Ügyészségről

ELNÖK:Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3712. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3712/1-4. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Dávid Ibolya igazságügy-miniszter asszonynak, a napirendi ajánlás szerint 20 perces időtartamban.

DR. DÁVID IBOLYA igazságügy-miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az ügyészség a rendszerváltozás óta igazán új kihívások elé állt. A nyolcvanas évek végétől az átalakulás következtében óhatatlanul terjedő bűnözés miatt a nyomozások felügyelete és a vádképviselet megnövekedett feladatai komoly erőpróbát jelentenek az ügyészség számára.

Az állami, a társadalmi szervezeteknél, valamint a gazdasági élet szereplőinél a gyökeresen átalakuló jogrendszer jogalkalmazási feladatai, ennek ellenőrzése további jelentős feladatot ad a szervezet számára. Az elmúlt évtized tapasztalatai azonban mégis azt igazolják, hogy az ügyészség mint szervezet, összességében sikerrel birkózott meg az előtte álló feladatokkal. Itt gondoljanak csak arra, hogy a Legfőbb Ügyészség évente elkészített parlamenti beszámolóját milyen módon fogadta akár az alkotmányügyi bizottság, akár az Országgyűlésnek a többsége, vagy pedig azok a statisztikai adatok, amelyek munkájukat igazolták vissza... - valójában nem az ügyészségnél halmozódtak fel a befejezetlen ügyek.

Az ügyészség munkajogi helyzetének korszerű törvényi szabályozása 1994-re megoldódott. A szervezet és feladatkör jogosítványait és kötelezettségeit szabályozó ügyészségi törvény azonban 1972-ben megalkotott rendszerben érvényesül, annak minden eddigi módosítása csak részleges megoldás volt, amely számos pontatlan vagy idejétmúlt mozzanatot érintetetlenül hagyott. Az ügyészségi törvény átfogó módosítása ugyanis mindig háttérbe szorult az ügyészség alkotmányos helyzetével foglalkozó törvényjavaslatokat érintő vitákban. Többször készültünk arra, hogy ezt változtatni fogjuk, azonban mindig abban bíztunk, hogy ezt majd egy új alkotmány keretében tehetjük meg. Az, hogy ez nem sikerült, rávilágított arra a tényre is, hogy az igazságszolgáltatás másik nagy szervezetrendszere - és ez a bíróság - az elmúlt időszakban egy igen nagy újraszabályozáson ment keresztül.

Az elmúlt tíz évben lezajlott társadalmi változások, az ügyészség helyzetében végbement folyamatok, a büntető törvénykönyv, a büntetőeljárási törvénykönyv nagymértékű változásai tehát halaszthatatlanul tették szükségessé az ügyészség szervezetét és tevékenységét szabályozó törvények átfogó felülvizsgálatát. A javaslat ezért az ügyészségi törvény számos helyen idejétmúlt, a jogi környezet változása folytán pontatlan, helyenként pedig indokolatlanul szűkszavú rendelkezéseit megfelelően korrigálja. Ezek körében pontosabb és részletesebb felsorolást ad az ügyészség büntetőjogi feladatairól, és az azokhoz fűződő jogosítványairól, összhangban a hatályos büntetőeljárási törvénnyel.

Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat közelebbről három nagy területen hoz jelentős változást. Lényeges új elem, hogy az ügyészség részére is lehetővé teszi a titkos információgyűjtést. Erre jelenleg az ügyészséget kivéve minden más nyomozó hatóságnak törvényi felhatalmazása van. A törvényjavaslat szerint a titkos információgyűjtésre nem az ügyészségi teljes tevékenységi kör során, hanem kizárólag az ügyészségi nyomozás keretében kerülhet sor. Ez a lehetőség a javaslat szerint kiterjedne mind az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó, például a képviselők, a bírák, ügyészek, rendőrök által, vagy ezek ellen elkövetett bűncselekményekkel összefüggő, mind pedig a más nyomozó hatóságtól ügyészségi hatáskörbe vont ügyek nyomozására.

Az új szabályozás módszere, hogy a rendőrségi törvény VII. fejezetében foglalt részletes szabályok alkalmazását írja elő az ügyészség titkos információgyűjtési tevékenységére. Meghatározza azonban egyúttal azokat az értelemszerű eltéréseket is, amelyek a tevékenység lényegét, garanciális elemeit nem érintik. Sajátos szabály, hogy adott esetben a titkos információgyűjtést az ügyészség más nyomozó hatósággal is elvégeztetheti. Ilyen eset fordulhat elő például akkor, ha a szükséges speciális szakértelemmel az ügyészség nem rendelkezik, és erre megfelelő szakirányú szervezetünk van. Az ügyészség így e felhatalmazással sem több, sem kevesebb jogosítványt nem kap, mint amennyivel a többi nyomozó hatóság rendelkezik.

Itt kell szólni arról is, hogy a javaslat részben kiszélesíti az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe tartozó bűncselekményeknek a körét. A korrupciós bűncselekmények hatékonyabb üldözése érdekében indokolt, hogy az ügyészség járjon el minden vezető beosztású hivatalos személy által elkövetett vesztegetés bűncselekménye miatt. Fontos változás az is, hogy a bírósági végrehajtók és végrehajtó-helyettesek által elkövetett bármilyen bűncselekmény, illetve a sérelmükre elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak is ügyészségi nyomozó hatáskörbe kerüljön.

Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság 2/2000. számú határozatában előírt jogalkotási kötelezettséget teljesítve, továbbfejleszti az ügyészi óvás szabályait. Az Alkotmánybíróság ebben a határozatában állapította meg, hogy az ügyészi óvás - mint az államigazgatási határozatok törvényességének rendkívüli biztosítéka - szerepét csak akkor tölti be, ha az óvás nyomán a már végrehajtott határozatoknál is van mód a törvényesség helyreállítására. Az államigazgatási határozatok megváltoztathatósága azonban az óvás esetén sem lehet korlátlan. A hatályos szabályozás szerint, ha a törvénysértő határozat nem sért jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot, nincs semmilyen korlát a megváltoztatás, a megsemmisítés előtt, ha azt az ügyész az óvásban kezdeményezi. Ez azonban a jogbiztonság követelményével nem egyeztethető össze. A javaslat ezért az Alkotmánybíróság határozatának megfelelően egészíti ki az ügyészi óvás intézményét.

E konstrukció szerint az ügyészi óvás folytán tehető intézkedéseknek három esetköre lehet. Egyrészt, az ügyészségi törvény, a hatályos szövegének megfelelő tartalommal, változatlanul előírná, hogy a jogerős határozat közlését követő egy év után benyújtott óvás esetén a jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok nem sérthetők.

Másrészt, a javaslat a törvényt akként egészíti ki, hogy a határozat közlésétől számított három év eltelte után benyújtott óvás alapján hozott közigazgatási határozat jogot nem korlátozhat és nem vonhat el, tekintet nélkül arra, hogy azt jóhiszeműen szerezték és gyakorolják, vagy sem, továbbá, kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg.

Harmadrészt azonban kiegészül az ügyészségi törvény azzal a szabállyal is, hogy a semmis államigazgatási határozatokkal szemben a közléstől számított három év elteltével benyújtott ügyészi óvás alapján továbbra is alkalmazhatók a határozatok semmisségéhez fűzött jogkövetkezmények. Az új szabályozás már kielégíti azokat az alkotmányos követelményeket, amelyeket az Alkotmánybíróság mind a jogbiztonság, mind a törvényesség érdekében az ügyészi óvással szemben felállított.

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat az ügyészségi törvény mellett az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvényt is módosítja. Ennek során elvégzi az időközi jogszabályváltozások és gyakorlati tapasztalatok folytán szükségessé vált kisebb pontosításokat. A módosítás újra bevezeti és szabályozza az Igazságügyi Minisztériumba és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába beosztott ügyész fogalmát és az ügyész jogállását. Az ügyészek Igazságügyi Minisztériumba való beosztását a sajátos ügyészi tapasztalatoknak és ismereteknek a jogszabály-előkészítésben való hasznosítása komolyan indokolja. A tervezet ezzel feleleveníti a magyar közjogi hagyomány 1899. év óta több évtizeden keresztül jól bevált megoldását is.

Az Igazságügyi Minisztériumba beosztott ügyészre vonatkozó szabályozás az oda beosztott bírákra vonatkozó rendelkezések megfelelő átvételével történik. Ennek megfelelően a legfőbb ügyész az Igazságügyi Minisztériumba beoszthatja az ügyészt, ha azzal az ügyész és az igazságügy-miniszter is egyetért.

A beosztott ügyész megtartja az ügyészi tisztségét, de nem gyakorolhat ügyészi jogosítványokat. A szabályozás lehetőséget biztosít az ügyészség szervezetébe való méltó visszatérésre is.

A javaslat megteremti továbbá az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatalába beosztott ügyész intézményét is. Ez lehetővé teszi a bíróságok igazgatásával összefüggő tevékenység során az ügyészi ismeretek és tapasztalatok hasznosítását. Mindezen szabályok kellőképpen segítik az igazságszolgáltatást, illetve az igazságügyi kormányzat közötti átjárhatóságot, amely mindhárom érintett szervezet érdekeit megfelelően szolgálja.

Az új megoldás nem csorbítja az ügyésznek az igazságszolgáltatás terén fennálló függetlenségét, miután az ilyen esetekben az ügyész nem gyakorolhatja ügyészi jogosítványait, és nem lát el igazságszolgáltatási feladatot. Ez az intézmény nem fogja veszélyeztetni az ügyészség működését, mert alkalmazásával csak néhány személy áthelyezéséről, nem pedig egy tömeges mozgásról lesz szó.

A javaslat a bűnüldözés és a bűnmegelőzés nagyobb hatékonysága érdekében kiegészíti a törvény adatkezelésre vonatkozó szabályait, rendelkezéseket tartalmaz a titkos információgyűjtés során keletkezett adatok kezelésére. Minden nyomozó hatóság jogosult lesz arra, hogy a másik adatbázisból kölcsönösen adatokhoz juthasson bűnüldözési feladatainak hatékony ellátása érdekében.

Kedves Képviselőtársaim! Befejezésül, e javaslat néhány helyen módosítja a büntetőeljárásról szóló törvényt, annak egyes inkoherens rendelkezéseit küszöböli ki. Kiemelést érdemel e sorból, hogy a javaslat bővíti a terhelt javára a törvényesség érdekében emelhető jogorvoslat esetköreit. A tervezet elfogadása esetén jogorvoslatra a jövőben akkor is sor kerülhet, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése vagy más anyagijog-szabálysértés miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.

Jogorvoslatra kerülhet sor törvénysértő intézkedés alkalmazása esetében is, ideértve azt is, amikor a büntetőjog szabályainak megsértése miatt kerülhet sor a terhelt kényszergyógykezelésének elrendelésére. E törvénysértések sajnos jelenleg csak kegyelmi eljárás keretein belül orvosolhatók, a kegyelmezési eljárás és a kegyelmezési jog azonban nem ilyen feladatokat hivatott ellátni. Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság által meghozható határozatok tartamáról rendelkező szakaszt is módosítani szükséges.

Módosítani kell továbbá a büntetőeljárási törvény kártalanításra, illetve visszatérítésre vonatkozó rendelkezéseit is. A jelenlegi szabályok alapján ugyanis az, akit a törvényesség érdekében emelt jogorvoslat folytán mentettek fel, ítéltek enyhébb büntetésre, vagy szüntették meg vele szemben az eljárást, nem jogosult kártalanításra, illetve visszatérítésre. E szabállyal a törvény a diszkrimináció tilalmába ütközik, e helyzeten az alkotmányossági követelményekre tekintettel változtatnunk kell.

Kedves Képviselőtársaim! A kormány most előterjesztett törvényjavaslata az ügyészség feladatainak, jogosítványainak és kötelezettségeinek jogi feltételrendszerét kívánja átfogó módosítás keretében korszerűsíteni a XXI. század követelményeinek megfelelően, anélkül azonban, hogy az ügyészség alkotmányos helyzetét érintené, amelyre e ciklusban egyszer már kísérletet tettünk. Nem rajtunk múlott, hogy ez az alkotmányos helyzet nem változott meg.

E nagy törvénymódosító csomag elfogadása esetén az ügyészség működésének jogi feltételrendszere egyértelműbbé, működése és más állami szervekkel való együttműködése reményeink szerint még hatékonyabbá válik, ezért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy e törvényjavaslatot szíveskedjenek elfogadni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Polt Péter legfőbb ügyész úrnak, a napirendi ajánlás szerint 15 perces időtartamban.

DR. POLT PÉTER legfőbb ügyész: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Ház! "A büntető igazságszolgáltatási rendszer főszerepet játszik a jogállam védelmében. Az ügyészségnek pedig meghatározó szerepe van a büntető igazságszolgáltatás rendszerében."

Kérem, ne vegyék szerénytelenségnek szavaimat, e gondolatokat az Európai Tanács miniszteri bizottsága által 2000. október 6-án elfogadott ajánlás tartalmazza, amely az ügyészség szerepéről szól a büntető igazságszolgáltatás körében. E gondolattal azonban magam is mélységesen egyetértek, és nincsenek kétségeim afelől, hogy jól működő igazságszolgáltatás nem létezhet jól működő ügyészség nélkül.

Örömmel és talán egy kis büszkeséggel mondhatom, hogy a magyar ügyészi szervezet az elmúlt időszakban valóban az igazságszolgáltatás oszlopa volt, erről tanúskodnak az elmúlt év most közzé tett statisztikai adatai is. Engedjék meg nekem, hadd utaljak arra, hogy az ügyészi váderedményesség az elmúlt évben tovább növekedett, immár meghaladja a 96 százalékot, továbbá arra a tényre, hogy 2000-ben az ügyészséghez érkezett ügyiratok 95 százalékát 30 napon belül intézték el.

Az ügyészi szervezet az adatok tükrében törvényesen, hatékonyan és az időszerűség követelményének megfelelően dolgozik. Nem tekinthetünk el azonban attól a ténytől, hogy az elmúlt esztendőben új kihívások jelentkeztek, és az ügyészi szervezetnek is új feladatokat kell teljesítenie. Szeretnék itt arra utalni, hogy bár a bűnözés összvolumene csökken, az ügyészi munkateher mégis növekszik, hiszen a büntető területen egyre nagyobb részt kell vállalni olyan cselekmények üldözésében, mint a szervezett bűnözés, a korrupció, a hivatalos személyek által elkövetett egyéb bűncselekmények, a nehéz ténybeli és jogi megítélésű gazdasági bűncselekmények, és tovább is lehetne folytatni a sort.

Jelentős mértékben megnőtt az ügyészség szerepe a törvényességi felügyelet terén, és egyre inkább kötelessége, hogy közérdekből polgári pert indítson, vagy peren kívüli eljárást kezdeményezzen. Mindennek következtében szükségessé vált felülvizsgálni, hogy az adott feltételek mellett mennyire lehet az ügyészi munka hatékonyságát megőrizni, és a színvonalat esetleg még tovább is növelni. E felülvizsgálat eredménye volt többek között a 2001. január 1-jén beindított ügyészségi reform, amely jelentős szervezeti változásokat tartalmaz a munka eredményességének növelése érdekében.

A szervezeti reform azonban önmagában nem lehet sikeres, további teljesítendő feltételként jelentkezik az erőforrások biztosítása, illetve a jogszabályi háttér megfelelő átalakítása. A tisztelt Ház előtt most ez utóbbi kérdés vár legalábbis részleges megválaszolásra.

Kérem, tekintsenek el attól, hogy részletesen elemezzem a javaslat egyes pontjait, ezt az előterjesztő miniszter asszony magas színvonalon már megtette. Helyette inkább egy-egy olyan pontra mutatnék rá, amelyhez talán nem teljesen szükségtelen kiegészítő magyarázatot fűzni.

Az első ilyen kérdés a titkos információgyűjtés jogosultságának megadása az ügyészi szervezet részére. Nem kívánom megismételni az előterjesztés érveit, azonban szükségesnek látom hangsúlyozni, hogy bizonyos, az ügyészség kizárólagos nyomozati hatáskörébe tartozó bűncselekmények esetén mind az eredményesség növelése érdekében, mind pedig garanciális okból feltétlenül szükségesnek tűnik a javaslat szerinti megoldás.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérem, gondoljanak arra, hogy az ügyészség országgyűlési képviselők, bírák, ügyészek, rendőrök által elkövetett cselekmények ügyében nyomoz. Gondoljanak arra, hogy egyre bővül azon korrupciós cselekmények köre a Btk. rendelkezéseivel összhangban, és a jelen javaslat rendelkezéseivel is összhangban, amelyek esetében az ügyészségnek kell most is eljárnia vagy a jövőben eljárnia. Gondoljanak arra, hogy a katonai ügyészség, amely kizárólagos hatáskörrel nyomoz - mivel e téren nincs is más nyomozó hatóság - nemcsak katonai bűncselekmények, hanem a hivatásos katonák által elkövetett köztörvényes bűncselekmények ügyeiben is, jelenleg nincs feljogosítva a titkos eszközök alkalmazására.

Talán nem szükséges különösképpen bizonygatnom, hogy a felsorolt személyi kör, de még inkább az elkövethető bűncselekmények eredményes felderítéséhez szükség van ezekre a módszerekre, és újólag hangsúlyozom, hogy a törvények szerint e cselekményeket nem is nyomozhatja más szervezet. Természetesen és logikusan következik az előzőekből: az ügyészség, amely ma is minden cselekményt a saját nyomozati jogkörébe vonhat, amennyiben ezt megteszi, fel kell hogy jogosítva legyen a teljes eljárási szakasz elvégzésére, és ebbe beletartozik a felderítés is.

Szeretném azt is jelezni, hogy természetesen a bírói engedélyhez kötött titkosszolgálati módszerek alkalmazása - ugyanúgy, mint más nyomozó hatóságoknál - a javaslat elfogadása esetén nyilvánvalóan csak akkor lesz lehetséges, ha ezt a bíróság megengedi. Azt is jelzem, hogy az 1999 februárjában az ENSZ által megrendezett első korrupcióellenes világkonferencia 6. számú ajánlása tartalmazza, hogy az ügyészek számára meg kell adni a bírói engedéllyel való lehallgatás, a titkos felvételek készítésének jogát, és mindazt az egyéb titkos eszköz alkalmazását, amely szükséges a korrupció sikeres leküzdéséhez.

A másik, nagyobb sajtóvisszhangot is kapott módosítás a javaslatnak az a rendelkezése, amely lehetővé teszi a legfőbb ügyész számára, hogy az ügyészségi nyomozás során más nyomozó hatóságok tagjainak munkáját igénybe vegye. A hiedelmekkel ellentétben tehát nem az lenne a változás, hogy az ügyész bármelyik ügy nyomozását magához vonhatja, mivel ezzel a jogosultsággal mind a büntetőeljárási törvény, mind pedig a jelenleg hatályos ügyészségi törvény szerint az ügyészi szervezet már évtizedek óta rendelkezik. Az említett változás éppen a szakszerűség növelését, az eljárások meggyorsítását szolgálná, és garanciális elem, hogy ez a jogosultság nem általában az ügyészi szervezetnek, hanem csak a legfőbb ügyésznek járna, tehát kivételes alkalmakkor kerülhetne rá sor.

A magánjogi és közigazgatás-jogi területet érintő módosítások közül az alábbiakat emelném ki.

Szót ejtettem már arról, hogy az ügyész feladatai közé tartozik, hogy közérdekből pert indítson vagy peren kívüli eljárást eszközöljön. A hatályos szabályozás azonban nem biztosít megfelelő eszközöket ahhoz, hogy az ügyészek e kötelezettségeiket megfelelően gyakorolják. Az ügyész ilyenkor a fél pozíciójában van, és elengedhetetlen ezért részére olyan adatok megismerésének jogát megadni, amelyek a per tárgyát képező jogviszonyra vonatkoznak. A törvényjavaslat lehetőségei megteremtik az esélyt arra, hogy az ügyész a polgári eljárás kezdeményezésével kapcsolatos jogosítványait teljes mértékben gyakorolni tudja.

Nem elhanyagolható az az új rendelkezés sem, amely a törvényességi feladatok ellátásához teremt megfelelő körülményeket. A javaslat elfogadása esetén az ügyész immár törvény alapján léphet be az ellenőrzött szervek területére, helyiségeibe. E rendelkezés ugyancsak a hatékonyság fokozását eredményezheti.

Utalásszerűen említem csak - a miniszter asszony részletesebben kifejtette - az ügyészi óvásra vonatkozó szabályok megváltozását, hiszen az Alkotmánybíróság 2/2000. (II.25.) AB számú határozata kötelezettséget teremt e szabályok megváltoztatására.

Nem tartom viszont feleslegesnek a büntetés-végrehajtás felügyeleti szakaszára vonatkozó rendelkezések változását, e változások rövid kommentálását. A büntető anyagi és eljárásjogi és végrehajtásjogi szabályok területén bekövetkezett változások eredményeként több olyan jogkorlátozó intézmény került a közelmúltban bevezetésre, amelyek végrehajtása feletti törvényességi felügyeletet egy jogállamnak biztosítania kell, és amelyekre nézve a közelmúltban merült fel az ügyészi törvényességi felügyelet nemzetközi elvárásokkal is igazolt kiterjesztésének igénye. Ugyanakkor a felügyeleti tevékenység során az is nélkülözhetetlen, hogy az ügyész hozzájusson azokhoz az ismeretekhez, büntetés-végrehajtási adatokhoz, amelyek hiányában feladatának ellátása szinte lehetetlen. A változások az említett követelményeknek való megfelelést szolgálják.

Engedjék meg, hogy a büntetőeljárási törvénnyel és az ügyészségi szolgálati törvénnyel kapcsolatos módosításokról is szóljak egy-egy mondatot. A büntetőeljárási törvény módosítását az ítélkezési gyakorlat tapasztalatai teszik szükségessé, ennek indokoltságát az ügyészi szervezet is alá tudja támasztani. A szolgálati törvény olyan változtatásokat és módosításokat eszközöl, amelyek igényként vetődtek fel részben az ügyészi szervezeten belül - lásd az Ügyészi Tanács szerepe -, részben a külső szervek, így az Igazságügyi Minisztérium, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács részéről.

Végül, de nem utolsósorban a törvénymódosítás érinti az ügyészség informatikai tevékenységét. A javasolt megoldás lényege, hogy teljeskörűen szabályozva legyenek azok a feltételek és ismérvek, amelyek alapján az ügyészség más szervekkel adatcserét folytathat. Ez a rendelkezés garanciális szempontból is kiemelkedő jelentőségű.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! 2000 novemberében az Európai Unió szakértői csoportja felmérést végzett az igazság- és belügyek terén Magyarországon. A felmérés célja az volt, hogy megállapítsák e terület megfelelőségét az uniós csatlakozáshoz. A jelentéstervezet még nem publikus, azonban a szakértői kérdések irányultságából, a témák összeállításából az tűnik ki, amit hozzászólásom elején az Európa Tanács vonatkozásában is említettem, tudniillik, hogy az ügyésznek kulcsszerepet kell játszania a bűnözés elleni küzdelemben, így a mai törvényjavaslat szempontjából is fontos szervezett bűnözés- és korrupcióellenes küzdelemben. Meggyőződésem szerint a módosítás ennek a küzdelemnek a hatékonyabbá tételét szolgálja.

Meggyőződésem az is, hogy a bűnözés elleni harc, amely az előbbiek alapján nyilvánvalóan európai ügy, egyben nemzeti érdek és össztársadalmi érdek is. Az ügyészség ennek szellemében végzi és fogja végezni tevékenységét, és végrehajtja azokat a törvényeket, amelyeket a parlament vele kapcsolatban meghoz.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm a legfőbb ügyész úrnak. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás értelmében 15-15 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Gyimesi József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja nevében; őt követi majd Csiha Judit képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja vezérszónokaként.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. GYIMESI JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az ügyész a széles közvélemény előtt ma még úgy jelenik meg, mint a büntetőeljárásban az állam képviselője, a vádló, aki azért küzd, hogy a bűncselekmény elkövetőjét a bíróság felelősségre vonja. Pedig az ügyészi tevékenység ennél sokkal szélesebb körű, a legáltalánosabb megfogalmazás szerint - idézem a hatályos törvényt -: "A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát, függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. Az ügyész feladata ellátása során nyomozást végez, felügyeletet gyakorol a nyomozás törvényessége felett, törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett, ezen túlmenően részt vesz a magánjogi eljárásokban és felügyeli a közigazgatás törvényességét."

Az ügyészi kar számvetést készített saját működéséről, és az összegzett tapasztalatok alapján meghatározta azokat a szervezet előtt álló feladatokat, követelményeket, amelyekkel a harmadik évezred küszöbén szembe kell néznie. Mélyen egyet kell értenünk a legfőbb ügyész úr azon álláspontjával, amely szerint az ügyészi szervezetnek éppen - őt idézem - "lehetőségei folytán van óriási szerepe a formális jogbiztonság megtartása mellett az igazságosság érvényre juttatásában". "Az ügyészség a harmadik évezredben" című tanulmányában összegezte Polt Péter legfőbb ügyész úr az ügyészi szervezet előtt álló feladatokat és ebből adódóan az ügyészi szervezeti reform szükségességét.

A Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény, valamint egyéb törvények módosításáról szóló T/3712. számú törvényjavaslat beterjesztésével a kormány nem új ügyészségi törvény megalkotására tesz javaslatot, hanem a hatályos törvény rendelkezéseit javasolja módosítani. Ez a megoldás önmagában is kifejezésre juttatja, hogy az ügyészi tevékenység és az ügyészi szervezet gyökeres megváltoztatásának igénye nem merül fel sem az ügyészség, sem más hatalmi ágak részéről, módosításra azonban szükség van annak érdekében, hogy az ügyészség hatékonyabban tudjon eleget tenni alkotmányos kötelezettségeinek.

Az ügyészség az igazságszolgáltatás része, büntetőügyekben a nyomozás kezdetétől a nyomozás végrehajtásának befejezéséig nélkülözhetetlen feladatai vannak. Az ügyészség vádhatósági jogkörén kívüli tevékenysége napjainkig kevésbé vált ismertté, megítélésem szerint nemcsak azért, mert e tevékenységek kevésbé állnak a közérdeklődés középpontjában, hanem azért is, mert e tevékenységek - amelyeket a hatályos törvény is rögzít az ügyészség feladataként - kevésbé kaptak szerepet az ügyészség munkájában.

Az ügyészi szervezeti reform szükségességét a hivatkozott tanulmány nemcsak megfogalmazza, hanem annak programját is meghatározza. A szervezeti reform megvalósítása az ügyészi karon belüli új megoldásokat igényel, de annak érdekében, hogy az ügyészséggel szembeni követelményeknek a szervezet megfelelhessen, a hatályos törvény módosítására is szükség van. A módosítások alapvetően nem új jogintézményeket hoznak létre, de kifejezik az ügyészi munkával szembeni új elvárásokat.

A törvényjavaslat szerint a nyomozással kapcsolatos feladatok kiegészülnek azzal, hogy az ügyészség a törvényben meghatározott egyéb jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben. E megfogalmazás összefoglalása mindazon jogosítványoknak, amelyeket a hatályos törvény, a törvényjavaslat és más törvények teljeskörűen felsorolnak. Az ügyész a törvény szerint eddig is jogosult volt arra, hogy egyes büntetőügyekben a nyomozást folytató szervtől a nyomozást magához vonja. A javaslat a legfőbb ügyész ezen jogosítványát most kifejezetten megjelöli. Bármely nyomozó hatóságtól jogosult a bűncselekmény nyomozását az ügyészség hatáskörébe vonni. Értelmezésem szerint - s remélem, ez a helyes értelmezés - a nyomozás befejezése előtt bármikor adva van ez a lehetőség, tehát a nyomozás bármelyik szakaszában, hiszen az adott ügy személyi és tárgyi összefüggései az egyes nyomozati cselekmények elvégzése után válnak láthatóvá.

Célszerűnek tűnik azonban, hogy a nyomozás során a nyomozó hatóság tagjai - az országos nyomozati szerv vezetőinek egyetértésével - az ügyészségi nyomozó rendelkezésére álljanak, és a tényleges nyomozati munkát együtt végezzék, ha ez szükségként felvetődik. Az ügyészségi nyomozók véleménye szerint rendkívül fontos rendelkezésről van szó, mert lehetővé válik a nyomozás során az információk, az ismeretek, az eszközök, a módszerek eredményes egyesítése.

A büntetőügyekben nyomozati jogkörrel rendelkező hatóságok közül a titkos információgyűjtés jogával egyedül az ügyészség nem rendelkezik; jóllehet a hatályos ügyészségi törvény szerint olyan bűncselekmények nyomozása tartozik az ügyészség kizárólagos hatáskörébe, amelyek felderítésénél az így alkalmazható eszközök és módszerek nélkülözhetetlenek. Nyilvánvalóan nem lehetünk bizalmatlanok egy olyan szervezettel szemben, amely a többi nyomozó hatóság esetében éppen a titkosszolgálati eszközök engedélyezésére jogosult. Bírói engedélyhez nem kötött titkos információgyűjtés engedélyezésére ki más adhatna engedélyt, mint a felettes ügyész, hiszen fogalmi ellentmondás lenne a bírói kontroll igénylése, amikor a bírói engedélyhez kötött információgyűjtés más eljárásokat jelent.

A korrupciós bűncselekmények felderítése nyílt nyomozás keretében szinte lehetetlen feladat. Az is nyilvánvaló, hogy az ügyészség olyan büntetőügyek nyomozását fogja saját hatáskörébe vonni, amelyek kiemelkedő súlyúak, bonyolultak, felderítésük nehéz. A titkos információgyűjtésre történő feljogosítás csak akkor gyakorolható jog, ha a bírói engedélyhez nem kötött információgyűjtésre az ügyész más nyomozó hatóságot is utasíthat. A rendőrségi törvény által felsorolt eszközök - nem a teljesség igényével említek meg néhányat -: a sértett helyettesítése, csapda alkalmazása, informátor igénybevétele, megfigyelés, álvásárlás, bizalmi vásárlás és egyéb megjelölt módszerek alkalmazását az ügyészségi nyomozó nyilván nem tudná megoldani, ehhez külső segítségre van szüksége.

A büntetések és intézkedések, a személyes szabadságot korlátozó kényszerintézkedések törvényességi felügyelete a jövőben az ügyészség kiemelt feladatai közé tartozik. E feladatok ellátásához szükséges jogokat a törvényjavaslat pontosítja és felsorolja. A bűnmegelőzési ellenőrzés, a háziőrizet szabadságkorlátozással járó kényszerintézkedés, ezért indokolt az ügyészi törvényességi felügyelet kiterjesztése, e kényszerintézkedések végrehajtásának ellenőrzésére is.

A javaslat felsorolja a felügyeletet ellátó ügyészt megillető jogosultságokat - vizsgálatot tarthat, iratokat kérhet, felvilágosítást kérhet -, és az ellenőrzött szerv vezetőjét arra kötelezi, hogy az ügyészi felkérésnek eleget tegyen. Az ügyész jogosult a felügyelet alá tartozó szerveknél általános érvényű rendelkezés kiadására, illetve ilyen rendelkezés módosítását, hatályon kívül helyezését kezdeményezheti.

Az ügyészi törvényességi felügyelet intézménye az ügyészi óvás, amely az Alkotmánybíróság 2/2000. (II. 25.) számú határozata szerint nem szabályozza a jogérvényesülés kiszámíthatóságának eljárási garanciáit. Az alkotmánybírósági határozatban foglalt jogalkotási kötelezettségének az Országgyűlés eleget tesz e törvényjavaslat elfogadásával. A javaslat az alkotmány rendelkezéseivel összhangban megteremti a lezárt jogviszonyok stabilitásának eljárásjogi biztosítékát azzal, hogy egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen három éven túl benyújtott óvás - a javaslat szerint - jogot nem korlátozhat, nem vonhat el, illetőleg kötelezettséget és joghátrányt nem állapíthat meg, csak abban a kivételes esetben, ha az óvással támadott határozat a javaslatban megjelölt okból semmisnek tekintendő.

Az ügyészség, ismert feladatain túl, általános panaszfórumként is betölti szerepét a hatályos törvény szerint. Nem véletlenül külön fejezetben, a vegyes rendelkezések között nyert szabályozást e jogintézmény. Helyes e rendelkezés meghagyása, megtartása, hiszen az ügyészségnek a törvényesség védelmében megszabott feladatai olyan sokrétűek, hogy azok teljességgel felsorolhatatlanok. Indokolt azonban az ügyész számára biztosítani azt a lehetőséget, hogy mellőzze a panasz elbírálását, ha az nem a jogosulttól származik, vagy azt már egyszer elbírálta.

A javaslat módosítja az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe tartozó bűncselekmények személyi körét, sértetti és elkövetői oldalon is. Az ügyészségi nyomozókkal konzultálva indokoltnak tűnik a vám- és pénzügyőrség és a határőrség állományába tartozó személyek sérelmére elkövetett hivatalos személy elleni erőszak, illetve a hivatalos személy ellen hivatalos eljárás alatt elkövetett rablás bűncselekménye miatti eljárást is az ügyészség hatáskörébe utalni.

Az ügyészségi szolgálati viszonyról rendelkező törvény az ügyészségi szervezet belső viszonyait szabályozza. Csupán két rendelkezésre kívánok utalni. Az egyik: a törvényjavaslat lehetőséget biztosít arra, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács hivatalába a legfőbb ügyész az ügyészi szolgálati viszony megtartása mellett beosztott ügyészt osszon be. Megítélésünk szerint ez nem helyes, mert más az Országos Igazságszolgáltatási Tanács feladatköre, a tanácsban a legfőbb ügyész úr részt vesz. Nem hiszem, hogy támogatandó az a cél - ügyészségi dolgozók hiánya mellett -, hogy a hivatali apparátusban is az ügyészi viszony megtartásával ügyészek munkát végezzenek.

A másik: a bérskála is a szolgálati viszonyról szóló törvény része. E felszólalásra készülve tájékozódtam a helyi ügyészségen, és úgy tűnik, hogy az ügykezelők sorsa elég mostoha. Bizony a kezdő és szakmai tudással rendelkező, ugyanakkor a szolgálati titkok birtokába jutó ügykezelők bére a minimálbér megemelése folytán emelkedik január 1-jétől 40 ezer forint fölé.

Összegezve: a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciója elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, mert a javaslatban foglalt módosítások megteremtik a törvényi alapját az ügyészség szervezeti és funkcionális reformjának, amely - egyetértve a legfőbb ügyész úrral és őt idézem -: "alkalmassá teszi ezt a nagy múltú, nemes hagyománnyal rendelkező, ugyanakkor a modern állam működéséhez szükséges nélkülözhetetlen intézmény hatékony működését az új évezredben".

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásra következik Csiha Judit képviselő asszony, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről; őt követi majd Boda Ilona képviselő asszony, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő asszony.

DR. CSIHA JUDIT, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miniszter Asszony! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormány előterjesztése abba a sorozatba illik, amelyben egyre erőteljesebb jogosítványokkal kívánja felruházni a bűnüldöző szerveket. Ez a törekvés támogatandó, hiszen az elmúlt évtized bűnözése jelentősen átalakult. Tanúi lettünk a bűnszervezetek megszületésének és rémtetteinek. A fehérgalléros bűnözéstől az erőszakos jellegű bűncselekményekig átélhettük a kifinomult módszerekkel elkövetett, súlyos gazdasági hátránnyal járó bűntetteket és a kegyetlen, brutális, leszámolás jellegű, közfelháborodást keltő bűncselekményeket egyaránt.

Érthető tehát, ha a mindenkori kormány igyekszik felvenni a harcot a súlyosbodó bűnözéssel szemben. E szándék vezette a kormányokat, amikor gyakran a szigorítás igényével módosították a Btk.-t, a gyorsabb felelősségrevonás érdekében egyszerűbbé, gyorsabbá, hatékonyabbá tették a büntetőeljárást, amikor megalkotta az új szabálysértési törvényt a Ház. Ezzel egy időben újabb jogosítványokat adtak a bűnüldöző szerveknek, igyekeztek minden feltételt teljesíteni, ami a bűnüldöző munkát könnyíti, az ott dolgozóknak sikeres, nyugodtabb munkalehetőséget teremt. Ezt tette az Antall-, a Boross-, a Horn-Kuncze-kormány, és ezt teszi az Orbán-Torgyán-kormány is. A munka azonban még nem fejeződik be, hiszen az élet sűrűn produkál olyan helyzeteket, amelyekre a büntetőjognak, a bűnüldöző munkának reagálnia, hozzáigazodnia kell.

Az ügyészség jogállását, feladatait és hatáskörét szabályozó törvény közel negyvenéves. Utolsó, nagy terjedelmű módosítása is közel tízéves, indokolt tehát az egész törvény áttekintése, hiszen azóta sok olyan új törvény született, amely az ügyészségnek is új feladatokat adott.

Ilyenkor értékelni szokás a szervezet tevékenységét. Ez az értékelés a téli ülésszakon megtörtént. Eszerint az igazságszolgáltatás szervei között ez szinte az egyetlen olyan szervezet, amely hatékonyan, gyorsan, szakmailag magas színvonalon végzi az egyre nehezedő bűnözési helyzetben is a munkáját. Önként adódik tehát a kérdés: mi indokolja a törvény ilyen nagy terjedelmű módosítását? Mi indokolja, hogy a hatályos törvény 28 paragrafusát 36 hosszú paragrafussal kívánják módosítani? A válasz sem magából a törvényjavaslatból, sem annak indokolásából és sajnos a miniszteri expozéból sem derült ki.

Kétségtelen, szükséges az ügyészi óvás újraszabályozása; ezt a már hivatkozott alkotmánybírósági döntés indokolja, és ugyanígy szükséges a szabálysértési eljárásban kapott új szerepe miatt is. A javaslatnak ezek a részei a legkidolgozottabbak és támogathatók is. A többi szabály azonban e formájában fölösleges vagy jelentős módosításra szorul.

Mit vár az előterjesztő e szabályoktól? Mit vár attól, hogy megismétli és részletezi a jelenleg is hatályos törvényeket, vagy átemeli a büntetőeljárásról szóló törvény több rendelkezését? Hatékonyabb működést? Minden jelentés, maga az országgyűlési álláspont is az, hogy hatékonyan működik az ügyészség, és minden eszköze megvan ahhoz, hogy az is maradjon. Vagy gyorsabb munkát? Az ügyészség ma is a legrövidebb és nagyon szigorúan betartandó szabályok és határidők között dolgozik - csak néhány számot hadd mondjak: 24 óra, 72 óra, 8 nap, 15 nap, 30 nap -, és tevékenysége gyakorlatilag hátralékmentes. Tegnap hallottuk, hogy a 30 napos vádemelési határidőt nem szokták túllépni. Akkor mitől lenne gyorsabb? Vagy eredményesebb munkát vár? Az ügyészség tevékenységének minőségi mércéje a váderedményesség. Ez a mutató évtizedek óta jóval 90 százalék fölött van. Tegnap hallottuk a legfőbb ügyész úrtól, hogy a tavalyi évben ez 96 százalék fölött van. Azt hiszem, ez a mutató további törvényes, pártatlan működéssel nemigen fokozható.

Attól tartok, hogy a legfőbb ügyész úr által ismertetett és az Országgyűlés által is elismeréssel fogadott jelentés nem lesz ilyen kedvező, ha a Ház elfogadja azt a szabályt, hogy a legfőbb ügyész a nyomozás bármely szakaszában konkrét vizsgálatokat vonhat magához. Hasonló szabály eddig is létezett, mint erre utalás történt, azonban csak kivételesen éltek vele a legfőbb ügyészek. Remélem, ez az újraszabályozás nem azt akarja jelenteni, hogy ezután ez lesz a jellemző. Ez ugyanis leértékelné a jól dolgozó, magasan képzett ügyészi kart, és a legfőbb ügyész úr véleményével ellentétben lényegesen lassítaná a büntetőeljárásokat.

Elvileg nem kifogásoljuk, hogy az ügyész a legsúlyosabb ügyekben titkos információgyűjtést végezhessen. Bár ez újabb állomás lehet a jelenlegi kormány által megkezdett úton, amit úgy lehet nagyon röviden leírni: tedd, amit jónak látsz, de figyelünk téged mindig és mindenütt, és mindent tudunk rólad, és amikor érdekeink úgy kívánják, lecsapunk. Gondolom, voltak már önök is tanúi olyan jelenetnek, hogy egy megbeszélés előtt az asztalnál a résztvevők a mobiltelefonjaik akkumulátorait teátrálisan letették az asztalra. Ebből persze már viccek is születtek, pedig ez egyáltalában nem vicces - ez eléggé riasztó. Ez is az utóbbi két-három év terméke. Mindenesetre az tény és ez igaz, hogy az adórendőrség felállítása óta a bűnüldöző szervek közül ma már csupán az ügyészségi nyomozónak nincs ilyen joga.

A javaslat indokolása e tekintetben is meglehetősen szűkszavú, és a miniszteri expozéban és a legfőbb ügyész úr felszólalásában sem kaptunk ehhez új érveket. Nem tudhatjuk tehát, mi indokolja a meglévő jogosítványok ilyen fokú kiterjesztését. Reméljük, hogy a tárgyalás során meg fogjuk tudni.

Azt mondtam, hogy elvileg nem kifogásoljuk az ilyen jogosítvány megadását, éppen az előzmények ismeretében. Azonban minden ilyen jogosítvánnyal rendelkező szervezet felett gyakorol kontrollt valaki, aki a szervezeten kívül áll, és ez általában a bíróság a bírói engedélyhez kötött ügyekben, s ahol a rendőrségi törvény így rendelkezik, ott az ügyészség. Most, amikor ezt az eszközt az ügyészség egy szervezeti egységében működő ügyészek is megkapják, semmi nem indokolhatja, hogy az ügyészségi engedélyt ezentúl nem a beosztott, hanem a felettes ügyész adja meg. Itt is szükséges a kívülálló, független kontroll. Ezért ezt a rendelkezést és ezzel a törvényjavaslatot csak akkor tudjuk támogatni, ha a titkos információgyűjtést minden esetben a bíróság engedélyezi, ha azt ügyész végzi. Erre éppen az ügyészi szervezet elfogulatlanságának és törvényes működésének megőrzése érdekében van szükség.

Összefoglalva tehát: a törvényjavaslat indokoltságát mi értjük és el is fogadjuk. Helyeseljük az óvással és a szabálysértési eljárással kapcsolatos rendelkezéseket. Fölöslegesnek tartjuk a hatályos törvények szabályait megismételni vagy más megfogalmazásban újraírni. Elfogadhatónak tartjuk a jogállással, szolgálati viszonnyal kapcsolatos szabályokat. Amennyiben a titkos információszerzéssel kapcsolatos jogosítványok gyakorlása bírói kontroll alá kerül, úgy magát a törvényjavaslatot el tudjuk fogadni.

És végül engedjenek meg még egy megjegyzést. Örülök, hogy a kormány megváltoztatta egy évvel ezelőtti álláspontját az ügyészi szolgálati törvénnyel kapcsolatban. Horváth Balázs és Boda Ilona képviselőtársammal közösen nyújtottunk be egy évvel ezelőtt egy javaslatot azért, hogy ha egy ügyész a magas színvonalúnak minősített és jó munkája elismeréseként az Igazságügyi Minisztériumba kerülhet és ez a megbízatása utóbb megszűnik, akkor ne érje azért hátrány, mert valamikor jól dolgozott. Magyarul: legalábbis korábbi beosztásába pályázat nélkül kerülhessen vissza, és az állami vezetésben töltött ideje az ügyészi szolgálati időbe számítson be.

Akkor ezt a törvényjavaslatot az alkotmányügyi bizottság támogatta, azonban egy éven keresztül a Ház napirendjére nem került. Örömmel olvasom, hogy ez ebbe a javaslatba most bekerült. Természetesen ezt a rendelkezést támogatni fogom, és ha képviselőtársaim egyet fognak érteni vele, akkor a benyújtott javaslatot vissza is fogjuk vonni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

B.Ágnes
Vissza a kezdőlapra