Vissza
a kezdőlapraMagyarország reneszánsza a 3. évezredben Molnár GabriellaA magyar idegenforgalom változásai az elmúlt tíz évben az utazási irodák nézőpontjából
Az utazási irodák nézőpontjából az utaztatásnak, az utazásnak három fajtája van: kiutaztatás, beutaztatás és a belföldi idegenforgalom. Legelőször is a kiutaztatásról szeretnék néhány gondolatot, visszaemlékezést mondani.
A második világháború után az '50-es évek végéig, '60-as évek elejéig szinte csak az úgynevezett szociálturizmusról lehetett beszélni, ami azt jelentette, hogy a dolgozók a különböző szakszervezeti és vállalati üdülőkbe kaptak egy kéthetes beutalót, netán elmehettek valamelyik szocialista országba vagy a Szovjetunióba, különvonattal. Ez nagyon nagy megtiszteltetésnek számított. A '70-es évek vége felé kezdett kicsit lazulni a rendszer, s akkor már szinte korlátlanul lehetett utazni a szocialista országokba, és nagyon erős korlátozásokkal, szigorú határok között a nyugati országokba. A fiatalabbak talán nem emlékeznek rá, de akkor volt az a rendszer, hogy háromévenként, majd évente egyszer lehetett csak nyugati országba utazni, és csak utazási irodák szervezésében, vagy meghívólevéllel. Minden egyes útlevél csak egyetlen kilépésre volt érvényes, tehát minden egyes utazást újra kellett érvényesíteni. 1989-től ez a helyzet gyökeresen megváltozott, akkor kinyílt a világ a magyar turisták részére. Azelőtt hat vagy hét állami utazási iroda létezett. Én még emlékszem azokra az időkre, amikor a katalógusok megjelenésekor január elején sorba kellett állni, komoly, hosszú sorokba az utazási irodák előtt, hogy egyáltalán egy-egy utazásra be lehessen fizetni. 89-ben tehát a helyzet gyökeresen megváltozott, megszületett a világútlevél. Minden állampolgárnak alanyi joga lett az utazás. Hamarosan megszületett a vízummentesség is, Európa valamennyi országába, és most már számos tengerentúli más országba is. Az utazási kedvvel egyidejűleg 89-91-92-re ugrásszerűen elszaporodott az utazási irodák száma, hirtelen háromezer utazási iroda kezdett el működni. Ezek alkalmazottai vagy dolgozói a régi, nagy tradicionális cégekből váltak ki, és próbáltak privát vállalkozásokat indítani. Az akkori hatóságok, a mai Gazdasági Minisztérium elődje, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium felismerte azonban, hogy ez a háromezer iroda egy anarchikus rendszer, így nem működhet, és ekkor nagyon szigorú szabályozást vezettek be, ami kis módosításokkal gyakorlatilag a mai napig is érvényben van. Az utolsó módosítás '97-ben volt - ez az utazási irodák működését szabályozó kormányrendelet, amely szigorú feltételekhez köti az utazási irodák működését. Az első feltétel, hogy megfelelő az utasfogadásra alkalmas helyiséggel, megfelelő technikai felszereltséggel - tehát telefonnal, faxszal stb. kell az irodának rendelkeznie. A második, hogy az iroda vezetőjének megfelelő szakmai végzettséggel - Nyugaton úgy mondják: koncessziós vizsgával - kell rendelkeznie. A harmadik és legsúlyosabb feltétel pedig az anyagi biztosíték, a garancia vállalása a kiutazó forgalom után. Ennek mértéke az előző évi kiutazó forgalom függvénye. A legújabb, ma is érvényben lévő rendelet szerint ez 2,5 és 35 millió forint között változik. Ez az összeg kizárólag az utasok kártalanítására fordítható, tehát ha az utasok valamilyen szerencsétlen körülmény folytán például kint ragadnak, akkor a hazahozatalra lehet ezt fordítani, és a felhasználás után 30 napon belül pótolni kell. Ellenkező esetben az utazási iroda működését törlik. Az irodák regisztrálását és az említett feltételeknek a meglétét pillanatnyilag a területileg illetékes kereskedelmi és iparkamarák végzik. Az előrejelzések a tervek szerint ez év második felében vissza fognak kerülni a Gazdasági Minisztériumba, ahol egy külön engedélyezési főosztályt fognak erre a területre létesíteni. Az irodák működésének ellenőrzését elsősorban a fogyasztóvédelmi felügyeletek területenként, illetve megyénként illetékes felügyeletei intézik, valamint a Kamara. A Magyar Utazási Irodák Szövetségét a minisztérium kezdetektől fogva bevonta a rendeletek bírálásába, tanácsadói jelleggel. Ma ezeknek a szigorú feltételeknek, előírásoknak körülbelül 1000-1050 utazási irodát regisztráltak. Tulajdonképpen az ország 10,5 millió lakosságához képest ez elég soknak mondható, de az is igaz, hogy elég erősen specializálódnak az irodák. Az 1000 iroda közül nem mindegyik kiutaztató és nem mindegyik túraszervező. Sokan helyi specialitásokra álltak rá, például a Balatonnál szervezik a fizetővendéglátást, programokat szerveznek, és így tovább: nagyon nagy részük pedig utazásközvetítőként más irodáknak az útjait árulják. Az elmúlt 5-6 évben néhány látványos csődnek lehettünk tanúi, de ezeknek általában nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Valójában a sajtó, az újságírók, tv-k, rádiók kaptak fel egyes eseteket, valójában az elmúlt 5-10 év alatt nem volt több 4-500 embernél, akit ez érintett. Az természetes, hogy akit érint, annak ez nagyon kellemetlen, de az összutazók számához képest azért ezeknek a száma nagyon csekély. Azt mondhatjuk, és mindig is azt mondjuk, hogy az utazási irodák zöme tisztességesen, rendesen dolgozik. Sajnos, a nem tisztességesen dolgozók munkájának issza meg a többi, a tisztességes a levét. A magyarok nagyon szeretnek utazni, s amióta lehet, van egy ún. behozási kényszer is - azokat az éveket, amikor nem lehetett utazni, most mindenki be akarja hozni. Fantasztikus ez az utazási kedv, és ez valóban jó az utazási irodáknak is. Ennek megfelelően óriási a kínálat is. Nemcsak a magyar irodák, magyar túraszervezők kínálata, hanem sok nyugati túraszervező is érdemesnek tartotta a piacot arra, hogy itt irodát nyisson: Neckermann, Terra reisen, stb. Ezeknek az ajánlatai is forintért az egész magyar utazóközönség számára elérhetőek. A legkedveltebb úti cél kétségtelenül még mindig Görögország, a görög szigetek, az olasz tengerpart, a spanyol tengerpart, Tunézia, de már kialakult egy olyan, egyre izmosodó réteg, amelynek tagjai egzotikus, igazán drága utazásokat is megengedhetnek maguknak, tehát ezek iránt is egyre nő a kereslet. 2000-re nagyon jók az előrejelzések. Ennyit a kiutazó forgalomról általában. Még egy utolsó adatot mondanék: 1999-ben 10,5 millió magyar állampolgár járt külföldön, ezek közül a nem biztos adatok szerint körülbelül 1 millió az, aki utazási irodák közvetítésével, tehát szervezetten utazott. Ebben benne vannak azok, akik valóban üdülést, nyaralást, szállásfoglalást vettek igénybe, a repülőjegy foglalások száma természetesen nincs benne.
És ezek után néhány szó a beutazó turizmusról. Magyarországon turizmusról már a második világháború előtt beszélhettünk, akkoriban elsősorban a gyógyturizmus virágzott, a gyógyfürdőink voltak keresettek, de például 1938-ban Budapesten volt az Eucharisztikus Világkongresszus, ami már akkor ötezer főt vonzott. Voltak híres szállodáink, Rubovszky úr is említett néhányat, mint például a Ritz, a Britannia, a Bristol - ezeket a háború után sajnos raktárként és egyéb, nem méltó célokra használták. A '70-es évek elejéig alig jött külföldi turista Magyarországra, csak üzletemberek jártak itt. Azután egy lassú fejlődés vette kezdetét, s a '80-as évek elejétől Magyarország már kedvelt úti cél volt, a keleti blokk "legvidámabb barakkja", és mivel az árak nagyon kedvezőek voltak, nagy számban jöttek turisták keletről és nyugatról egyaránt. Közismert, hogy Magyarország lett a kelet- és nyugatnémetek kedvelt találkozási pontja. Az elmúlt 10 évben nagyon markáns fejlődés figyelhető meg - amint Rubovszky úr is említette - a kínálat terén. Nemcsak új szállodák, kastélyszállók, négy-öt csillagos szállodák épülnek országszerte, de nagyon sok programajánlat is alakul. Hogy csak néhányat említsek, például a borutak kialakulása, a herendi porcelánmanufaktúra megalakulása, a gödöllői kastélyban újabb és újabb termek nyílnak meg, nagyon sok fürdőt rekonstruálnak, élményfürdőket nyitnak, tehát tényleg nagyon nagy a törekvés, és nagyon örömteli ma ezen a területen dolgozni, mert a szolgáltatók és a befektetők mindig újabb és újabb lehetőségekkel lepik meg a magyar utazási irodákat, és ezáltal a külföldieket is. A legtöbben Ausztriából, Németországból, hagyományosan a szomszédos országokból érkeznek, de nagyon kellemesen fejlődik a forgalom Franciaországból, Svájcból, Belgiumból, a Benelux-országokból és az Egyesült Államokból is, és most, mint Kraft úr egy beszélgetés során mondta, várható, hogy Japánból is fel fog lendülni a turizmus, tehát állandó növekvő tendencia érvényesül a szervezett beutaztatás területén.
1999-ben a legújabb statisztikai adatok szerint 28,8 millió turista illetve külföldi járt az országban. Ez nem azonos a turisták számával, ebben azok is benne vannak, akik egy-egy napra, többször átjönnek, például üzleti céllal, tehát nem turisták. A regisztrált vendégéjszakák száma 16 millió körül van, ami azt jelenti, hogy a beutazók rendkívül magas száma mellett kicsi, viszonylag kicsi a vendégéjszakák száma. Túl azon, hogy ez az ország fekvéséből is adódik, még mindig azt mutatja, hogy nem nyújtunk eleget, nem marasztaljuk eléggé a turistákat, vagy általában a külföldieket. Ebben valószínűleg az is benne van, hogy tavaly a koszovói háború elég erőteljesen visszavetette az év első felében a beutazó turizmust. Nagyon sok intenzív csoportot, konferenciát lemondtak, például a franciák, belgák; egész amerikai láncokat mondtak vissza a szervezők, mert egyáltalán nem akartak ebbe a térségbe jönni. Ezzel szemben nyugodtan mondhatom, hogy ez az év ellenkező trendet mutat. Mindazok, akik tavaly nem jöttek, úgy néz ki, hogy az idén jönnek, és még nagyobb számban jönnek. Nagyon sok konferenciát nyer Magyarország abból a sajnálatos tényből, hogy most Ausztria kevésbé népszerű a konferenciák előtt. Ki kell használnunk és meg kell ragadnunk ezt az alkalmat. Ezen nagyon keményen dolgoznak a beutaztató utazási irodák.
Azt is aláhúzhatom, hogy a Magyar Turizmus Rt. propagandatevékenysége az elmúlt tíz évben nagyon jelentősen javult, és ez nagyon erős mértékben elősegíti az utazási irodák tevékenységét, beutaztató tevékenységét. Tizenkilenc országban van már külképviselet, ezeknek a munkája érezhető. Nagyon megjavult a prospektuskínálat, a propagandaanyag, a filmek, videók, diatárak kínálata. Mindez jelentősen segíti a külföldi szervezőket is, hogy Magyarországot programozzák, bevegyék a programfüzetükbe. Nagyon sok utazási iroda vesz részt a Turizmus Rt. által szervezett vásárokon, idegenforgalmi kiállításokon, work-shopokon,
road-showkon. Tehát mindezt összefoglalva azt mondjuk, hogy nagyon erős, koncentrált tevékenység folyik az utazási irodák és a hatóság részéről, egyre több beutazó turistát nyernek meg, és örvendetes tény, hogy ma már a GDP-ből a turizmus, a beutazó forgalom körülbelül 9 százalékot tesz ki, az idegenforgalomban foglalkoztatottak száma pedig eléri a 300 ezer főt.
Természetesen még sok a probléma, sok az, ami hiányzik, sok, amin javítani lehetne. Ezek közül csak néhányat említenék. Túl magas adók sújtják az utazási irodákat. 25 százalék ÁFÁ-t fizetünk az árrés után, holott ez még Svédországban is - amely a legerősebben adózó ország - csak 22 százalék, ezzel szemben mi 25-öt fizetünk. A legtöbb utazási iroda tőkeszegény. Ez sokszor likviditási problémákhoz vezet, és a bankoknak, még a nagy külföldi bankoknak a magyarországi képviseletei sem adnak igazán kedvező vállalkozásbarát hiteleket, így a fejlesztésekre az utazási irodáknak nagyon kevés a pénze. Hogy mást ne mondjak, az egész magyar autóbuszpark nagyon elöregedett, 11 év az átlagéletkor, ez azután természetesen biztonsági és környezetvédelmi problémákhoz vezet. A buszvállalkozók külföldön csak öreg buszokat tudnak ebből a pénzből saját használatra megvásárolni. Sajnos hátráltatja a beutazó forgalmat - és nagyon félek, hogy a szezon megindulására ez erősödni fog - a Schengeni-egyezmény, amely a nyugati határokon sokkal erősebb kontrollt, és ezáltal sokkal hosszabb várakozási időket eredményez.
Nagyon rossz a fizetési morál egész Nyugat-Európában illetve egész Európában. Nagyon sok tagszervezetünk panaszkodik arról, hogy "orra esnek", hogy finoman fejezzem ki magamat; komolynak látszó nyugati cégek nem fizetik ki a tartozásaikat, és ez a kis tőkeszegény irodákat nagyon nehéz helyzetbe hozza.
Rubovszky úr is említette már a kapacitáshiányt a kongresszus-szervezés területén. Bizony, nagyon elkelne egy nagy, 10 ezer, legalább 5-10 ezer fő közötti kongresszusi központ. Ennek hiányában sok, komoly rendezvényt veszítünk el, de úgy tudom, az előrejelzések szerint minden reményünk megvan arra, hogy ez megnyíljon vagy létrejöjjön. Annál is inkább, mert 2002-ben lesz Magyarországon egy kb. tízezer fős konferencia a diabéteszről, amilyen méretű konferencia még Magyarországon még soha nem volt. Ez egy nagyon nagy kihívás lesz a egész szakmának.
Összefoglalva azt mondhatom, hogy a szakma, a beutaztató irodák nagyon lelkesen és nagyon nagy kreativitással igyekeznek minél több forgalmat produkálni az országnak, és tényleg öröm ma ebben a szakmában dolgozni, átélni és látni ezt a sok megújulást, és sok-sok új létesítményt. Kívánom az utánunk jövőknek, hogy ők már sokkal kevesebb nehézséggel és sokkal több pozitívummal találják magukat szembe, mint amivel mi ebben az elmúlt tíz évben találkoztunk.
2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.A hozzászólók IDE kattintsanak!