Megadom a szót Pintér Sándor belügyminiszter úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerinti 20 perces időkeretben.
DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A lőfegyver, valamint a gáz- és riasztófegyver tartása Magyarországon engedélyköteles. Az elmúlt év végén végzett felmérés szerint 96 780 természetes személy rendelkezett fegyvertartási engedéllyel. A nyilvántartott lőfegyverek száma 205 891 darab volt. Az önvédelmi lőfegyverek fele gáz- és riasztófegyver, fele éles lőfegyver.
A kormány célul tűzte ki, hogy a fegyverekre, lőszerekre és lőterekre vonatkozóan is eleget tegyünk az európai uniós csatlakozási követelményeknek, a jogharmonizációs kötelezettségeinknek. Az ennek szellemében készült javaslat megteremti az uniós és a magyar szabályokban a fogalmi és a tartalmi összhang alapját.
Az Európai Unió nem kívánja a tagállamokat korlátozni szigorú belső normák alkalmazásában, de az uniós elvárásoknál enyhébb szabályozást nem fogad el. Így például szigorú ellenőrzést határoz meg minden tagállam számára az Unió külső határain a beutazókkal szemben. Csatlakozásunkig a jelenlegi, területi szinten tagolt nyilvántartás helyett központi lőfegyver-nyilvántartás létrehozása szükséges és kötelező. Ez a feltétele annak, hogy létrejöjjön a lőfegyverek összehangolt ellenőrzése és nyilvántartása az egyik országból a másik országba történő szállításkor. A központi nyilvántartás kiépítésének költsége várhatóan 165 millió forint lesz, melyet a Belügyminisztérium költségvetése tartalmaz.
A javaslat bevezeti az európai lőfegyvertartási igazolványt. Ezt az okmányt bármely tagállamban kiállíthatják, és azt igazolja, hogy a tulajdonos az abban szereplő lőfegyvert a kiállító állam joga szerint szabályszerűen birtokolja. Ez azonban nem helyettesítheti a más állam területén történő tartáshoz és viseléshez szükséges engedélyezést.
A törvényjavaslat szerint a gáz- és riasztófegyver, a festéklövő, valamint a flóbertfegyver tartása nem lesz engedélyköteles. Megszerzésükről a tulajdonosnak, illetve a fegyverkereskedőnek azonban adatot kell szolgáltatnia a központi nyilvántartásnak. A fegyver biztonságos tárolására, valamint használatára vonatkozó előírásokat a bejelentésköteles fegyverekre is ki kell terjeszteni.
A javaslat a jelenlegi szabályozásnál differenciáltabban és helyenként szigorúbban fogalmazza meg az engedélyezést kizáró okokat, jelentősen szűkíti az önvédelmi célú lőfegyvertartás lehetőségét. Maroklőfegyver csak annak adható, aki a javaslatban felsorolt foglalkozások valamelyikét gyakorolja, illetve hatósági eljárásban való részvétele miatt élete, testi épsége fokozott védelmet igényel.
A mások vagyonát hivatásszerűen védő szervezetek lőfegyvertartási lehetősége szűkül. Az engedélyezéshez a korábbiaknál több feltétel együttes fennállása szükséges. A jogalkotó szándékának helyességét és a közvélemény egyetértését bizonyítja a 2001 februárjában végzett közvélemény-kutatás.
(12.40)
Ennek eredménye szerint az értékelhető választ adók 72 százaléka vélekedett úgy, hogy nem kell automatikusan fegyvertartási engedélyt adni az állami és önkormányzati vezetőknek. (Dr. Kis Zoltán: Az igaz is!) Még nagyobb arány, az érvényes választ adók 83 százaléka ellenzi az engedély országgyűlési képviselők részére való automatikus kiadását. A bírók, ügyészek önvédelmifegyver-tartásának engedélyezését 48 százalék egyértelműen támogatja. Összességében a felmérés szerint valószínűsíthető, hogy a lakosság közel fele ellenzi a civil foglalkozásúak önvédelmifegyver-tartását.
A vagyonvédelmi munkát végzők automatikus lőfegyvertartási engedélyét 21 százalékos támogatottság jellemzi. A nagy értékű vagyontárgyak szállítását végzők részére 64 százalék adna automatikus engedélyt.
A közvélemény-kutatás azt bizonyítja, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárai egyetértenek a fegyvertartás szigorítására vonatkozó kormányzati szándékkal.
Tisztelt Országgyűlés! Az egyes európai és tengerentúli országok eltérő módon szabályozzák a lőfegyvertartást. A legismertebb az úgynevezett angol modell, amely a polgári célú lőfegyvertartás abszolút tiltását valósítja meg. A német gyakorlat különbséget tesz a lőfegyverek megszerzése és tartása, illetve azok viselése között. Vannak olyan fejlett demokráciával rendelkező országok, ahol nagymértékben liberalizált a fegyvertartás, ennek megdöbbentő következményeivel, mint például a diákok által elkövetett iskolai emberölésekkel nap mint nap találkozunk a hírekben.
A polgári kormány a programjában célul tűzte ki a lőfegyvertartás ellenőrzésének hatékonyabbá tételét, az engedélyezési szabályok szigorítását. Olyan törvényre van szükség, amelynek révén az állam hatékonyabban képes ellenőrizni a fegyverek gyártását, kereskedelmét és tartását. Reményeink szerint a jogszabály nagyobb biztonságot ad az állampolgároknak, és csökkenti a fegyverhasználattal összefüggő bűncselekményeket. (Dr. Kis Zoltán felnevet.)
Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg és fogadja el. Köszönöm figyelmüket. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: Ez jó! - Dr. Pintér Sándor dr. Kis Zoltánnak: De nem vicces! - Közbeszólások az SZDSZ-frakció soraiból: Tetszel a belügyminiszternek! - Dr. Kis Zoltán: Ő is nekem! - Közbeszólások a SZDSZ soraiból.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, a napirendi ajánlás szerint, 15-15 perces időkeretben. Elsőként az előre jelentkezett képviselő uraknak adom meg a szót.
Perlaki Jenő képviselő úr kért szót, a Fidesz részéről; a felszólalási listán őt Balogh László úr, az MSZP képviselője követi.
PERLAKI JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja fontosnak tartja a fegyvertartás szigorítását. Az a törvényjavaslat, amelynek támogatására kérem önöket, a lőfegyverekkel kapcsolatos kérdések egy részét szabályozza.
A lőfegyverek, amelyek a robbanóanyagok kémiai energiáját használják fel, évszázadok óta használatosak Európában és a világ más részein. Az Encyclopaedia Britannica szócikke az ellenség megsebesítésére, elpusztítására vagy megfutamítására szolgáló eszközként ír róluk. Egészen pontosan: hatékonyan használhatók a lőfegyverek arra, hogy elpusztítsanak embereket és állatokat egyaránt. Háborúban, a haza védelmében, vadászatban vagy sportban fontos szerepük van, másrészt balesetek forrásai, és békében is sok halálesetet okoznak. A terroristák kezében a fegyverek borzalmas károkat tudnak okozni, különösen a katonai fegyverek. A magyar állam azonban elég erős ahhoz, hogy a terrorizmus veszélyét alacsony szinten tartsa, a NATO és a titkosszolgálatok összehangolt munkájával. Az illegális fegyverkereskedelem visszaszorítása is kiemelt figyelmet kap a biztonságunkért dolgozó szervezetek részéről.
A törvényjavaslat alapelve az, hogy az állam elég erős ahhoz, hogy megvédje polgárait, ezért nem kell felfegyverkezniük a Magyarországon élőknek azért, hogy biztonságban érezhessék magukat. Ezt maguk az emberek is így gondolják, így tartják - mondják a közvélemény-kutatások.
"Az új évezred küszöbén" című kormányprogramban az 56-57. oldalon a főcím: "A polgárokat szolgáló állam", majd az alcím: "Az állam a biztonságért". Ebben ez olvasható: "A kormány szigorítani fogja az illegális fegyvertartásért kiszabható büntetéseket, erősíti a fegyvertartás ellenőrzését és szigorítja az engedélyezési szabályokat." A büntető törvénykönyv módosítása egy éve lépett életbe, amely teljesítette az első ígéretet, most pedig a második ígéret beváltását célozza az asztalunkon fekvő törvényjavaslat.
(14.20)
Ez a válasz egyébként azoknak, akik most az illegális fegyverekkel kapcsolatban kérdezik, hogy arról miért nem szól ez a törvényjavaslat. Azért nem, mert a Btk. rendezi az illegális fegyvertartást.
Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! A kormány által beterjesztett javaslat célja, hogy a fegyverekre, lőszerekre és lőterekre vonatkozóan eleget tegyünk az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkból származó jogharmonizációs kötelezettségnek, emellett a kormány szándéka az is, hogy az engedéllyel birtokban tartható lőfegyverek száma ésszerűen csökkenjen. Ezért megszünteti az alanyi jogon járó önvédelmi lőfegyverengedély megadását, ám nem csökkenti az életüket valóban veszélyeztető szituációban élők részére juttatandó lőfegyverek számát. Ezzel azt kívánja elérni, hogy polgári személyek kezében kevesebb olyan eszköz legyen, amely alkalmas az emberi élet kioltására.
Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon jelenleg a lőfegyver, valamint a gáz- és riasztófegyver tartása engedélyköteles. 2000 decemberi adatok szerint 96 780 engedélyhez kötött lőfegyver, illetve gáz- és riasztófegyver van állampolgárok birtokában. Ezzel párhuzamosan érdemes megvizsgálni, hogy miként alakult a lőfegyverrel elkövetett bűncselekmények száma is: ez 1997-ben 451, 1998-ban 436, míg 1999-ben 382 volt. Ezek közül legkiemelkedőbb a rablások száma, mely 1997-ben 166, 1998-ban 186, míg 1999-ben 150 volt. Ezzel párhuzamosan a lőfegyverrel elkövetett emberölések száma 1997-ben 69, 1998-ban 44 és 1999-ben 51 volt. (Dr. Kis Zoltán: Mennyi volt közülük engedéllyel tartott fegyverrel elkövetve? Ezt kellene mondanod!)
A közbeszólásra reagálok; azt kérdezi a képviselő úr, hogy mennyit követtek el a bűncselekmények közül engedéllyel tartott fegyverekkel. Ezek között felderítetlen bűncselekmények is vannak, és a ballisztikai vizsgálat, a lőpróba nem készült el minden egyes fegyverrel, ezért is szükséges az, hogy ezentúl az engedélyekhez kapcsolódóan a nyilvántartásban meglegyenek a paraméterei a fegyvereknek. A statisztikai adatokból azonban nem állapítható meg az, hogy a jelzett bűncselekmények közül melyeket követik el illegálisan birtokolt és melyeket engedéllyel tartott lőfegyverrel, mint mondtam.
A bűncselekmények túlnyomó többségét nem a legálisan tartott fegyverrel követték el. A legálisan tartott fegyverekkel okozott halálesetek szinte csak baleset vagy öngyilkosság miatt következtek be, mégis az állampolgárok többségének véleménye szerint az lenne a helyes, ha szigorítanánk az engedélyhez kötött lőfegyverhez jutás szabályait. A Belügyminisztérium megbízásából 1999-ben a Társadalomkutatási Intézet, a Tárki felmérést készített: eszerint a polgárok 27 százaléka tartaná helyesnek, ha senki sem tartana lőfegyvert, kétharmaduk bizonyos megszorításokkal helyesli azt, és csak 6 százalékuk mondja, hogy mindenki kaphasson engedélyt, aki azt kéri. A többség elvárásának felel meg az asztalunkon fekvő törvényjavaslat.
Az 91/447. számú EGK-irányelv a jelenlegi magyar szabályozástól eltérően szabályozza a lőfegyver fogalmát. Az új szabályozás szerint lőfegyvernek azok minősülnek, amelyek az irányelv rendelkezéseinek megfelelően a javaslat mellékletének: "A" polgári felhasználásra tiltott lőfegyverek - ezekre utaltam a katonai fegyverek megfogalmazással; "B" engedélyhez kötött lőfegyverek; "C" bejelentéshez kötött lőfegyverek; "D" egyéb lőfegyverek kategóriájában megjelenítődnek. A "B" kategóriás fegyverek, különösen a pisztolyok és revolverek minden tagállamban engedélykötelesek. Hat tagállamban egyedi engedéllyel lehet minden egyes fegyvert megszerezni, míg kilenc tagállamban az első engedély kiadását követően minden további fegyver ezen engedély alapján megvásárolható, amire az irányelv maga ad lehetőséget.
A javaslat újként bevezeti - és az európai uniós tagságunk napjától kötelezően kell majd alkalmazni - az európai lőfegyvertartási igazolványt. Ezt az okmányt bármely tagállamban kiállíthatják, és azt igazolja, hogy a tulajdonosa az abban szereplő lőfegyvert a kiállító állam joga szerint szabályszerűen tarthatja magánál. Az európai lőfegyvertartási igazolvánnyal rendelkezőnek akkor van joga a lőfegyverét a belső határ átlépésével egy másik tagállam területére vinni, ha megfelel a másik tagállamban hatályos lőfegyvertartási szabályoknak. Ezt pedig az illető országnak az igazolványban bejegyzett külön engedélye tanúsítja, melyet az állampolgár lakóhelye szerinti külképviselet ad meg. A külképviselet a meglátogatandó ország hatóságának engedélye alapján intézkedik.
A javaslat hatálya a jelenleg hatályos kormányrendelettel ellentétben kiterjed a katonai rendeltetésű fegyverekre, lőszerekre és lőterekre is, ugyanakkor felhatalmazást kap a kormány arra, hogy amennyiben indokolt, az eltérő szabályokat a katonai rendeltetésű fegyverek, lőszerek és lőterek esetében megállapítsa. A javaslat hatályának kiterjesztése szükségszerű, ugyanis a katonai és a rendészeti szerveknél szolgálati célra használt lőfegyverek sem maradhatnak szabályozás nélkül.
Szűkíti és pontosítja a javaslat a vagyonőri tevékenységet ellátó lőfegyvertartásának, illetve lőfegyverhez jutásának lehetőségét. A javaslat szerint a vagyontárgyak őrzését végzők lőfegyvertartási engedélyt nem kaphatnak, az értékszállítást végzők pedig csak akkor, ha a szállítandó érték a kormány rendeletében meghatározott összeget eléri. A differenciálás alapja az, hogy az élet és testi épség veszélyeztetése lényegesen csekélyebb azoknál, akik épületen belül végeznek őrzést. Amennyiben ez az őrzés önmagában is megalapozná a lőfegyver tartását, úgy tartási engedélyt kellene adni a nagy vagyonnal rendelkező, és ily módon azt a lakásukon belül őrző polgároknak is. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt, hogy az élet és a vagyontárgy - legyen az bármilyen értékes is - nem azonos kategóriák: a vagyontárgyak általában valamilyen módon pótolhatók, de az elvesztett élet semmilyen módon sem. Ezért nem indokolt, hogy ahol különböző technikai, szervezési vagy más módszerekkel minimálisra csökkenthető a külső fegyveres beavatkozás, ott fegyverrel védjék az értékeket.
Az egyes európai országok az irányelv adta kereteken belül eltérő módon szabályozzák a lőfegyvertartást; a legismertebb az úgynevezett angol prohibíciós modell, amely a polgári célú lőfegyvertartás abszolút tiltása mintájaként értékelhető, egészen addig, hogy például Svájcban, amely bár nem uniós tag, nagyon könnyű a fegyverhez jutás. Ennek megfelelően az előzetes becslések szerint a jelzett szigorítások eredményeként a maroklőfegyverek száma fog jelentős mértékben, 3-5 ezer darabra csökkenni. A javaslat e téren a kettő között helyezkedik el, mert indokolt esetben szigorú keretek között lehetővé teszi az önvédelmi fegyverhez jutást. Ennek a feltétele azonban az, hogy a kérelmező élete, testi épsége a valóságban is ténylegesen veszélyeztetett legyen.
Szeretnék két példát is elmondani azzal kapcsolatban, hogy egyrészt milyen állapotok vannak ma Magyarországon a fegyver tartásával kapcsolatban, másrészt pedig, hogy ahol nálunk liberálisabb a fegyvertartás, ott milyen eredménye van ennek. Nemrégiben a fegyvertartás ellenőrzésével kapcsolatban kimentek az engedélyesek lakására, és azt találták, hogy jelentős számban megsértik a tartási szabályokat. Volt olyan helyzet, hogy vagyonvédelmi céghez kivonulva azt találták, hogy együtt betárazva, őrizetlenül tartották a fegyvert gépjárműben, illetve irodában, és ahol elzárva volt, ott sem a szabályoknak nem megfelelően tárolták.
(14.30)
Még egy dolgot el kell mondanom, és ezt ne rejtsük véka alá. A büntetőügyekben jelentős számban fordultak elő vagyonvédelmi cégek, mégpedig egy rendkívül veszélyes bűncselekményfajta kapcsán, amikor fenyegetés hatására írattak alá szerződéseket magánszemélyekkel. A rendőrség jó munkája folytán felderítették ezeket a cselekményeket, és ezekben a büntetőügyekben a vagyonvédelmi cégek egy része sajnos érintett. Azt gondolom, a fegyverrel való fenyegetés lehetőségét is csökkenteni kell.
A másik, amire utalni szeretnék, hogy az Egyesült Államok egyik iskolájában éppen tegnap fordult elő lövöldözés. Ez összefüggésbe hozható azzal, hogy lakosságarányosan milyen közállapotokat eredményez a fegyvertartás liberalizálása.
Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat eleget tesz a polgárok elvárásainak, rendet tesz a vagyonőrzés kérdéseiben, és megfelel az Európai Unió elvárásainak. Kevesebb baleset és öngyilkosság létrejöttében játszik majd szerepet a fegyver, ezért a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportjának nevében elfogadásra ajánlom a fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló törvényjavaslatot.
Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)
ELNÖK: Hozzászólásra következik Balogh László úr, az MSZP képviselője; őt Aytánszky György úr követi.
DR. BALOGH LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A fegyverekről, lőszerekről és lőterekről szóló törvényjavaslat lehetne jó jogszabály is, valóban szolgálhatná a polgárok biztonságérzetének növelését, a közbiztonság javítását, a rendteremtés iránti igényt és a bűncselekmények számának csökkentését. Ezek mind olyan célok, amelyekkel az MSZP egyetért és amelyeket támogat. Már itt, a bevezetőben szeretném leszögezni, hogy a tervezet átdolgozása után ezeknek a céloknak az elérését lehetségesnek tartjuk.
Maga a tervezet azonban adós marad azzal, hogy megindokolja, miért van szükség az új szabályozásra. Adós marad azzal is, hogy legalább az indokolás számadatokkal, érvekkel alátámassza azokat a célokat, amelyek megvalósításáért a tervezetet benyújtották. Adós marad azzal is, hogy elemezze a hatályos szabályozás elmúlt tízéves gyakorlatának tapasztalatait.
Tisztelt Ház! Induljunk ki abból, hogy mi a törvénytervezet célja. Elsősorban a közbiztonság védelme. A rendőrségi adatok szerint az elmúlt tíz évben alig volt olyan bűncselekmény, amelyet a civileknél lévő önvédelmi lőfegyverrel követtek volna el. Ismereteim szerint egy ilyen eset történt. Ez nem az a törvény, tisztelt Ház, amellyel a közbiztonság javítható, mert ez nem az a törvény, amely a közbiztonságra veszélyes fegyverek számát csökkenti, mivel a közbiztonságra veszélyes fegyverek nem a tartási engedéllyel rendelkezőknél vannak. A közbiztonság akkor javulna, ha a tervezet a határainkon keresztül illegálisan becsempészett fegyverek számát csökkentené vagy szüntetné meg, illetve megakadályozná az országon belüli illegális, bűnözési célú fegyverkereskedelmet. Hiányolom a tervezetből az idevonatkozó rendelkezéseket.
Kétségtelen tény, nemzetközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy az önvédelmi fegyvereknek van visszatartó hatásuk. A bűnöző meggondolja, hogy megtámadjon-e olyan személyt, akinél attól kell tartani, hogy az fegyverrel rendelkezik. Persze, a közbiztonság védelme elsődlegesen rendőri feladat. De ha a rendőrség nem képes megvédeni minden polgárt, és maga is úgy értékeli, hogy az élet vagy a testi épség veszélyeztetettsége fennáll, akkor adja meg a lehetőséget arra, hogy a polgár megvédhesse önmagát vagy a családját. Ennek egyik formája lehet a fegyvertartás engedélyezése, mint ahogy azt az indokolás is említi.
A törvénytervezet másik ismert célja a rendteremtés ezen a területen. Az engedéllyel tartott fegyverek tárolására, használatára vonatkozó szabályok betartását a rendőrség rendszeresen ellenőrzi. Az ellenőrzések tapasztalatai nem utalnak kirívó szabálytalanságokra. Persze, ez nem jelenti azt, hogy ne lehetne még szigorúbb szabályokat hozni - lehet. Mint ahogy a tervezet is szigorúbbá tehető azzal, ha tartalmazza a fegyverek tárolására vonatkozó szabályokat. De nem ez itt a lényeg, hanem az, hogy a jogosan igényelt rendteremtést az engedély nélkül tartott fegyverek területén kell megvalósítani.
A törvény másik célja az európai jogharmonizáció. Ezért tartalmazza is a tervezet a polgári célra nem alkalmazható fegyverek tilalmát, bevezeti az európai lőfegyvertartási engedélyt, valamint a fegyverek egységes nyilvántartását és az ezzel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettséget. Ennyi az EU-s jogharmonizációs kötelezettség. Ebből azonban nem következik, hogy az engedéllyel kint lévő fegyverek számát csökkenteni kellene.
Az uniós országok gyakorlatában van két irány, amelyet követhetünk. Az egyik felfogás abból indul ki, hogy aki büntetlen előéletű, az alanyi jogon hozzájuthat önvédelmi maroklőfegyverhez. Hogy ez a felfogás jó vagy rossz, azon lehet vitatkozni, az azonban tény, hogy felértékeli a büntetlen előéletet. A másik felfogás, amely civileknek nem engedélyezi a maroklőfegyverek tartását, Angliában gyakorlat. Ez is lehet egy példa.
Ezzel kapcsolatban azonban két dolgot meg kell említeni. Az egyik: ha egy országban drasztikusan csökkentik az önvédelmi fegyverek számát, ott ezt követően nő a bűnözés. Angliában is ez történt, 38 százalékkal nőtt a fegyveresen elkövetett bűncselekmények száma. A másik körülmény: a bevont önvédelmi fegyverekért az angol kormány piaci árat fizetett, és ennek fedezetét a költségvetés biztosította. A tervezetben ilyesmiről szó sincs.
Végezetül a törvény célja csökkenteni az önvédelmi, tehát engedéllyel tartott maroklőfegyverek számát. Ha megmondaná a törvénytervezet, hogy miért, akkor egyet is lehetne érteni ezzel a céllal. Lehet, hogy az előterjesztő úgy értékeli, már az Antall-kormány időszakában sem volt indokolt lehetővé tenni a önvédelmi fegyverek ekkora mennyiségének használatát. Az előterjesztőnek lehet ez a véleménye. Az viszont tény, hogy Európában Anglia után Magyarországon van hatályban jelenleg is a legszigorúbb fegyvertartásra vonatkozó szabályozás.
Tisztelt Ház! Az MSZP egyetért azzal, ha az eddig érvényes alanyi jogosultság az önvédelmi fegyverek megszerzése vonatkozásában megszűnik. El tudjuk fogadni néhány civil szervezet azon ajánlását, hogy a rendőrség kérje ki a fegyvertartási engedélyt kérelmezőkkel együtt élők nyilatkozatát, mielőtt az engedélyt kiadná. Az a véleményünk, hogy fegyvertartási engedélyt kizárólag büntetlen előéletű állampolgárok kaphatnak. Szigorú szabályok kellenek ide, hiszen a fegyvertartás veszélyes üzem, ami fokozott óvatosságot, körültekintést és józanságot igényel. Ezért sem tudunk egyetérteni az indokolásnak azzal a részével, amely arról szól, hogy az ittas vezető fegyvertartásra jogosult lehet.
Fenntartásaink vannak viszont a lőfegyver és lőszer megszerzésével és tartásával kapcsolatos szabályozással. A sportfegyverek megszerzése terén a tervezet indokolatlanul privilegizált helyzetbe hozza a Magyar Sportlövők Szövetségét, amikor arról rendelkezik, hogy kizárólag neki van joga rajtengedélyt, minősítést, szövetségi tagságot, külföldi versenyre lőfegyver kivitelét és hazai versenyre lőfegyver behozatalát igazolni. Tévedés csak egy szövetségről beszélni, vagy ha nem tévedés, akkor meg indokolatlan diszkrimináció, hiszen ezen kívül még további hat szövetség létezik. A Magyar Sportlövők Szövetsége elsősorban a klasszikus olimpiai versenyszámok szervezése és összefogása terén rendelkezik komoly tapasztalatokkal. A többi szövetség mellérendelt viszonyát változtatná meg a tervezet, sőt hátrányosan érintené az adott sportágak fejlődését. Ezért mindenképpen indokolt lenne a Magyar Sportlövők Szövetsége mellett más lövész szakmai szövetségek beiktatása is a tervezetbe.
A vagyonvédelemre használható lőfegyverengedélyek körét szintén drasztikusan csökkenti a tervezet. Nem veszi figyelembe, hogy az őrző-védő szervezetek tevékenysége iránt van piaci kereslet. Eszközök híján ők ki fognak szorulni erről a piacról. Kérdés, ki tudja betölteni az így keletkező űrt, és ki tudja kielégíteni a gazdaság ilyen irányú igényeit. A rendőrség képes lesz az igények egy részének megfelelni, de az egésznek nem.
(14.40)
Indokolt lenne meggondolni a 25. § bővítését, vagyis szélesebb körben lehetővé tenni a lőfegyverek és lőszerek munkavégzés céljából történő tartását. A lőfegyverek kereskedelmével foglalkozó kis- és nagykereskedelmi üzletek működése szükségessé teszi azok hatásos védelmét, hiszen a nagyobb számban, koncentrált helyen tárolt fegyverek ilyen jellegű védettség hiányában kihívást jelentenek egyes bűnözői csoportok számára.
Végezetül ebben a körben kell megemlíteni azt is, hogy a törvény hatálybalépésére adott féléves időtartam nem lesz elegendő a bankok számára ahhoz, hogy az új beléptető rendszereiket kiépítsék; valamivel helyettesíteniük kell a kieső fegyveres őröket.
Tisztelt Ház! Az önvédelmi célú fegyvertartást meghatározó 28. § hiányos. Nem értem, ha a bírónak lehetőséget ad a fegyvertartásra, akkor miért zárja ki ebből a körből az ugyanazon eljárásban részt vevő ügyészt és ügyvédet. Másfelől a munkahelyi vezető javaslatának szerepe lehet a centrális alárendeltségű szervezeteknél. A bíró, vagy ha bekerül a szabályozásba, az ügyvéd esetén ennek nincs jelentősége.
A 28. § (5) bekezdése annak a természetes személynek a fegyvertartását engedélyezi, akinek az élete vagy testi épsége büntető-, szabálysértési, államigazgatási vagy polgári peres eljárásban való részvétele miatt fokozott védelmet igényel. Ez, gondolom, a szakértők és az ügyvédek mellett azokra a tanúkra vonatkozhat, akiket meg kellene védeni, de a rendőrség úgy látja, hogy erre nem lesz képes, ezért önvédelmi fegyvert ad számukra. Nézzük, hogyan is történik mindez a gyakorlatban:
A tanú az eljárás valamely szakaszában úgy érzi, hogy veszélyben van, ezért védelmet kér a hatóságtól. Erre az tájékoztatja, hogy önvédelmi lőfegyver tartására jogosult. A tanú bejelenti, szeretne ilyet. Először elmegy orvosi vizsgálatra. Ott, tételezzük fel, bizonyos idő után azt mondják neki, hogy alkalmas. Ezután beiratkozik elméleti oktatásra, majd gyakorlati oktatáson is részt vesz. Amikor ezt befejezte, vizsgát tesz. Bemegy a rendőrségre, kap fegyvertartási engedélyt. Ezzel elmegy a fegyverkereskedőhöz, megveszi a fegyvert. Aztán a rendőrség ezt beírja a fegyvertartási engedélybe, illetve nyilvántartásba veszi. Persze az új fegyverrel gyakorolnia is kell. Mire mindezt végigcsinálja, lehet, hogy megszületik a jogerős ítélet, és az ő veszélyeztetettsége pedig megszűnik. Ebben az esetben az önvédelmi fegyver megtartása nem indokolt, kivéve, ha a hatóság még további két évig engedélyezi az önvédelmi fegyver tartását. Úgy gondolom, sikerült érzékeltetni a helyzet fonákságát, a szabályozás nehézkességét.
Az élet nem csak a felsorolt esetekben eredményezhet olyan veszélyhelyzetet, amelyet maga a rendőrség is annak értékel. Ezekre az esetekre megoldást jelenthetne az (5) bekezdés kiegészítése úgy, hogy egyéb okból is kérhető lenne az önvédelmi fegyver, amelynek megadásáról a rendőrség döntene.
Tisztelt Ház! Érdemes meggondolni: ha a fegyverek tartására eddig kiadott engedélyek érvényessége lejár, mi lesz a komoly értéket képviselő fegyverek sorsa. Ha az angol példát követnénk, akkor a fegyverek leadásakor a szakértő által megállapított piaci árat kellene kifizetni a tulajdonosoknak. Ezzel szemben a megoldás valószínűleg az lesz, hogy a tárolási és egyéb költségek miatt vagy semmit nem fog kapni a fegyver tulajdonosa, vagy még neki kell fizetnie a rendőrségnek.
Úgy tűnik, a tervezet 46. § (1) bekezdése megfelelő átmeneti időt garantál a fegyverek eladására, amikor azt mondja, hogy a törvény hatálybalépése a kiadott engedélyek érvényességét nem érinti. Ez lehet így is, de megtörténhet az is, hogy már a hatálybalépés másnapján a belügyminiszter elrendeli az önvédelmi fegyverek beszolgáltatását és hatósági tárolását. Erre ugyanis a 49. § (2) bekezdése lehetőséget ad számára.
Tisztelt Ház! Az MSZP véleménye szerint a szabályozási célok jók, maga a tervezet nem, azt át kellene dolgozni. Ha ez nem történik meg, módosító indítványokkal nehezen tehető olyan koherens egésszé, amely valóban a közbiztonság javítását szolgálja.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
Vissza
a kezdőlapra