nagymamagyes

T/3534. Képviselői önálló indítvány
(ÚJ VÁLTOZAT a T/3363. számú törvényjavaslat helyett!)

1. §
A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) 4. §-ának i) pontja helyébe a következő rendelkezés lép és egyidejűleg a paragrafus az alábbi új k) ponttal egészül ki:
[E törvény alkalmazásában]
“i) jövedelem: az a személyi jövedelemadóról szóló törvényben adóköteles jövedelemként meghatározott vagyoni érték, bevétel, amelynek havi összege meghaladja a mindenkori legkisebb munkabér összegét;
k) saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek: az a gyermek, aki a szülővel, nevelőszülővel, gyámmal életvitelszerűen együtt él és annak gondozásából rendszeres jelleggel legfeljebb csak napközbeni időszakra kerül ki.”
2. §
A Cst. 7. §-a (3) bekezdésének felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“Az (1) bekezdés, továbbá a 9. §, valamint a 20. § és 23. § alkalmazása szempontjából saját háztartásban nevelt gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,”

3. §
A Cst. 12. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
“12. § A nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából azt a vér szerinti, örökbefogadott vagy nevelt gyermeket kell figyelembe venni,
a) aki az igénylő háztartásában él és
aa) akire tekintettel a szülő, a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám nevelési ellátásra jogosult,
ab) aki közoktatási intézmény tanulója vagy felsőfokú oktatási intézmény első oklevelet szerző hallgatója és rendszeres jövedelemmel nem rendelkezik,
ac) aki a 9. § (2) bekezdése alapján saját jogán jogosult az ellátásra;
b) aki fogyatékos és a képzési kötelezettség teljesítése érdekében szociális intézményi ellátásban részesül, feltéve, hogy őt a gyámhivatal nem vette átmeneti vagy tartós nevelésbe és a nevelési ellátást igénylő vele - a kormányrendeletben foglaltak szerint - kapcsolatot tart fenn.”
4. §
A Cst. 19. §-a a következő új második mondattal egészül ki:
“A nagyszülő gyermekgondozási segélyre a szülő jogán szerezhet jogosultságot.”
5. §
A Cst. a következő új 20/A. §-sal egészül ki:
“20/A. § (1) A 20. §-ban megjelölt jogosultakon kívül, de az ott meghatározott feltételek mellett a gyermek szülőjének vérszerinti, örökbefogadó szülője, továbbá annak együtt élő házastársa (a továbbiakban együtt: nagyszülő) is jogosult a gyermekgondozási segélyre, ha a gyermek
a) az első életévét betöltötte, továbbá
b) gondozása, nevelése a szülő háztartásában történik, valamint
c) szülei írásban nyilatkoznak arról, hogy a gyermekgondozási segélyről lemondanak és egyetértenek a gyermekgondozási segélynek nagyszülő részéről történő igénylésével.
(2) A gyermekkel nem közös háztartásban élő szülő (1) bekezdés c) pontja szerinti egyetértő nyilatkozatát – kérelemre – a gyámhatóság pótolhatja.
(3) Ha a szülő az egyetértő nyilatkozatát visszavonja és azt a (2) bekezdés alapján a gyámhatóság nem pótolja, a visszavonás a nagyszülő gyermekgondozási segélyre való jogosultságát megszünteti. Az ellátást az egyetértés visszavonását tartalmazó nyilatkozatnak az igényelbíráló szervhez történő benyújtását követő hónap utolsó napjától kell megszüntetni.
(4) A nagyszülő részére a gyermekgondozási segélyre való jogosultság az (1) bekezdésben foglalt feltételek fennállása esetén kizárólag akkor állapítható meg, ha
a) ő maga megfelel az ellátásra való jogosultság feltételeinek és
b) a szülő esetében is fennállnak – ide nem értve a kereső tevékenység folytatásából adódó kizáró körülményt – a jogosultsági feltételek.
(5) A nagyszülő gyermekgondozási segélyre való jogosultságát akkor is meg kell szüntetni, ha olyan kizáró körülmény áll be, amely a szülő az ellátásnak saját maga általi igénybevétele esetén a gyermekgondozási segélyre való jogosultságának elvesztését vonná maga után.
(6) Ha a szülő a gyermek után gyermekápolási táppénzt vesz igénybe, ez a körülmény a nagyszülő gyermekgondozási segélyre vonatkozó jogosultságát nem érinti.
6. §
A Cst. 21. §-ának felvezető mondata helyébe a következő rendelkezés lép:
“A gyermekgondozási segélyben részesülő személy – ide nem értve a nagyszülőt – keresőtevékenységet”
7. §
A Cst. a következő új 21/A. §-sal egészül ki:
“21/A. § A gyermekgondozási segélyben részesülő nagyszülő keresőtevékenységet a gyermek három éves kora után a 21. § b) pontban meghatározott feltételek mellett folytathat.”
8. §
A Cst. 27. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A szülőnek, a nagyszülőnek és a gyámnak nem jár gyermekgondozási támogatás a három hónapot meghaladó, egybefüggő külföldi tartózkodásának időtartamára.”
9. §
A Cst. 35. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
“(2) A gyermeknevelési támogatás, valamint a nagyszülő részéről történő gyermekgondozási segély iránti igényt az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott TÁH bírálja el.”
10. §
(1) E törvény 2001. március 1-jén lép hatályba.
(2) E törvény hatályba lépésével egyidejűleg a Cst. 29. §-a (1) bekezdésének b)-c) pontjában, 32. §-ában és 33. §-ának (2) bekezdésében a “60 napon belül” szövegrész helyébe a “180 napon belül” szövegrész lép.

ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS

Az elmúlt két évben a kormányprogramban foglaltaknak megfelelően, a népesedési mutatók kedvező befolyásolása és a gyermeket nevelő családok terheinek mérséklése céljából alapvetően megváltozott a családok támogatási rendszere. Az új elveken működő családtámogatási konstrukció jelentős mértékben hozzájárult a gyermeknevelés feltételeinek javításához és a legutóbbi időben már a születések számában is mutatkoznak kedvező jelek. Az intézkedések pozitív hatásai mellett a tapasztalatok arra is rávilágítanak, hogy az ellátó rendszer további korrekciójával elősegíthető egyes sajátos élethelyzetben lévő családok problémáinak megoldása.
A gyermekvállalás egyik akadálya a munkahelyi karrierféltés, rosszabb esetben a munkahely elvesztésének fenyegetettsége. Akik nem tudják, vagy nem akarják a kereső tevékenységüket felfüggeszteni, kénytelenek a gyermekük gondozását más személy vagy intézmény útján biztosítani. Ismeretes, hogy a megközelítően 26 ezer bölcsődei férőhely országos átlagban 107 %-os kihasználtsággal működik, ami mutatja, hogy viszonylag sok család dönt a munka felvétele mellett. Bár a bölcsődék többsége szakmai szempontból korszerű, magas színvonalú gondozást, nevelést nyújt, a családi gondoskodás előnyeit azonban nem tudja teljes körűen pótolni. A bölcsődei ellátás mellett a szülőnek még további olyan feladatai maradnak a gyermek ellátásával kapcsolatban, amelyeket nehéz összhangba hozni a munkahelyi elvárásokkal. A gyermekneveléssel összefüggő munkaerőpiaci hátrányok azonban családi összefogással nagymértékben csökkenthetők lennének, amit indokolt lenne állami eszközökkel is segíteni.
A családalapítást követően, amikor a fiatalok már abban a helyzetben vannak, hogy dönthetnek az első vagy a további gyermekek születéséről, akkorra az ő szüleik pályája már vagy a vége felé közeledik, vagy már éppen visszavonultak az aktív munkából. Az életük második szakaszának végéhez közeledők között sokan vannak olyanok, akik nehezen, vagy már nem szívesen alkalmazkodnak a munkaerőpiac újszerű kihívásaihoz, vagy éppen elveszítették munkájukat, és nincs lehetőségük vagy erejük az újrakezdéshez. A családi élet szervezésében, az unokák nevelésében azonban még képesek lennének gyermekeiknek érdemi segítséget nyújtani, akik szülői segítség mellett a munkahelyi elvárásoknak is könnyebben megfelelhetnének.
A gyermekgondozási segélynek a nagyszülőkre történő kiterjesztésében mindkét generáció érdekelt. Egy ilyen intézkedés bevezetése megkönnyítheti az idősebb korosztály munkaerőpiacról való visszavonulását, a fiatalok pedig a gyermekneveléshez nyújtott segítséggel könnyebben megfelelhetnek a munkahelyi elvárásoknak. A családok szintjén erősödhet az együttműködés, ami a gyermekvállalási hajlandóságra is pozitív hatással lehet.
Hangsúlyozni szükséges, hogy a gyermekek gondozását, nevelését illetően az elsődleges felelősséget és kötelezettséget a továbbiakban is a szülők viselik. Az ellátás kiterjesztése nem járhat együtt sem a gyermek jogállásának megváltozásával, sem a gyermeknevelési felelősség áthárításával. A nagyszülők a gyermek napközbeni nevelésébe kizárólag a szülők egyetértésével, hozzájárulásával kapcsolódhatnak be. A gyermek a szülő gondozásából, neveléséből, valamint családi környezetéből nem kerülhet ki, mert a gyermek életének e korai szakaszában a szülő-gyermek kapcsolatnak hangsúlyos szerepe van.
A gyermekgondozási segély kiterjesztése csupán választási lehetőséget kínál arra, hogy az alanyi jogon járó ellátást melyik családtag veszi igénybe. Ez egyben azt is jelenti, hogy e választási lehetőséget nem célszerű túlhangsúlyozni, mert a családoknak feltehetően csak egy kis része tud és akar élni a törvényjavaslat kínálta lehetőséggel. Az intézkedés bevezetése azonban az ellátórendszerben egy újabb színfoltot jelenthet, amely további alternatívát képes nyújtani a családoknak.

RÉSZLETES INDOKOLÁS

Az 1-2. §-hoz

A gyermekgondozási segélynek nagyszülőre történő kiterjesztése szükségessé teszi a saját háztartásban nevelt, gondozott gyermek fogalmának egyértelmű, konkrét meghatározását. A fogalommeghatározás révén mind a jogalkalmazók, mind az állampolgárok számára nyilvánvalóvá válik a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseiben burkoltan megfogalmazott jogalkotói szándék: a nagyszülő részére biztosítani kívánt gyermekgondozási segélyre való jogosultság kizárólag a bölcsődei ellátás alternatívája lehet és nem eredményezheti a gyermek megszokott családi környezetéből történő tartós kikerülését. A “jövedelem” fogalmának ismételt meghatározására kizárólag azért van szükség, mert kimaradt belőle az “adóköteles” kifejezés és ez problémát jelentett a jogalkalmazás során.
A 2. §-ban megfogalmazott új rendelkezés is nem tartalmi, hanem kizárólag jogtechnikai pontosítást tartalmaz.

A 3. §-hoz

A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 2001. január 1-jén hatályba lépő 20. §-ának (5) bekezdése értelmében a szülő a családi adókedvezmény összegének megállapítása szempontjából beszámíthatja a tényleges eltartottakon kívül azon gyermekeket is, akiket a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) szerint a nevelési ellátás összegének megállapítása szempontjából figyelembe vesznek. A bentlakásos szociális intézményben élő gyermekek esetén a nevelési ellátást nem a szülőhöz, hanem az intézmény vezetőjéhez folyósítják azon az elven, hogy az ellátás ott kerüljön felhasználásra, ahol a gyermek él. Így azok a fogyatékos gyermeket nevelő szülők, akiknek gyermeke a képzési kötelezettség teljesítése érdekében szociális intézményi elhelyezésben részesül, az oda beutalt gyermeket nem vehetik figyelembe az eltartottnak minősülő gyermekek után igénybe vehető családi adókedvezmény szempontjából, illetőleg további gyermekeik után járó nevelési ellátás igénylésekor sem számíthatják be őt a család gyermekszámába. Mindezen körülmények rendkívül méltánytalan helyzetet teremtenek számukra, amelyet a Cst. módosításával orvosolni lehet.

A 4-8. §-hoz

A gyermekgondozási segélyre a gyermek három éves koráig a gyermeket nevelő vér szerinti-, örökbefogadó-, nevelőszülő, vagy gyám jogosult, feltéve, ha a gyermeket saját háztartásában neveli.
A törvényjavaslat értelmében gyermekgondozási segélyre jogosulttá válik a vér szerinti nagyszülő, a gyermek szülőjét örökbe fogadó vagy nevelő nagyszülő valamint a nagyszülő házastársa (továbbiakban: nagyszülő). A nagyszülő részére azonban a gyermekgondozási segély kizárólag akkor állapítható meg, ha egyébként a szülő esetében az ellátásra jogosultság minden feltétele adott.
A jogosultak körét illetően a nemek között különbség nem tehető, tehát az ellátást a nagyapa és a nagyanya is kérheti.
A gyermek érdeke azonban azt kívánja, hogy legalább egy éves koráig őt a szülő nevelje. Ezért a nagyszülő jogosultságát – az általános szabály szerint – csak a gyermek egy éves korát követően lehet megállapítani. Itt kell megjegyezni, hogy a gyermek egy éves kora alatt is mód van arra, hogy a szülő gyermekgondozási segélyt igényeljen, azonban ez nem az általános szabályok szerint történik, hanem a méltányossági eljárás keretében.
A nagyszülő a szülők írásos nyilatkozatban foglalt együttes döntése alapján igényelheti az ellátást. A szülőknek írásban arról kell nyilatkozniuk, hogy a gyermekgondozási segélyről lemondanak és egyetértenek annak az adott nagyszülő részéről történő igénybevételével. A szülői nyilatkozat bármikor visszavonható.
A gyermeket elsősorban a szülő háztartásában kell ellátni, ha ez nem lehetséges, a gyermek ellátható (mintegy helyettesítve a naponkénti bölcsődei ellátást) a nagyszülő háztartásában is. A gyermeknek azonban ebben az esetben is a szülő háztartásában kell maradnia, ami azt jelenti, hogy a szülő háztartásából csak legfeljebb a napközbeni időszakra kerül ki.
Ha az ellátást a szülő veszi igénybe, a jogosultság feltétele, hogy az igénylő ne rendelkezzen rendszeres jövedelemmel. A nagyszülő igényjogosultsága esetén sem célszerű a szülőnél alkalmazott szabályoknál kedvezőbbet meghatározni, ezért a nagyszülő esetében is alkalmazni kell mindazokat a kizáró szabályokat, amit a törvény az általános jogosulti kör vonatkozásában felsorol. Nem lehet továbbá a nagyszülő részére gyermekgondozási segélyt megállapítani, ha a gyermek szüleinek bármelyike (egy másik gyermekre tekintettel) gyermekgondozási támogatást (gyermekgondozási segélyt, gyermeknevelési támogatást), vagy az egészségbiztosítási törvény alapján terhességi gyermekágyi segélyt, gyermekgondozási díjat vesz igénybe. A gyermekgondozási segélyt akkor is csak egy jogcímen lehet megállapítani és folyósítani, ha a nagyszülő több unoka gondozását is ellátja.
A nagyszülő esetében – az átadott jog okán – az ellátásra való jogosultság megállapítása során egyaránt vizsgálni kell mind a szülő, mind a nagyszülő vonatkozásában a jogszabályi feltételek meglétét. A törvényjavaslat két speciális körülmény vonatkozásában az általános jogosultsági szabályoktól eltérő szabályokat fogalmaz meg. Egyrészt a gyermekgondozási segélyben részesülő nagyszülő vonatkozásában a keresőtevékenység folytatását kizárólag a gyermek harmadik életévének betöltését követően teszi lehetővé. Másrészt biztosítani kívánja a nagyszülő gyermekgondozási segélyben történő részesítését akkor is, ha a szülő a gyermek betegsége esetén gyermekápolási táppénzt vesz igénybe és átveszi a gondozási feladatokat.
A gyermekgondozási segély mértékét a szülővel azonos módon, az öregségi nyugdíj legkisebb összegében kell meghatározni. A szolgálati időre, valamint a járulékfizetésre vonatkozó szabályok tekintetében is ugyanazok a rendelkezések érvényesülnek a nagyszülő esetében, mint a szülő ellátásra való jogosultságával összefüggésben.

A 9. §-hoz

A nagyszülőnek a gyermekgondozási segélyre vonatkozó igényét a területileg illetékes MEP-hez (a későbbiekben a TÁH-hoz) kell benyújtania, mely szerv az igényt elbírálja és a megállapított ellátást folyósítja. A törvényjavaslat értelmében tehát a munkahelyi családtámogatási kifizetőhelyek nagyszülőnek gyermekgondozási segélyt nem állapítanak meg és nem folyósítanak. A jogorvoslat kérdése az általánostól nem igényel eltérő szabályozást.

10. §-hoz

A paragrafus a hatályba léptető rendelkezésen túl tartalmazza az anyasági támogatásra vonatkozó rendkívül rövid és emiatt gyakran betarthatatlan igénylési határidő meghosszabbítását.
Budapest, 2000. november
Selmeczi Gabriella
Fidesz
Hegedűs Mihály
FKgP
Csáky András
MDF

Vissza a kezdőlapra