Beszélgetés Andre de Szekellyel a szövevényes politikai kapcsolatok hétköznapiságáról
“Ugyanolyan buzgalommal dolgoznak most nekünk,
mint korábban nekik”

 A politikai kapcsolatok visszásságairól, tisztátalanságairól, a köpönyegforgatásról, a sógor-komaságról szeretnék vele beszélgetni, mert kristálytiszta és hatalmi érdekektől mentes véleménye van. Szinte minden korban és minden rendszerben, amelyet Andre de Szekely átélt, a szövevényes ilyen-olyan kapcsolatok behálózták a társadalmakat, és még a bénító hatás sem volt elég riasztó a legrámenősebbeknek. A beszélgetésből kitűnik, mindegy milyen korban vagyunk, a humán tényező ilyen típusú befolyása nem jelentéktelenedik. Mintha a “megfelelő ember a megfelelő helyen” nem egyételműen a szakmai és erkölcsi megbízhatóságon alapulna. A politika mámorában élők tombolása a pártharcokat is szítja, legyen az Fidesz–MSZP vagy republikánus–demokrata.

Andre de Szekely az ABC amerikai televízióstársaság alelnöke, nyugdíjbavonulása óta az ABC kelet–közép-európai konzultánsa. 1991-ben megkapta a köztársasági érdemrend tiszti keresztjét. Életművéért két éve, a 80. születésnapján a köztársasági elnöki aranyéremmel tüntette ki Göncz Árpád. Életét megosztja New York és Budapest között.
Színésznek tanult, bár színházrendező szeretett volna lenni, ám ilyen szak akkor még nem volt. 1939-ben került ösztöndíjjal Párizsba Básti Lajossal.
Krasznogorszkban volt orosz hadifogoly öt évig. A debreceni fogolytáborban azzal várták 1950-ben, hogy “nagy terveink vannak magával, elfelejtjük a kapitalista származását”, és a Sváb-hegyi pártiskolába akarták küldeni. De soha nem lépett be semmilyen pártba, bár akkor, ahogy mondta, biztos a Nemzeti Színházhoz kerülhetett volna vezető pozícióba. 1956 novemberében hagyta el Magyarországot Szabó Sándorral és Ferrári Violettával. New Yorkban a Szabad Európánál kezdte a munkáját. Majd később, a Rui Blas rendezése után, Rockefeller-ösztöndíjat kapott egy kaliforniai egyetemre. Az ABC filmosztályán dolgozott; producer, majd alelnök lett.

 – Nem foglalkozom politikával most sem. Mindig azt mondtam, egy tisztességes ember nem lehet sikeres politikus. Mert ha nem azt mondja, amit az emberek hallani akarnak, akkor soha nem választják meg. Ha meg mást mond, azzal vádolják, hazudik – jelentette ki határozottan.
 
 – Mendreczky Károly, a Magyar Televízió megbízott elnöke elmondta, hogy sürgető a médiatörvény módosítása, mert a jelenlegi jogszabály diszkriminálja a közmédiumokat. Az amerikai külügyminisztérium illetékes hivatala a nagykövetségek által összeszedett információk alapján készíti minden évben az emberi jogi jelentés. Az idén különösen ostorozza a magyar médiában kialakult helyzetet, mintha az az Orbán-kormány egyértelmű hibája lenne. A háttérben súlyos pártharc húzódik meg, hogyan konszolidálható a helyzet?
 – Nem vagyok szakértő ebben a kérdésben. Amikor a magyar médiatörvény készült, többen kérték az elemző véleményemet, de én hangsúlyoztam, hogy hozassanak egy olyan szakembert, aki elfogulatlan, például Alfred Schneidert, aki szintén az ABC-nél tevékenykedik, és akinek most jelenik meg a “30 év az amerikai televízió és a kormány között” című könyve. Úgy kell elkészíteni a médiatörvényt, hogy egyik párt se gyakorolhasson nyomást. A baj ott van, amikor buta rokonokat és osztálytársakat hoznak be. Név nélkül mondok egy példát. Az Antall-kormány alatt hazahoztak Amerikából egy embert, aki egy kis irodában repülőjegyeket árult; kinevezték az IBUSZ elnök-vezérigazgatójának. Persze, vagy másfél év után le kellett váltani.
 – Meghatározóan fontos, hogy az ABC republikánus vagy demokrata vezetésű?
 – Nem feltétlenül, de amikor az ABC-hez kerültem, és a zsidó vallású Goldensohn volt az elnök, mindenki azt mondta, demokrata szellem uralkodik. Majd az ír katolikusok – a Capital City – vették meg a korábbi Bush-kormányzat alatt, akkor mindenki azt mondta, republikánus irányt vett a vezetés. De az FCC (az amerikai médiatörvény végrehajtója) előírások általában olyan szigorúak, hogy a nagypolitikai személycserék a számunkra nem voltak nagyon észlelhetők. Érdekes, hogy az ABC legdemokratikusabb időszaka volt az “ír- irányzat”, mert akkor volt a legtöbb szociális juttatás. Most a Disney vett meg minket, akinek szintén az a híre, hogy eléggé baloldali társaság. Ők elvették a legjobb egészségügyi biztosításokat is, a külföldi irodák számát felére csökkentették. Európában a legközelebbi ABC-iroda most a londoni.
 – Mindenesetre az Orbán-kormány tiszta lappal akart indulni, nem mondták ki, de a tevékenységükből érződött, hogy: csaknem mindenkit, csak kommunistát ne. Ilyen értelemben embereket kellett, kell találni. Szerintem alapállásból tiszta a múltja minden 20 és 30 év közöttinek. Lehet, hogy az apjuk káder volt, de azokat az eszméket ők már képtelenek magukévá tenni és feldolgozni, az utóbbi 10 év során diplomáztak. A második kör persze, hogy a megbízható ismerősök körében lehetnek érdemben vezetésre valók. Tehát, az nem feltétlenül baj, hogy rokon vagy ismerős az illető, ha jó szakember és tisztességes.
 – Ez így van. A személyes kapcsolatok fontosak, ez egyszerűen így működik. Én, mint “kapitalista csökevény”-nek kikiáltott valaki és két ezüst vitézségi érmes tiszt nem voltam jobban a híve a Horn-kormánynak, mint a mostaninak. Viszont igazságosnak kell lennem: a magyarországi munkám sokkal egyszerűbb volt a Horn-kormány alatt; több kapcsolattal és információval láttak el. Hogy hogyan választják ki az embereket? Sokan köpönyeget fordítottak. Volt valaki, aki nagyon szeretett volna vezető beosztásba jutni a televíziónál (neveket nem említenék), amikor az ő pártja, az SZDSZ volt koalícióban. Ez a hölgy élenjáró SZDSZ-es, erősen, saját maga által is hangoztatott cionista beállítottságú, és Torgyánék révén vezető lett  a televíziónál. Vagy itt vannak a nemzet színészei. A szakmán belül rengeteg érthetetlenség van politikai szempontból is. Van közöttük olyan, aki képviselő volt a kommunizmusban – ez az, amit nem értenek az emberek. A világ nem változik, sok minden érthetetlen, bármelyik történelmi időben vagyunk is. A kijevi hadifogolytáborban volt egy komisszár, Timosenko marsall öccse. Ő buktatta meg azt a volgai német származású táborparancsnokot, aki vezető beosztásba helyezte az összes német SS-t. A kijevi bunkerláger parancsnoksága tehát volt német SS-ekből állt, akik akkor a németekkel, a saját fajtájukkal és a kis nemzetekkel ugyanazt csinálták, mint előtte a zsidókkal. Egy alkalommal megkérdeztem tőle, hogy nemrég még ki volt írva egy nagy szalagra, hogy “halál a német megszállóra”, és maguk most az SS-eket viszik pártiskolába? Elnevette magát, és azt mondta: “Andruska, én azt hittem, te okos ember vagy. Belőled sosem lesz forradalmár. A kisnyilasokat, kisnácikat mi átneveljük. Átfestjük őket. Ugyanolyan buzgalommal dolgoznak most nekünk, mint korábban nekik.”
 – Visszatérve a kezdő témánkra, mi a baj az amerikai nagykövetekkel? Ott azért nem lehetnek ekkora szélsőségek, bár a jobboldali sajtót úgy, ahogy van, diszkriminálták.
 – Sajnos az elmúlt nyolc évben, sőt még korábban, nem volt Budapesten olyan amerikai nagykövet, aki karrierdiplomata lett volna. Soha nem küldenék Magyarországra olyan nagykövetet, akinek bármilyen magyarországi kapcsolata, vonatkozása van. Amióta én Budapesten vagyok, amerikai állampolgárként, 1990 óta, nem találkoztam olyan magyar alkalmazottal ott, aki ne kifejezetten baloldali lett volna. A nagykövetek, akiket amúgy is a Clinton-kormány nevezett ki, tehát baloldali magyar civilekkel voltak körülvéve. Tehát tőlük is kapták az értesüléseiket. Ez a válaszom arra, hogy miért olyan az emberi jogi jelentés, amilyen. Most, hogy a republikánusok kerültek hatalomra, új nagykövet jön. Remélem, hogy ezzel az én viszonyom is előnyösebbé válik a nagykövetségemmel, ugyanis a múltban előfordultak velem zavaró esetek. Íme egy példa.
 Az a szokás, hogy az amerikai nemzeti ünnepen, július 4-én különböző turnusokban hívják meg a vendégeket a budapesti nagyköveti rezidenciára, mert egyszerre nem férnek el. A legjobbak turnusa a 12-2-ig tart, a második menet 2-4-ig és 4-6-ig az utolsó. Az egyik alkalommal is, mint a legnagyobb amerikai televízió képviselője, én erre az utolsóra kaptam meghívást. Amint mentem át a biztonsági ellenőrzésen, velem szemben jött kifelé egy 2-4 órási meghívott, aki miniszter volt a kommunizmus alatt. Rám nézett és azt mondta: “úgy látom, nem volt sok értelme, hogy kimentél Amerikába. Én most is előtted járok.” A világ nem változik: akik az oroszoknál helyezkedtek akkor, most ugyanezt teszik az amerikaiaknál.

Niemetz Ágnes
NEW YORK

Vissza a kezdőlapra