A demokrácia a kormányzás legrosszabb formája

 Kétségtelenül jelentős Magyarország külföldi megítélése szempontjából, hogy a növekvő számban készülő felmérések, statisztikai adatok és emberek jogait elemző jelentések mennyire közelítik az objektivitást. Mindent felmérő világunkban szinte már maguk a felmérések is sérthetnek személyiség jogokat, amiket szinten elemeznek a szakemberek. Hogyan képzelhető el ebben a helyzetben a valóságos feltárás?

 Az Egyesült Államok külügyminisztériumának “demokráciával, emberi jogokkal és a munkaügyekkel foglalkozó hivatala” minden évben – immár huszonötödször – jelentést készít a világ 195 országáról azzal a céllal, hogy feltárja az ember elemi jogainak érvényesülését és csorbulását a politikai, gazdasági, jogi és a civil szféra területén. A február végén kiadott 2000. évi jelentés 6000 oldalt tesz ki. “Azt reméltük, hogy kontroll alatt tarthatjuk a mennyiséget, de, sajnos, az emberi jogi jelentés készítése növekvő iparágnak számít”, mondta Michael Parmly, a fenti hivatal helyettes titkára a külföldi újságíróknak tartott washingtoni sajtótájékoztatóján. Megjegyezte, hogy az igazság feltárása a céljuk, ami természetesen állandóan csiszolható. Ennek érdekében minden elérhető forrást felhasználnak. Melyek ezek a források? Úgy is kérdezhetjük, kik az informátorok.

 Mivel a jelentés kisebb-nagyobb mértékben elmarasztalóan írt a magyar kormány média- és kisebbségi-roma politikáját illetően is, ezért érdekes tudni, hogy kik készítik az emberi jogi jelentéseket. Nos, az amerikai nagykövetségek (legalábbis azokban az országokban, ahol vannak nagykövetségek). Magyarországon a most távozó Peter Tufo nagykövet végezte 1997-től ezt a munkát. Majd az ő anyaga beérkezik az emberi jogi hivatalhoz áttekintésre, ahol kiegészítéseket keresnek hozzá “minden lehetséges helyről”. A kongresszus megszabta, hogy az emberi jogi jelentésekhez fel kell használni a kormányon kívüli szervezetekkel folytatott megbeszélések eredményeit is. “Ez rendkívül fontos, mert a kormányok nem rendelkeznek az igazság monopóliumával. Az éves jelentéseket tehát... az Egyesült Államok kormánya végzi – és tulajdonképpen az országok lakosai”, jelentette ki Parmly.
 Az Egyesült Államok az egyetlen olyan ország, amelyik nem szerepel a jelentésben, ami mögött a kínaiak képmutatást sejlenek. A titkárhelyettes elmondta, hogy “nem tartanánk hitelt érdemlőnek a saját magunk felmérését. Európaiak készítenek rólunk jelentéseket, amelyeknek örülünk, bár azok nem olyan mélyrehatóak és átfogóak, mint a mieink. De hát ez is a dialógus része.”

 Vajon hogyan értékeli a hivatal azt a tényt a magyarországi rész feldolgozásakor, hogy a jelenlegi parlament ellenzékében ülnek kommunista rendszert kiszolgálók is, befolyással bírva így a politikai és hatást gyakorolva a gazdasági életre? Ha ez nem így lenne, belekerült volna-e a magyarországi jelentésbe az a mondat, hogy “az állami tulajdonban levő cégek és pénzügyi intézmények hirdetéseit a kormánypárti lapok kapták meg, amelyek amúgy is könnyebben hozzáférhetnek kormányforrásokhoz”? A washingtoni hivatal titkárhelyettese erre a kérdésre úgy válaszolt, hogy “a demokrácia zavaros dolog”. Nem feltétlenül a választási eredmények fontosak, hanem a gondolatok szabad kifejezése. “Negatív eredmény, ha egy párt fojtásban tartja a politikai folyamatot, mint ahogy az 1989 előtt történt abban a régióban. Ha ez ilyen jellegű tendencia jelenséggé válik, akkor mindannyiunknak, az Egyesült Államoknak is, figyelni kell rá.” Azzal zárta a gondolatsort, hogy a demokrácia a kormányzás legrosszabb formája; csakhogy az összes többi rosszabb. “Talán ez a legjobb magyarázat a magyarországi helyzetre.”

Niemetz Ágnes
NEW YORK

Vissza a kezdőlapra