Felszólalók: ORBÁN VIKTOR miniszterelnök DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN DR. KISS GÁBOR MÁDI LÁSZLÓ CSURKA ISTVÁN DR. BALSAI ISTVÁN DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER ORBÁN VIKTOR miniszterelnök

Orbán Viktor miniszerelnök árvízhelyzettel kapcsolatos
felszólalására adott ellenzéki reakciók konszenzust keresők voltak.
Egyetértés van abban a pártok között, hogy segíteni kell,
nem lehet tétlenül nézni, hogy honfitársaink elvesztik
házaikat, értékeiket az természeti katasztrófa miatt.
Ezt azonban máskor is megteheték volna már.
Lehet, hogy a dabasi választás eredménye rádöbbentette
az ellenzéket, hogy az eddigi agresszív politikája nem
vezet eredményre?
Jó lenne, ha az ellenzék az egész országot érintő egyéb
kérdésekben máskor is hasonló pozitív hangot ütne meg.

---

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon napirend előtti felszólalásra jelentkezett Orbán Viktor miniszterelnök úr. Megadom a szót.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Azért kértem az elnök urat, hogy napirend előtt adjon szót, mert szeretném önöket tájékoztatni az árvíz során kialakult helyzetről. Először is, bizonyára emlékeznek arra, hogy sajnálatos módon nem első ízben kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia a tisztelt Háznak, mert minden esztendőben - bár nem mindig ugyanannak a folyónak ugyanazon szakaszán, de rendszeresen - alakultak ki olyan veszélyhelyzetek, amelyek súlyos következményekkel jártak.

Tavaly ugyan reménykedtünk abban, hogy miután vége az évezrednek, és az évezred legnagyobb árvizét már elszenvedte az ország, abban bíztunk, hogy a mi életünk során már nem kell a Magyar Országgyűlésnek többet ilyen kérdésekkel foglalkoznia.

Másképp alakult; a következő évezred talán legnagyobb árvizét rögtön az évezred első évében kapta meg az ország.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az a baj, amely most ért el bennünket, és persze különösképpen azokat, akiknek a személyes sorsát is érintette a Tisza felső szakaszán, nagyban különbözött a korábbiaktól. Az történt, amint három héttel ezelőtt erről a vízügyekért felelős miniszter már tájékoztatta önöket, hogy egyik napról a másikra hét métert emelkedett a Tisza vízszintje. Ahogyan ottjártamkor egy vízügyi szakember fogalmazott, egyik napról a másikra egy hétméteres vízfallal találták magukat szembe az ott élők. Egy ilyen hirtelen és ilyen hatalmas erővel felduzzadó víztömeg esetében természetesen reménykedhettünk, reménykedtünk is, dolgozhattunk, dolgoztunk is, minden erőnket megfeszítve megpróbáltuk a bajt elhárítani, de a reményeinkben csalatkozni kellett, és azt kell mondanom, nincs mit csodálkozni azon, hogy egy ilyen hatalmas víztömeg végül is két helyen megroppantotta, megcsúsztatta, majd végül átszakította a gátat, aminek következtében több mint százmillió köbméter víz folyt ki olyan területekre, ahol emberek élnek és dolgoznak.
(...)

Úgy becsüljük, hogy a károk mértéke 2,8 milliárd forint, és a helyreállításuké pedig 5,9 milliárd forint lesz majd. Önök is hallhatják, hogy a két szám között nagy a különbség, mintegy 3 milliárd forint a különbség a bekövetkezett, személyi tulajdonban keletkezett lakókár, a lakás célját szolgáló épületekben keletkezett kár és az újjáépítésre szánt összeg között. Ennek az az oka, tisztelt hölgyeim és uraim, aki járt arra, láthatta, saját szemével is meggyőződhetett afelől, hogy nagyon sok esetben nincs értelme olyan minőségben és formában újjáépíteni a leromlott házakat, mint amilyen formában azok az árvíz előtt voltak; mert - nem mondom önöknek, hogy törvényszerű az összefüggés, de - van összefüggés aközött, hogy milyen minőségű házakat roggyant meg a víz, és bizony a leggyengébb minőségben épült házakban, a legszegényebb és leginkább segítségre, támogatásra szorult emberek házaiban esett a legtöbb kár.

A terve a kormánynak az, hogy nem azokat a - sok kívánnivalót maguk után hagyó minőségű - házakat építjük újjá, amelyekben addig laktak a tulajdonosaik, hanem szeretnénk a harmadik évezred Magyarországának színvonalához méltó, mértéktartó, de méltó épületeket újjáépíteni és felépíteni a leromlottak helyére. Hogy pontosan milyeneket, hogyan s miképpen, ezt persze a kormány Budapestről eldönteni nem tudja; ebben az ügyben, annak érdekében, hogy igazságtalanságokat helyben ne okozzunk, természetesen a megyei vezetésre és a helyi önkormányzatokra számítunk. Minden újjáépítési mozdulata a kormánynak természetesen csak akkor történhet meg, ha az találkozik a helyben élők támogatásával.
(...)

A mostani helyzet az, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy minden katasztrófát szenvedett községbe visszaköltöztek már az ottlakók, és mindegyik faluban folyik az iskolai oktatás. Hét helyen még nem iható a vezetékes víz a fertőzésveszély miatt, az illetékes szervek ma 2500 ember napi ellátásáról gondoskodnak.

Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy ugyan ezt a hatalmas víztömeg okozta kárt a tavaly az ukrán állammal közösen üzembe helyezett megfigyelőrendszer nem háríthatta el, de értékes időt nyertünk vele. Abban az esetben, ha ez az előrejelző rendszer nem működött volna, nagyságrendekkel nagyobb kárt kellett volna mindannyiunknak elszenvedni. A mai nap során beszéltem az ukrán miniszterelnökkel is, folynak a tárgyalások a két ország érintett minisztereinek a megbízottai között, és abban állapodtam meg az ukrán miniszterelnökkel, hogy három héten belül egy kárpátaljai helyszínen, egyetlen napirendi pont megtárgyalása érdekében, vagyis a jövendőbeli árvízveszély elhárításának kérdésében tanácskozni fogunk Kárpátalján.

Tisztelt Ház! Összefoglalásként hadd mondjam önöknek azt, hogy először is, hála a jó istennek, Magyarországon nem esett emberélet áldozatául az elszenvedett vízözönnek. Éppen ezért talán ez az a pont, ahol mindannyiunk nevében, a magyar kormány nevében, de talán a magyar parlament nevében is, talán minden parlamenti képviselő nevében is, köszönetet mondhatok azoknak, akik önzetlen munkával igyekeztek a kárt elhárítani. (Taps.) Köszönöm, köszönjük az ott élő embereknek a munkáját, külön köszönöm azoknak az embereknek a munkáját, akiknek sem rokonaik, sem ismerőseik nem éltek azon a tájon, mégis az ország távoli vidékeiről is önkéntesként a bajba jutottak segítségére siettek. Köszönöm a munkát a sorkatonáknak és parancsnokaiknak. Szeretném, ha tudnák, hogy 2300 fő teljesített szolgálatot a hadsereg kötelékéből a veszélyes időpontban.

Köszönetet szeretnék mondani a tűzoltók munkatársainak, 400 tűzoltó dolgozott erejét megfeszítve a gátakon. Szeretném megköszönni a rendőrök munkáját, 430 rendőr segítette a bajba jutottakat; és a határőrség katonáinak, munkatársainak is köszönetet szeretnék mondani mindannyiunk nevében, ők 500 fővel járultak hozzá a védelmi és kárenyhítési munkákhoz.

Végezetül hadd mondjak köszönetet minden magyar polgárnak, azoknak, akik szállást, járművet, gépet adtak, pénzbeli vagy természetbeli adományt juttattak el a katasztrófahelyzet enyhítése érdekében. Készítettünk is egy felmérést arról, hogy ki mennyire hajlandó a bajba jutottak segítségére sietni. Azt tudom mondani önöknek, az összes megkérdezett úgy nyilatkozott, hogy mintegy 55 százalékban már eddig is valamilyen formában segítségére volt a beregieknek, és további 22 százalék gondolja úgy, hogy valamilyen adománnyal vagy természetbeni segítséggel maga is közreműködik a baj enyhítésében. Az ellenzéki képviselőtársaimnak mondom, hogy ebből a szempontból a magyar választópolgárok között semmifajta különbség nem mutatkozik, ebben az 55 százalékban, amelyik már segített, kormánypárti és ellenzéki szavazók a felmérés szerint ugyanolyan arányban vannak. Ha baj van, úgy látszik, hogy a nemzeti egység mégiscsak létrejön. Még egyszer köszönöm mindenkinek, aki személyes segítséget nyújtott a beregieknek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül szeretném önöknek elmondani azt is, hogy ebben a pillanatban is folyik a védekezés a gátakon, 1200 ember dolgozik a védvonalakon, ugyanis a baj nem múlt el. Mindannyian tudjuk, hogy amikor a nagy víz levonul, ezzel még a veszély nem múlik el a fejünk fölül, mert gyakran ilyenkor szoktak különböző balesetek megesni a gátak mentén, ilyenkor fordulhat elő, hogy további árvízkárokat kell elszenvedni az érintett területeknek. Hogy ez ne következzen be, ezért mind a mai napig megfeszített erővel folyik a további védekezés; mint említettem 1200 ember dolgozik a gátakon.
(...)

DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az első szó, amit a szabad demokraták nevében mondani szeretnék, az együttérzés; együttérzés és szolidaritás a bajba jutottakkal, azokkal, akiknek élete eredményét, egzisztenciáját, lakását, házát vitte el a víz. Együtt érzünk velük.

A második szó, amit mondani szeretnék, az elismerés; elismerés mindazoknak, akik álltak a gátakon vagy akik segítették a gáton védekezőket azért, hogy a még nagyobb bajt elkerülhessük. Tudjuk, hogy még ma is nagyon sokan vannak ott, feléjük is szeretnénk kifejezni együttérzésünket.
(...).

Úgy gondolom, hogy itt valóban nemzeti összefogás született és nemzeti összefogásra van szükség, és üdvözlöm a miniszterelnök úrnak azokat a szavait, amelyek erre vonatkoznak, helyeslem is. Mint ahogy helyeslem azt is, amit a miniszterelnök úr már több alkalommal mondott, hogy minden háznak újjá kell épülnie, méghozzá ha lehet, akkor jobb minőségben, mint amilyen eddig volt. Ezzel nagyon is egyet tudunk érteni, támogatjuk ezeket a törekvéseket, hiszen úgy gondoljuk, hogy azok az emberek, akik az elmúlt néhány évben, de mondhatnám, néhány évtizedben annyit szenvedtek a folyó szeszélyétől és áradásától, most megérdemlik, hogy jobb körülmények között élhessenek.

Annak is nagyon örülök, ami itt hangzott el a miniszterelnök úrtól, és ez ellentmond annak, amit korábban hallottunk, hiszen voltak aggodalomra okot adó hangok is, hogy az újjáépítést valamiféle konzorcium fogja végezni, hogy az újjáépítést külső megbízók és külső kivitelezők fogják vállalni, és nem azoknak jut elsősorban a segítség, akiket megillet, nem azoknak, akik szenvedtek és akik ott élnek. Örülök, hogy most ennek a cáfolata elhangzott itt. Mi azt szorgalmazzuk, hogy elsősorban azok vehessenek részt az újjáépítés munkálataiban, akik a károkat elszenvedték, a térség vállalkozóinak juttassunk munkát és lehetőséget, és az érintett lakóknak tegyük lehetővé, hogy maguk döntsék el, milyen otthonokban kívánnak élni, milyen módon kívánják kihasználni a társadalom támogatását.
(...).

DR. KISS GÁBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszterelnök Úr! Amint azt mondani szokták, a Bereget az utóbbi években az Isten sűrűn látogatja; az emberek elcsigázottak, elkeseredettek, erejüket a végsőkig próbára teszi az évről évre ismétlődő megpróbáltatások és a folytonos újrakezdés terhe.

A magukra hagyottság érzésével küszködnek, a kimenekítés éjszakáján drámai körülmények között adtak kifejezést keserűségüknek, a tehetetlenség okozta kétségbeesésnek és a haragnak is. Így a bajban nyújtott segítségnek lélekerősítő hatása is volt. Köszönet ezért mindenkinek, aki segítségükre sietett: a katasztrófavédelem, a honvédség, a határőrség, a rendőrség, a tűzoltóság, a különleges mentőalakulatok szervezetének és tagjainak, a befogadó települések önkormányzatainak és áldozatkész lakosságának. Köszönöm a gátszakadás következményeit elhárítani törekvő kormányzati intézkedéseket, és személyében is szeretnék köszönetet mondani Pintér Sándor belügyminiszter úrnak.
(...)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház!

Csatlakozom azon képviselőkhöz, frakciókhoz, akik együttérzésükről adtak tanúbizonyságot. Azt gondolom, hogy az ország egyik legszegényebb szegletének, vidékének lakói joggal és okkal igényelhetik együttérzésünket, támogatásunkat, segítőkészségünket. Köszönöm azt a segítséget is, amely a kormány hatékony lépéseinek következtében úrrá lett a bajokon; mindazt a személyi felajánlást, azoknak az embereknek a munkáját, akik ott, a helyszínen bizonyították, hogy van a magyarokban szolidaritás, van a magyarokban gondoskodás és hajlam az együttmunkálkodásra.

Harmadik szavunk mindenképp a felhívásé kell hogy legyen, hiszen nekünk, parlamenti képviselőknek és a kormánynak is mindent el kell követni, hogy ezen kistérség, ezen sokat szenvedett régió az elkövetkezendőkben olyan helyzetbe kerüljön, amely az európai uniós államok szintjén is becsületes helytállást és összehasonlítást jelent számukra; olyan esélyt, olyan lehetőségeket, ami az ott élő emberek számára a kibontakozás, a felzárkózás, a hosszú távú boldogulás esélyeit jelenti ott helyben, a beregi térségben.

A feladatunk kettős: egyrészt az újjáépítés, másrészt pedig a megelőzés; olyan biztonságos környezet, olyan feltételek megteremtése, amelyek ha nem is zárhatják ki teljes egészében, de igen nagy eséllyel garantálják azt, hogy ez a katasztrófa többet ne következzen be.
(...)

CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Miniszterelnök Úr! Tisztelt Ház! Az árvíz elleni védekezés ösztöne már akkor kialakult a magyarságban és magasrendűvé fejlődött ki, amikor még a Tisza Magyarországon eredt és Magyarország területén ömlött bele a Dunába. Ennélfogva semmi különös nincs abban, hogy most ezek az árvizek ekkora társadalmi megrendülést, segítőkészséget, együttérzést hívnak elő a magyarságból, és abban sem - hála istennek -, hogy a lehető legeredményesebben tudunk védekezni.

Mi örülünk annak, hogy a kormány nemcsak helyreállítani akar, hanem újjáépíteni akar, örülünk annak, hogy pénzt és áldozatot nem kímélve segítségére akar sietni a beregi társadalomnak; annak is, hogy a gátak megerősítésére törekszik, és annak is, hogy lehetőség szerint új rendszerben gondolkozik, már ami az árvizek kivédését illeti.
(...)

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt a magam és a Magyar Demokrata Fórum nevében is kifejezzem együttérzésemet az árvíz valamennyi károsultjával, és kijelentsem azt, hogy képviselőcsoportunk mindent megtesz azért, hogy a miniszterelnök úr által felvázolt újjáépítési és helyreállítási tervek minél előbb megvalósulhassanak. Ezért tehát támogatjuk a kormányt, a kormánynak arra irányuló törekvéseit, hogy senki ne maradjon fedél nélkül, és a lehető leggyorsabban megérkezhessen a segítség az árvíz sújtotta településekre. Ennek elsődlegessége megkérdőjelezhetetlen még akkor is, ha egyéb tervezett fejlesztéseknek kellene halasztást szenvedniük emiatt.

Az újjáépítés nemzeti ügy. Messzemenően támogatjuk a célt, hogy minden település jobb állapotba kerüljön, mint amilyenben az árvíz előtt volt. A Magyar Demokrata Fórum programjának egyébként egyik legfontosabb célja mindig is az volt, hogy csökkentse a keleti és a nyugati országrészben élők életminősége, életszínvonala közötti különbséget; ha ilyen tragikus esemény idézi ezt elő, az eredmény akkor sem lehet kétséges.
(...)

Tisztelt Ház! Végezetül engedjék meg, hogy a Magyar Demokrata Fórum nevében magam is megköszönjem azokat a hősies erőfeszítéseket, azokat az önfeláldozásokat, amelyeket hivatásos és önkéntes alapon sok ezer ember tanúsított, aki részt vett a mentésben vagy adományával mutatta ki együttérzését bajba jutott honfitársainknak.
(...)

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): (...)

Most az elsődleges feladat a károk valamikénti pótlása. Nagy örömmel üdvözöljük, hogy itt valóban újjáépítésről van szó, hogy az építés száz százalékát magára vállalja a kormány, de szólnunk kell arról is, hogy a károk sokkal nagyobbak lehettek volna, ha azok az emberek ott már az első napokban nincsenek a gátakon. Név szerint kell megemlítenem a beregi terület kisgazda országgyűlési képviselőjét, Lengyel Jánost, Balogh Gyulát, Csaroda, Tákos, Vásárosnamény, Gulács és az összes térség polgármesterét, akik valóban oroszlánként küzdöttek az elmúlt három hétben a gátakon, és minden egyszerű embert, embereket, asszonyokat, akik ott mentették a kis vagyonkájukat.
(...)

Összegezve, én az emberi akaratot, az emberi erőt, az emberi élni akarást emelném ki e szörnyű tragédiából. Dicsérnivaló az, amit a különböző karitatív szervezetek, a honvédség és az egyéb szervezetek végeztek e területen, és rávilágítottak kétségtelenül egy régi titokra, hogy hogyan is maradhattunk mi itt 1100 évig így, hittel, munkával.

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: (...)

Végezetül szeretném Kiss Gábor úrnak megköszönni azt a megjegyzését, amelyben azt mondta, hogy ne csináljunk pártpolitikát a védekezés és az újjáépítés kérdéséből. Kiss úr, kérem, én is azt mondom, van épp elég bajunk azzal, hogy a víz ellen kell védekeznünk, és az újjáépítés nehézségeivel kell küzdenünk, higgye el, nekünk sincs kedvünk még e mellett a sok nehézség mellett az ellenzék támadásaival is szembenézni. Amennyiben ezt úgy vehetem, amit ön mondott, hogy az ellenzék készen áll arra, hogy ebben a kérdésben inkább a közös megértés és a közös célok mentén a közös megoldásokat keressük, akkor nyitott kapukat dönget, és a kormány szívesen lesz az ellenzéki képviselőknek is partnere. Éppen azért döntött úgy a kormány, hogy a környék parlamenti képviselőit is igyekszünk bevonni ebbe a munkába, helyt adunk az újjáépítési bizottságban számukra, függetlenül attól, hogy egyébként ellenzékiek vagy kormánypártiak. Én is azt gondolom, van éppen elég bajunk az elemekkel, van éppen elég bajunk az újjáépítés terheivel, ne nehezítsük egymás munkáját, különösen úgy, hogy annak végül a levét nem mi személy szerint, hanem a Beregben élők innák meg.

Úgyhogy amennyiben ez őszinte felajánlás és ígéret volt - és ennek az őszinteségében nincs okom kételkedni -, akkor ezt a kinyújtott kezet a kormány örömmel fogadja el.

B.Ágnes

Vissza a kezdőlapra