Dr. Weszelovszky Zoltán felszólalása
"In memoriam Sinkovits Imre"
címmel

ELNÖK: Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselője, "In memoriam Sinkovits Imre" címmel. Megadom a szót.

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valami nem szokványos dologra szeretném kérni önöket: néhány perc erejéig lássuk vendégül Sinkovitsot. Természetesen felvethetik, jogunk van-e erre, hiszen nem történelmi személyiség, nem is politikus, mégis a legszélesebb körű minősítés, a társadalom megítélése az Országház falai közé emeli őt. Hogy melyik közvélemény-kutató intézettől tudjuk ezt? Egyiktől sem, hanem az egész közvéleménytől, hiszen a hétköznapi magyar nyelv a legkiválóbbakat, a legjobban szeretett személyiségeket egy névvel nevezi, csak úgy mondják: Kölcsey, Kossuth, Petőfi, Bartók, és mindenki sorolhatná tovább. Most Sinkovitscsal bővül egynevűink, a nemzet nagyjainak sora. Az össznépi megítélés az tehát, ami jogot ad itt megidéznünk őt.

Mint "a nemzet színésze" cím birtokosa méltó lehetne arra, hogy színészként hívjuk közénk. Ám úgy véljük, ebbéli méltatását elvégezték és elvégzik az arra hivatottak, a kritikusok, a pályatársak. S mi több, sorsa is elvégezte ezt. "Úgy volna szép - írta Reményik Sándor -, hogy ahol ki-ki legörömestebb állt, ottan fogadja szépen, szabadon, büszkén a halált." Sinkovitscsal ez történt. Így tehát módunkban áll másfelől a nem párttag, a nem politikus politikai értékű mondanivalója felől közelítenünk. Számunkra ezért most nem az az alapkérdés, milyen esztétikai érzékkel játszott, hanem az az alapkérdés, hogyan, milyen etikai értékkel élt. Erre a kérdésre súlyos és napjaink számára egyre fontosabb választ adott: az együvé tartozás, az együttlét, a szép együttélés válaszát.

Ő mindig nyitottan élt, velünk és nekünk élte az életét. Mindig közöttünk volt, és mindig felettünk is. Lenézett ránk, de nem azért, hogy lenézzen bennünket, hanem azért, hogy tág szemhatárral mindannyiunkat átöleljen. Azokat is, akik Magyarország területén más nyelvet beszélve élnek, és azokat is, akik külföldön magyar anyanyelvű magyarok. Ez a mindenkivel megtalált érzelmi összhang is okozta tán, hogy nagy empátiával fogadott be és jelenített meg más szokásokat, kultúrákat, így mintegy megsemmisítette magában a másság fogalmát, ha ismerte is, nem érzékelte. Számára senki nem volt más, Ádámnak mindenki társa és testvére, Mózes mindannyiunk számára szerzett hazát.

Sinkovits a "mindannyiunkat" nemzetnek, hazának mondta, s ezt folyamatosan, hétköznapi cselekvésekbe szőtt hitvallással magyarázta és igazolta. Mert a nemzetek életében lennie kell és van is olyan tartalom, olyan erkölcsi mező, amit nem pártelvek, nem csoportérdekek jelentenek és képviselnek, amiben mindenki egyetérthet, ahol mindenkinek helye van, ahol lehetséges az együttérzés, az összetartozás. Ezt bizonyítja ő, mert ilyen erkölcsi erő Sinkovits is. Köszönjük neki ezt a bizonyosságot, s az általa tett úton megkíséreljük követni őt. Minél többen képesek erre, annál jobb lehet mindannyiunknak, a nemzetnek. Fontos lenne ezért, hogy ne csak különleges alkalomként jelenjen meg közöttünk, hanem szellemisége az Országgyűlés mindennapi, állandó vendége lehessen. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiból.)

B.Á.

Vissza a kezdőlapra