Vissza
a kezdőlapraOrbán Viktor beszéde a Parlamentben
és a válaszokTartalom:
A miniszterelnök napirend előtti felszólalása
Hozzászólások:SZDSZMiniszterelnöki viszontválasz
FKGP
Fidesz
MIÉP
MSZP
MDFELNÖK (Áder János): Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Megadom a szót a miniszterelnök úrnak.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: (Hangosítás nélkül:) Elnök Úr! Tisztelt Ház!
ELNÖK: Miniszterelnök úr, lehet, hogy berozsdásodott a készülék a téli szünetben (Derültség.), úgyhogy egy kis türelmet kérnék! (Derültség, moraj. - Mikrofont helyeznek a miniszterelnök elé.) Talán a két mikrofon együttesen elég lesz ahhoz, hogy elmondhassa a hozzászólását. A miniszterelnök urat illeti a szó.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelettel köszöntöm önöket a mai napon, amely egyben az új évezred első parlamenti ülésnapja is. Úgy érzem, úgy illendő, hogy az új évezred első ülésén megbecsüléssel és kegyelettel megemlékezzünk azokról, akik a történelmünk folyamán küzdöttek a magyar nemzet függetlenségéért, népünk szabadságáért, nyelvünk megőrzéséért és a keresztény értékek érvényesüléséért; nélkülük ma nem lenne Magyarország, nélkülük ma nem tarthatnánk itt, a magyar polgárok akaratából az új évezred első ülését. Annak, hogy most mindannyian itt vagyunk... (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az MSZP soraiban.) Az a tény, hogy most mindannyian itt vagyunk, ez mindannyiunk, egykoriak és maiak közös sikere, és fényesen bizonyítja azt, hogy felesleges ember még nem született, mindenkire szükség volt, hogy idáig eljussunk, és mindenkire szükség van, hogy továbbléphessünk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miközben erre a mai rövid felszólalásra készültem, átszaladtam, végigfutottam a mögöttünk hagyott esztendő parlamenti teljesítményeiről szóló beszámolókat. Azokban - mint ahogy, gondolom, önök is olvasták - magam is azt találtam, hogy a Magyar Országgyűlés az elmúlt esztendőben 80 érdemi döntést hozott, és ebből 45-öt kétharmadnyi támogatással alkotott meg. Ez azt mutatja, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy szemben a szócsaták hevessége kialakította képpel (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.), szemben a nyilvánvalóan felhevült testtel elmondott parlamenti hozzászólásokkal (Közbeszólások az SZDSZ soraiból.) a valóság az, hogy a legtöbb döntésben, a meghozott döntések több mint felében (Csige József közbeszól.) valójában a tisztelt Ház képviselői között széles egyetértés volt. Ez számomra azt mutatja, hogy sok olyan kérdés van, amelyben, ha beszélünk egymással, amelyben, ha aprólékosan egyeztetjük az elgondolásainkat, akkor a közöttünk meglévő, nem elhanyagolható különbségek ellenére is egyetérthetünk, és ha egyetértünk, akkor akár össze is foghatunk.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Talán emlékeznek rá, hogy korábban, minden év elején megpróbáltam néhány pontban - volt, amikor 40 pontban, volt, amikor 37 pontban - összefoglalni az előttünk álló évad feladatait. Úgy érzem azonban, most, hogy átléptük az új évezred küszöbét, erre már nincsen szükség. Hiszen, úgy érzem, talán most már egyre több képviselő előtt, de ami talán - remélem, nem veszik sértésnek - még ennél is fontosabb, egyre több választópolgár előtt kezdenek kibontakozni annak a világnak a körvonalai, amelyben a következő tíz-egynéhány esztendőnket, reményeink szerint, békében és egészségben leélhetjük.
Ma már kezd kibontakozni annak az új rendszernek a képe, amelynek érdekében tíz esztendővel ezelőtt mindannyian együtt és közösen belevágtunk abba, amit rendszerváltoztatási kísérletnek szokás nevezni. Ma már láthatjuk, tisztelt hölgyeim és uraim - az elmúlt két és fél év nem sok kétséget hagyott efelől -, hogy a következő évtizedek Magyarországon a családok köré fognak épülni, az új rendszer, amelyben élni fogunk, a családok köré épül, és olyan pillérek támasztják majd alá, mint a munka, a tanulás és a rend.
(14.20)
Minden esélyünk megvan arra, hogy az örvendetesen erősödő összetartozás-érzés, talán megkockáztathatom, az erősödő nemzeti összetartozás érzése tartja majd össze ezeket a pilléreket és őrzi meg ezt a szegletkövet.
Ha megengedik, én mondandómat is eszerint szeretném önök elé tárni. Emlékezzünk vissza, hogy két és fél esztendővel ezelőtt, amikor a polgári kormány megalakult, arra kaptunk felhatalmazást a polgároktól, hogy építsük fel az akkor sajnálatos módon már nem létezett, építsük újra az akkorra már megszűnt családtámogatási rendszert. Önök is emlékezhetnek rá, hogy több lépésben, kellő óvatossággal, de erős elhatározással két és fél esztendő alatt ez a családtámogatási rendszer már biztos lábakon áll, és teljes egészében kibontakozott.
Csak korlátozott számháborúba szeretnék bocsátkozni - ha megengedik, majd a viszontválaszok során. Ezért most csak annyit mondanék, hogy a családok nettó jövedelme az elkészült összegzések szerint az elmúlt esztendőben - tehát a családok nettó jövedelme - átlagosan 14-15 százalékkal nőtt, és ezen belül is kiugró volt a három vagy több gyermeket nevelő családok jövedelme, ahol mintegy 40 százalékos keresetnövekedést lehetett rögzíteni. Ez így is van rendjén, mert úgy igazságos a világ, ha azok keresnek a legtöbbet, akik a legtöbbet is vállalják, márpedig aki három vagy több gyermeket nevel és mellette dolgozik, bizonyára ő vállalja a legtöbbet.
De nemcsak a háromgyermekesek esetében sikerült segítséget és támogatást nyújtani. Szeretném is megköszönni a képviselőknek, akik az igen szavazataikat adták a családtámogatási rendszerhez, hanem az egy- és kétgyermekesek esetében is érzékelhető változás következett be. Nagyon bízom abban, hogy az önök által meghozott költségvetési döntések 2001-ben ezt a változást még érezhetőbbé teszik. Szeretném megismételni: a továbbiakban is azt kérem a tisztelt Háztól, hogy azon az ösvényen haladjunk a családtámogatási rendszerek ügyében, ahogy eddig tettük, vagyis minden családnak olyan segítséget nyújtsunk, amire szüksége van. A családok helyzete meghatározza, hogy milyenfajta formában érdemes segítségükre sietni. Talán már itt is elmondtam - engedjék meg, hogy megismételjem -, vannak olyan családok, akik az elmúlt tíz évben egy, az ő szemükben már sikeresnek mondható életszínvonalat értek el, és attól tartanak, hogy ha még több gyermeket vállalnak, akkor ezt az életszínvonalat elveszítik. Ezeket a szülőket abban kell segíteni, hogy egy-egy újabb gyermek vállalása ne járjon az életszínvonal csökkentésével. Miután ezek a szülők általában dolgoznak, ezért ha adókedvezményt adunk a számukra, különösen ahogyan most tettük 2001-ben, hogy jelentősen növeljük az egy-két, de különösen a három vagy több gyermeket nevelők adókedvezményét, akkor ezek a családok, ha dolgoznak, nem fogják elveszíteni azt az életszínvonalat több gyermek mellett sem, amiért az elmúlt tíz évben keményen megdolgoztak.
Vannak olyan családok, tisztelt hölgyeim és uraim, ahol nem az a baj, hogy nem születik meg a gyermek, hanem az, hogy a szülők nem tudják őket tisztességesen felnevelni, nem tudják rendesen iskolába járatni, mert a szülőknek, ha akarják is, csak nehezen akad munka. Ezeket a családokat abban kell segíteni, hogy a szülők dolgozhassanak, munkához juthassanak, ha kell, közmunkát kell a számukra szervezni, és így lehet az oda megszületett gyermekeket tisztességesebb élethez segíteni. Ezért továbbra is szükségesnek érzem, hogy a gyermekek után járó adókedvezmény rendszerét is fenntartsuk, a családi pótlékot is mindenkinek folyósítsuk, és remélem, majd az év első felének végén érkező adatok igazolják azt, hogy a kiegészítő családi pótlék, amely egyébként gyermekenként 4 ezer forint a családi pótlék felett - tehát a kiegészítő családi pótlék, amely gyermekenként 4 ezer forint havonta a családi pótlék fölött -, ezeknek a családoknak, a szegényebb családoknak is segítséget nyújt. Másfél év eredményei alapján most már mondhatom önöknek, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt a családok 80-85 százaléka tudja igénybe venni. Tehát ez a támogatási forma a családtámogatási rendszer gerince.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A családok érdekében kellett megindítanunk egy új otthonteremtési támogatási rendszert is. Kérek mindenkit, emlékezzenek vissza arra, hogy milyen sokan voltak, voltunk Magyarországon, akik néhány évvel ezelőtt is, amikor arról hallottak, hogy valahogyan meg kellene mozdítani a lakáspiacot, valahogy segíteni kellene az embereknek, hogy lakáshoz jussanak, inkább csak legyintettek, legyintettünk, és azt mondtuk, hogy ilyen nagy fába nemigen vágja senki a fejszéjét, ezt szinte lehetetlen megoldani. Mégis az összefogás meghozta az eredményét. Nézzük meg: az elmúlt esztendőben a kormányzat, a bankok, az építőipari vállalkozások és az önkormányzatok összekapaszkodtak, és így közösen együtt sikerült megalkotnunk egy olyan otthontámogatási rendszert, amely kibillentette az eddigi bénult állapotából a lakáspiacot, és bizakodásra okot adó folyamatokat indított el. Például tíz esztendő után ismét épültek állami támogatással szociális bérlakások. Az elmúlt esztendőben 2500 ilyen szociális bérlakás építése kezdődött meg, és ezek közül az első néhány tucatot Zalaegerszegen már az új, boldog bérlőknek át is adhattuk.
Hasonlóképpen biztatónak gondolom azt, hogy az építési engedélyek száma az elmúlt esztendőben 38 százalékkal nőtt. Azt mondják a hozzáértők, hogy amíg egy építési engedélyből lakás lesz, otthonná válik, szükség van 22-23 hónapra. Ha az elmúlt évben bekövetkezett engedélynövekedési számokat ezzel összevetem, úgy érzem, hogy 2001-ben és 2002-ben szép eredményeket várhatunk a lakásépítés, otthonteremtés területén is. Az építőipar teljesítménye egyébként ennek megfelelően már 9 százalékkal nőtt az elmúlt évben, és érdekes adat talán az, hogy 2000. novemberében - a legutóbb közzétett adatok között találhatják meg önök is ezt, tehát 2000 novemberében - az elmúlt év hasonló hónapjához képest 58 százalékkal nagyobb értékű otthon-, ház- és lakásépítési szerződést kötöttek az erre a célra szakosodott vállalatok.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mint mondottam, annak az új rendszernek, amelyben szeretnénk az életünket eltölteni, egyik fontos pillére a munka. A kormánykoalíció soraiban mindig egyetértés volt abban, remélem, hogy az ellenzék is osztozik ebben a véleményben, hogy mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy tisztességes munkáért tisztességes bért lehessen fizetni. Ez ügyben még nagyon sokat kell tennünk, még egyáltalán nem lehetünk elégedettek. Persze, az első lépést azért megtettük, mert a minimálbért sikerült jelentős mértékben felemelni, január 1-jétől ez már 40 ezer forint. Sajnos, azt is el kell mondanom önöknek, hogy ez még messze van az európai minimálbérek átlagától. Sőt, azt is el kell hogy mondjam önöknek, az Európai Unióhoz tartozó legkisebb minimálbért fizető ország minimálbérének is éppen csak a felét, vagy talán még annyit sem tesz ki a most megemelt magyar minimálbér.
De önök is tudják, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy nemcsak a tisztességes munkáért tisztességes bér elve és meggyőződése vezetett bennünket, hiszen önök is tudják azt, hogy az elmúlt esztendőkben a magyar gazdaság egyik jelentős problémája az volt, hogy segélyből, leginkább munkanélküli-segélyből lényegében ugyanakkora jövedelemhez lehetett jutni, mint a minimálbéren elvégzett tisztességes nyolcórai munkáért. A meggyőződésem az, hogy egy ország sohasem lesz képes megerősödni, sohasem kerülnek helyre a dolgok, ha a megbecsülésre érdemes értékek nem foglalhatják el a helyüket, ha segélyből éppúgy meg lehet élni, mint nyolcórai tisztességes munka minimálbéréből. Ezért a segély és a minimálbér értékét el kellett szakítani egymástól, és a munka értékét a segély értéke fölé kellett emelni. Nagyon bízom abban, hogy ez a döntés nemcsak az életszínvonalban, hanem a gondolkodásmódban is jelentős változásokat hoz majd a magyar társadalomban.
Talán részben ennek is tudható be, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon, ha az Európai Unió által alkalmazott mérési módszereket alkalmazzuk, akkor azt mondhatjuk, hogy 6 százalékra esett vissza a munkanélküliség, az Európai Unióban ez 8,1 százalék, de itt sem lehetünk elégedettek, mert a kormány ennél nagyobb ívű célokat tűzött ki maga elé, azt szeretnénk, ha Magyarországon megvalósulhatna a teljes foglalkoztatottság. Ez azt jelenti, hogy 3-3,5-4 százalékos munkanélküliségi szintre kellene visszalépnünk. Ez lényegében már azt jelenti, hogy aki munkaképes és akar dolgozni, az munkához is jut.
Engedjék meg nekem azt, hogy megosszam az egyik sejtelmemet önökkel, amely talán a következő egy-két esztendőben már sejtésből bizonyossággá is válhat. Ha a magyar gazdaság növekedési üteme továbbra is 5 százalék fölött marad, amire jó esélyünk van, és a munkanélküliek aránya úgy alakul, ahogyan az előbb elmondtam, akkor Magyarország két-három éven belül azzal a gonddal néz szembe - és ez súlyos gond lesz -, hogy egyszerűen elfogy a munkáskéz Magyarországon.
(14.30)
Arra szeretném önöket kérni, hogy amikor majd a státustörvényt vitatja a tisztelt Ház, akkor ezt a megközelítési módot, gondolatot is vegyék figyelembe döntésük meghozatalakor.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar mezőgazdaságban 1990 óta görgetünk magunk előtt egy megválaszolatlan kérdést, és próbálunk agrártámogatási rendszereket, agrárpolitikákat egy tisztázatlan helyzethez igazítva kidolgozni. Nem csoda, ha ez csak részlegesen sikerülhetett. A magyar mezőgazdaságban a legfontosabb kérdés nem dőlt el: kié lesz a föld? A polgári kormány egy kérdést már eldöntött, hiszen kimondta, hogy külföldiek Magyarországon termőföldet nem vásárolhatnak, tehát a föld a magyaroké lesz. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.) De ez a könnyebben megválaszolható kérdés, ehhez nem kell nagyon okosnak lenni; ehhez az is elegendő, ha az ember azt érzi, amit ilyenkor éreznie kell (Derültség az SZDSZ padsoraiból.), és akkor jó döntést hoz.
Az igazán nehéz kérdés az, hogy Magyarországon belül kik foglalkozhatnak főállásban mezőgazdasággal, kik kaphatnak mezőgazdasági támogatást, mennyi földtulajdon lehet a kezükben és kiknek. Ezek azok a kérdések, tisztelt hölgyeim és uraim, amelyeket ebben a formában, egyenesen nem tettünk fel, és nem is sikerült megválaszolnunk. Jó úton haladunk abban, hogy a Ház elé tudjuk terjeszteni azokat a javaslatainkat, amelyek ezt a kérdést végre rendezik. Nem akarom megelőlegezni azt a vitát, csak jelezni szeretném, hogy a kormány egy gazdapárti javaslatot fog benyújtani, egy olyan javaslatot, amely arra a kérdésre, hogy kié legyen a föld, azt a választ adja, hogy a főállásban mezőgazdasággal foglalkozó családoké, családi vállalkozásoké lehessen a föld. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban, valamint a MIÉP padsoraiból. - Dr. Kis Zoltán: Tavaly februárban ugyanezt...)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Úgy illendő, hogy azt is érzékeltessem önökkel, hogy ebben az esztendőben szeretnénk az egészségügy átalakításának egy újabb lökést adni. Az egészségügy átalakításának első lépése az lesz, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az új miniszter úr által előterjesztett népegészségügyi offenzívát a kormány néhány elemében már megvitatta, néhány további elemét majd megvitatja, és azt átfogó módon be is mutatjuk majd a tisztelt Háznak. Azt szeretnénk, ha ezzel a népegészségügyi offenzívával sikerülne a magyar emberek egészségi állapotát, különösen a gyermekek egészségi állapotát érezhető mértékben javítani. Úgy érzem, a miniszteri székben az elmúlt esztendő végén történt váltás elegendő közbizalmat eredményezett ahhoz, hogy ezt a munkát, amely nehéz, bonyolult, szakmai és intellektuális kihívást is jelent, mégis sikeresen végezhessük el.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A napokban egy stockholmi újságban egy üzletember, aki egyébként magasan képzett közép-európai munkaerő alkalmazásáról gondoskodik, azt nyilatkozta, hogy a magyar oktatás színvonalasabb a nyugat-európainál, ezért további magyar kutatók alkalmazását tervezik. Úgy érzem, ez jó hír nekünk. Mint mindannyian tudjuk, az oktatás színvonalához két dologra van szükség: jó pedagógusokra - köszönet a munkájukért, hogy nemcsak idehaza, hanem külföldön is ilyen a vélemény az ő tevékenységükről -, valamint jó diákok kellenek.
Úgy látom, az utóbbi is rendben lesz, hiszen a kormánynak sikerült egy olyan döntést hoznia, hogy 2001 szeptemberében 55 ezer új elsőéves hallgató kezdheti meg a tanulmányait a magyar felsőoktatási intézményekben. És ha sikerül az eltervezett munkát az általunk elgondolt ütemben elvégezni, akkor 2001 szeptemberében bevezethetjük azt a diákhitelrendszert, amely reményeink szerint nagy segítséget nyújt a diákok számára abban, hogy a szegény sorsú diákok is eljuthassanak a főiskolákra és az egyetemekre, illetve ha oda eljutottak, akkor erejük nagy részét inkább a tanulásra fordíthassák.
Készítettünk is egy felmérést az ügyben, hogyan fogadják a diákok ezt a lehetőséget. Azt tudom önöknek mondani, hogy több mint kétezer diák körében készült a felmérés, és egyértelműen azt mondták, hogy igénybe kívánják venni ezt a lehetőséget; több mint 84 százalékuk pedig azt mondta, hogy számukra jelentős segítséget jelent majd ez a megoldás. Ha ezt a diákhitelrendszert sikerül bevezetni, tisztelt hölgyeim és uraim, akkor valóságos esélyt kapunk arra, hogy 2010-re a korosztály 50 százaléka - szemben a mai 35 százalékkal - a középiskolai tanulmányai után még egy magasabb szintű iskolát elvégezhessen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Család, munka, tanulás és rend - mondtam az elején. Ezért, ha megengedik, a közbiztonság helyzetéről is mondanék néhány szót, s a terveink felől is megosztanám önökkel néhány gondolatomat. Természetesen mindannyian tudjuk, hogy akivel szemben bűncselekményt követnek el, annak a számára a bűncselekmények száma 100 százalék. Az egyéni sérelmeken s az egyéneket ért jogszerűtlen hátrányokon túl mégis érdemes a nagy adatokra is figyelmet fordítanunk. Szeretném önöknek elmondani, hogy a megelőző év bűncselekményeinek mintegy 600 ezres száma a 2000. év végére 450 ezerre csökkent. Ez olyan nagy szám, hogy ha feltételezem, hogy van benne némi statisztikai hiba, ha feltételezem, hogy néhány bűncselekménytípus is gyakrabban jelenik meg, ez még akkor is olyan óriási szám, amiért mindannyian köszönettel tartozunk a magyar rendőrség vezetőinek és munkatársainak, beleértve az utolsó, az utcán szolgálatot teljesítő rendőr közlegényt is. Ezúton is szeretném a munkájukat megköszönni. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
Azt hiszem, mindannyiunk örömére szolgálhat, hogy az élet értéke láthatóan nemcsak annak kapcsán nőtt meg, hogy csökkent az abortuszok száma és egyre több gyermek születik Magyarországon, hanem annak kapcsán is, hogy az élet elleni bűncselekmények száma is csökkent, méghozzá egyetlen esztendő alatt egyötödével. Ezt szintén biztató változásnak foghatjuk fel.
A személygépkocsi-lopások száma egyharmaddal csökkent, és az elmúlt esztendőben a lakásbetöréseké is 13 százalékkal csökkent, miközben egyes bűncselekményfajták száma természetesen nőtt. Összességében azonban úgy érzem, hogy jó úton járunk, ez az az irány, amit a rendőrség munkájának átalakításakor követnünk kell. Ha ehhez hozzáteszem azt is, hogy a szervezett bűnözéssel szemben komoly sikereket mutathattunk fel az elmúlt esztendőben, és sikerült megalkotnunk a maffiaellenes központ létrehozásáról szóló jogszabályokat is, akkor Magyarországot talán Európa egyik, a szervezett bűnözéstől legkevésbé fertőzött országává tehetjük az előttünk álló esztendőkben.
2001-ben jó néhány törvényt várunk a Belügyminisztériumtól: várjuk, hogy beterjessze a köztisztviselői törvény módosítását, a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról szóló törvényt, a lőfegyverek, lőszerek és lőterek használatáról szóló törvényt egyaránt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném önöknek elmondani, a 2000. esztendőben megtanulhattuk, hogy ha a szükség úgy hozza, hazánkban a széles összefogás megteremthető. Emlékezzenek rá, az évezred legnagyobb árvizét kaptuk a nyakunkba a mögöttünk hagyott esztendő során, mégis egyetlen emberélet elvesztése nélkül s az anyagi károkat a lehető legkisebbre csökkentve sikerült túlvergődnünk ezen a nehéz időszakon. Ez csak azért volt lehetséges, mert amikor kellett, a magyar emberek képesek voltak összefogni. Szeretném, ha ezt az összefogást, ezt a gondolkodásmódot és ezt a szellemiséget át tudnánk menteni ide, a parlament széksoraiba is. Szeretném, ha a státustörvény megalkotásakor, amely immáron a Kárpát-medencei összefogás talán legfontosabb jogszabálya lesz, szintén sikerülne elnyernünk szinte minden képviselőtársunk támogatását.
És hasonlóképpen szeretném kérni önöket arra, hogy az összefogást a státustörvényen túl, vagyis a Kárpát-medencei összefüggésen túl európai kitekintésben is gyakorolja a tisztelt Ház minden képviselője, hiszen önök is tudják, hogy az elmúlt év végén, a kétéves költségvetés megalkotásával megadtuk az esélyt Magyarországnak arra, hogy a tisztelt Ház a 2001. esztendőben az európai uniós csatlakozáshoz szükséges összes jogi munkát hiánytalanul elvégezhesse. Ahhoz, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjunk, együttműködésre van szükség ellenzék és kormánypárt, sőt minden képviselőtársam között. Arra szeretném önöket nagy tisztelettel kérni, hogy ezt az összefogást mutassák itt meg.
Ezt talán annál inkább is kérhetem, mert bizonyára tudják, mi rendszeresen nyomon követjük, hogy miképpen gondolkodnak rólunk külföldön más államok polgárai.
(14.40)
És a legutóbbi felmérésekből, amelyeket Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Szlovéniában végeztettünk el, az derült ki, hogy ők úgy látják, a magyarok legerősebb tulajdonsága az összetartás és az összefogás. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Próbáljuk meg, hátha mégis inkább nekik van igazuk!
Én arra szeretném önöket kérni, hogy a választási kampányt megelőző utolsó olyan esztendőben, amikor mindannyian talán még nem az utána következő megpróbáltatásra, erőfelmérésre, hanem sokkal inkább az ország mindennapi gondjaira összpontosíthatjuk a figyelmünket, ezt az esztendőt használjuk ki jól. Használjuk ki arra, hogy a magyar gazdaság teljesítményét továbbra is segítsük az évi 5 százalékos növekedési ütem felett tartani; használjuk ki arra, hogy a munkanélküliség tovább csökkenjen Magyarországon; használjuk ki arra, hogy az iskolába járó gyermekek száma nőjön; használjuk ki arra, hogy a köztisztviselők és a közalkalmazottak bére, úgy, ahogy a költségvetésben szerepel, valóban növekedhessen; használjuk ki arra, hogy az a remény és bizalom, amellyel a jövő felé fordulnak - minden rendelkezésünkre álló hír, információ és személyes tapasztalat szerint - a magyar emberek, ez megmaradjon és tovább emelhesse Magyarországot felfelé.
Arra szeretném kérni tehát az ellenzéki képviselőket, a parlament tisztségviselőit és a kormánypárti honatyákat és képviselő asszonyokat is, hogy a kormány által elhatározott jogalkotási program végrehajtásához a szükséges segítséget legyenek kedvesek és adják meg a számunkra.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az egyes képviselőcsoportok hozzászólásaira kerül sor, 8-8 perces időkeretben, hiszen a miniszterelnök úr hozzászólása a 20 percet meghaladta.
Elsőként megadom a szót Szent-Iványi István frakcióvezető úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.
DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! A miniszterelnök úr beszédének elején, majd a végén nagyon emelkedett hangon szólt az összefogás szükségességéről, az együttműködés hasznairól és fontosságáról. Emelkedett gondolatok hangzottak el, amelyekkel, úgy gondolom, itt mi, ellenzéki oldalon, szabad demokraták, egyetértünk. De szeretném megkérdezni a miniszterelnök urat, hogy vajon konzultált-e az ön pártelnökével, Kövér László úrral beszédének megírása során (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), hiszen két nappal ezelőtt egészen más hangok hallatszottak az ön pártjának elnöke részéről az összefogásról, az ellenzék szerepéről.
Ön már többször beszélt arról, hogy fontos lenne összefogni. Beszélt konszolidációról, beszélt integrációs összefogásról, és rendre az ön pártelnöke elmondta beszédeit a nyüvekről és férgekről, arról az ellenzékről, amely több kárt okozott ennek az országnak, mint az árvíz, a belvíz és a koszovói konfliktus együttvéve, és most pedig elmondta, hogy szellemi hajléktalanokról van szó, elmondta, hogy ártanak az országnak, rossz képét keltik az országnak. (Dr. Kosztolányi Dénes tapsol.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Sajnos az ön szavainak hitelét az ön pártelnöke elvette, lejáratta mindazt, amit ön akar, ha valóban és őszintén akarja; ennek ma már nincs súlya és nincs hitele. Itt már csak a tetteknek lenne hitele, ennek megvan a tere és a lehetősége; megvan a lehetősége annak, hogy néhány fontos kérdésben, ideértve a parlamenti ülésezési rend helyreállítását, ideértve a vizsgálóbizottságok felállítását, ideértve számos kérdést, önök valódi tanúságát tegyék annak, hogy együtt akarnak működni, mert idáig semmiféle valóságos jelét nem tapasztaltuk az együttműködésnek, ezekből a szép szavakból pedig már, azt hiszem, mindannyiunknak így, önmagában elege van.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön nagyon sok mindenről beszélt, de sajnos nagyon keveset beszélt arról, amiről mindenki beszél ma ebben az országban, és ami mindenki számára a legfontosabb. Nem beszélt arról, hogy ez a kormány mit kíván tenni a közélet tisztaságáért, a korrupció elleni fellépésért. Márpedig mindannyian tudjuk, hogy ennek az országnak az egyik legsúlyosabb problémája, de szeretném hozzátenni, ennek a kormánynak is a legsúlyosabb problémája a korrupció. Hosszan sorolhatnám azokat az ügyeket, amelyek ebbe a tárgykörbe tartoznak, akár kormányzati összefüggésekben is, a Környezetgazdálkodási Intézetben tapasztalt visszaélésektől kezdve az Agrárinnovációs Kht.-ig, és sorolhatnám például a közbeszerzés nélküli autópálya-építés ügyét (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), amelyet az európai uniós országjelentés hozott összefüggésbe a korrupcióval; ezt nem én állítom, hanem ők jelzik, hogy ez ilyen veszélyt tartalmaz. Minderről az ön beszédében sajnos nem volt szó. Pedig az ország népe azt várta volna öntől, az ország miniszterelnökétől, hogy kemény kézzel és határozottan fog fellépni a korrupció jelensége ellen, nem elsősorban azért, mert a művelt világ ezt várja tőlünk, hanem azért, mert a magyar állampolgárok ezt várják öntől, tisztelt miniszterelnök úr.
Az ön Vigadóban elmondott beszéde előtt Demszky Gábor tíz fontos kérdést tett fel önnek, illetve fogalmazott meg. (Közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.) Ezekre a kérdésekre sem a Vigadóban elmondott beszédében, sem itt nem adott választ, miniszterelnök úr. (Közbeszólások, derültség a Fidesz soraiban.) Az ön hallgatása beszédes. Ha nem érkezik válasz, az is válasz. Azt jelenti, hogy a kormánynak ezekre a problémákra nincs válasza. Egyértelműen jelzi az ön beszéde, hogy ebben az országban a hátralévő másfél évben már nem lesz adócsökkentés, tisztelt miniszterelnök úr, bár önök, amikor kormányra léptek, nagyszabású, nagyarányú adócsökkentést ígértek. Egyértelműen jelzi az ön beszéde, hogy nem lesz egészségügyi reform. Ön ugyan beszél egy népegészségügyi offenzíváról, én ezt nem nagyon tudom értelmezni. Az én megítélésem szerint a magyar egészségügy nem offenzívára, nem hadjáratokra szorul rá, hanem átfogó reformra, erre van szükség; sajnos az ön beszédéből ezt nem hallottuk ki.
Nem beszélt arról, hogy egészen idáig, két és fél év alatt egy méter autópálya nem épült ebben az országban. Nem tudjuk, hogy mennyi fog épülni a ciklus végére, de idáig egyetlenegy métert nem adták át. Tudjuk jól, hogy az ország fejlődésének elengedhetetlen része az infrastruktúra fejlesztése. Nem beszélt arról, hogy mi lesz az agrárreformmal. Azt hiszem, nem kell meggyőznöm sem önt, sem tisztelt képviselőtársaimat a kormánypárti és az ellenzéki képviselők közül, hogy mély válságban van a magyar mezőgazdaság. Ezekre a kérdésekre reflektálni kell. Nem beszélt arról, hogy történni fog-e valami a közeljövőben a társadalmi és a területi egyenlőtlenségek felszámolására vagy kiegyenlítésére, történni fog bármi is a nemek közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítésére vagy az életkori egyenlőtlenségek kiegyenlítésére. Márpedig ezek fontos problémák, miniszterelnök úr, az ország népét ezek a kérdések érdeklik.
Ezek után joggal érezhetjük úgy, hogy bár az ország nagy utat tett meg, nagyon sokat fejlődött az elmúlt tíz évben és azon belül az elmúlt két és fél évben, ez a magyar társadalom teljesítménye volt. Erre a magyar társadalom tagjai joggal lehetnek büszkék; de sajnos nincs semmi okuk arra, hogy a kormányukra büszkék legyenek, és azt hiszem, ez nagyon elszomorító.
És végezetül, miniszterelnök úr, hadd említsem meg azt, amiről szintén nagyon sokan beszélnek, hiszen az elmúlt napok eseményeiről van szó. Torgyán József lemondott posztjáról, de egy káoszt hagyott maga mögött. Káoszt hagyott maga mögött, tönkretette a magyar mezőgazdaságot, talán soha ilyen nehéz helyzetben az agrárgazdaság nem volt. Ezért a káoszért nem csupán őt terheli a felelősség, hanem azt a kormányt, amelyik eltűrte, sőt támogatta őt ezekben a törekvéseiben. Én emlékszem arra, tisztelt miniszterelnök úr, hogy alig két hónappal ezelőtt ön egy szerda reggeli rádióinterjújában azt mondta, hogy alapvetően elégedett Torgyán József tevékenységével; nem tudom, fenntartja-e még ezt az álláspontját. Ezért a felelősséget vállalnia kell. (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Jöjjön vissza a Kuncze!)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Amikor azt halljuk, hogy a Kisgazdapárt Gyimóthy Géza alelnök urat jelöli a posztra, akkor világos üzenetet küld a magyar agrártársadalomnak. Azt üzeni ezzel, hogy nem fog változni semmi, minden marad úgy, ahogy most van. Én nem hiszem, hogy lehetne ennél elszomorítóbb üzenetet küldeni ennek a társadalomnak.
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Mi azt szeretnénk, ha az országnak olyan miniszterelnöke lenne, aki az ország fontos kérdéseiről itt és elsősorban itt, a parlamentben beszélne, és valóban a fontos kérdésekről beszélne.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: A Független Kisgazdapárt álláspontját Bánk Attila frakcióvezető úr ismerteti.
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Nagyívű, az elmúlt éveket értékelő és a jövőbe mutató beszédet hallottunk, azt gondolom, hogy a legjobb közjogi hagyományoknak megfelelően; immár nem először, hiszen, hála Istennek, másodszor hangzik el ez az összegzés a Vigadó-beli országértékelő beszédet követően.
(14.50)
Nem baj, ahogy a rómaiak mondták: repetitio est mater studiorum. Ezért is meglepő számomra, hogy egy ilyen mélységeket és távlatokat nyújtó beszédet követően az első ellenzéki hozzászóló máris személyeskedő megjegyzéseket tesz, és nem a beszéd értékelésével vagy az abban nyitott távlatokkal foglalkozik (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ennyit tud az SZDSZ.), hanem azonnal megtámadja azt a célpontot, akire már elvbarátai hetek, hónapok óta folyamatosan lőnek, a párt elnökét, a földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztert. Úgy gondolom, hogy ehhez a Házhoz, az elhangzott beszédhez ilyen hozzászólások, személyes jellegű megjegyzések nem illenek.
Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy az elmúlt két év értékelésével és azokkal a távlatokkal, amelyekkel foglalkozott a miniszterelnök úr, teljes mértékig egyetértek. Azt gondolom, ez így helyes, hiszen ha valamiről lehet mondani, hogy közös munka volt, ez az volt, hiszen ne feledje el senki: a nyugodt kormányzás alapja az a biztos háttér, amely ön és a kormánya mögött ül, vagyis az önök mögött ülő koalíciós képviselők, akik biztosítani tudják ezt. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
Nem hallgathatom el, és megkerülhetetlen kérdés, hogy pártunk életében az elmúlt hetekben, napokban ismert események miatt bekövetkezett elkerülhetetlen változások (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) nyilván valamennyiünkben nyomot hagytak. A változások egyébként nemcsak a pártok, szervezetek, de az emberek életében is okozhatnak adott esetben traumát. Viszont a változások mindig arra késztetik az embereket, hogy mélyedjenek el magukban, vessenek számot önmagukkal, a hogyan tovább kérdését vessék fel, s azt is, hogy merre vezet a legjobb út.
Azt hiszem, kellenek ilyen helyzetekben biztos pontok; biztos pontok, útjelzők. Számunkra, a Független Kisgazdapárt és frakciója számára nem először mondom, hogy ezek a biztos pontok és útjelzők egyrészt a minket ide küldő párt eszmeisége, másrészt a koalíció. (Közbeszólás az MSZP soraiból: A választók!) Többen, többször megjósolták már önök közül az elmúlt hetekben, napokban, hogy a Független Kisgazdapárt szavát fogja szegni, a Független Kisgazdapárt ki fog hátrálni a koalíció mögül.
Hölgyeim és Uraim! Itt vagyunk, és maradunk! (Taps a kormánypárti padsorokban.) De hogyan tovább? És merre vezet a legjobbnak tűnő út? Azt gondolom, hogy a Független Kisgazdapárt közel százéves történelme, eszmeisége és az a program, amellyel bennünket ideküldtek, e programnak a megvalósítása lehet biztos záloga annak, hogy jó irányba haladunk. Célunk a kormányprogrammal egyezően a vidék, a vidéki ember, a vidéki lakosság támogatása, helyzetbe hozása, a paraszti bázis erősítése, még ha ez a szó az ellenzéki képviselők számára nem is túl kedves.
Milyen eredményeink voltak? Hiszen voltak, és azt gondolom, hogy lehetne napestig sorolni. Ha csak az elmúlt évről beszélünk, láthatjuk, hogy a kormány, a Független Kisgazdapárt és annak frakciója támogatásával és előterjesztésében megvalósította az új szövetkezeti törvényt, a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt, és végre alkalmat adott a vidéki gazdálkodó embereknek is arra, hogy valamerre elinduljanak előre a gazdagodás, a gyarapodás felé. Azok a sokat támadott, az FVM által folytatott diplomáciai erőfeszítések is (Derültség az MSZP és az SZDSZ soraiban.) meggyőződésünk szerint eredményesek voltak, hiszen valamennyi mutató ezt tulajdonképpen visszaigazolja.
Hölgyeim és Uraim! Azonban a Független Kisgazdapárt 1930 óta polgári párt is, és megőrzendő, fontos polgári értékrendje van. Úgy a polgárság, mint a vidéki magyar lakosság érdeke a tiszta és átlátható közélet (Derültség és szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.), amelynek elkötelezett hívei vagyunk és leszünk. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó!)
Végezetül: a Független Kisgazdapárt az elmúlt évszázadban, azt gondolom, a demokratikus közélet megteremtéséért sokat tett. Biztos vagyok benne, hogy ebben az évezredben is hasonlóképpen dolgozunk, mint elődeink: eredményeket fogunk elérni.
Köszönöm még egyszer, miniszterelnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
ELNÖK: Megadom a szót Szájer József frakcióvezető úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.
DR. SZÁJER JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Kereszténydemokrata Szövetség képviselői nevében szeretném megköszönni azt a valósághű helyzetértékelést, amit a magyar polgárok mai gondjairól, örömeiről és a polgári kormány teendőiről adott. Szeretném biztosítani önt és Magyarország minden polgárát, hogy frakciónk biztos támasza a kormánynak országépítő tervei megvalósításában, az emberek életkörülményeinek javítására, gyarapodásra irányuló erőfeszítéseiben, és örülünk a közös eredményeknek; annak, hogy Magyarország maga mögött hagyta a legnehezebb esztendőket, és az ország lakosai egyre több jel szerint újraéledő bizalommal tekintenek a jövőbe.
Örülünk annak is, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban nőtt a kormányba vetett bizalom, és az emberek egyre nagyobb számban ismerik el a kormányzat és a Fidesz-Magyar Polgári Párt erőfeszítéseit. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ez visszaigazolása annak, hogy érdemes a közös célok megvalósításáért keményen dolgozni, hiszen ha nem is szemvillanásnyi idő alatt, de reális időn belül meghozza az eredményét, és minden bizonnyal ez okozza a közvélemény növekvő bizalmát a kormány és a Fidesz iránt is. S higgyék el, hogy ez a visszaigazolás, tisztelt képviselőtársaim, erőt ad nekünk, és könnyebbé teszi az új feladatok elvégzését.
Tagadni, bírálni, csak a bajokról beszélni persze mindig könnyebb, mint dolgozni és nekivágni hosszú évtizedek óta reménytelennek ítélt dolgok megoldásának. Az elmúlt több mint két év egyik legfontosabb eredménye éppen az, amiről a miniszterelnök úr is beszélt, hogy a polgári kormány képes volt új utakat keresni, és ez vezetett az áttöréshez az otthonteremtés, a családpolitika és az oktatás terén is.
Az eddig elhangzott egyetlen ellenzéki hozzászólás is másról szólt, mint amiről ez a mai vita valójában: pártpolitikai kérdésekről. Sem a miniszterelnök úr, sem pedig én nem a pártpolitikáról, hanem azokról a kérdésekről szeretnénk beszélni, amelyek az emberek mindennapjait érintik. Talán egyetlen kivétel volt, hiszen Szent-Iványi István említette a korrupció kérdését, amiben én messzemenőkig egyetértek vele a Fidesz-frakció részéről. Demonstrálni is lehet gyakorlatilag néhány órán belül az elkötelezettséget arra, hogy a korrupció elleni küzdelmet éppen a parlamenti képviselőknél kezdjük, hiszen holnap kerül szavazásra az a törvény, amely a képviselők vagyonátvilágítását biztosította. Sajnálom, hogy az előjelek rosszak, hiszen az elmúlt heti házbizottsági ülésen mind a Magyar Szocialista Párt, mind pedig a Szabad Demokraták Szövetsége bejelentette, hogy ellene fog szavazni a korrupció megszüntetésére irányuló törvénynek. (Zaj. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Pfuj! Szégyen!) Még itt a lehetőség egyébként, hogy változtassanak ezzel kapcsolatban.
Visszatérve a kritikákra: hiteles lenne a kritika természetesen azoknak a szájából, akik maguk saját irányító tevékenységük során nem az adóemelést tennék szavaikkal ellentétben, és például kormányzati idejük alatt az egészségügyi kérdések tekintetében akár csak egyetlenegy lépést is tettek volna előre. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Úgy van!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Amint azt a kormányfő az imént elmondta, hazánk az új évezred elején újabb történelmi próbatétel előtt áll, a 2001-es, majd az azt követő évben Magyarország Európa újraegyesítésének befejező és egyben legnehezebb szakaszához érkezett. Az uniós tagságra való felkészülés komoly és nagy terhet jelent nekünk, törvényhozóknak is.
A kormány nemrégiben tekintette át a jogalkotás integrációs feladatait, és ennek alapján két év alatt több mint száz törvényt kell módosítanunk, illetve megalkotnunk, hogy teljesíthessük a magyar törvények illeszkedését az Unió jogrendszeréhez. Ennek a munkának az elvégzése komoly figyelmet és alapos, nyugodt, megfontolt munkát igényel.
(15.00)
Ez a feladat csak úgy teljesíthető, ha a parlament zajos és a polgárokat gyakran zavaró felszíni vitái nem terelik el a figyelmet az ország és az emberek valódi gondjairól. (Bauer Tamás: Parlamenti vitára van szükség.) Természetesen parlamenti vitákra szükség van. (Bauer Tamás: Igen?) Éppen ezért kezdeményeztem hetekkel ezelőtt, hogy az Országgyűlés két legnagyobb pártja üljön le egymással, és a viták megkezdése előtt beszéljen arról az ügyről, amely mindenki életét, gyermekeink jövőjét, az ország fejlődését alapvetően meghatározza, vagyis nem másról, mint a magyar polgárok életkörülményeinek európai szintre emeléséről, az uniós tagsághoz szükséges száznál több törvény megalkotásáról. Meggyőződésem ugyanis, hogy az uniós csatlakozás nemzeti ügy, amely nemhogy csak az ország lakóinak kétharmadát, hanem minden magyart határon belül és határon túl érint.
Ezért javasoltam egy széles körű és rendszeres egyeztetést a Magyar Szocialista Pártnak, s szemben az általuk gyakran elmondottakkal nem csupán a kétharmados törvényekben, hanem a neki átnyújtott több száz törvényt tartalmazó lista 95 százalékában a rendes törvényekben is, amelyek elfogadásához amúgy normál esetben a világ országaiban nem szokták kérni az ellenzék egyetértését.
Tisztelt Országgyűlés! Mélységesen sajnálom, hogy kezdeményezéseink nem találtak megfelelő válaszra, a szocialisták nem tekintik az európai újraegyesítés parlamenti teendőit eléggé fontos kezdeményezésnek ahhoz, hogy arról egyeztessenek.
A Fidesz számára ez a nézet nehezen fogadható el, és ezért azt a nézetet viszont visszautasítjuk, hogy az európai újraegyesítés ügye ne lenne minden magyar állampolgár kérdése. Az eset azt is igazolja - és sajnos két éven belül már másodszor -, hogy az ellenzék legnagyobb pártja nem híve a politikai viták enyhülő légkörének (Moraj az MSZP soraiban.), és szavaival ellentétben nem érdeke a párbeszéd az ország fontos ügyeiről.
Tisztelt Ház! A Fidesz és a koalíció természetesen készen áll arra, hogy az integráció feladatait elvégezze. Nehezebb lenne ez a feladat, ha ehhez a szükséges támogatást nem kapjuk meg, hiszen akkor a külső erőkön túl a belső akadályokkal is meg kell küzdenünk. De önök jól tudják, hogy nem szoktunk megijedni a nehézségek előtt (Egy hang az SZDSZ soraiból: Ááá!), és azt tesszük, ami minden magyar polgár érdeke. Éppen ezért bízom abban, hogy a nemzeti érdek védelme érdekében megkapjuk azt a támogatást, ami ennek a nagy feladatnak az elvégzéséhez szükséges.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: A Magyar Igazság és Élet Pártja frakciójának véleményét Csurka István frakcióvezető úr tolmácsolja.
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Miniszterelnök Úr! Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a megtiszteltetésben részesültem, és éltem is vele, hogy a miniszterelnök úr Vigadó-beli beszédét is végighallgattam, és össze tudom vetni a két beszédet, és meg tudom állapítani, hogy sok tekintetben azonos, noha ez rövidített beszéd volt ahhoz képest.
Azokat a tételeket röviden fogom csak érintetni, amelyekkel akkor is, most is és a jövőben is egyetértünk és egyet tudunk érteni. Ilyenek a családtámogatási rendszerbe betett pénzek és törvények, javaslatok, és ilyen az, hogy Magyarország legyen a munka, a tanulás és az előrejutás országa. Tulajdonképpen nem is ezekről akarok beszélni.
Először mindenekelőtt egy rövid kis kiigazítást szeretnék tenni. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy sok törvényt fogadtunk el több mint kétharmados arányban. Ez igaz. De hozzá kellett volna tenni, hogy ezek közül hány volt olyan teljesen jelentéktelen ratifikálás, amelyre nem is érdemes ellenzéki helyről nemet mondani, és magától értetődik, hogy ezeket a már elfogadott törvényeket, illetve megegyezéseket az Országgyűlés szinte egyhangúan ratifikálja.
Ami a leglényegesebb kifogás, tulajdonképpen azok közül kerül ki, amelyek itt nem hangzottak el, még csak érintve sem lettek. A miniszterelnök úr, nagyon helyesen, részt vett az elmúlt napokban Pozsonyban, Szlovákiában egy ünnepségen, a Slovnaft és a MOL Rt. közös rendezvényén, abból az alkalomból - Dzurinda miniszterelnök úrral együtt -, hogy a két cég igen jó kapcsolatban áll egymással, és a MOL Rt. mint magyar vállalat, terjeszkedik, és Szlovákiában is terjeszkedik. Ez nagyon szép. Kérdezem azonban, hogy a Bank of New York képviselői ott voltak-e ezen az ünnepélyen, mert 75 százalékban övék a MOL Rt. Akkor lett volna teljes ez az ünnep, ha velük együtt sikerült volna ünnepelni. Egyébként azt a tényt, hogy a miniszterelnök úr a szlovák miniszterelnökkel mint két közép-európai állam miniszterelnöke, jó kapcsolatot tart fenn, és igyekszik minden tekintetben ápolni ezeket a jó kapcsolatokat, a legteljesebb mértékben helyeseljük.
De ha már itt tartunk ezeknél a gazdasági kérdéseknél, akkor a jövőnket illetően és egyáltalán ezeknek a rendszereknek a működtetését illetően, mint a családtámogatási rendszer, mint az oktatás és a többi, vajon nem kellene-e mélyebben is elgondolkodni azon a tényen, hogy az adósságunk nem csökkent minden állítással szemben, hanem 5 milliárd euróval több, mint ami volt - egy év alatt. Ez olyan súlyos tény, amely veszélybe sodorhatja ezeket a nagyon szép terveket, többek között a Széchenyi-tervet is. Mert ha a Széchenyi-tervnek egy választás után nem lesz kifutása, nem hiszem, hogy a másik oldal is folytatni fogja.
Az államháztartás konszolidált hiánya 2000-ben 449 milliárd forint volt, 24,1 milliárddal több, mint tavaly. Erről is beszélni kellett volna, mert ezek azok a súlyos kérdések, amelyek az előző kormány és az azt megelőző, sőt még az azt megelőző kormány előtt is mindig kérdések voltak. Nem állítom azt, hogy ezekért ez a kormány az egyedüli felelős, de a viták és a felesleges egymásnak feszülések helyett ezeket a tényeket kell megoldani, vagy legalábbis kilátásba helyezni, vagy legalábbis beszélni róla, mert ezek nélkül semmilyen előremozdulás nem lehetséges.
Ami például az építőipar fejlődéséről és a lakásépítéssel kapcsolatos fejlődésről elhangzott, azok az állítások helyesek, örülünk neki, de itt is az a helyzet, hogy az építőipari teljesítmény növekedése már nem magyar növekedés. Éppen napjainkban zajlik egy igen heves csata a cementgyárak körül. Kié ez a tíz vagy tizenöt évvel ezelőtt gyönyörűen helyreállított és modernizált sok cementgyár, amelyet az előző két kormány eladott? Ezeknek a haszna külföldi zsebekbe vándorol.
Ha az európai harmonizáció, amelyhez mi - mint egyes törvények vizsgálatához - hozzájárulunk, előrehalad, akkor én attól félek, hogy a miniszterelnök úr nem tud hivatkozni sokáig arra a nyugati állításra - imitt-amott elhangzó nyugati állításra -, hogy a magyar oktatás jobb, mint az európai. Mert ha harmonizálunk ezzel a gyengébb nyugat-európai oktatással, különösen akkor, ha harmonizálunk a távoli Amerika bűnrossz oktatásával, akkor nem lesz jobb.
(15.10)
Pillanatnyilag valóban jobb, és ennek én rendkívüli módon örülök, így is kell lennie. Ez tradíció itt, és ebben azoknak a munkája is benne van, akiket félretettek évtizedeken keresztül, és mégis csinálták, mégis tanítottak, mégis hozták magukkal azt a kultúrát, amit ifjúságukban, egy sokak által ostorozott rendszerben megszereztek.
Igen, mi támogatjuk a státustörvényt, szeretnénk még jobbá tenni, és örülünk, hogy a miniszterelnök úr ezt a kérdést elénk hozta. A magyar nemzet egységes, az is kell maradjon, de gondolkozni kell azon is, hogy a szórvány magyarságot hogyan mentjük meg, és hogyan tudjuk a magyarság, az összmagyarság és ezen belül a hazai magyarság megmentésére felhasználni.
Ezek egy paradigmaváltás kérdései, természetesen nem egy ilyen napirend előtti hozzászólás tárgya. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Kovács László frakcióvezető-helyettes úrnak, Magyar Szocialista Párt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hol van Nagy Sándor?)
KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Február 1-jén a miniszterelnök úr a Vigadóban egy országértékelésként beharangozott ünnepi beszédet mondott. Szerettük volna, ha az a beszéd az ország valós helyzetéről szól, az eredmények mellett a gondokról is, ezért tettünk fel önnek írásban is kérdéseket, amelyeket sajnos figyelmen kívül hagyott. Arra gondoltunk utána, hogy talán nem illett volna bele ebbe az ünnepi, emelkedett hangulatú beszédbe, ha ott gondokról is szó esik, de reméltük azt, hogy most itt, a parlamentben azért a gondokról is szó lesz; nem miattunk, miniszterelnök úr, hanem annak a kétharmadnak a kedvéért, akikről ön a tavalyi beszédében megemlékezett egy nagyon tisztességes, reális mondattal, amikor azt mondta, hogy a lakosság kétharmada nehezen, fizetéstől fizetésig él. Azt gondolom, ők megérdemelnék, hogy azt érezzék, hogy az ország miniszterelnöke tud róluk, ismeri a gondjaikat, a nehézségeiket, mert ha ezeket ismeri, akkor van remény arra is, hogy talán majd történik valami a megoldás érdekében. De most is csak a sikerekről hallottunk, amelyeknek - tévedés ne essék - mi örülünk, mi csak a sikerpropagandának nem örülünk, mert az félrevezető.
A miniszterelnök úr szólt a családtámogatási rendszerről. Nem említette azt, hogy immár három éve változatlan összegű, azaz eredeti értékének körülbelül 30 százalékát elvesztett családi pótlékról van szó, szólt viszont az adókedvezményről, említette, hogy azt a családosok 80-85 százaléka veszi igénybe. Azt gondolom, ez egy kicsit torzít, mert ebben nyilván benne van az is, aki egyetlen forintnyi adókedvezményt tud igénybe venni, mert például a statisztikák azt is elmondják, hogy a háromgyermekes vagy ennél több gyermeket nevelő családok 28 százaléka, bizony, nem tudja teljes mértékben igénybe venni. Mindaz, amit elmond - és lehet még különböző oldalról a statisztikai adatokat csoportosítani -, azon nem változtat, hogy ez a rendszer attól igazságtalan, hogy minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál kisebb a családtámogatás, annál kisebb az adókedvezmény, így igaz az, hogy havi tízezer forintot kap a családi pótlékon kívül egy tehetős család minden gyermeke után, de csak havi négyezret a rokkantnyugdíjas. Ez alig pár száz forinttal több, mint amit korábban kaptak. Gyermek és gyermek között az ön kormánya, tisztelt miniszterelnök úr, így tesz különbséget, és mi ezt a különbségtételt tartjuk igazságtalannak és méltatlannak.
Szólt a lakástámogatásról is, de itt is az a helyzet, hogy minél kisebb egy pályakezdő fiatal házaspár jövedelme, annál kevésbé tudja ezt a kedvezményes hitelt igénybe venni. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy a tavalyi költségvetésben szereplő 71 milliárdból csak 50 milliárdnál egy kicsit kevesebb összeget vettek igénybe; nyilván nem azért, mert nem akartak volna új lakást venni, hanem azért, mert nem feleltek meg az előírásoknak, vagy nem merték vállalni azt a magas összegű törlesztést, ami ezzel a hitelfelvétellel járt volna. Igaz, mi szorgalmaztuk, hogy bérlakásépítésre fordítson többet a költségvetés, mint országimázsra, és valóban valamelyest emelkedett is. Az is igaz, tudjuk - hiszen ha az országban bárhol járunk, mindenütt óriásplakátok hirdetik, gondolom, közpénzen -, hogy kilencvenhat lakást átadtak Zalaegerszegen. Nem hiszem, hogy van olyan ország a világon, amely az adófizetők pénzével fizetteti meg, az adófizetőkkel fizetteti meg azt, hogy tájékoztatja őket, hány bérlakást adtak át egy településen. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jobb volt a Bokros?)
Ami a minimálbér-emelést illeti - mert ön ezt is részletesen taglalta -, mi örülünk a minimálbér-emelésnek, csupán annyit mondtunk, hogy adómentessé kellene tenni, és a vállalkozók terheinek egy részét át kellene vállalnia a költségvetésnek, mivel így félő, hogy elbocsátások, részmunkaidőre való áttérés és egyes vállalkozók tönkremenése lesz majd a minimálbér-emelés eredménye. Most se kaptunk választ arra, mi az oka annak, hogy 5,5 százalékos gazdasági növekedés mellett mindössze 1,5 százalékkal növekedtek a reálkeresetek, ezen belül csökkent a közalkalmazottak reálkeresete, nem szólt a miniszterelnök úr az agrárium súlyos válságáról, nem szólt az egészségügy gondjairól, amelyről korábban azt mondta a Vigadóban, hogy kifulladt a nagy lendülettel elindult reform - szerintünk ez a reform el sem kezdődött. Most egy offenzívát helyezett kilátásba, de nem szólt arról, hogy ténylegesen mit és miből fog cselekedni a kormány - hiszen a kétéves költségvetésben erre nem látunk forrást - például a kórházcsődök megállítása érdekében.
Miniszterelnök úr, ön hangsúlyozottan szólt a pártok összefogásának, együttműködésének szükségességéről, és szavait igazán őszinte örömmel fogadtam volna, ha néhány napja nem kapunk keserű leckét arról, hogy mit is jelent a Fidesz tárgyalási készsége. A történtek után csodálkoztam, hogy Szájer József frakcióvezető úr komoly arccal végig tudta mondani mindazt, amit erről a tárgyalásról mondott (Taps az MSZP soraiban.), ugyanis közel három éven át folytatott egészpályás letámadás után valóban a Fidesz találkozókat és párbeszédet kezdeményezett. Mi elfogadtuk az ajánlatot, mert azt valljuk, hogy az emberek érdekei fontosabbak, mint a saját sérelmeink, és azt reméltük, hogy sikerül olyan témákat napirendre tűzni és olyan megállapodásokra jutni, aminek eredményeként javul majd a nehéz körülmények között élők, a közalkalmazottak, a nyugdíjasok, a kis jövedelmű családok, a hátrányos helyzetűek sorsa. Azt reméltük, sikerül előmozdítani a mezőgazdaság, a vidék talpra állását, az egészségügy talpra állítását; reméltük, hogy most talán ennek a találkozónak az eredményeként megértésre talál néhány korábban elutasított javaslatunk, hogy például a költségvetés többletbevételeiből hogyan lehetne az emberek sorsán könnyíteni.
Azt kell mondanom, ugyanúgy csalódtunk, mint 1998 kora őszén, hiszen akárcsak akkor, a Fidesz most is csak a számára fontos kérdésekről kíván tárgyalni. Nyitott kapukat dönget a Fidesz, amikor arról beszél, hogy a kétharmados törvényeket az uniós csatlakozás érdekében támogassuk, hiszen megmondtuk, hogy ezt támogatni fogjuk, erről nem kell hathetenként újra beszélni.
A tanulság, tisztelt Ház: a Fidesz tárgyalási készsége nem nekünk, hanem a közvéleménynek szólt, egyetlen célja az volt, hogy jobb képet mutasson magáról, mint amilyen ez a párt a valóságban. Számunkra a tanulság: nem a tárgyalóasztalnál kell elérnünk, hogy az emberek kétharmadának sorsa jobbra forduljon, hanem a jövő évi választásokon, ahol le kell váltanunk az Orbán-Torgyán-koalíciót. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Jöjjön Nagy Sándor!)
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Az utolsó frakcióvezetői hozzászólás következik. Megadom a szót Balsai István frakcióvezető úrnak, Magyar Demokrata Fórum.
DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igazat kell adni a miniszterelnök úrnak, igen nehéz, de azért szép tíz év áll mögöttünk, amelynek eredményei most kezdenek megmutatkozni, amint azt a miniszterelnök úr által ismertetett és még ismertetendő imponáló adatok is bizonyítják.
(15.20)
Mi, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportja és a párt részéről örömmel nyugtázzuk azt, hogy a koalíciós kormány a magyar jövőt továbbra is a családokban, a családok helyzetének javításával látja megoldhatónak. Ezt az elképzelést vallotta magáénak az Antall-kormány is, amikor 1990-ben célul tűzte ki a szociális piacgazdaság megvalósítását. A lehetőség akkor ezt még nem engedte meg, és az idő is rövidnek bizonyult, ráadásul ez a folyamat, mint tudjuk, 1994-ben elakadt, mivel az akkori kormány Bokros pénzügyminiszter segédlete mellett egészen másra helyezte a hangsúlyt.
1998-ban mi a Fidesszel újra a családközpontú társadalom kiépítésére szövetkeztünk. A tények egyértelműen azt jelzik, hogy azóta jelentősen javult a gyermeket nevelő családok helyzete. Ennek eredményeként - tudom, hogy közgazdaságilag nem igaz, amit mondok - családi adózás valósul meg, a miniszterelnök úr említette a százalékokat, amelynek az MDF megalakulása óta híve. A háromgyermekesek jövedelme majdnem 40 százalékkal növekedett. Nem is tudom, ki az, aki ennek nem örül.
Természetesen nem vagyunk elégedettek a jövedelmi viszonyokkal, különös tekintettel a nyugdíjakra. Ezt is gyakran hangoztatjuk, de a gazdasági fejlődés fokozatos javulása nyilván ezen a téren is eredményesebb lesz.
A másik, amit szeretnék kiemelni, és amit a Magyar Demokrata Fórum óriási jelentőségűnek tart, hogy mára végre eljutottunk a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés programjának végrehajtásához. Ugye még emlékeznek mindannyian Antall József miniszterelnök oly nagy értetlenséggel fogadott kijelentésére, miszerint lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke kívánt lenni? Utóda gyorsan hozzátette, hogy ő csak 10 millió magyar miniszterelnöke akar lenni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Remélem, ma már mindenki előtt világos, hogy mit is jelentett ez, és hogy milyen nagy jelentőségű kijelentés volt ez, a határon túl élő magyarok létét is tagadó 40 évi nemzetromboló politika után.
Az ellenzék által oly gyakran megkérdőjelezett Széchenyi-terv máris érezhetően mozgásba hozta a vállalkozók fantáziáját. Reméljük, hogy a terv segítségével pótolhatjuk azt a gazdasági elmaradást is, amit a szociálliberális kormány által lemondott világkiállítás okozott az országnak.
A Széchenyi-tervvel kapcsolatban két fontos dologra hívnám fel a figyelmet: az egyik az, hogy aktív tőkét von be a gazdaságba, vagyis a tervek szerint megháromszorozza azt az összeget, amely a költségvetésből adottként felhasználható; a másik pedig, hogy igenis az országrészek közötti egyenlőtlenségek kiegyenlítését célozza.
Nagyon csodálkozom az ellenzéki felszólalók reagálásán, szeretném megkérdezni a tisztelt ellenzéki képviselőtársaimtól, a frakcióvezetőktől, hogy miért ingerli önöket az, ha csökken az infláció, és ráadásul egész Európában csak Magyarországon csökken az infláció. (Csurka István és Bauer Tamás: Nem csökken! - Taps a kormánypártok soraiból.) Talán csak nem baj ez? Jobban is csökkenhetne, most erre van lehetőség Európában egyedülálló módon. Miért nem tudnak annak örülni, hogy a hitelminősítő intézetek immár a legerősebb kategóriába sorolják hazánkat (Balczó Zoltán: Meg belerokkanunk az adósságba! - Taps az MDF soraiból.), és végre kezdünk kimászni az előző rendszer ránk hagyott adóssághalmaza alól, mint ezt két nappal ezelőtt Surányi György leköszönő bankelnök úr mondta.
Miért baj az, ha a jövőre is gondolva 60 százalékkal többet fogunk fordítani kutatásra és fejlesztésre? Miért baj az, ha megvalósul az a diákhitel, amely a társadalmi egyenlőtlenségek legfontosabb pontján, a továbbtanulást illetően fog rendet tenni ebben a kérdésben? Miért baj az, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, ha a minimálbér mértéke a munkanélküli-segély fölé emelkedik? Talán csak nem gondolják azt, hogy a munkát le kell annyira értékelni, hogy a munkanélküli-segély legyen több, mint a munka ellenértéke? (Taps az MDF és a Fidesz soraiból.)
Önök konkrétumokat kérnek számon. A beszédben nagyon sok konkrét határidő, szám és adatsor olvasható, például a minimálbér emelése 50 ezer forintra - nagyon örülünk neki. Remélem, nem zavarja önöket az, ha növekszik a munkahelyek száma és csökken a munkanélküliség. Nagyon furcsa lenne, ha ezt kifogásolnák, tisztelt ellenzéki képviselőtársaim, hiszen aki lebecsüli, aki kétségbe vonja ezeket az eredményeket, az nem a kormányt, az ország teljesítményét becsüli le, a polgárok erőfeszítéseit, a vállalkozó szellemet és azt a kitartást, amely, legutóbb is láthattuk, sztrájk helyett a megegyezés lehetőségét kereste. Erről szeretném elmondani, örülünk annak, hogy tegnap néhány száz ember belátta azt, hogy 20 ezer munkahely érdekében egy bérsztrájknak induló, de politikai sztrájknak véget vetettek. Jól értették, mert a Malévnál csak 3 ezren dolgoznak, de 20 ezer ember munkahelyét jelenti a Malév működése!
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Demokrata Fórum kiszámítható és megbízható koalíciós partnerként a továbbiakban is arra törekszik, hogy véleményével és szakmai megalapozottságával, valamint munkájával annak a koalíciós kormányprogramnak a végrehajtásához járuljon hozzá, amelynek nagy részét saját programjának is vallja.
Az a hajó, amelyről néhány nappal ezelőtt a miniszterelnök úr beszédében említést tett, véleményünk szerint is jó úton halad. Ehhez a munkához a még hátralévő körülbelül 13 hónapos parlamenti működésünk alatt - mert ezzel is szembe kell nézni, hogy túlságosan hosszú parlamenti működés már nem áll rendelkezésre -, ennek a végrehajtásához minden segítséget meg kívánunk adni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a miniszterelnöki viszontválasz következik. Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök úrnak.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ha megengedik, volt itt néhány olyan kérdés, illetve ügy, amely megérdemli, hogy mindannyian egy kicsit továbbgondolkodjunk felőlük.
Itt van rögtön a közélet tisztaságáról elmondott néhány gondolat. Azt hiszem, talán Szent-Iványi képviselőtársam hozakodott ezzel elő. Szinte kivétel nélkül mindennel egyetértettem, amit a helyes szándékok felől mondott, gondolom, azzal is egyetértünk, hogy elég nehéz örökséget vettünk át ebben az ügyben. (Bauer Tamás közbeszól.) Amennyiben ebben egyetértünk, akkor innen már könnyebben találjuk meg a megoldást. Azt javaslom önnek, fontolja meg, ha a közélet tisztaságáról beszélünk, akkor három irányban kezdjünk el közösen dolgozni. Az egyik, hogy továbbra is alkossuk meg azokat a szigorú szabályokat, amelyek a gazdálkodás törvényes rendjét hivatottak erősíteni (Bauer Tamás: Autópálya!), mert a korrupcióhoz az szükséges, hogy működjenek a gazdaságon kívül ellenőrizetlen pénzek. Ha ebben egyet tudunk érteni, készen állunk arra, hogy a szükséges jogszabályokat ott, ahol önök ezt helyesnek ítélik, megváltoztassuk. A kereskedelmi kamarát is kértük - a legutóbbi napokban volt egy találkozónk -, hogy a gazdasági jogszabályoknak ezeket a pontjait próbáljuk megtalálni, fedjük fel, tárjuk fel és módosítsuk őket.
A másik irány nyilván az lehet, és ebben is kérem az ön támogatását, hogy magunkon kezdjük. Javaslom önnek, hogy mégiscsak vizsgálják felül a korábbi álláspontjukat (Bauer Tamás: Megtettük '94-ben!), és álljunk ki mindannyian az átvilágító, vagyonbevallást ellenőrző bizottság színe elé, amelynek az a dolga, hogy egyszer és mindenkorra ország és világ előtt tisztázza, feddhetetlenek-e a parlamenti képviselők vagy sem. (Taps a kormánypártok soraiból.) Lássuk be, hogy nem elegendő erről a problémáról beszélni, valamit tenni is kellene! Kérem önöket, hogy vállalkozzanak egy tüdőszűrésre, és ha ez bekövetkezik, akkor talán egy vitakérdést és egy fájó gócpontot sikerül kiiktatni a közéletet egyébként mérgező témák közül.
A harmadik irány, amit szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, hogy esetleg itt is dolgozzunk együtt, ez pedig a köztisztviselők, általában az államgépezet alsóbb szintjeinek a világa, ahol bizony vannak problémák, és ahol ideje határozottan fellépnünk; természetesen úgy, hogy megbecsüljük a köztisztviselőket, a tisztességesen és becsülettel dolgozóknak tisztességes életpálya-lehetőséget biztosítunk, de ugyanakkor nagyon komoly feltételeket is támasztunk, például teljes körű vagyonbevallási nyilatkozatkényszert és annak állandó, rendszeres, szúrópróbaszerű ellenőrzését is, kinek-kinek mi jár. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot benyújtottuk a tisztelt Ház elé.
Arra szeretném kérni a tisztelt ellenzékieket, akik a közélet tisztaságát, szerintem helyesen, fontosnak tartják, hogy mind a három irányban legyenek a segítségünkre. Szavazzák meg tehát, kérem, a köztisztviselők teljes vagyonbevallásáról, átvilágításáról, rendszeres ellenőrzéséről szóló törvényjavaslatot, szavazzák meg, és jelenjenek meg a parlamenti képviselőket átvilágító bizottság előtt, és juttassák el bátran hozzánk azokat a javaslatokat, amelyek a gazdasági élet azon jogszabályait érintik, ahol némi változással eredményt lehetne elérni.
(15.30)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy vitába szálljak azzal a véleménnyel, miszerint Magyarországon az adórendszer ne ment volna át jelentős változáson. Ha ugyanis nem ment volna át az elmúlt két esztendőben az adórendszer jelentős változáson, nem tudnánk mivel megmagyarázni azt a tényt, hogy az állami újraelosztás, az állami jövedelemelosztás mértéke igen látványosan - nemzetközi összehasonlításban is parádésan - csökkent. (Bauer Tamás: Az előző ciklusban!) 42-44 százalék között volt '98-ban és most 38 százalékon van. (Szórványos taps a kormánypártok padsoraiban.) Ez legalább 3, de egyes számítások szerint inkább 4-5 százalékos jövedelemcentralizálás-csökkenést jelent. Nagyon régen volt Magyarországon olyan korszak, amikor ezt elmondhattuk.
Nem mondom önöknek azt, hogy ezzel a munka be van fejezve, hogy ne lehetne a adórendszeren még igazítani és változtatni; ebben önöknek teljesen igazuk van. (Egy hang az MSZP soraiból: Rossz az információ.) Csak azt javaslom, hogy nézzük meg, mi az, amit érdemes folytatni, és mi az, ami már megtörtént, ezért felesleges követelni. Bevallom önnek őszintén - bár ez nem a mai beszélgetés tárgya -, hogy az állami újraelosztás mértékének a 38 százalékos szintjét - ez ügyben egyszer talán már kaptam interpellációt vagy azonnali kérdést egy fáradhatatlan képviselőjétől - egy kicsit alacsonynak is érzem. Úgy érzem, hogy Magyarországon az egészségügy, az oktatás, a kutatás és a fejlesztés talán megérdemelné, hogy az újraelosztás mértéke ne 38, hanem 1-2 százalékkal akár magasabb legyen. De azt is elfogadom, hogy nem lehet egyszerre két lovat megülni, és a gazdaság fejlesztése az előföltétele annak, hogy később többet fordíthassunk oktatásra, kutatásra, fejlesztésre, egészségügyre. Ezért jó lelkiismerettel tudtam támogatni azokat az adójogszabály-módosításokat, amelyek levitték - még egyszer mondom - valahonnan a 44 százalék magasságából 38 százalékra az újraelosztás mértékét. Csak egyet kérek öntől: ne mondja azt, hogy ez nem történt meg. És ez csak az adójogszabályok jelentős átrendezésével vált lehetségessé.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A mezőgazdaság ügyében is elhangzott több vélemény. Amikor önöket hallgatom a mezőgazdaságról is és az egészségügyről is, mindig az a benyomásom, hogy kétséges, tudják-e, miről beszélnek. (Taps a kormánypártok padsoraiban. - Moraj az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Vancsik Zoltán: Bravó! - Egy hang az MSZP padsoraiból: Ezt nem kellett volna!) Ugyanis azok, akik azt mondják a világnak egy fontos szeletére, hogy ott minden rendben van, vagy azt mondják, hogy ott minden rossz, azok csak két hibát követhetnek el; az egyiket ebből ki kell zárnunk, hogy a valóságos magyarázatot megkaphassuk: vagy nem akarják a valóságot elmondani, vagy nem tudják, mi a valóság.
Ezért Magyarország bármely ágazatára azt mondani, hogy ott minden tönkrement, összeomlott, krízisben van, tragédia fenyeget, az egyszerűen nem felel meg a valóságnak. Aki jár a mindennapi életben (Herczog Edit: Aki jár!), aki látott már - Kovács elnök úr, kérem - élő parasztgazdát, aki tudja, hogy hogyan gazdálkodik (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)..., nem mondom, hogy dolgozott, de legalább látott ilyet (Derültség a kormánypárti padsorokban.), aki ismeri a falusi világot, aki pontosan tudja, hogy egy-egy gazda költségvetésére lefordítva mit jelentett a '98., a '99. meg a 2000. esztendő (Közbekiáltások az MSZP padsoraiból.), azt kell mondanom, hogy az valószínűleg nem fogalmazna így. Azok az emberek pedig, akik ráadásul az egész országról rendelkeznek néminemű benyomásokkal, azok talán azokat a különbségeket is észreveszik, amelyek egy-egy ágazatban vagy egy-egy földrajzi területnek a teljesítményében mutatkoznak.
Én tehát azt gondolom, hogy közöttünk csak akkor lehetséges agrárügyeken az egyébként kívánatos és értelmes párbeszéd, ha mind a két fél tudomásul veszi, hogy az agrárgazdaságban igen sok teendő van, ugyanakkor vannak olyan folyamatok, amelyeket a jövőben erősíteni kell, mert helyénvaló folyamatok.
Sajnos kétségtelen, előfordulhat az előttünk álló néhány hónapban, hogy a földtulajdonlás alapvető kérdéseiben nem fogunk egyetérteni. (Bauer Tamás: Előfordulhat!) Mégis arra szeretném önöket kérni, hogy ha abban nem is értünk egyet, bár ez a mezőgazdaság legfontosabb kérdése... (Francz Rezső: Biztos?) - igen, úgy érzem, ez a legfontosabb kérdése (Közbeszólások az MSZP padsoraiból. - Derültség.) -, mégis azt gondolom, hogy próbáljunk meg a valóságos számokból, a valóságos élet tényeiből kiindulni.
Amikor az önök véleményeit szoktam hallani, egy másik gondolatom is szokott lenni. Ez igaz az egészségügyre is meg a mezőgazdaságra is; ezt a gondolatot Mikola miniszter úrtól hallottam egyszer - és helyénvalónak érzem -, aki azt mondta: nem az a baj, hogy rövid a paplan, hanem hogy keresztben van az ágyon. (Derültség és taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretném elmondani önöknek, hogy természetesen a kormány munkája nem hibátlan. Következésképpen azt is elfogadom, hogy számos tennivalónk van még. Csak arra kérem önöket, hogy azt ne mondják, hogy mi tettük keresztbe a paplant az ágyon. Mi azon próbálkozunk, hogy úgy igazítsuk, ahogy az helyénvaló. (Nagy taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tehát Kovács elnök úrnak is, Szent-Iványi elnök úrnak is azt szeretném mondani, hogy készen állunk értelmes párbeszédre a mezőgazdaság kérdéséről is, de csak akkor, ha önök hajlandóak az élet valóságos tényeiből kiindulni, és nem pedig pártszlogenekkel dobálózni a parlament ülésén. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Csurka István elnök úr is fölvetett néhány gondolatot, amely úgy érzem, néhány megjegyzést, illetve kiegészítést megérdemel.
Elnök úr, kérem, az adósság mértékének megállapításakor és a magyar nemzetgazdaságra gyakorolt következményeinek vizsgálatakor javaslom, tegyünk mindig különbséget aközött, hogy az állam adósságáról van-e szó, tehát amit az államháztartás visel, vagy olyan adósságról van szó, amit egyébként a magángazdaság szereplői viselnek. Mert ha ezt a különbségtételt bevezetjük, akkor olyan képet kapunk a magyar gazdaságról, amely azt mutatja, hogy a magyar államadósság csökken. Különösen ha a magyar államadósság csökkenését úgy nézem, hogy a magyar gazdaság teljesítőképességéhez, a nemzeti össztermékéhez képest milyen arányokat mutat, akkor az államadósság jelentős mértékben csökken. Ha úgy nézem, hogy közben a magángazdaság egyébként számos esetben külföldről vesz föl hitelt, akkor növekedést tapasztalhatok. Innentől kezdve már csak az a kérdés, hogy ezt kedvezőtlen vagy kedvező jelenségnek minősítsük.
Én nem vagyok híve - mint az előbb is hallhatta - a leegyszerűsített pártvéleményeknek, hogy ez vagy jó, vagy rossz. Nyilván számos esetben arról van szó, hogy ez jó folyamat, mert jelentős magyar cégek hozzáférnek külföldi hitelforrásokhoz. De biztosan vannak olyan vállalkozók is - ezt nem vonom kétségbe -, akik a magyar bankpiacon nem tudnak hitelhez jutni, és máshol kénytelenek hitel után kereskedni. Biztos vannak ilyenek is. Én csak azt szeretném önnek mondani, hogy önmagában a summaszám növekedése nem feltétlenül kedvezőtlen nemzetgazdasági folyamatot jelent; miközben persze elfogadom önnek azt a véleményét, hogy az állam adóssága miatt fizetendő kamatteher még továbbra is rendkívül magas - habár ennek tekintélyes része immáron nem külföldi, hanem belső államadósság.
Ami az építőipari kérdést illeti, nagyon fontos ügynek érzem, elnök úr, azért, mert önnek igaza van abban, hogy ha végre nagy nehezen, tízegynéhány esztendő vajúdása után a magyar gazdaság piacának egy-egy szeletét sikerül kicsit növekedésnek indítani, meglódítani - és most a lakáshitelrendszerrel, az otthonteremtési támogatással kétségtelenül megmozdult a pénz az otthonteremtő piacon mind az alapanyaggyártóknál, mind pedig a kivitelezőknél -, egyetértek önnel abban, hogy lehetőleg olyan állapotokat kellene előidézni, hogy ez minél több magyar vállalkozó számára hozzon valóságos eredményt. A szándékban tehát egyetértünk.
Ha ön jól megnézi az építőipart, akkor azt látja, hogy a kivitelezők esetében azért leginkább magyar cégekkel van dolgunk. Tehát a lakásokat a legtöbb helyen mégiscsak magyar vállalkozások, általában kis- és középvállalkozások építik, vagyis meggyőződésem, hogy az a lakás- és otthonteremtési program, amit elindítottunk, áttételesen kedvező a kis- és középvállalkozásoknak. Abban viszont önnek igaza van, hogy ha megnézzük az építésekhez szükséges alapanyagok piacát, ott többségében külföldi tulajdonban lévő vállalatokat találunk. Mondhatnám, így alakult történelmileg az elmúlt tíz esztendőben, de kérem öntől, fogadja el, hogy ez nem az elmúlt két évben bekövetkezett fejlemény, hanem inkább annak az örökségnek a része, amit azért jó, ha mindannyian emlékezetünkben tartunk. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
Az is igaz, hogy ha ön megnézi a Széchenyi-programot, abban találhat számos olyan javaslatot - de külön a lakásépítési, otthonteremtési támogatásoknál is -, amely azt a célt szolgálja, hogy éppen ezt az ipari, kis- és középvállalkozói, magyar kézben még meglévő vállalkozói világot is segítse, hogy az újonnan fölépülő lakásokhoz szükséges anyagokat és eszközöket már innen lehessen beszerezni.
Elnök úr, azt tudom önnek mondani, hogy egy nemzetgazdasági ágazatot elbokázni, egyetlen tollvonással külföldi beruházóknak akár tisztességes körülmények között, tisztességes árért is odaadni - néhány pillanat műve. De magyar vállalkozókat átengedett piaci szegmensen újra lehetőséghez juttatni - ehhez hosszú évek eltökélt és megfeszített munkájára van szükség. Nem tudom önnek azt ígérni, hogy mi a kialakult piaci viszonyokat egyetlen tollvonással, egyetlen esztendő alatt meg tudjuk változtatni.
(15.40)
De azt tudom önnek ígérni - és ezt kérje is rajtunk számon -, hogy minden évben minden adótörvény megalkotásakor, minden program megindításakor, minden kedvezményes hitelkonstrukció kidolgozásakor arra törekszünk, hogy lehetőleg Magyarországon azt a munkát, amit a magyarok is el tudnak végezni, azt valójában ők is végezzék el.
Nekem az a véleményem, hogy a verseny arra való, hogy leszorítsa az árat, nem pedig arra, hogy kiszorítsa a magyart a vállalkozói szférából. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)
Arra a fölvetésére, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás az oktatásunkat vajon színvonalsüllyedésre ítéli-e vagy sem: én bizakodóbb vagyok, mint önök, mert az oktatás és a kultúra kérdése, ha már az Európai Unión belül leszünk is, nemzeti hatáskörben marad. Tehát nincs olyan európai uniós normatíva, amely a Magyarországon oktatott tanagyag tartalmára, a magyar iskolarendszer szerkezetére kötelezően alkalmazandó lenne. A magyar oktatási rendszer olyan lesz - ha Magyarország európai uniós állam lesz, akkor is -, amilyenné mi magunk tesszük.
Kérem önöket, hogy a szavazataikkal - ahogy egyébként tették az oktatási törvények tekintélyes részében - a jövőben is legyenek kedvesek támogatni a kormány előterjesztéseit.
Kovács elnök úr is fölvetett néhány olyan, elsősorban társadalompolitikai kérdést, amelyet a tisztánlátás érdekében szeretnék néhány adalékkal kiegészíteni. Először is azzal, hogy nem először tűnik föl nekem, hogy amikor az ország eredményeiről beszélünk, akkor a másik oldalról az a vélemény hangzik el, hogy a kormány a saját sikereivel büszkélkedik. Nem keverném össze a két dolgot. Szerintem egy dolog, hogy a kormány egy-egy kérdésben hogyan teljesít. Mint tudják, állunk rendelkezésükre, például az népegészségügyi offenzíva kérdésében is a miniszter úr áll rendelkezésére önnek is azonnali kérdéseknél, interpellációnál; minden szakmai kérdésben, ahol a kormány tevékenységét kell megvitatni, hát persze, állunk rendelkezésükre.
Amiről én beszélek, az nem a kormány teljesítménye, csak az is benne van. Arról beszélek, hogy körülbelül hol tart hazánk, milyen lehetőségei vannak, merre kellene haladnia a jövőben, és mit kérek önöktől annak érdekében, hogy önök segítsék Magyarországot abban, hogy sikeresen haladjon ebbe az irányba.
Ezért én általában nem sikerekről szoktam beszélni, hanem feladatokról szoktam beszélni, hogy mit kellene tennünk a következő néhány esztendőben, hogy a kitűzött célokat elérjük. Ehhez szoktam támogatást kérni, elsősorban persze a kormánypártiaktól - Bánk Attila úrnak igaza van, eddig mindig meg is kaptam, amit hálás szívvel köszönök -, de igényt tartunk, ha lehetséges, megköszönjük, örülünk, ha az ellenzék is támogat bennünket ezen célok elérésében.
Ami a családi pótlék ügyét illeti: szíven ütött az a dolog, amit arról mondott, hogy a polgári kormány különbséget tesz gyermek és gyermek között. (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ez így is van!) Amikor '98-ban megalakult a polgári kormány, nekünk azt az örökséget kellett átvennünk, hogy önök az alanyi jogon járó családi pótlékot megszüntették. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Így van!) Az vajon nem minősül-e úgy, hogy önök különbséget tettek gyermek és gyermek között, amikor a családi pótlékot megszüntették? (Közbeszólás balról: Rászorultsági alapon...) Azt most zárójelbe teszem, hogy vajon helyes volt-e - nem akarok belebocsátkozni a vitába - azt mondani, hogy minden olyan családban megvonjuk a családi pótlékot - ahogy önök tették -, ahol az egy főre jutó jövedelem meghaladta a 15 ezer forintot. (Bauer Tamás: 8 százalék...)
Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért szerintem a családi pótlék alanyi jogon való fizetése - amit visszaállítottunk - éppen abba az irányba tett lépés, hogy minden család érezze, hogy minden gyermek fontos az ország számára. Az már egy másik történet, elnök úr, kérem, hogy azért azt a körülményt sem hagyjuk figyelmen kívül, hogy ki az, aki dolgozik. Ez legalább olyan fontos. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a Kisgazdapárt, az MDF és a MIÉP soraiban.)
A kormánynak két lehetősége volt; nehezen választottunk egyébként az ügyben, hogy melyik úton induljunk el. Technikailag, módszertani szempontból két lehetőség volt előttünk. Az egyik lehetőség az volt - sokáig gondolkodtunk ezen, a kereszténydemokraták egyébként a Fidesz parlamenti frakciójában végig emellett érveltek -, hogy csináljuk azt, hogy egy család megkeresett jövedelmét, a szülők jövedelmét úgy adóztassuk, hogy osszuk el annyi emberrel, ahányat a háztartásban eltartanak. Ennek az eredménye az lett volna, hogy két kereső szülőnél ha van három gyerek, akkor úgy kellett volna az adót fizetniük, mintha azt öten keresték volna, hiszen öt embert kell belőle eltartani. Ez volt az egyik lehetőség, csak ez rendkívül bonyolult, számos technikai kérdést vetett volna föl, és Nyugat-Európában általában visszakoztak belőle. Nem azért, mert ne lett volna igazságos, mert meggyőződésem szerint ez a legigazságosabb rendszer, hanem mert a gyakorlatban olyan bonyolult adóeljárási következményei voltak, hogy nem működött.
Ezért mi ugyanilyen hatással járó másik módszert választottunk: ez a gyermekek után járó adókedvezmény évenkénti meghatározásának a mértéke. De ma ez lényegében annyi, mintha egyébként minden ember úgy adózna, ahány embert eltart. Egy kétkeresős családban, ha van három gyerek, ma az adóteher körülbelül annyi, mintha azt a jövedelmet öten keresték volna meg, és úgy számolták volna ki az adójukat. Ezért mondja azt Bánk Attila, hogy formai szempontból ez nem minősül családi adórendszernek, de tartalmi értelemben, hatását tekintve ez bizony egy családi adórendszer.
Én ennél igazságosabb rendszert még nem tapasztaltam, nem láttam sehol a világon, és nem is nagyon tudok elgondolni. Ez egy olyan igazságos rendszer, amely a munkát, a személyes erőfeszítést, a megkeresett jövedelmet és az eltartott személyek számát egyszerre veszi figyelembe. (Taps a Fidesz és a Kisgazdapárt soraiban.) Ha ebbe az irányba van módosítási javaslatuk, szívesen vesszük.
De önnek, elnök úr, azért igaza van abban - és ezt én készséggel elfogadom -, hogy azért vannak olyan családok, ahol a gyermekek nem tehetnek arról, hogy a szülőknek nincs munkalehetőségük, ezért nem tudnak vele élni, vagy pedig nem is akarnak a lehetőséggel élni. Valóban, ezért a gyermekekre hárítani a felelősséget nem szabad. Ezért a családi pótlék alanyi jogon járó jellegét meg kell tartani, és ezért vezettük be a kiegészítő családi pótlékot. Ez azokhoz a gyermekekhez és családokhoz jut el, akiknek a szülei egyébként vagy nem tudnak, vagy nem akarnak dolgozni, vagy tudnak is, akarnak is, de a jövedelmük alacsony. Egyébként, tisztelt hölgyeim és uraim, 800 ezer gyermek részesült az elmúlt esztendőben ilyen természetű támogatásban. Ez nagyon magas szám, és arról szól, hogy még sok a teendőnk. Ezt az összeget, amit tavaly kaptak, megemeltük, a rendszert átalakítottuk, és így kiegészítő családi pótlék formájában ezek a gyermekek négyezer forintot kapnak - gyermekenként.
Azt szeretném tehát mondani, hogy a magyar kormány, miközben igazságos rendszerre törekszik, aközben a keresztény-szociális meggyőződését sem adja föl, és bizony ott, ahol lehet, ott, ahol indokolt, és ott, ahol megvan ennek a formája, szociális alapú támogatást is nagy összegben nyújt.
Én tudom és látom is, hogy önök néha legyintenek ezekre a teljesítményekre. Nem tudok önöknek mit mondani, csak azt, hogy vessék össze mindezt azzal, amit önök tettek a megelőző négy évben, és akkor láthatják a különbséget. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)
Egyetértek a Szocialista Párt elnökével, Kovács úrral abban is, hogy a minimálbér bevezetése szükséges volt; örülök, hogy ebben egyetértünk. Sőt, én azzal is egyetértek, amit ön mondott, hogy lehetőleg a vállalkozásoknak is lehetőséget kell adni arra, hogy ez a teher ne nyomja őket halálra. Ennek érdekében számos lépést tettünk. Kérem önöket, hogy méltányolják ezeket a lépéseket, még ha nem is tartják kielégítőnek. De az a körülmény, hogy tízmillió forintig a kis- és középvállalkozók számára lehetővé tettük, hogy ha beruházásra fordítják az így keletkezett nyereségüket, tízmillió forintig ne kelljen adózniuk, attól függően, hogy társasági formában vállalkoznak-e vagy egyéni vállalkozók, ez más-más méretű jövedelmet jelent, de azért jelentős összeg.
Én örülök, ha önök úgy érzik, hogy ezt az összeget a jövőben növelni kell. Tehát úgy gondolom, hogy ez egy jó irány, ez egy jó jogi megoldás, és nagyon remélem, hogy majd a következő esztendőkben, ha a gazdaság teljesítőképessége ezt lehetővé teszi, akkor ezt a tízmilliós összeget nemcsak két évre, nemcsak három évre, hanem hosszabb távra is megadhatjuk, esetleg a mértékét is növelhetjük.
De azzal is egyetértek - legalábbis én beleértettem az elnök úr szavaiba azt is -, hogy esetleg vannak olyan vállalkozók Magyarországon, akik bár ki tudnák fizetni a minimálbért, mégis más megoldás után néznek, és itt-ott-amott elkerülik ezt a kötelezettséget: részmunkaidőssé alakítják át az olyan foglalkoztatást, amely egyébként nem részmunkaidős, és tudnék még, nem akarok tippeket adni, de van még néhány rendszer, illetve lehetőség az adórendszeren belül, ahol ki tudnak bújni a kötelezettség alól.
De én szeretném önöknek azt mondani, hogy nyitottak vagyunk arra, hogy önök azokat a konkrét ismereteket, amelyeket egyéni képviselőként szereznek, és úgy látják, hogy a munkavállalók kifejezetten sérelmezik és nehezményezik, hogy a vállalkozók úgy bújnak ki az új minimálbér kötelezettsége alól, hogy közben a munkavállalók számára előnytelen jogi formákat választanak, ha önök ezeket az információkat nekünk átadják, akkor az éppen most emiatt megerősített munkaügyi ellenőrzési rendszerben ezt szívesen fölhasználjuk. Sok önök között az egyéni kerületi képviselő, nyilván találkoznak ilyen panaszokkal.
(15.50)
Kérem, hogy adják át ezeket az információkat nekünk, hátha tudunk rajta segíteni - a szándékunk megvan.(Moraj az MSZP soraiban.)
Végezetül már csak egyetlen mondatot szeretnék mondani az elnök úr szavaira. Három éve hallgatok itt egy szakmai hiba felől, amely mindig, újra és újra előtűnik, csak nem éreztem olyan fontosnak, hogy szóba hozzam - de három év hosszú idő, talán most érdemes.
Az elnök úr - és többször az ellenzéki képviselők is - mindig elmondja, hogy a kormány egészpályás letámadást alkalmaz. Önök is tudják, hogy az "egészpályás letámadás" a futballból vett kifejezés. (Moraj.) Nem várható el mindenkitől, hogy pontosan ismerje ennek a játéknak a bonyolult kifejezéseit, ezért szeretném elmondani önöknek: az egészpályás letámadás egy védekezési forma ebben a labdajátékban. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Hosszan tartó taps a kormánypártok soraiban. - Gyürk András az ellenzéki képviselők felé: Innen nehéz lesz felkelni! - Kovács Kálmán a kormánypárti képviselők felé: Egészpályás letámadás nem a fociban van, hanem a kosárlabdában! - Közbeszólások.)
B.Á.És mit adott le mindebből az MTI?
Orbán Viktor felszólalása a parlament plenáris ülésén
Budapest, 2001. február 12. (MTI) - A következő évtizedek Magyarországon a családok köré fognak épülni, és olyan pillérek támasztják majd alá, mint a munka, a tanulás és a rend - mondta Orbán Viktor miniszterelnök hétfői napirend előtti felszólalásában az Országgyűlés plenáris ülésén. A kormányfő szavai szerint minden esély megvan arra, hogy "az erősödő nemzeti összetartozási érzés tartja majd össze ezeket a pilléreket és őrzi meg ezt a szegletkövet". A kormányfő közölte, hogy az elkészült összegzések szerint a magyar családok nettó jövedelme az elmúlt évben átlagosan 14-15 százalékkal nőtt. Tájékoztatása szerint ezen belül kiemelkedő volt a három vagy több gyermeket nevelő családok jövedelembővülése, náluk 40 százalékos keresetnövekedést lehetett rögzíteni. Orbán Viktor utalt arra, hogy az Országgyűlés tavaly 80 érdemi döntést hozott, ezek közül 45-öt kétharmados támogatással fogadott el a parlament. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy, szemben a szócsaták által kialakított képpel, a valóság az: a legtöbb döntésben a Tisztelt Ház képviselői között széles egyetértés volt. A közbiztonság helyzetéről Orbán Viktor elmondta, 2000-ben 450 ezerre csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma. Szólt arról, hogy az élet elleni bűncselekmények száma egyötödével, a személygépkocsi-lopásoké egyharmadával, a lakásbetöréseké 13 százalékkal csökkent és a szervezett bűnözéssel szemben is jelentős sikereket ért el a rendőrség. A minimálbér 40 ezer forintra való emelése kapcsán kitért arra, hogy a munka értékét a segélyé fölé kellett emelni. Reményét fejezte ki, hogy ez az intézkedés nemcsak az életszínvonalban, hanem a gondolkodásban is változásokat hoz a magyar társadalomban. - A megbecsülésre érdemes értékek nem foglalhatják el helyüket, ha segélyből úgy lehet megélni, mint nyolc órai tisztességes munka minimálbéréből - szögezte le a miniszterelnök. Beszámolt arról, hogy 6 százalékra esett vissza a munkanélküliség az elmúlt évben, de a kormány ennél nagyobb ívű célt, a teljes foglalkoztatottság elérését tűzte maga elé. Szavai szerint Magyarország két-három éven belül azzal néz szembe, hogy elfogy a munkáskéz. A kormányfő a parlament tagjait arra kérte, hogy a státustörvény vitájakor vegyék figyelembe ezt a megközelítési módot döntésüknél. Álláspontja szerint a státustörvény a Kárpát-medencei összefogás talán legfontosabb jogszabálya lesz, és reményét fejezte ki, hogy a környező országokban élő magyarok számára kedvezményeket biztosító törvény elnyeri majd szinte minden képviselő támogatását. Orbán Viktor utalt arra, hogy az Országgyűlés tavaly 80 érdemi döntést hozott, ezek közül 45-öt kétharmados támogatással fogadott el a parlament. Tájékoztatása szerint egy, a kormány megrendelésére Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Szlovéniában készített felmérés eredménye szerint a magyarok legerősebb tulajdonsága az összetartás. A miniszterelnök a képviselőket arra kérte: a választásokat megelőző utolsó évet használják ki jól, hogy a remény és bizalom, amivel a jövő felé fordulnak a magyar emberek, tovább emelhesse Magyarországot. Külön kérte az ellenzéket, hogy adják meg a szükséges segítséget a kormány által elhatározott jogalkotási program végrehajtásához. A kormánypártok frakcióvezetői üdvözölték, az ellenzéki felszólalók viszont több ponton bírálták Orbán Viktor miniszterelnöknek az Országgyűlés hétfői ülésnapján tartott napirend előtti helyzetértékelő beszédét. Kovács László (MSZP) szerint a miniszterelnök nem tért ki az ország gondjaira. Ezek közt említette a kormány családtámogatását, a lakástámogatást, a minimálbér-emelést, az agrárium és az egészségügy problémáit. Szent-Iványi István (SZDSZ) a közélet tisztaságára vonatkozó elképzeléseket hiányolta a miniszterelnök beszédéből, és szintén kifogásolta, hogy a kormányfő nem említette a valós problémákat, például a családok helyzetét, az egyenlőtlenségek felszámolásának hiányát és a mezőgazdaság válságát. Csurka István, a MIÉP frakcióvezetője közölte, hogy több ponton támogatják a kormány elképzeléseit, ugyanakkor bírálta például az ország növekvő adósságát és az államháztartás hiányának növekedését is. Szájer József (Fidesz) az elmúlt két és fél év eredményeit vázolta röviden, majd kitért arra, hogy a legnagyobb ellenzéki párton belül nem talált megfelelő válaszra megkeresésük, amelyben javasolják a magyar polgárok életszínvonalának javításához szükséges törvények megalkotásáról szóló rendszeres egyeztetéseket. Bánk Attila (FKGP) egyetértve Orbán Viktor helyzetértékelésével, támogatásáról biztosította a koalíciót. Balsai István (MDF) egyebek mellett kitért a kormány családtámogatásának eredményeire, az infláció leszorítására, a diákhitel bevezetésére, a minimálbér felemelésére, valamint a munkanélküliség csökkenésére, majd hozzátette, hogy az MDF kiszámítható koalíciós partnerként kíván hozzájárulni a kormányprogram végrehajtásához.+++