ELNÖK: Dr. Szili Katalin, az MSZP képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnök úrnak: "Van-e még lehetőség együttműködésre a süllyedő hajón?" címmel. A miniszterelnök halaszthatatlan közfeladatának ellátása miatt válaszadásra Pokorni Zoltán miniszter urat jelölte ki.

Tessék, képviselő asszony, öné a szó!

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Elnök Úr! Miniszter Úr! Bár ez nem oktatási kérdés, de természetesen elfogadom a miniszter úr válaszát. A miniszterelnök úr Vigadó-beli beszédében és tegnap a parlamentben is beszélt arról és felszólította a parlamenti pártokat, hogy támogassák a határon túl élő magyarok jogairól szóló törvény tervezetét. Az MSZP részéről mondhatom, természetesen, ha ez a törvény az ország lakosságának érdekével egyezik, ezenkívül a nemzetközi szerződéseknek megfelel és a költségvetés is támogatja, ebben az esetben mi támogatni fogjuk.

Az említett kérdés jelentőségét elismerem, azonban szót kell ejtenünk arról, hogy van jó néhány más olyan kérdés, amelyben együttműködésre lenne szükség. A miniszterelnök úr a Vigadóban azt mondta, hogy magabiztos kormányzás jellemzi az ország hajóját, pedig látható az, hogy a hajó teste jó néhány helyen szivárog. Pontosan ezek miatt megoldásra vár a vidéken élő lakosság kérdése, az egészségügy kérdésköre. Sorolhatnánk tovább, hiszen a parlament demokratikus intézményrendszerén is lenne mit javítani és a szociális minimum kérdésében is párbeszédre lenne szükség.

Jól látható, hogy a kormányzat ma nem tud megbirkózni ezekkel a feladatokkal, ezért kérdezem önt, miniszter úr, kezdeményezi-e a kormány az ország érdekében a parlamenti pártok együttműködését. Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Pokorni miniszter úrnak. Tessék!

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Tisztelt Képviselő Asszony, Alelnök Asszony! A kormányfő tegnap megtette ezt a kezdeményezést. Azt gondolom, hogy az ön kérdésére a tegnapi napirend előtti hozzászólás illő módon választ adott. Kérdését inkább egy jó szándékú, dicséretes és általam nagyon rokonszenvesnek tartott viszontválasznak tekintem, ami jelentősen eltér attól, amit tegnap hallhattunk Kovács elnök úr előadásában. Ezt a választ, ezt a hangot örömmel hallottuk volna tegnap ahelyett, ami elhangzott.

Szükség van erre az egyeztetésre, ezt erősítette meg Szájer József frakcióvezető úr Nagy Sándor frakcióvezető úrnak szóló meghívása is. Én, ha úgy tetszik, érdeklődéssel és némi megbocsátással figyeltem azt a küzdelmet, ahogyan Kovács elnök úr igyekezett lehetetlenné tenni messziről a két frakcióvezető tárgyalását. De ez a tárgyalás mégiscsak létrejött, és azt gondolom, ha úgy folytatódik, ahogyan eddig tartott, hogy a nyilvánosság előtt a címlapokon a Szocialista Párt elnöke kígyót-békát kiabál a tárgyaláson résztvevőkre, de valójában mégiscsak születik, elindul valami, akkor ez rendjén is van.

Az ellenzéki pártoknak engedtessék meg az, ami az ellenzéki pártoké, mondják el, hogy mivel elégedetlenek. De a parlamentben ülő két legnagyobb frakció vezetőjének felelőssége jóval nagyobb, többek között a státustörvény ügyében, kétharmados, európai uniós csatlakozást érintő jogharmonizációs ügyekben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) bizony le kell ülni egyeztetni, hiszen felelősségük nem a pártjukhoz köti őket, hanem választóikhoz, a magyar néphez.

Az ön azonnali kérdésében (Az elnök ismét csenget.) ezt a konszolidáltabb, megállapodásra törekvő hangot éreztem, és ezért köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő asszonynak.

DR. SZILI KATALIN (MSZP): Köszönöm szépen. Engedje meg, miniszter úr, hogy én is megbocsássam önnek azt, hogy nem figyelte a kérdésemet, én nem két pártról, hat pártról beszéltem; és megbocsátom azt is, hogy nem volt az ön számára kellőképpen értelmezhető a pártelnök úr tegnapi napirend előtti, illetőleg a miniszterelnök úr hozzászólására tett reflexiója.

"Csökkent a parlamenti rendszerbe, a demokratikus intézményekbe vetett bizalom, mindez számvetésre készteti a parlamenti pártokat. Közös érdekünk, hogy a politikai konfliktusok a széles nyilvánosságon alapuló parlamenti demokrácia, az intézményes érdekegyeztetés keretei között oldódjanak meg, a legégetőbb politikai és gazdasági kérdésekről kezdődjenek tárgyalások." Miniszter úr, gondolom, az ön számára is ismerősek ezek a szavak, hiszen az Antall-kormány idején a Fidesz által kezdeményezett úgynevezett Moncloa-paktumból idéztem, és reményeim szerint ma is megvan arra a lehetőség és az önök pártja ezt még ma is tartja, hogy szükséges a kormány, a kormánykoalíció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és az ellenzéki pártok között az együttműködés.

Köszönöm a figyelmét. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Viszontválasz illeti meg a miniszter urat. Tessék!

POKORNI ZOLTÁN oktatási miniszter: Alelnök Asszony! A mi javaslatunk áll, legyen hathetente találkozó a két legnagyobb frakció között (Dr. Avarkeszi Dezső: Hatpárti!), legyen erre a frakciókban kijelölt személy - mi Latorcai János urat javasoljuk erre -, legyenek témafelelősök az uniós csatlakozást érintő nagy kérdésekben. Ha a két nagy párt elindítja ezt a megállapodássorozatot (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból.), akkor talán - most tessék figyelni, képviselő úr! -, akkor azt gondolom, van mihez csatlakoznia a kisebb frakcióknak, és egy ilyen, ön által szorgalmazott, valamennyi parlamenti képviselőcsoportra vonatkozó egyeztetés elindulhat. A két nagy párt megállapodásának hiányában ezt nem látom lehetségesnek, mert nem látom értelmét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

B.Á.

Vissza a kezdőlapra