Egyetlenegy valamit lehetett az utóbbi napokban pontosan tudni a fővárost irányító
 koalíció váratlan válságáról: hogy amit a hannoveri villamosok ürügyén a szabad
 demokraták meg a szocialisták művelnek, az a politikai felelőtlenség minősített esete.
 Épeszű pártvezetők az ő helyükben - és az adott, tágabb erőviszonyok között - soha nem
 mentek volna el odáig, hogy kérdésessé tegyék eddigi együttműködésük folytatását egy
 csakugyan szakmainak vélhető nézeteltérés miatt. Mert mondjanak a vitában érintett felek
 bármit, közlekedési eszközök beszerzéséről normális városvezetés kizárólag anyagi és
 műszaki megfontolások alapján dönt, és ha egy ilyen ügyben nézetkülönbségek adódnak az
 önkormányzat többségi pártszövetségén belül, akkor azt anélkül simítják el, hogy
 ellenzéküknek alkalmat kínálnának ellentéteik nyilvános kiaknázására.

 Ezt pedig mindkét koalíciós partner elmulasztotta. Rejtély, miként hagyhatták maguk között
 odáig fajulni a dolgot, hogy a közgyűlési szavazáson robbanjon ki a botrány: a szocialisták
 a Fidesszel együtt szavazzák le az SZDSZ-t. Mondják, ez afféle reváns akart lenni azért,
 hogy a szabad demokraták elmulasztották egyeztetni beterjesztett költségvetési
 tervezetüket az MSZP-frakcióval; ami, ha igaz - és úgy tűnik, igaz -, akkor persze
 felesleges provokáció volt Demszkyék részéről, de a szocialisták válasza nemkülönben
 túllőtt a célon. Mert nyilvánvaló, hogy amikor demonstratíve szembeszavaztak koalíciós
 társukkal, igen nehéz helyzetbe hozták, éspedig már nem is a villamosok kérdésében. A
 főpolgármester egyszerűen nem nyelhette le szó nélkül az egyértelműen neki címzett
 presztízsrengető akciót. Mondhatni, kénytelen volt politikai síkra vinni a történteket - és
 ezt a szocialistáknak is tudniuk kellett, bármennyire is adták utólag a meglepettet.

 Mindazonáltal Demszky Gábor aggasztó meggondolatlansággal licitált rá az őt és frakcióját
 ért sérelemre. Semmiképp se lett volna szabad kenyértöréssel zsarolnia a szocialistákat.
 Hiba volt tőle azonnal bejelenteni, hogy ha egyszer az MSZP megszavazta a hannoveri
 vásárlást, akkor ezzel egyszersmind fel is mondta a koalíciót. Ez az álláspont ugyanis nem
 bizonyult védhetőnek sem politikai, sem szakmai értelemben - noha maga Demszky és
 frakcióvezetője, Bőhm András azonnal nekiláttak, hogy mindkét hivatkozást erőteljesen
 kidolgozzák a médiában.

 Először is minden rosszat elmondtak azokról a bizonyos német villamosokról, a kedvezőtlen
 áruktól az idősecske életkorukon át egészen a túl magas peronjukig, aztán közölték a
 legfőbb ellenérvet - tudniillik azt, hogy a BKV nem szabályos közbeszerzési eljárás
 keretében vásárolná meg a szerencsétlen járgányokat. Márpedig - emelte fel morális
 mutatóujját a fővárosi SZDSZ -, ez az igazán főbenjáró bűn, amelyhez a szocialisták, lám,
 asszisztálnak. E kampány odáig ment, hogy a Népszabadság csütörtöki számában a szabad
 demokraták Új generációja nevében Ónody Tamás harcos cikket írt a "múltjukból nem
 tanuló" szocialistákról, akik "törvénytelen üzletet szándékoznak kötni", szemben a Grál
 szabad demokrata lovagjaival: ők ugyanis mindenképp távol tartják maguktól a korrupciót.
 A generációs purifikátor végül felszólítja az MSZP-t, valljon színt: "Melyik énje az igazi,
 amelyik számon kéri a törvénysértést vagy az, amelyik részt kér belőle?"

 A szerző pechjére azonban, mire dörgedelme megjelent a lapban, a fővárosi koalíció két
 pártja éppen megegyezett egymással, s így az a pikáns helyzet állt elő, hogy egyazon
 lapszámban olvashattuk Ónody erkölcsi felháborodását meg a napi tudósítást, melyből
 mindenekelőtt kiderül, márpedig a szabad demokraták beleegyeznek a hannoveri villamosok
 megvásárlásába - cserében a költségvetés közös elfogadásáért. És közbeszerzési
 aggályaik eloszlatását nagy bölcsen rábízzák az illetékes döntőbizottság törvényességi
 vizsgálatára.

 Mármost elég logikusan kínálkozik a kérdés: ugyan miért nem lehetett mindjárt ezzel
 kezdeni? Miért kellett Demszkynek hübelebalázsként nekirontania a partnerpártnak és miért
 kellett koalíciós szakítással fenyegetőznie, még mielőtt a közbeszerzés dolgában
 törvényességi döntés született volna? Vajon tudta-e a főpolgármester, hogy az
 önkormányzat vizsgálóbiztosa törvényesnek tartja az eljárást? Mert ha tudta, és mégis
 pellengérre próbálta állítani szövetségesét, akkor tisztességtelenül és rövidlátóan járt el.
 Ha meg nem volt tisztában a vizsgálóbiztos álláspontjával, akkor megengedhetetlen
 politikai kockázatot vállalt a saját prejudikáló nyilatkozataival. A kívülálló mindenesetre
 okkal gyanítja, hogy az SZDSZ a nagy keménykedés után egyszer csak azért tett
 javaslatot a szocialistáknak újabb tárgyalási fordulóra, mert rájött, mekkora lesz a blamázs,
 ha nyilvánosságra kerül, hogy a közbeszerzés szabályait senki nem próbálta megkerülni. És
 ekkor egyszeriben abbamaradt a hannoveri kocsik sinfelése is, így hát megköttethetett a
 béke.

 Kétségtelen, hogy az MSZP jött ki jól ebből a kezdetben általa is oly sajnálatosan
 elhibázott ügyből, hiszen végtére nem kellett visszavonulnia, s nem kénytelen magára
 venni sem a korrupció gyanúját, sem azt, hogy miatta bomlik fel a koalíció. Sőt: a
 szocialista frakció higgadt stabilizáló tényezőnek mutatta magát, szemben izgágán,
 felelőtlenül viselkedő partnerével. Ha ezt akarta Demszky, hát megkapta.

 A szabad demokraták ezen a kalandon nemhogy semmit nem nyertek, de éppenséggel
 sokat vesztettek. Megmutatkozott, hogy vezetőjük a "harmadik erő" felmutatásának
 makacs igyekezetében hajlamos olyan előkészítetlen rohamokat vezetni a szocialisták ellen,
 amelyeknek nincs logisztikai támogatása, s ezért a vezér és csapatai végül örülhetnek, ha
 a megtámadottak jóindulatából szabad elvonulást kapnak. Mert most ez történt. A
 szocialisták nem hátráltak meg, és kivárták, míg Demszkynek elfogy a muníciója. Persze
 azért ők sem tekinthetők igazi győztesnek ebben az afférban - mert ebből nem is lehetett
 hasznot húzni.

 Hasznára legfeljebb a Fidesznek volt az egész; és meg kell adni, ügyesen ki is használta a
 szívességet, amit a fővárosi koalíció tett neki. Tessék, kedves budapesti polgár, nézze
 meg, hogyan marakodnak ezek itt ketten - kommunikálta Tirts Tamás tévéről-tévére -,
 hiszen képesek akár pár tucat villamos ürügyén irányíthatatlanná veszekedni a várost.

 Ha tehát a választásokig hátralévő időben így folytatja, a bővérű Demszky még "kijárhatja"
 pártjának a főváros elvesztését. Meg a szocialistáknak is. Aztán ülhet velük együtt
 ellenzékben és visszasírhatja a régi szép időket, amikor az ő támogatásukkal
 főpolgármester lehetett.

                                                             Mészáros Tamás
 

Vissza a kezdőlapra