ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr, Fidesz, "A kommunizmus áldozatai" címmel. Tessék, képviselő úr!

DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólok.

Winston Churchill írja a naplójában, hogy 1945-ben Jaltában megkérdezte Sztálint, miért kellett a Szovjetunióban politikai okok miatt 6-7 millió embert meggyilkolni.

A kegyetlen diktátor így felelt: a rendszer fenntartása végett szükséges volt.

Tisztelt Országgyűlés! Milyen rendszer az, amelyet a halál tart életben? De milyen életben? Mi is tudjuk.

Az Országgyűlés méltóan döntött, hogy minden február 25-én megemlékezünk a kommunizmus áldozatairól. Egyszerű emberekről, politikai vezetőkről, az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről, akik életüket áldozták hazánkért. Szélesebb értelemben véve azonban áldozatok azok is, akik a Teremtő hálájából és talán segítségével életben maradtak, de szellemi, lelki, fizikai szenvedésen mentek át. Így áldozat volt az a közel 200 ezer ember, akit a szovjet katonák a háború végén Magyarországon, miközben a Magyar Kommunista Párt "szabadság, elvtárs" jelszavai zúgtak, elhurcoltak hazánkból. Ugyancsak áldozatok voltak a történelmi egyháznak a börtönbe zárt püspökei, vezetői, továbbá hívek, papok, akik nem tudták szorongás és félelem nélkül a hivatásukat teljesíteni. Áldozatok voltak a börtönbe zártak, a munkatáborokban, Recsken, a többi helyen, továbbá mindazok, akik különböző zárt intézetekben voltak.

És engedje meg az igen tisztelt Országgyűlés, hogy megemlítsem, hogy az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1951-ben felállította a Kényszermunkatáborokat Vizsgáló Bizottságot, ahová akkor New York-ban a Magyar Nemzeti Bizottmány megbízásából eljuttattam a Magyarországra vonatkozó adatokat, amelyeknek magyar szövege itt van a kezemben, és kértük, hogy ítéljék el a magyar kormányt, és egyben állapítsák meg, hogy az is kényszermunka, ha a munkás szabadon nem hagyhatja el a helyét. A Kényszermunkatáborokat Vizsgáló Bizottság ezt megállapította.

Áldozatok voltak a feloszlatott rendek tagjai, akik lényegében kitaszítottak voltak hazájukból. Felejthetetlen élményem volt, amikor Kovács Imrével, a Nemzeti Parasztpárt volt főtitkárával Brazíliában voltam 1961-ben, és a kitűnő bencés atya felvitt bennünket Belémbe, hogy megmutassa, hogy a magyar apácák ott leprásokat ápolnak. Felejthetetlen volt azt a szeretetet látni valóban, hogy ezek az apácák az egész életüket annak áldozták, hogy szegényeket ápoljanak, nem idehaza, magyar honfitársaikat, hanem idegeneket ápolva.

Áldozatok voltak véleményem szerint azok a tanítók és tanárok is, akik nem a nemzeti és keresztény értékeket, hanem hamis tanításokat tanítottak, és az az ifjúság, amely ezeket tanulta.

Áldozatok voltak azok az írók, akik remekműveiket nem tudták megjelentetni, és különböző rejtekhelyeken tartották, így Illyés Gyula a csodálatos versét, "Egy mondat a zsarnokságról", amely 1956. november 2-án látott napvilágot, de akkor még csak egy napig, és utána harminc évre száműzték.

Áldozatok voltak mindazok, akik nem tudtak élni a véleménynyilvánítás szabadságával, azzal a joggal, amely az ember egyéniségét és jellemét formálja, és életük és szabadságuk veszélyeztetése nélkül nem tudtak a hazai helyzetről nyilatkozni. Gondolatuk rab volt, és csak azt mondhatták, amit mások kívántak, és azt hallhatták a rádióban, a televízióban is azt láthatták vagy a sajtóban azt olvashatták. Sajnos ezeknek utórezgései Magyarországon még érezhetők, a Kossuth Krónika hallgatása közben is érezzük és érzem, hogy ezek még mindig megvannak, és nem tudtak kigyógyulni a félrevezetésből és a megtévesztésből.

Igen tisztelt Országgyűlés! Úgy érzem, mindnyájunk kötelessége, hogy minden február 25-én emlékezzünk meg azokról, akiknek volt bátorságuk szembeszállni a kommunizmus eszme- és népirtó rendszerével, és részesei annak, hogy mi ma egy független országban élünk és dolgozhatunk népünk jövőjén és boldogulásán.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

B. Ágnes

Vissza a kezdőlapra