Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben Madarász LászlóA magyar bankrendszer átalakulása - "Egy nemzetközi bankár magyarországi tapasztalatai"
A magyar bankrendszer utolsó tíz éves története számomra egyértelműen sikertörténet. Sikertörténet azért, mert már a kilencvenes évek elején a magyar bankrendszer egy olyan szolgáltatási palettával tudott megjelenni a piacon, ami majdnem teljes körű volt. Komoly verseny volt már akkor is. A verseny azért is fontos, mert nem mindegy, hogy milyen áron veszek meg valamit a piacon. Ez a verseny ösztönözte, késztette a bankokat arra, hogy olyan árrendszerrel jelenjenek meg szolgáltatásaikkal, amelyek jók voltak mindenkinek. Amikor azt mondom, hogy mindenkinek, ez nem egészen így volt. Főleg a kilencvenes évek elején, elsősorban a vállalati piacon jelent meg ez a kínálat. Lassan azonban a lakossági piacon is megjelent egy ugyanilyen típusú kínálat.
A magyar bankrendszernek a legfontosabb a szerepe, hogy egyik oldalon a vállalati, lakossági betéteket, hogy tudja átirányítani a vállalkozók felé. A másik oldalon a lakossági igények kielégítése szintén nagyon fontos banki szerep. Nagyon röviden azt mondanám, hogy a bankrendszer az egyik alapfeltétele egy jó gazdaság működésének. Azt lehet mondani, hogy ebből a szempontból a magyar gazdasági fejlődés egyik alapfeltétele nagyon gyorsan megszületett, már a kilencvenes évek első felében.
Érdekes kérdés, hogy pontosan mi történt az országban az utolsó tíz év alatt. Miért volt a magyar bankrendszer fejlődése ilyen gyors. Miért volt sokkal könnyebb ebben az országban, mint más országban. Szeretnék Önöknek felvázolni öt-hat tényezőt, melyek szerintem meghatározzák a bankrendszerünk fejlődését. De nem csak a bankrendszerünk fejlődését, hanem az egész gazdaság fejlődését is. Azt mondanám, hogy a magyar specifikusság még a szovjet birodalomban is jelen volt. Ebben az időben az állam bankja a monetáris politika felelőse, ugyanakkor kereskedelmi bank is volt egyszerre. Magyarországon ez nem így volt, ugyanis már 1979-ben megszületett egy külföldi tulajdonban lévő bank, a CIB. 1985-ben már itt volt a Citibank és a Citibankot hat hónapon belül követte a Unicbank. Így ebben az állami szovjet típusú rendszerben már megjelent a kapitalista tényező is. Ez magyar specifikusság, hiszen a kétszintű bankrendszer nem a rendszerváltozás után született meg, hanem már 1987-ben. A következő tényező, ami talán a legfontosabb még azok közül is, amelyeket majd később fogok fölvázolni, az egyértelműen az új, a rendszerváltozás utáni első kormány döntése, hogy megengedték a külföldi tulajdonú bankok megjelentését a magyar piacon. Így kerültem Magyarországra, a BMP Dresner bankot alapítottam meg. Már 1990-ben elkezdtük a munkát, és 1991-ben nagyon gyorsan, pár hónapos szervezés után meg tudtuk indítani bankunk működését. Az első demokratikus kormánynak ez a döntése, hogy a külföldi bankok bejöhettek, robbanásszerű fejlődést idézett elő. Két-három év alatt tizenöt nagy Nyugat-Európai bank jelent meg a magyar piacon.
Amikor idejöttem, egyáltalán nem ismertem Magyarországot, mert nagyon fiatal koromban mentem el, és főleg nem ismertem a magyar bankrendszert. A tíz-tizenegyedik állomás volt Magyarország számomra ebben a nemzetközi hálózatban, ahol dolgoztam. A politikai stabilitás már teljesen megbízható volt, tehát ebből a szempontból Magyarországgal különösebb probléma nem volt.
Tökéletesen egyetértek a Kopácsi tanár úr azon megállapításával, hogy a magyar középiskolák, vagy a magyar egyetemek mennyire jók. Kérem szépen én alapítottam Chichago-ban egy bankot a hetvenes évek közepén, és csak egyetemistákat tudtunk felvenni, mert az volt a felvétel, hogy angolul kell írni. Csak egyetemistákat tudtunk felvenni, mert a középiskolások legnagyobb része még írni sem tudott.
A harmadik tényező, vagy talán úgy is lehet mondani, hogy a másik nagyon-nagyon fontos magyar specifikusság, amire a jövőnket is lehet alapozni, az, hogy ebben az országban az emberállomány sokkal jobb, mint a nyugati átlag.
A következő tényező, amely lényegesen befolyásolták a magyar bankrendszer fejlődését, a konszolidáció. A konszolidációban az erkölcs nem mindig a legjobb szerepet játszotta, és emiatt voltak visszaélések, emiatt a konszolidáció túl sokba került. Viszont azt is el kell ismernünk, hogy konszolidáció nélkül nem lehetett volna végrehajtani a bankrendszer fejlesztését.
A következő nagyon fontos tényező a privatizáció. De a nagy magyar bankok privatizálását nem lehetett volna végrehajtani, ha a konszolidációt először nem hajtják végre. Úgy gondolom, hogy a magyar bankrendszer privatizációja nem volt eléggé átgondolt. Nem volt egy komoly stratégiai terv. Ugyanis ha megnézik, hogy néz ki a magyar bankrendszer struktúrája, én azt mondom, hogy a magyar bankrendszer ebből a szempontból elég rosszul néz ki. Nem volt egy irányító elv, azt akarom mondani, hogy a magyar bankrendszerben nemsokára nem lesz egyetlen magyar bank sem. Tessék megnézni a jelen pillanatban például Franciaországot, mennyire fontos még egy szocialista kormánynak is egy nagy francia bank, például a SocGen hazai tulajdonlása, hogy az ne kerüljön német kézbe. Természetesen hogy építjük Európát, de egy olyan Európát építünk, amelyben a nemzeteknek továbbra is, és nagyon sokáig fontos szerepe lesz. Nem egy olyan globalizációs világot szeretnénk, amiben minden nemzeti eltűnik.
Nem volt egy komoly koncepció, és ha az OTP véletlenül külföldi kézbe kerülne, akkor csak a Postabank maradna magyar a bankrendszerben. Az is kérdéses, hogy a Postabankot hogyan fogjuk privatizálni. Ha engem meghallgat a jelenlegi kormány, akkor én figyelembe venném azt a struktúrát, ami kialakult a magyar bankrendszerben.
Az utolsó kérdés, ami szintén nagyon-nagyon fontos, főleg Kupa Mihály nevéhez fűződik. A magyar bankrendszeren belül megszületett az állami intézményi rendszer. Itt az Eximbankról, MEHIB-ről, és a Magyar Fejlesztési Bankról beszélek. Ezek azok az állami pénzintézetek, amelyek mindenütt léteznek a világon, és amelyek nélkül bizonyos gazdasági célokat nem lehet elérni. Sokkal jobb lett volna, ha ez az intézményes rendszer is megszületett volna már 1992-ben, de hát mindenhez idő kell!
Remélem hogy eléggé érzékeltettem, mennyire sikeresnek tartom a magyar bankrendszer fejlődését, mennyire fontos ez az egész gazdaság működésében. Ami a jövőt illeti, mert főleg itt a jövőről van most szó, én úgy gondolom, hogy a magyar bankrendszer biztos, hogy hozzá fog járulni ahhoz a fejlődéshez, amit várhatunk a következő tíz-húsz-harminc évben. Igen, 5-6 %-os növekedés kellene ahhoz, hogy behozzuk azt a hátrányt, amit elszenvedtünk az utolsó 50 év alatt.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!