ELNÖK: Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Varga István frakcióvezető-helyettes úr, az MDF részéről, "A visegrádi találkozó 10 éves évfordulója" címmel. A képviselő urat illeti a szó.

DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 1335 novemberében Károly Róbert magyar, Nagy Kázmér lengyel és János cseh király Visegrádon találkoztak, s a német lovagrend, valamint a bajor hercegek bevonásával szövetséget kötöttek az osztrák hercegek ellen.

A közel hét évszázaddal ezelőtti csúcstalálkozó bizonyára feledésbe merült volna mindannyiunk számára, ha pontosan tíz esztendővel ezelőtt, 1991. február 15-én néhai miniszterelnökünk, Antall József nem szervezi meg a visegrádi csúcstalálkozót, s ezzel a lépésével Visegrád ismét bevonult a modern diplomácia történetébe.

Tíz esztendővel ezelőtt Antall József Visegrádon látta vendégül Václav Havelt és Lech Walesát. A találkozónak a visegrádi Mátyás Múzeum adott otthont, s az oda érkező vendégeket korhű jelmezbe öltözött páncélos vitézek fogadták, s vezették be az Anjou-lobogókkal díszített terembe, ahol aláírták az együttműködés alapgondolatait megfogalmazó visegrádi nyilatkozatot.

Antall József kiemelte: a hármas együttműködésről megszületett dokumentum nem jelenti egy külön szervezet létrehozását, hiszen mindhárom ország tárgyalásokat folytat a Közös Piaccal a társulási szerződés megkötése érdekében, s idővel az európai integráció jegyében Magyarország, az akkori Csehszlovákia és Lengyelország egyaránt e szervezethez kíván csatlakozni.

Walesa kiemelte: mindhárom országnak alapvető érdeke, hogy állampolgáraik a jövőben szabadabban, s magasabb életszínvonalon éljenek. Kiemelték: olyan együttműködési keretről van szó, amely senki ellen nem irányul. Alois Mock, osztrák külügyminiszter akkori nyilatkozatában nagyra értékelte, hogy a három ország vezetői állást foglaltak a nyugati értékrendhez való tartozás, a demokrácia és a szociális piacgazdaság mellett.

(8.50)

Mint mondta, a hatalmas politikai, gazdasági, szociális és környezeti terhek, amelyek ezekben az országokban felhalmozódtak, megkívánják a fokozottabb összefogást. A francia Libération rámutatott: a találkozó Közép-Európa történelmi megbékélése jegyében zajlott, és célja az volt, hogy új kapcsolatot hozzon létre a légüres térben, amelyet a kommunista rendszerek összeomlásuk után hagytak maguk után.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném képviselőtársaimat emlékeztetni arra is, hogy tíz esztendővel ezelőtt mindhárom országban, Magyarországon, az akkori Csehszlovákiában és Lengyelországban megszálló orosz csapatok tartózkodtak, megvolt még a Varsói Szerződés és a KGST is. Antall József miniszterelnökünk ezen a visegrádi találkozón is világosan és félreérthetetlenül tudomására hozta a világnak, hogy a magyar diplomácia legfontosabb célkitűzése a varsói paktum felszámolása, a KGST megszüntetése és az ország szuverenitásának visszaszerzése. Az 1991-es első találkozót több is követte és még abban az évben megkötötték a szabadkereskedelmi megállapodást. 2000. június 9-én a visegrádi csoport kormányfői prágai csúcstalálkozójukon aláírták a Visegrádi Nemzetközi Alap létrehozásáról szóló megállapodást is, amely a most már négy ország kulturális együttműködését hivatott szolgálni.

Antall József előrelátó külpolitikáját minden téren igazolta a tíz évvel ezelőtti csúcstalálkozó, hisz a visegrádi országok állnak ma legközelebb az európai uniós csatlakozáshoz, mára már valóban karnyújtásnyira van tőlünk az a cél, hogy Európa legfejlettebb országainak csoportjához tartozzunk. A Magyar Demokrata Fórum meggyőződése, hogy az európai uniós csatlakozás, a státustörvény, a földtulajdonlás olyan nemzeti sorskérdéseink, amelyek megoldása csak együttműködéssel valósítható meg, és az ezzel kapcsolatos törvények meghozatalakor nem pártpolitikai döntéseket szentesít az Országgyűlés, hanem mindnyájunk közös jövőjét alapozza meg.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy e döntések meghozatalakor a különböző pártpolitikai érdekeket rendeljék alá a magyar nemzet érdekeinek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MDF padsoraiból.)

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében ki kíván reagálni az elhangzottakra. Megadom a szót Martonyi külügyminiszter úrnak.

DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Köszönöm a képviselő úr áttekintését, visszaemlékezését a visegrádi együttműködés elmúlt tíz esztendejéről. Ez alkalmat nyújt nekem is arra, hogy egész röviden szóljak néhány szót a kormány jelenlegi és jövőbeli visegrádi, illetve szélesebb értelemben véve Közép-Európa-politikájáról.

Ennek azért is örülök, mert én azok közé tartoztam, akik mindig is hittek Visegrádban, azokban az években is, amikor úgy tűnt, hogy ez az együttműködés egy nagyon lendületes és látványos kezdés után elszenderült és nem tudtuk biztosan, hogy vége van-e, vagy pedig csak egy átmeneti álomról van szó. Utóbb kitűnt, hogy Visegrád feléledt, működik, jobban működik, mint valaha, és egy nagyon fontos eleme, talán legfontosabb eleme, része a mi Közép-Európa-politikánknak, regionális politikánknak, amit úgy is szoktunk nevezni, mint egy szélesebb értelemben vett szomszédpolitikát. Éppen úgy része annak, mint ahogy a Közép-Európa-politika része a magyar külpolitika egészének, elválaszthatatlan a mi Európa-politikánktól és elválaszthatatlan a magyarságpolitikánktól.

A mi Közép-Európa-politikánk egy úgynevezett változó geometriájú politika, ha szabad kölcsön vennem ezt a kifejezést, az európai integráció gondolkodástörténetéből, ami azt jelenti, hogy nincsenek lezárt földrajzi határai, nincsenek kizárólagos struktúrái, szerkezetei, formációi, hanem egy állandóan változó, élő, sokszínű, sok formájú együttműködés. Ezek közé tartozik Visegrád a maga tíz - most már mondhatjuk nyugodtan - sikeres esztendejével, ide tartozik a Közép-európai Kezdeményezés 16 ország részvételével, ide tartozik a kvadrilaterálé, ami korábban trilaterálé volt. Jól tudjuk, hogy Magyarország, Horvátország, Szlovénia és Olaszország együttműködéséről van szó. És ide tartoznak mindazok a kétoldalú együttműködések, amelyeket az utóbbi esztendőkben erősítettünk meg, többek között és elsősorban éppen a szomszédainkkal.

Szélesebb értelemben véve ehhez kapcsolódik az egyre aktívabb délkelet-európai politikánk is, jól tudjuk, hogy egyre jobban fordulunk Délkelet-Európa felé, az utóbbi időszak kedvező változásai is erre indítanak minket, és ez egyaránt vonatkozik, mondhatnám, a Kelet-Balkánra és a Nyugat-Balkánra is. Tehát egy változó geometriájú, sokszínű együttműködésről van szó, amit mi a magyar külpolitika egésze szempontjából meghatározó jelentőségűnek tekintünk most, az európai uniós csatlakozás előtt, és egészen biztosak vagyunk abban, hogy ennek az együttműködésnek meglesz a helye, a szerepe, a funkciója az Európai Unióhoz történő csatlakozás után is. Új elem ebben az közép-európai együttműködésben Ausztria érdeklődése. Korábban Ausztria kevesebb érdeklődést mutatott, talán a közép-európai identitása, múltja, hagyományai iránt most ez az érdeklődés felélénkülni látszik. Mi ennek nagyon örülünk.

Vita van évek óta arról, hogy Visegrád valójában egy jelkép, egy szimbólum, egy üzenet-e, vagy pedig egy tényleges, valóságos, tartalmi együttműködés. Azt hiszem, hogy mindkettő. Tehát ezt az alternatívát mi nem fogadjuk el. Igenis Visegrád valóban jelkép is, szimbólum is, de mindannyian, vagy legalábbis nagyon sokan érezzük azt, hogy emögött van valami mélyebb tartalom, van egy olyan közép-európai összetartozás, egy közép-európai identitástudat, ami nekünk fontos. Fontos volt a múltunkban, fontos most a jelenünkben, és fontos lesz a jövőnkben is. Visegrád ugyanakkor egy konkrét együttműködés is.

Nehéz most nekem ez alatt az egy-két perc alatt felsorolnom ennek az együttműködésnek minden területét, de ez bővül, és a CEFTA-ról mindenki tud, még akkor is, ha esetleg többet hall a problémákról, mint az eredményekről. De tudunk jól a bel- és igazságügyi együttműködési perspektívákról, a környezetvédelmi együttműködésről, a kulturális, tudományos, sportegyüttműködésről. Tudjuk azt, hogy megalakítottuk a Visegrádi Alapot, igaz, egyelőre csak egy szerény összeggel, egymillió euróval, de ez is a kezdet, és itt is a politikai akarat a lényeg, az, hogy ennek a térségnek az életét, a jövőjét egyszer s mindenkorra az együttműködésre, a kooperációra és nem a szembenállásra, nem a konfrontációra akarjuk építeni. Ez a magyar külpolitika egyik kardinális pontja. Köszönöm szépen, hogy ezt elmondhattam.

Még egy dolog talán, ami nagyon lényeges; ez pedig az, hogy a visegrádi együttműködés, közép-európai együttműködés csak akkor lehet, ha ebben az egész ország részt vesz. Túl vagyunk azokon az időkön, amikor kizárólag kormányok intézték az országok, a népek együttműködését. Ebben az együttműködésben helye van a civil szervezeteknek, az önkormányzatoknak, az eurorégióknak, a politikai pártoknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, mindenkinek. Visegrád akkor lesz sikeres, akkor lesz sokkal több, mint jelkép, ha ebben az együttműködésben mindenki részt vesz. Ehhez kérem én valamennyi parlamenti pártnak és mindenkinek a támogatását.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

B.Á.

Vissza a kezdőlapra