Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben Medvéné dr. Szabad Katalin
Bevásárlóközpontok, pro és kontra
Szakértők előadásait hallottuk, köztük Gorkis úr előadását is, a Coop-üzletek, tehát a kereskedelmi struktúra rendszerváltásból eredő átalakulásáról. A harmadik, talán az érdemi téma, amely a címben is megjelenik, a bevásárlóközpontok előnyeinek és a hátrányainak a taglalása. A magam részéről egy csokorba gyűjtöm azokat a fő problémákat, amelyek meggyőződésem szerint a 21-dik század kereskedelmét jellemezni fogják. Akkor hát térjünk vissza az első pontra.
A kereskedelmet meghatározó tendenciákról: Azt hiszem, sokak előtt ismert és közhelynek tekinthető talán, hogy az információk korát éljük, és magát a társadalmat is információs társadalomnak nevezzük. Ez nem csupán az információk mennyiségi növekedését jelenti, hanem azt gondolom, az információ a gazdasági élet egyik meghatározó tényezője, és azt hiszem, legalább olyan nagy jelentőségű, mint a tőke. Magyarországon is rohamosan nő a Internet-használók száma. Nap mint nap egyre többet és többet költünk a technikailag elavuló hardverekre és szoftverekre. Ez meghatározza az életünket. A konkrét kereskedelmi megjelenés, az on-line kereskedelem viharos elterjedése terén, mint megannyi más területen is az Amerikai Egyesült Államoké a vezető szerep. Az Európai Unió elmaradása, mintegy két évre tehető. Amerikában – és ez nem tévedés – jelenleg is évente több száz milliárd dollár az elektronikus kereskedelmi norma. Magyarországon ez a 99-es évben 165 millió forint volt, ami a prognózisok szerint idén 440 millió forintra növekszik, és 2001-ben várhatóan Magyarországon is eléri az egymilliárd forintos forgalmat. Ez természetesen a helytől és időtől független, az egyetlen egérkattintással végrehajtható vásárlást jelenti, elsősorban a hétköznapi fogyasztók számára. Ez a kereskedelmi forma Magyarországon elsősorban a gazdálkodási egységek közötti, az EDI rendszeren keresztül realizált áruk és szolgáltatások cseréjét jelenti elsősorban, de meggyőződésem, hogy a 21-dik század kereskedelmében ennek jelentős tényezőnek kell majd lennie. A következő terület a globalizáció, amit itt nem tárgyalnék részletesen, hogy egy kicsi időt erre és esetleg egy vitára is megtakaríthassunk. Ezt a témát több előadó is érintette. Gyakorlatilag ugyanilyen a kereskedelem technikai fejlődése, a vonalkódos értékesítési mód, a készpénzfizetést kímélő eljárások, és sok egyéb ami szintén többször szóba került már. Az általános tendenciák után nézzük meg, hogy Magyarországon milyen a gazdasági helyzet. Az tagadhatatlan, hogy a hazai kereskedelem fejlődését meghatározzák a gazdasági jellemzők. Az itt látható ábrán a növekedés százalékában tüntettük fel az adatokat, ahol a legfontosabb, 99-dik évi tények és a 2000-res év előre vetített prognózisai láthatóak. Itt bevezetésként annyit, hogy amikor készültem az előadásra és irodalmat kerestem ehhez, akkor furcsa módon azt tapasztaltam, hogy a hivatalos előrejelzések és a különféle cégek - pl. a Coping Datorg, az Ecostat van a Gazdaságkutató Intézet és a Pénzügykutató - adatai között érdemi eltérés igazán nem található. Azt hiszem, az adatok bizonyítják, hogy Magyarország a tartós gazdasági növekedés pályájára állt, és ezek a makrogazdasági mutatók illetve a várhatóan mintegy kétmilliárd dollárnyi működő-tőke beáramlása az országba biztos keresletnövekedést, és a kereskedelemnek biztos jövőt biztosít. Nézzünk néhányat ebből az adatsorból, hiszen az idő nem teszi lehetővé, hogy mindegyikre kitérjünk. Talán az első, a legfontosabb a GDP tavalyi 4,5-ös és az idei, prognosztizált értékei is azonosak, tehát itt nincs változás. És emögött a GDP-növekedés mögött elsősorban az ipar illetve a szolgáltatási szféra, a kereskedelem, a vendéglátás és az idegenforgalom átlag fölötti teljesítése áll. Ebből következik rögtön a második oszloppár, amely a lakossági fogyasztás növekedését jelzi, tehát még egyszer mondom, hogy itt mindenhol a növekedés százalékában feltüntetett adatok szerepelnek. A tavalyi 4,5-es százalék helyett itt 1 százalékos csökkenés jelenik meg, de végül is ez a "hét szűk esztendő" tartós lezárását és végét jelenti. Tehát a kereskedelem jelentős bővülésre számíthat, elsősorban az autó, autóalkatrész, a lakásépítéshez és a felszereléshez kapcsolódó készülékek, híradásipari, informatikai készülékek és a ruházkodás is előtérbe kerül. Érdekes talán megjegyezni, hogy míg tavaly 100 forintból minden lakos 41 forintot költött élelmiszerre, addig 2000-ben ez várhatóan 34 forintra csökken, tehát a fogyasztás struktúrájában is bizonyos módosulás prognosztizálható. A teljességhez, azt hiszem, hozzátartozik még az is, hogy sajnos a lakosság jelentős százalékának, 70 százalékának nincsenek megtakarításai, tehát 30 százalék az, aki valóban magasabb életszínvonalon él, tehát a kibontakozás évei azért még előttünk állnak. Jelentősen növekednek a beruházások, illetve ami talán még lényegesebb, hogy az inflációt is a tavalyi 10 százalékról a prognózisok szerint 6,5 százalékra sikerül lenyomni. És ez az alacsony infláció az alacsony hitelkamatok révén nyilvánvalóan hatással lesz a fogyasztás további növekedésére is. Most egyéb adatokra nem térnék ki. A hazai helyzet elemzése után nézzük meg, hogy milyenek a külföldi statisztikai adatok, mit mutatnak, milyen a külföldi helyzet Nyugat-Európában illetve Portugáliában, az eddig annyit vitatott boltok, a lakossági ellátás tekintetében. Magyarország viszonylatában Portugália tekinthető egy reális összehasonlítási alapnak, hiszen az adatokból is látható, hogy mind a területe, mind a lélekszáma közel azonos. Amit kiemelnék, az csupán két adat a táblázatból: mindkét országban túl magas az 1000 főre jutó boltok aránya, ez nálunk durván duplája az Európai Uniós átlagnak, és ami megfordítva is igaz: alacsony az 1 boltra jutó lakosok száma. Tehát messze vagyunk még Európától.
Nézzük meg ezek után, hogy ha nemcsak a boltszámot tekintjük, hanem azt is, hogy milyen a boltok megoszlása, akkor milyen képet kapunk. Ezeknél az összehasonlító kördiagramoknál az AC Nielsen adatait használtuk fel. A kategóriák terén általában el fogom különíteni, a 10000 m2 feletti hipermarketeket, nagy és közepes szupermarketeket, amelyeket a korszerű kereskedelem jellemez és ahol eltérnek a működési feltételek a korábbi, hagyományos vásárlástól, továbbá ahol magasak a gazdaságossági és hatékonysági mutatók. Külön kategóriának tekintem az itt közérteknek nevezett, 100 és 400 m2 alapterületű üzleteket illetve a hagyományos 100 m2 alatti üzleteket. Az ábráról röviden csak annyit, hogy Magyarországon mindössze 2,4 százalék a hiper- és a szupermarketek aránya, míg ugyanez Nyugat-Európában 22 százalékot jelent, vagyis a hazai üzletek aránya kb. az egynegyede az elvárt, a Nyugat-Európában elfogadott arányoknak. Helyesebb összehasonlítást tehetünk akkor, ha nem a forgalmat, vagy nem a boltok számát, hanem a forgalom megoszlását nézzük.
És ez még megdöbbentőbb. A magyarországi boltok 2,4 százaléka a hiper- és szupermarket kategóriájába tartozik, s ez a 2,4 százalék bonyolítja le a forgalomának 39 százalékát. Nyugat-Európában pedig még megdöbbentőbb a különbség, hiszen itt ezek a 78 százalékot bonyolítják le. A "torta" felszeletelése a forgalom arányában rendkívül szemléletes. Ha megnézzük, hogy a hazai forgalom megoszlásában hogyan alakul a felosztás egy prognózis szerint - itt a prognózisban '98-at és 2003-mat, tehát gyakorlatilag hat évet vettünk figyelembe -, azt lehet mondani, hogy (az ábrán alul) a hiper- és szupermarketek a korábbi 28 százalékos átlagos hazai forgalomrészesedésből 98-tól 2003-ig várhatóan 56 százalékra, tehát durván a duplájára növelik a forgalmukat. Azt hiszem, öt évet figyelembe véve ez egy további dinamikus fejlődésnek ad alapot. Nyilvánvaló, hogy ez a növekedés nemcsak a piacok bővülését jelenti, hanem elsősorban a hagyományos, 100 m2 alatti üzletek drasztikus csökkenését is okozza, és ha kicsit kisebb mértékű, de jelentős változás várható a középső 100 és 400 m2 közötti üzletekben is. Az üzletszám alakulását most nem részletezem, elég annyi, hogy itt a 26 ezret meghaladó kereskedelmi üzletek száma rövid időn belül 20 ezer alá csökken, ami több ezer üzlet bezárását jelenti.
Nézzük meg ezután az alcímben is szereplő témát. Melyek a bevásárlóközpontok legfontosabb előnyei? Azt hiszem, erre nagyon sokan, könnyen válaszolnak: mindent meg lehet venni egy helyen, ahol minden dimenzióban megnövekedett a választék. Szélességében és mélységében is. És itt egy picit vitatkoznék Jaross úrral. Egyetértek azzal, hogy egy nagykerben nincs szükség széles választékra, de a bevásárlóközpontokba éppen azért megy el a vevő, mert széles választékot akar. Meggyőződésem, hogy az életszínvonal növekedése növeli a keresletet a jó minőségű és kedvező árú termékek iránt. Lehet, hogy ez a két fogalom sokak számára nem összeköthető. Nekem meggyőződésem, hogy hosszú távon a vevőcsalogató marketing-akciókon túl egy standard, jó minőséget kell biztosítani. A bevásárlóközpontoknál fontos a kedvező nyitva tartás, hogy hétvégeken, ünnepnapokon is elérhető, és mindenki előtt ismert a látványvásárlás jelentősége, hogy higiénikusak a vásárlás körülményei, esztétikusak az árubemutatások, és gyönyörű a belső design, sok a tükör, ezért a bevásárlás csillogó üvegpalotáinak is nevezzük a bevásárlóközpontokat. Szintén volt már szó arról, hogy ezek nemcsak vásárlást, hanem szórakozást, szabadidő eltöltést, sportolást, vendéglátást is biztosítanak. Megjelennek a multiplex mozik, bowlingok, korcsolyázni lehet stb-stb. A kedvező parkolási lehetőség szintén magáért beszél. Mindez ráadásul csökkenti a belváros zsúfoltságát. Azt emelném ki, ami itt eddig előkerült. Tehát: ezek munkahelyeket teremtenek, emellett bérleti lehetőséget biztosítanak azon kiskereskedőknek, akik kijönnének a belvárosból, mivel már a fogyasztók “kiköltöztek” a Plazákba; az ő számukra is új alternatív lehetőséget jelentenek. Én úgy fogalmaztam, hogy a bevásárlóközpont speciális kínálatot nyújt, amelyben helyet kaphat mind a magyar, mind pedig - a rendkívül erőteljes marketingmunkával a hazai piacra bevezetett - multinacionális termék is. Csak egy pillantás erejéig nézzük meg a legfontosabb vagy általunk legfontosabbnak vélt budapesti bevásárlóközpontokat. További beruházások várhatók Budán, a Kerepesi úti lóversenypályán, a Rózsadombon, és szinte majdnem mindegyik meglévő központ után kiírhatjuk, hogy "2": a Mamut 2 építése is megkezdődött. (Ezt a magyar helyesírási szabályok szerint írtuk és nem pedig az elnevezés szerint.) Nézzük meg ezek után röviden, hogy melyek a kritikák, amelyek fölvethetők a bevásárlóközpontokkal szemben. Én környezet-gazdaságtant is tanítok, és meggyőződésem, hogy a fogyasztói társadalmaknak hosszú távon negatív hatásai vannak.
Az eldobó társadalmak a természeti erőforrások kimerüléséhez vezetnek. És meggyőződésem szerint meg kell találni a fogyasztásban is azt a racionális struktúrát, ami a fenntartható fejlődést szolgálja. Itt már többször volt szó bérleti szerződésekről, a bevásárlóközpontoknak a kiskereskedői érdekvédelmi szervezetei által megfogalmazható kritikáiról, de ezekkel kapcsolatban itt csak egy kérdést tennék fel: azt, hogy a kiskereskedőnek valóban versenyképesnek kell-e lennie árban, nyitvatartásban, választékban egy bevásárlóközponttal? Nem lenne-e helyes, ha ő profilt váltana, és egy másik piaci szegmenst célozna meg? Szintén szóba került, hogy a kínálatban alacsony a hazai termékek aránya. Itt a kérdés az, hogy mit tekintünk magyar terméknek. Végül, de nem utolsó sorban a zöld szervezetek eléggé agresszíven tiltakoznak az új bevásárlóközpontok építése ellen, hiszen az átmenőforgalom, az áruszállítások illetve maguk a vásárlók jelentős zaj- és környezetszennyezést okoznak. És további kritikus kérdésként vethető fel, hogy vajon meddig tartható a túlzott Budapest-centrikusság, és mikor zárkóznak fel a vidéki regionális központok?
Végül pedig néhány percet szeretnék a vitára, hozzászólásokra fenntartani. Meggyőződésem, hogy a nálunk végzett, kreatív közgazdász-hallgatók segítségével ezeket a problémákat sikerül megoldani, és hiszek abban, hogy a szolgáltatási szférán keresztül valóban Magyarország a harmadik évezredben reneszánszát fogja élni.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!