Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben Dr. Kindler JózsefA felsőoktatás forgatókönyvei
Gyorsan változó világunkban sok minden megtörténhet, és számos példa bizonyítja, hogy a korlátozott racionalitásunkkal csak viszonylag kevés fejleményt láthatunk előre. Ezért a Magyarország reneszánsza a harmadik évezredben c. konferencián célszerű forgatókönyveket felvázolni a lehetséges történésekről, és a magyar felsőoktatás jövőjét ennek keretében szemlélni. Ha a jelenlegi helyzetet tekintjük, akkor egyet érthetünk Lustiger francia bíborossal, aki azt mondta egyik jeles könyvében: “A pénz lett az egyedüli mércéje a társadalmi javaknak és értékeknek. Mindennek meg van az ára, minden redukálható megbecsült értékére. Ez a monetáris logika társadalmunk egész területét teszi tönkre. Mert ha kizárólag a piaci törvények számítanak, akkor miért ne lehetne megvásárolni a gondolatokat is, a döntéseket is ugyanúgy, mint a fogyasztási javakat?” Ugyancsak ő fejezi ki azt a gondolatot, amely konferenciánk jelenlegi szekciójával kapcsolatos. Ismét idézem, hogy: “A társadalmak fejlődését nem politikai rendszerek határozzák meg, sem pedig termelési módok, hanem a kultúra.” Másrészt viszont az is igaz, miként írja, hogy az emberi társadalom legfontosabb elemeit pillanatnyilag képtelenek vagyunk kezelni. Legalább egy vagy két emberöltőre lesz szükség ahhoz, hogy kezelhető stádiumba kerüljenek. Ez viszont a kultúra egészének szolidaritását feltételezi. Természetesen csak mesterségesen és önkényes szűkítéssel tudnánk kiragadni a felsőoktatást a teljes rendszerből és ezért a szakértő Hans Wanson elvét és módszerét követve, az általa 1992-ben alaposan kimunkált forgatókönyvek vetületében nézzük meg a felsőoktatást. Öt alapvető forgatókönyvet fogalmazhatunk meg úgynevezett ideáltipikus változatban. Ez azt jelenti, hogy a forgatókönyvek csak a leírásban jelennek meg tisztán, egymástól elhatárolva. A valóságban egyes jellemző elemeik fellelhetők a másik forgatókönyvben is. Az első forgatókönyv az úgynevezett Les affaires kapitalista úté. Itt a mozgatórugó a szabad vállalkozás kedvező körülményeinek megteremtése - minden más megfontolás másodlagos. A lehető leggyorsabban bevezetendő a piaci rendszer, a konvertibilis árfolyamok elsőbbségével, a külkereskedelem gyors liberalizációjával és az állami vállalatok eladásával. Az állam itt visszavonul a közéletből, az elsődleges cél a stabil, monetáris viszonyok megteremtése, a társadalmi és politikai kohézió elhanyagolható. A vállalkozói ügyesség a spekulatív és kereskedelmi tevékenységekhez kapcsolódik. A kormányzat politikája a gazdaság neoklasszikus vagy monetarista politikájára épül. Főként a piac tisztítóerejében bízva. Az állam szerepe pusztán szabályozó, s csak a játék szabályainak szavatolására épül. Az újgazdagok és az elszegényedett emberek között éles a határvonal. Ebben a forgatókönyvben a társadalmi és politikai előfeltételek elhanyagoltak. A gazdasági racionalitás uralja a jogi és politikai racionalitást. Az állam szerepe az átmeneti folyamatban elhanyagolt, és a centrifugális erők nincsenek kontrollálva. Ebben a forgatókönyvben nagy a veszélye annak, hogy parazita kapitalizmus jön létre, amelyikben a gazdasági fejlődés akadályozva van, és a maffia fontos szerepet játszik. A gazdasági növekedés a nemzeti termék kezdeti gyors csökkenése után lehetséges ugyan, de végül is számos tekintetben a gazdagság, a jólét vesztesége lesz az egyenleg. Kevés pénzt fordítanak kultúrára, lakásépítésre, környezeti ügyekre és oktatásra. Az oktatást az alsó szinttől kezdve a napi pragmatizmus hatja át, és erkölcsi megfontolások nem játszanak meghatározó szerepet, mivel a közvélemény pillanatnyi állásától függnek. Amikor valamit a többség úgy csinál, akkor úgy is kell csinálni. A jeleket figyelembe véve állíthatjuk, hogy a mai Magyarországon ez a forgatókönyv tekinthető uralkodónak, bár a kedvezőtlen tünetek figyelembevételével a kormányzat bizonyos óvatos módosításokat tesz. A felsőoktatásban azonban, összhangban az alsóbb oktatási fokozatokkal ez a Les Affaires forgatókönyv szilárdnak tűnik. Erkölcsi, etikai megfontolások és szempontok ebben a forgatókönyvben nem játszanak szerepet, legfeljebb csak a divatos szólamok szintjén. A második forgatókönyv a populista tekintélyelvű forgatókönyv, amelyben a kormányzat a piacgazdaság bevezetését célozza, de bizonyos mértékben a piacgazdaságról leválva. A rezsim társadalmi bázisa egy gyenge nemzeti polgárság. A kormányzat ideológiai bázisa a nacionalizmus, és mint a Les Affaires útnál, itt is a premodern ideológia a vonatkozási rendszer. Ez a forgatókönyv az etatizmus széleskörű attitűdjére és egy hatalmas bürokrácia hozzáférhetőségére épül. A forgatókönyv a szomszédos országokkal való konfliktusokat feltételezi a kisebbségek vagy határok kezelése ügyében. A vállalatok a nemzetközi versenytől elszigetelődnek, s akkor a gazdasági stagnálás lehetséges. Az állam szerepét fejlesztőnek fogják fel. Mindazonáltal az Európai Közösség tagjává válásának óhaja és a tekintélyelvű politikai fordulat ezt a forgatókönyvet kevéssé teszi valószínűvé, de a politikai dinamika viszonylag független a racionális számításoktól. Ebben a forgatókönyvben viszont az oktatás a teljes területen meghatározó helyet tölt be, főként nevelő szerepének hangsúlyozásával. A harmadik forgatókönyv a Nyugatra támaszkodás forgatókönyve. Itt gyenge a kormányzat, és főként az Európai Közösségre, valamint különböző nyugati intézményekre, mint például az IMF-re támaszkodik. A politika fő célja az Európai Közösség tagjává lenni, mihelyst az lehetséges. A kormányzat attitűdje a népesség többségének tanult gyámoltalanságát tükrözi, amely a megújuláshoz a Nyugat segítségét várja. A forgatókönyv realizálása az Európai Unió készségétől függ, valamint attól, hogy a különböző nyugati intézmények milyen erősen vezénylik az átmeneti folyamatot. Ebben a forgatókönyvben Közép-Európa, Közép-Kelet Európa egyfajta protekturátussá válhat. Önálló, az ország sajátos helyzetének megfelelő oktatáspolitika és így felsőoktatás-politika sincs. A negyedik a fenntartható fejlődés forgatókönyve. Ebben a forgatókönyvben a jövő generációjának széles értelemben vett jóléte van előtérben. A kormányzat politikájának a társadalom és a gazdaság átfogó, hosszú távú fejlesztésére kell épülnie. Az állam szerepe a fejlesztés, a társadalmi és politikai kohézió szükségessége, a különféle társadalmi csoportok közötti szolidaritás és a természetes környezet megtisztításának szükségessége áll előtérben. Mindezen célok elérésének előfeltétele tehát természetesen a gazdasági életképesség. A kormány ebben a forgatókönyvben segíti az innováció nemzeti rendszerének kialakítását. A forgatókönyvben a gazdasági életképesség, a társadalmi és politikai kohézió, valamint a biztos stabil nemzetközi környezet csak egymással összefüggésben teremthető meg. Ez a forgatókönyv figyelmet fordít a fenntartható társadalmi kapcsolatokra a betegek és rokkantak gondozásával, a kulturális tőke megőrzésével, és a nép kulturális fejlesztésére. A forgatókönyv kimondottan a jövőt célozza, és ezért az oktatás teljes skálájának nagy és jelentős szerepet szán. Sajnos a rövidülő távlatok, a jelenbe való beszorulás egyáltalán nem kedvez e forgatókönyv realizálásának. Azt mondhatjuk, hogy ez a legszebb, de ennek a legkisebb a valószínűsége.
Az ötödik forgatókönyv az úgynevezett átevickélés forgatókönyve. Itt a kormányzat politikája folyamatosan változik, a reformpolitika lagymatag és a piacgazdaság felé való haladás lassú, rendszertelen. Ezt a forgatókönyvet a folytonos politikai instabilitás jellemzi. A régi bürokrácia hatalmas marad és megőrzi parazita jellegét. Nincs tartós koalícióra képes párt vagy koalíció. A forgatókönyv az átmeneti folyamat konfliktusait tükrözi, és ezek nincsenek közös nevező alá vonva. Az átevickélés forgatókönyvében megmarad az elavult oktatási rendszer, és így a felsőoktatásban is tétova útkeresés tapasztalható.
A fentiekben jellemzett forgatókönyvek ideáltipikusak, de az átmenet sajátos helyzetében lévő országokban is tapasztalható az egyes forgatókönyvek túlnyomó dominanciája. Így például minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy hazánkra a Les Affaires kapitalista út forgatókönyve határozottan jellemző, míg Oroszországban és Ukrajnában, legalábbis véleményem szerint az átevickélés forgatókönyve tekinthető jellemzőnek. Erkölcsi, etikai megfontolások és ezek vallási, szilárd megalapozása csak halványan jelenik meg az egyes forgatókönyvekben. Befejezésképpen ismét Lustiger bíborost idézem: “A vallás több, mint pusztán társadalmi jelenség, melyet azért kellene óvnunk, mert hasznos szerepet játszik a társadalom és az egyének életének stabilizálásában. A nyugati típusú társadalmak mindmáig nem jutottak el odáig, hogy meghatározzák a vallások úgymond, használati utasításait, sem pedig a szakrealitás sajátos szerepét a jog, az ész és a közjó alátámasztásában. “Az emberi méltóságról szólva meggyőződéssel állíthatjuk – ismét idézem –: “a Bibliának az emberi méltóságról szóló egyetemes érvényű megállapításait azok is megérthetik, sőt el is fogadhatják, akik nem hisznek.”
Hölgyeim és Uraim a harmadik évezred reneszánszát Magyarországon is csak az erkölcsi megújulás alapján valósíthatjuk meg.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!