez egy generációs, 20-25 éves, nagyon kemény munkát igényel, és ennek a folyamatnak nagyon sok követelménye van. Egy globális világ természetes követelménye a versenyképesség állandó gondozása, javítása. Ez a versenyképesség nem pénzügyi kategória, hanem az államigazgatás, a pénzügyi rendszer, az infrastruktúra, a környezetvédelem, a rendőrség, a vám és pénzügy igazgatásának szinkronizált javítása. Nem részkérdés, hanem összterápia.
Ahhoz, hogy egy ország mozgósítani tudja az erejét, nemzeti konszenzusépítésre van szükség pszichikailag. Minden szereplőnek, a pártoknak, az érdekképviseleti szerveknek, a régióknak és szakmai szövetségeknek a kormányzat általi harmonizált együttműködése egy közös nemzeti cél, közös nemzeti stratégia megvalósítása érdekében. Külföldi tőke oda jön be, ahol a versenyképesség folyamatosan javul, ahol jó a hangulat, a környezet, a belső stabilitás, nincsen belső konfliktus, ahol rugalmas a munkaerőpiac, ahol nincsenek konfliktusok.
De itt egy nagyon fontos követelményt meg kell most jegyeznünk. Az idő Magyarország számára dolgozik abból a szempontból, hogy az Európai Unió elindult kelet felé. Ha tetszik, ha nem, Milánóból Kijev felé Berlinből Moszkva felé mozognak a logisztikai rendszerek. Ma Európa és a világ kénytelen figyelmet fordítani a balkán régióra, ukrán régióra, sőt Putyin óta az önérdek érvényesítő, és törekvésben, képességben megerősödött Oroszországra is. Ez Magyarországot stratégiailag felértékeli az elkövetkező időkben, nemzetközi figyelem középpontjába állítja. Ezek fontosak számunkra, mert ez Magyarország hídépítő szerepét jelenti. Nem csak a múltból a jövő felé, hanem a Balkán és Kelet-Európa felé. Ehhez a tőkebefektetések jelentenek a jövőben is pénzügyi bázist. Ezt a bizalmat kell karbantartani, kormányzati gazdaságpolitikával, hosszú távú gazdaságpolitikával terelni, irányítani. (Csak az öreg tábornokok készülnek az elmúlt idők háborúira, mondta Klausewitz 160 évvel ezelőtt.) Most nekünk a jövőt kell megragadni a Széchenyi mondás szerint. Ma már nem a mezőgazdasági, még csak nem is egyszerűen a feldolgozóipari tőkebefektetések jelentik a jövőépítést. Most egy olyan szakasz határán vagyunk, amikor a computer konjunktúra átmegy Internet konjunktúrába. Ez lesz az elkövetkező 10 év fő frontja. Erre az elektronikus világra a kormánynak, a pártoknak, a tömegtájékoztatásnak fel kell készítenie az országot. De a jövőkutatónak már látni kell, hogy az elektronikus konjunktúra után 10-15 év múlva itt lesz a biológiai, genetikai forradalom. Amikor a genetikai tudományágakba, tevékenységekbe, a genetikailag manipulált élelmiszerekbe történő befektetések, fejlesztési készségek alakítják majd a vállalatot, és országok sorsát. Nekünk itt most jó adottságaink vannak általában is. A magyar oktatási rendszer minden gyarlóságai ellenére még mindig jobb, mint a nyugat-európai, nem is szólva az amerikairól. A genetikai forradalomban a magyar mikrobiológiai alapkutatásoknak nemzetközileg kimagasló teljesítménye van. Erre lehet felépíteni azt a katedrálist, amely majd 2010 és 2020 között a magyar reneszánsznak lehet a további hordozó rakétája.
Nos azt hiszem, hogy ezen a konferencián nagyon sok muníciót kapunk azokra részletkérdésekre is, hogy mi az a hordozórakéta, milyen az építési és előállítási folyamata. A feladatra, amellyel a kormánynak, a pártoknak és az ország egészének meg kell majd birkóznia. Ehhez kívánok mindannyiunknak sok sikert és egy kis szerencsét is!
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadások anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon.
Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!
Hozzászólás:Egy adat valahogy mindig kimarad a térségbeli közvetlen külföldi befektetések elemzésénél: Észtországban 1650 dollárnyi "FDI" jut egy lakosra (1,4 millió főre 2,4 milliárd dollár). Persze lehet, hogy nem is reális régiónkhoz sorolni ezt az északi országot, már csak azért sem, mert ennek a 2,4 milliárd dollárnak 70 százalékát svéd és finn cégek fektették be.
Szilágyi BalázsSajnos a szerkesztők közül senki nem tudja, mi az FDI. Azt FBI-ról van fogalmunk, de ide nem tudtuk kapcsolni. Köszönetel vennénk egy továbbképzést. Mindenesetre gratulálunk balti rokonainknak, s ebből is látható, miért emlegetik őket elsőkörös tagjelölteknek.SL