Magyarország reneszánsza a 3. évezredben
Pénz- és Tőkepiac
Dr. Piros Péter

Szekcióvezetői értékelés a plenáris ülésen

Röviden beszélnék csak arról, hogy mi hangzott el tegnap. Kiválogatnék néhány olyan témát, kicsit a pénzügyi szakma védelmében, ami rávilágít arra, hogy felelősen, össztársadalmi méretekben, kérdésekben és nagy távlatokban gondolkodó szakértők véleményét sikerült összegyűjtenünk.

Az egész mostani konferencia anyagát, az összes előadás anyagát igyekszünk összeszedni és megszerkesztve, később ez úgynevezett követő kiadványként a résztvevők rendelkezésre áll.

A pénzügyi szekcióban tíz előadó szerepelt, jó összetételben. Független közgazdász volt három, egy egyetemi tanár, három professzor, három gyakorlati üzletember, közülük két külföldi és két főtisztviselő, aki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének jelenlegi legfelső szintéjének vezetője. Annyit még a statisztikáról, hogy a tíz szakemberből öt olyan alapon mondhatott véleményt, hogy ketten külföldön vannak, másik három pedig korábban Magyarországon dolgozott, de évtizedeket töltött kint, tehát a nyugati üzleti tapasztalat alapján mondhatott véleményt a mai magyar gazdaság adottságairól és a jövőbeli lehetőségekről.

A legnagyobb ívű, és legaktívabb előadást, amely a legnagyobb sikert is keltette a pénzügyi szekció keretén belül, Kádár Béla professzor úr tartotta, aki tanár és jelenleg az OECD misszió vezetője Párizsban. Tett egy olyan kijelentést is, amely, úgy gondolom az egész konferencia szempontjából jelentős. Az OECD, tehát a legfejlettebb országok csoportja, rendszeresen jelentést készít, folyamatosan elemzi a különböző tagországok pénzügyi és egyéb teljesítményét. Ennek a jelentéssorozatnak a keretében a jövő héten kerül hivatalosan publikálásra egy olyan tanulmány, amely azt a definíciót tartalmazza, azzal a szlogennel jelenik meg, hogy Magyarországot viszonylag a legmagasabb EU érettséggel rendelkező országnak ismerik el. Ugye nagyon aktuális ez a téma, mindenki állandóan erről beszél, de ennek a gyakorlati alátámasztása is meglepően aktív. A struktúra átalakulásának elfogadásáról beszélnek, hogy ma a magyar gazdaságnak a problémái nem az átalakuló, és átmenő gazdaság jellegzetességeit mutatják, hanem tipikusan piacgazdasági jellegűek, és ha összehasonlítási alapokat keresünk, azok a strukturális, továbbfejlesztési és jogi keretek megteremetésében fölmerült problémák találhatók a mai magyar gazdaságban és környezetében, amiket a nem olyan régen az EU-hoz csatlakozott országok éltek át. Hogy könnyebb legyen asszociálni, ezért gazdasági fejlettségben Görögország, Spanyolország, Portugália, Írország és hasonlókra lehet hivatkozni. Ezeket a tényezőket megalapozzák az olyan statisztikai jellegű, de mégis meggyőző információk, amelyek szerint Magyarország strukturális átalakulásban olyan eredményeket ért el, hogy jelenleg az exportnak a 23%-a kifejezetten csúcstechnológia. További, legalább 40% nagyon magas technikai fokú, specializált termékekből áll és csak a maradék, valamivel több, mint 30%-a, ami anyag, anyagjellegű vagy nyersanyag, alacsonyszinten feldolgozott termék. Ezek az arányok 15 évvel ezelőtt pontosan a fordítottak voltak.

A másik ilyen valóban meggyőző adat, hogy a magyar népesség a világnépességnek a 16 ezreléke, tehát az ország egészének gazdasági súlya, akár regionális, akár világméretekben elhanyagolható. De a 16 ezrelékkel szemben a világkereskedelemből való részesedésünk 10 évvel ezelőtt 23 ezrelék volt, ez még csak annyit jelent, hogy a fejlett vagy fejletlen afrikai országoknál valamivel jobban álltunk. De ez alatt a nagyon rövid 10 év alatt a fejlődés olyan mértékű volt, hogy a világkereskedelemben a részesedésünk ma nem 23, hanem 45 ezrelék. A külföldi tőkevonzásban pedig, ami a feltörekvő és fejlődő gazdaságoknak egy nagyon kritikus sikertényezője, a magyar tőkevonzó képesség 70 ezrelékes részarányt tudott elérni. Ezek azok a konkrét tényezők, amelyek úgy gondolom - ha számunkra meggyőző volt - talán mások számára is meggyőzővé tudja tenni ezeket az eredményeket.

Kádár professzor úr egy reneszánsz gondolattal indította az előadását és visszanyúlt a XII. XIII. századig, az azt megalapozó előzményekig. Beszélt arról, hogy ahhoz, hogy a magyar gazdaság ezt a mostani, aktív eredményt el tudja érni, rendkívül mélyről kellett indulnia. Mindannyian tudjuk, hogy volt egy szép aranykorszak, a múlt század közepétől az első világháborúig, ami gazdaságilag a békének az időszaka volt. Azonban 1919-20 után egy nagyon nagy leszakadás történt meg, tehát a makro szintű mutatók és a strukturális és szerkezeti problémák a Trianon utáni időszakban nagyon élesen előjöttek és nagyon hosszú időbe telt, amit egy háború is megakasztott, hogy valamennyire egészséges gazdasági rendszer tudjon kialakulni. Ennek a hátrányait mind a mai napig szenvedjük, arról nem is beszélve, hogy egy félévszázados, direkt, tervutasításos rendszer telepedett rá az egyébként jó hagyományokkal és egészséges gazdasági alapokkal rendelkező struktúrára. Ez a fél évszázad hozott némi eredményt. Azonban a torzító struktúrákat, a gondolkodást és a gazdálkodási logikát sértő technikái révén rettenetes károkat is okozott. Mégis reménykedhetünk. Az új évezred az nemcsak egy évek számolásában bekövetkező új lehetőség, hanem valóban úgy tűnik, hogy a gazdaság fejlődését, a gazdaság alapjait tekintve is van mód új kitörési pontokat keresni.

Erre szinte példa lehet, hogy az új reneszánsz elnevezéssel illethetjük a gazdasági fejlődés különböző szakában álló, hozzánk hasonló múlttal, megtépázott történelemmel rendelkező országokat. Ezek közül bizony többen komoly gazdasági csodát tudtak fölmutatni ebben a században. Korábbi időszakokban erre lehet példa Finnország. Ők is a szovjet birodalommal küszködtek évtizedeken keresztül. De hasonló ehhez a spanyolok, a portugálok, az írek gazdasági sikereinek az eredménye.

Bod Péter Ákos tartott egy nagyon érdekes előadást az ország külső megítéléséről, ami a nemzetközi hitelminősítő intézetek véleményén keresztül jelenítődik meg, amit nemcsak a politika, hanem a gazdasági élet többi szereplői, tehát a nagy nemzetközi tőkealapok és a direkt befektetők döntéshozói is nagyon aktívan figyelembe vesznek. Ez a hitelminősítés az elmúlt néhány évben folyamatosan javult. Bod Péter Ákos határozottan azt mondja, az maga a magyar csoda, hogy Magyarország relatíve jobban el volt adósodva egy évtizeddel ezelőtt, mint bármely más ország. Meglepő módon még Lengyelországnál is jobban, tehát az egy főre jutó adósság, az annál is nagyobb terhet jelentett. Mégis, átütemezések nélkül - aminek előjelét akkor és ma is sokan vitatták - folyamatosan fenn tudta tartani a fizetőképességet. Valóban azt lehet mondani, hogy akár a legjobb, az e tekintetben legjobban menedzselt és sok tekintetben példának tekintett lengyel gazdaság helyzeténél is sokkal jobb helyzetben van hazánk. A magyar gazdaság minősítése mindig olyan volt, amely a tőkevonzó képességet folyamatosan fenntartotta.

Bod Péter Ákos szintén a múltból eredeztette a mai sikerek alapjait és hozott egy olyan példát a minősítéseknek a szerepére, ami 1870-ből való. 1870-ben történt az akkor közös osztrák és magyar államnak egy nemzetközi kötvény kibocsátása. Aranykötvényt, aranyszélű, tehát államilag garantált kötvényt bocsátottak ki. Magyarul csak az ország kockázata jelenik meg benne. Ennek a kötvénynek a kibocsátásakor 70 bázispontos különbség volt az osztrák és a magyar oldalon forgalomba hozott aranykötvény között. Ennyi kockázati felárat számoltak rá a magyar oldalra a nemzetközi befektetők. Ennek a különbségnek a megértése is igen nehéz, mert akkor jogilag is egy ország volt, közös vezetéssel. Sőt Magyarországnak nem is volt önálló jegykibocsátó bankja, tehát még a bank, aki eljárt, az is közös bank volt abban az időszakban. 15 év alatt azonban a magyar gazdaság akkor bebizonyította, hogy igazságtalan ez a megkülönböztetés. 15 év után megszűnt a megkülönböztetés és azonos áron értékelték az osztrák és a magyar papírokat. A nemzetközi minősítők gondolkodása ma is ugyanilyen. Amikor Csehország és Szlovákia kettévált, ugyanez történt. Minden más külső befolyás nélkül, ugyanannak a gazdaságnak a strukturális alapjait, külső kapcsolatait örökölték, mégis Csehország megítélése megemelkedett, Szlovákiának pedig erősen lecsökkent a nemzetközi hitelképessége. A múlt héten történt olyan változás az egyik hitelminősítő intézet részéről, hogy pozitívra változtatta az egyébként már befektetésre ajánlott kategóriában szereplő Magyarországot és azt is publikálták, hogy várható, a nyár folyamán Magyarország egy nagyon nagy lépést előre tud lépni. A folyamatos elemzések eredményeképpen erre számítani lehet.

Ennek a dolognak a jelentősége nemcsak filozófiai, hanem ez az egész gazdaság minden szereplőjére közvetetten kihat. Részben az államadósságok finanszírozásának a költségein keresztül hat. Részben pedig - mivel ez az ország-kockázatot jeleníti meg - az összes külföldi kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatunkban a kamatfelár minden irányban kedvezőbb lesz. Tehát még egy magánvállalkozó, aki exportál, az is finanszírozási költségekben előnyöket tud elérni.

Rendkívül érdekes előadást tartott Kopátsy Sándor, aki a közgazdász társadalom egyik fenegyereke. Mindig önállóan dolgozik és jellemzően Adyról is publikáló közgazdász. Beszélt arról, hogy a kapitalizmus és a tiszta gazdaság, tehát a piacelvű gazdaság egy etikai és kulturális alapon tud csak meggyökerezni. Protestáns gondolkodás és etikai alap szükséges ahhoz, hogy ez a maga valójában ki tudjon alakulni. Ha ellenpéldákat nézünk, Latin-Amerikát, Ázsiát, vagy a világ más részeit, akkor ez a gondolat nagyon jól elfogadható.

Továbblépett és azt mondta, a kultúra tulajdonképpen egy értékrendet jelent, egy értékrend elfogadását. Szellemi vagyonról beszélt, szellemi tőke helyett. A szellemi vagyonnak a fontossága és a nagysága, a dinamizmusa az, ami meghatározza egy ország jövőjét, illetve a jövőbeli fejlődőképességet. A szellemi vagyonra adott Kopátsy tanár úr egy nagyon szellemes definíciót, azt mondta, hogy ez három tényezőnek a szorzata. Ugye a matematikából tudjuk, hogy ha egy szorzat valamely tényezője változik, akkor a többi igen nagy dinamikával együtt mozog vele. A három tényező a tudás, a tehetség és az erkölcs. A dolog azért nagyon érdekes, mert összeszorzódnak, ha bármelyik nő egy picit, akkor a szorzat nagyon nagy értékű lesz. Magyarországon a tudásnak az értékelése csak fölfelé megy, a pozitív tartományban jelenik meg. A magyar tudásról, a magyar oktatásról egy másik előadónk - aki 30 évet töltött el más országban - azt mondta szó szerint, hogy a magyar iskolából kijövő diákoknak az általános intelligenciája, kultúrája, szellemi színvonala jobb ma, mint a legtöbb nyugati országban. Tehát ebben a tekintetben kifejezetten büszkék lehetünk. A matematikához, a zenéhez, a sakkhoz mind olyan innovatív tulajdonságokat és adottságokat tételeznek föl, ami ugyanazt az alapot kívánja meg, mint a gazdasági életben. Tehát az innovációs készség, a dinamizmus, az empátia mind azok a dolgok, amelyek nagyon magas szinten megtalálhatók a magyar átlag eszköztárában. A tehetség dolgában volt egy felmérés, erre hivatkozott dr. Kopátsy Sándor, szintén idézném, mert nagyon érdekes.

Amerikában 10 évvel ezelőtt egy nagyon mély, érdekes módszerekkel felmérés készült, ahol azt kívánták felmérni, hogy a bevándorlók (ez a 80-as évek közepe) mely csoportjai azok, akik olyan szinten tudtak karriert építeni, és társadalmi elismerést szerezni legalább, mint a született amerikaiak. Ebben a felmérésben mindenkit a harmadik nemzedékig figyeltek származás szempontjából. Tehát akinek egy nagyszülője volt, mondjuk magyar, akkor 25%-ot hozzátett a magyar eredményhez. Ebben a vonatkozásban két olyan csoportot találtak, aki a született amerikaiaknál jobb pozíciót tudott elérni. Az egyik csoport az izraeli bevándorlók voltak, tehát az európai zsidó közösségek, részben Izraelből, részben más diaszpórából. A másik pedig az 56-os magyarok. Ez utal arra, hogy a tehetség dolgában jól állunk, részben pedig arra is, amit azért sosem szabad elfelejteni, hogy nagyon nagy veszteségeket is szenvedtünk az agyelszívás tekintetében.

A harmadik tényező az erkölcs azonban, mint azt mindannyian tudjuk, negatív is lehet. És ha a szorzat első két tagja, a tudás és a tehetség miatt igen nagy, akármilyen kicsi, de negatív az erkölcsi hozzáadnivaló, akkor a szorzatot negatív előjelűvé változtatja. Erről nem beszélnék többet, de azt hiszem nagyon érdemes elgondolkodni rajta.

A többi előadók közül Fuchs úr megjegyzését említeném csak meg, aki az egyik legrégibb, 130 éves múltra visszatekintő és az európai befektetési körben az egyik legnagyobb tekintélyű svájci befektető cégnek az európai főnöke. Ő is úgy gondolja, hogy azokat a befektetési állományokat, amelyeket eddig Magyarország és Csehország irányába indítottak el, azokat drámaian növelni lehet. Ő arra alapozza az üzletét, például a Quaestorral is devizaalapot alapít, és komoly üzleteket végez, arra alapítja a reményeit, hogy mi magánemberek ennek a gazdasági, az előbb említett magas fejlettségi szintnek következményeképpen egyenként is folyamatosan gazdagodni fogunk. Ők életbiztosítási termékek értékesítésével kívánnak foglalkozni. Ez olyan értelemben is jó nekünk, hogy ha befektetési terepben, és az egyéni életpályában megtervezhető megtakarítási alapokban is üzletet látnak a svájciak, a legkonzervatívabb svájci befektetők, akkor azt hiszem nekünk is ezt át kell venni.

A pénzügyi szekcióban elhangzottaknak végül is az összegzését, azt hiszem, úgy lehetne megfogalmazni egy mondatban, ahogy Kádár professzor mondta, hogy a pénzügyek azok csak tükröződései a gazdasági folyamatoknak. Tehát a gazdaság köszöni, viszonylag jó állapotban van, kész arra, hogy szolgálja a társadalmat, a társadalom fejlődését. A gazdaság alatt a teljes gazdaságot kell érteni, ehhez szükséges, hogy a politika a mindenkori keretet megadja, de a legfontosabb mégis, hogy az egész társadalom és ebben minden egyes ember közvetlenül a hasznát is lássa.


2000. áprilisában Budapesten rendezte meg a Magyarország Felemelkedéséért közhasznú Alapítvány azt a konferenciát, amelyen kíváló előadók nagyszerű előadásokkal járultak hozzá a címben jelzett célok megvalósulásához. Most Karácsonyra az Alapítvány az anyagot cd-n is megjelentette. A MHL megkapta a lehetőséget, hogy az előadsok anyagát az interneten is megjelentesse. A következőkben tehát gyakran találnak majd tisztelt olvasóink ilyen anyagot honlapunkon. Javasoljuk, folytassuk a konferenciát! További hozzászólásoknak is teret biztosítunk. Az e-mailon beküldött hozzászólásokat az egyes előadások után helyezzük majd el.
A hozzászólók IDE kattintsanak!
Vissza a kezdőlapra