ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3847. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3847/1-7. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Stumpf Istvánnak, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek, a napirendi ajánlás szerint 25 perces időkeretben.

DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram teljesítése során, mely célul tűzte ki az információs társadalom létrejöttének segítését, úgy gondolom, egy nagyon fontos állomáshoz érkeztünk. Az információs rendszerváltás első sarkalatos törvényjavaslatát kezdi meg ma tárgyalni a Ház, az elektronikus aláírásról szóló törvény tervezete ugyanis első az informatikai tárgyú jogszabályok között, hiszen szerdán az egységes hírközlési törvényről szóló előterjesztést fogjuk megvitatni.

Az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslat valódi jelentősége mégsem az elsőszülötti minőségében áll, hanem sokkal inkább abban, hogy számos, még kidolgozandó jogterület alapját képezi. Előfeltétele olyan új életviszonyok szabályozásának, mint az elektronikus kereskedelem, az elektronikus üzletvitel, az állami szférában pedig az elektronikus kormányzás és az elektronikus közigazgatás.

Tisztelt Ház! Az ezredforduló globalizálódó gazdasága napjainkban gyökeres változásokon megy keresztül. Ez nemcsak az információs technológiákra épülő ágazatok és vállalatok látványos növekedését jelenti, hanem ezeket a technológiákat a hagyományos iparágakhoz tartozó vállalatok, valamint a bank- és biztosítási szektor is átvették, működésüket ennek megfelelően átszervezték vagy átszervezik. Az államnak az a feladata, hogy megteremtse a jogi hátteret és a gazdasági kereteket az ilyen mértékű változásokhoz. Az új gazdaságban - ahogy ezt a gazdasági szektort szokták nevezni - a megfelelő jogi környezet kialakítása a befektetések ösztönzésének egyik leghatékonyabb eszköze. A világháló megjelenése, használatának rohamos elterjedése, továbbá az információs technológiák fejlődése a gazdaság szereplői közötti kapcsolatoknak egy új dimenzióját nyitja meg. Az internet lehetővé teszi a szereplők közötti gyorsabb, egyszerűbb és költségkímélőbb információáramlást.

Az üzleti élet szerződései megkötésének és az ügyintézés elektronikus úton történő lebonyolításának elengedhetetlen feltétele az azonosítható, letagadhatatlan, hiteles, egyben biztonságos elektronikus aláírás. Az elektronikus aláírás olyan, a küldeményhez csatolt adat, amely szavatolja, hogy a feladó valóban az, aki aláírásával szentesítette az okmányt. Az elektronikus aláírások használatának elvileg ma sincs akadálya, azonban törvény hiányában ezekre egy esetleges jogvita esetén a bíróságok előtt nem lehet hivatkozni, ezért ilyen aláírást ma döntően csak kisebb jelentőségű ügyleteknél, esetleg vállalatcsoportokon belüli tranzakcióknál használnak.

Az uniós csatlakozásra való felkészülés időszakában minden új jogszabályhoz hasonlóan az elektronikus aláírásról szóló törvény megalkotásánál is különös súllyal vettük figyelembe az Unió vonatkozó normáit, a tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat tehát teljes mértékben összhangban van az európai uniós szabályozással. Az uniós joggal egybecsengő szabályozás azért is különösen fontos, mivel ez a törvény az általa használt fogalmak meghatározó kiindulópontjául szolgálnak az elektronikus kereskedelemmel, az elektronikus úton bonyolítható közbeszerzéssel, valamint az elektronikus közigazgatás ügyintézéssel foglalkozó jövőbeni szabályozásának.

Az elektronikus aláírás nemcsak a vállalkozási szférában, hanem a közigazgatás területén is különös hangsúlyt kaphat. A polgári kormány olyan előremutató fejlesztési programok megvalósítását tűzte célul, melyek alapvetően alakítják át az állampolgárok és a közigazgatás kapcsolatát, megvalósítva a folyamatos párbeszédet és a szolgáltató közigazgatást.

Tisztelt Országgyűlés! Az imént kifejtettek tükrében elmondható, hogy a magyar jogalkotás egyik legsürgetőbb feladata a hiteles elektronikus nyilatkozattétel, illetve az adattovábbítás jogszabályi feltételeinek megteremtése. A kormány igyekszik válaszolni ezekre a kihívásokra, és örülünk annak, hogy elsők között válaszolunk erre a kihívásra, hiszen még az Egyesült Államokban is csak az elmúlt évben fogadtak el egy hasonló törvénytervezetet, Németországban pedig várhatóan áprilisban lép hatályba a törvény. (Mécs Imre: Már elfogadták!) Szűkebb régiónkban... - elfogadták, de áprilisban lép hatályba. Szűkebb régiónkban egyedül Csehország büszkélkedhet az elektronikus aláírásról és információs rendszerekről szóló törvénnyel, amely tavaly lépett hatályba.

A kormány 2000 őszén fogadta el az elektronikus aláírásról szóló szabályozás alapelveit. Ezek szerint olyan törvényre van szükség, amely biztosítja, hogy az elektronikus aláírás technológiától függetlenül alkalmazható legyen, így garantálva a szabályozás semlegességét. Nem az a célja tehát a törvényi szintű szabályozásnak, hogy kövesse az alkalmazott technológiák gyors változását, hanem hogy - még egyszer hangsúlyozom - technológiafüggetlen legyen. A törvényjavaslat teljes körben elismeri az elektronikus aláírás joghatályát. Az elektronikus aláírás használatát csak törvény zárhatja ki, és csak olyan életviszonyokban, amelyek esetében annak használata a felek érdekeit vagy a jogbiztonságot sértené; ilyenek tipikusan az öröklési vagy családjogi ügyletek.

A javaslat természetesen nem teszi kötelezővé az elektronikus aláírás alkalmazását azonnal, hiszen a gazdaság nem minden szereplője rendelkezik az ehhez szükséges technikai feltételekkel, a közigazgatás sem rendelkezik egy azonnali bevezetés szükséges műszaki hátterével. Amíg a teljes közigazgatásban nem érünk el egy egységes műszaki ellátottságot, addig nem lehet kötelezővé tenni más szférákban az elektronikus aláírás alkalmazását. Mindezek mellett biztosítani kell a megfelelő hitelesítési szolgáltatást, illetőleg az okiratok megfelelő minősítését, akár magánokirati, akár közokirati minősítésről legyen szó. Ezeket az alapelveket most a tisztelt Ház elé terjesztett törvényjavaslat a legmesszebbmenőkig figyelembe veszi, azok a kodifikáció során a részletszabályok kidolgozásának alapját képezik.

Ennek a szabályozásnak az alapvető célja az, hogy az elektronikus aláírás a kézzel aláírt iratokkal azonos joghatállyal bírjon, a törvénynek tehát lehetővé kell tennie, hogy az egymástól távol lévő felek közötti üzenetváltások megbízhatóak, az elektronikus úton közzétett szerződéses nyilatkozatok jogilag is érvényesíthetőek legyenek. Ennek feltételei a következők: az aláíró egyértelműen azonosítható legyen, az aláírás tényét ne lehessen letagadni, a biztosított irat tartalmának változatlansága és változtathatatlansága magában az eljárásban garantálható legyen, és igazolható legyen az irat elküldése. A szabályozás biztosítja, hogy ne lehessen csak az elektronikus forma miatt az elektronikus úton aláírt irat elfogadását megtagadni, illetve az ilyen aláírás hitelességét kétségbe vonni.

(16.50)

Ehhez azonban az aláírásnak különböző biztonsági követelményeknek kell eleget tennie. A törvényjavaslat három biztonsági kategóriájú aláírást ismer el; egyszerű aláírásnak minősül minden olyan kézjegy, amely nem alkalmas arra, hogy biztonságosan azonosítsa az aláíró személyét, illetve azt, hogy az aláírt dokumentum nem változott az aláírást követően. Ez utóbbi két követelménynek is megfelelő aláírás: a fokozott biztonságú, illetve a minősített elektronikus aláírás. A fokozott biztonságú és a minősített elektronikus aláírás között az az alapvető különbség, hogy az utóbbi a jövőben a bíróság előtt teljes bizonyító erővel bírna.

A javaslat a biztonsági követelményekre tekintettel szabályozza a hitelesítésszolgáltatás intézményét. A hitelesítést szolgáltató úgynevezett kulcsok támogatásával azonosítja az aláíró személyét, majd saját elektronikus aláírásával aláírt tanúsítvánnyal hitelesíti az igénylő aláírását, ezenkívül még számos, a nyilvántartásukkal kapcsolatos feladatot végez el. Ezzel a megoldással nem lesz szükség a küldő és a címzett személyes találkozására. A hitelesítéshez egy harmadik személy, a hitelesítő szervezet kapcsolódik, amely kiállítja az aláíró személyét és az üzenetet hitelesítő elektronikus tanúsítványt. A tanúsítvány segítségével a címzett meggyőződhet az aláírás hitelességéről.

A törvényjavaslat a hitelesítésszolgáltatás terén az úgynevezett nyilvános kulcsú eljárásokra alapoz, melyek megbízható technológiát nyújtanak az elektronikus irat számára. A kulcsok kiadására, az ezzel kapcsolatos eljárásra piaci alapon létrejövő szolgáltatók lesznek jogosultak. A megkülönböztetett jogi hatás miatt azonban a minősített e-szignókhoz szükséges kulcsokat csak az erre állami felhatalmazással rendelkező hitelesítésszolgáltató cégek adhatják ki. Miután az aláírások hitelesítésével kapcsolatos technikai szabványok gyakran változnak, a jogszabály ezekre külön nem tér ki, ám a jogosítvány kizárólag az EU-ban elfogadott technikai eljárásokat engedi alkalmazni.

A minősített aláírások kiadásához szükséges felhatalmazásokat várhatóan legkorábban egy év múlva kaphatják meg a szolgáltatók, amelyek azonban, ha a törvény hatályba lép, akár már ősszel ajánlhatják az alacsonyabb kategóriájú szignókhoz szükséges technikai megoldásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján kijelenthetjük, hogy az új évezred egyik legnagyobb kihívásának teszünk eleget akkor, amikor lehetővé tesszük Magyarországon is, hogy az információs társadalom felé vezető úton ezt a fontos lépést megtegyük. Remélem, hogy a másik törvényjavaslat szerdán meginduló tárgyalásával Magyarország olyan esélyt teremt az itt lévő üzleti szereplők és a polgárok számára, hogy ez az egyik központi helye lehet Közép-Kelet-Európában az információs társadalom kiépítésének.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és egyben kérem a Házat, hogy a javaslatot fogadja el. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

MÁRTON ATTILA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A Fidesz parlamenti frakciója jelentős lépésnek tekinti az elektronikus aláírásról szóló törvény előkészítését, elfogadását pedig szükségesnek ahhoz, hogy hazánk meg tudjon felelni a világszerte gyors ütemben fejlődő gazdasági és technikai fejlődés által támasztott kihívásoknak. Örvendetes, hogy e törvényt a Magyar Köztársaság Országgyűlése a világ legfejlettebb államaihoz képest is csekély időbeli eltéréssel fogadhatja el, és e törvényekkel közel azonos tartalommal.

Az írásbeliség emberi létünk egyik meghatározó jellemzője. A nyomtatott írás több mint ötszáz éves története mindannyiunk számára a kultúra egyik alaphordozójává vált. Ma már írás-olvasás nélkül a magán-, a közösségi és a hivatalos élet egyaránt elképzelhetetlen. Napjainkban azonban tanúi vagyunk egy olyan változásnak, amelynek jelentősége legalábbis a nyomtatott írás megjelenéséhez hasonlítható. Az elektronikus írás egyre inkább bevonul mindennapjainkba.

Tisztelt Országgyűlés! Olyan törvény elfogadásáról kell tehát döntenünk, amely az információs társadalom kialakításának alapvetően fontos eszköze. A papír alapú világban tett kézi aláírásunknak az elektronikus világban az elektronikus aláírás felel meg. Ez a megfelelés azonban csak lehetőség, joghatását tekintve a kétféle aláírás közti azonosságot éppen ennek a törvénynek kell megteremtenie. A törvény hatálybalépésével lehetővé válik, hogy egymást akár nem is ismerő felek között joghatást kiváltó, elektronikus formájú üzenetet, például szerződéses ajánlatot, teljesítésigazolást, banki átutalást lehet majd küldeni.

Miben hoz újdonságot e törvény? Nem abban, hogy elektronikus aláírást lehessen használni, hiszen azt jelenleg semmi sem tiltja, hanem abban, hogy a magas szintű technológiával előállított elektronikus aláíráshoz meghatározott mértékű bizonyító erőt rendel, és ezáltal jelentősen csökkenti az elektronikus formában történő szerződéskötések kockázatát. Ugyanígy lehetővé teszi a szervezeteken belüli, illetve a szervezetek közötti hiteles elektronikus iratforgalom lebonyolítását, ami egyszerűsíti, gyorsítja a munkafolyamatokat.

A médiából és a szakmai fórumokon történő megnyilatkozásokból tudjuk, hogy a gazdasági élet szereplői készen állnak az elektronikus aláírások használatára, azok elfogadására.

(17.10)

A törvény elfogadását türelmetlenül várják, mert annak késlekedése akadályozná korszerű működésüket, szerződő partnereik körének bővítését.

Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, az elektronikus aláírások felhasználási körének meghatározása során nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ennek technológiai feltételei is vannak, és egy esetlegesen erőltetett bevezetéssel, a használat idő előtti kötelezővé tételével a jogbiztonságot is sérthetjük, ha a megkívánt műszaki biztonságot nem garantáló informatikai rendszerrel rendelkező szervezeteket kényszerítünk elektronikus ügyintézésre.

Erre tekintettel ésszerű és a realitásokat szem előtt tartó szabályozási megoldásnak tartjuk, hogy a javaslat az alapelvi szintű 3. § (1) bekezdésében kötelezővé teszi az elektronikus dokumentumok elfogadását, de azt, hogy eljárási cselekményeket, például államigazgatási határozat meghozatalát és kézbesítését lehessen végezni kizárólag elektronikus formában, további jogszabályok megalkotásától teszi függővé, melyek akkor fognak megszületni, ha az érintett ágazatban a technológiai feltételek is adottak. Ennek mihamarabbi biztosítására természetesen törekedni kell.

Az előző kérdéskörhöz hasonlóan azt is megfelelőnek tartjuk a javaslatban, hogy az elektronikus aláírásnak több fajtáját szabályozza, és azokhoz eltérő jogkövetkezményeket fűz, hiszen ma több különböző, biztonságot nyújtó technológia létezik, tehát ez a differenciálás mindenképpen szükséges. Másfelől ez a szabályozási megoldás megfelel az Európai Közösség vonatkozó irányelvének is, amely a javaslathoz hasonlóan elektronikus aláírásnak tekinti a legegyszerűbb elektronikus azonosító elhelyezését is. Az ilyen elektronikus dokumentum elfogadását is kötelezővé teszi, de bizonyító erőt nem fűz hozzá.

A javaslat, szintén csak helyesen, nemcsak a bizonyító erő, hanem a hitelesítésszolgáltatási tevékenység végzése feltételei tekintetében is különbséget tesz a különböző szintű elektronikus aláírások hitelesítői között. Fokozott biztonságú hitelesítésszolgáltatást bejelentés alapján előzetes vizsgálat nélkül lehet végezni, ami persze nem zárja ki azt, hogy a hatóság rövidesen ellenőrizze a hitelesítésszolgáltató működését. Ez az Európai Unió azon alapelvével van összhangban, hogy a hitelesítésszolgáltatási tevékenység szabadon végezhető legyen. Viszont a legnagyobb bizonyítási erővel bíró, úgynevezett minősített elektronikus aláírás hitelesítésszolgáltatóját a Hírközlési Főfelügyelet előzetesen megvizsgálja, és ezen minősítési eljárás után veszi majd csak nyilvántartásba. A tevékenység végzését természetesen csak ezt követően lehet majd elkezdeni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat tehát alkalmas a szabályozás fő céljának, az elektronikus dokumentumok bizonyító erővel való felruházásának biztosítására. E lényeges hatás eléréséhez szükségesek a javaslat további szabályai is, amelyek már csak azokkal az elektronikus aláírásokkal foglalkoznak, amelyekhez hitelesítésszolgáltatási tevékenység kapcsolódik. Leírják ennek tartalmát és feltételeit olyan mértékig, ami törvényi szabályozási szintre tartozik, így például, hogy milyen személyes adatok kezelése szükséges a hitelesítésszolgáltató részéről, illetve a Hírközlési Főfelügyelet milyen intézkedéseket tehet a hitelesítésszolgáltatók ellenőrzése során, illetve a javaslatnak megfelelő tevékenységük kikényszerítése érdekében.

Egyetértünk azzal a szabályozási megoldással is, hogy a technológiával érintett részletszabályok nem a javaslatban szerepelnek, hanem azok megalkotására felhatalmazást ad a kormánynak a hatósági jogkörök tekintetében, illetve a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszternek a műszaki követelmények vonatkozásában.

A javaslat nemcsak azokat a keretszabályokat tartalmazza, melyek az Európai Közösség vonatkozó irányelvében szerepelnek, hanem megteremti a javaslat összhangját a hatályos magyar törvényekkel, amelyek egyelőre csak a papír alapú ügyintézést, szerződéskötést tekintik hitelesnek. Ennek körében a javaslat módosítja mindazokat az eljárási szabályokat, amelyek az elektronikus bizonyító eszközök elfogadását nem teszik lehetővé, illetve bizonyító erejüket nem határozzák meg.

Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmüket még két olyan szabályra, amelyek az Európai Közösség vonatkozó irányelvében foglalt minimális körön túlmutatva teszik lehetővé az elektronikus dokumentumok felhasználását hazánkban, rögtön az elektronikus aláírás jogintézményének megteremtésekor.

Az egyik ilyen az elektronikus dokumentum fogalmának bevezetése. Ez olyan elektronikusan aláírt adathalmaz, amely nem elsősorban szöveget tartalmaz. Ilyen elektronikus dokumentumnak minősül számos elektronikus termék, például szoftver is. Ezek hiteles küldésének lehetővé tétele ösztönzi az elektronikus kereskedelmet.

A másik, már az elektronikus aláírás célzott felhasználását elősegítő szabály az ügyvédi törvény módosításában található, amely lehetővé teszi egyes, jogszabály alapján ügyvédi ellenjegyzést igénylő ügyletek elektronikus formában történő lebonyolítását.

Az elektronikus aláírás e felhasználási lehetőségeinek megteremtése az előterjesztő átgondolt munkáját bizonyítja, és kifejezi, hogy a javaslat célja az elektronikus aláírásnak a reális lehetőségek közötti minél szélesebb körben való alkalmazása.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy egyes jogviszonyok vonatkozásában, elsősorban a személyes jellegű és többnyire személyes megjelenést igénylő viszonyokban indokolt az elektronikus aláírások használatának mellőzése. A törvényjavaslat ilyen jogviszonynak tekinti a családjogi és öröklési jogviszonyokat, illetve a házasságról, a családról és gyámságról szóló dokumentumokat és eseteket, amikor természetesen továbbra is szükséges lesz a személyes megjelenés.

Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kormánynak az információs társadalom elterjesztéséért folyamatosan kifejtett erőfeszítései egyik gyors és színvonalas eredményeként értékelhetjük az elektronikus aláírásról szóló törvényjavaslatot. Azt, hogy az informatika fejlesztését, az információs társadalom érdekében teendő intézkedéseket minden párt fontosnak tartja, a frakciók kifejezték azon döntésükkel is, hogy ebből a célból új országgyűlési bizottságot hoztunk létre. Kérem, hogy ennek a közös törekvésnek a jegyében a Fidesz-Magyar Polgári Párt frakciójához hasonlóan minden frakció támogassa e törvényjavaslat elfogadását.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Szabó Zoltánnak, aki az MSZP-képviselőcsoport nevében kíván felszólalni. A képviselő urat illeti a szó.

DR. SZABÓ ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy vezérszónoki felszólalás koreográfiaszerűen vagy az etikett szerint azzal szokott kezdődni, hogy a szónok bejelenti, hogy a frakciója támogatja-e vagy sem a szóban forgó törvényjavaslat elfogadását. Sajnálattal azt kell mondjam, hogy jelen esetben ezt a deklarációt nem áll módomban megtenni. A törvényjavaslat jellegzetesen egyike azoknak a törvényjavaslatoknak, amelyek olvastán az egyik szemünk nevet, a másik meg sír.

Nevet az egyik szemünk, mert a törvényjavaslat valóban fontos, valóban a képviselőtársaim szájából itt elhangzott méltatás megilleti ennek a törvényjavaslatnak a fontosságát. Való igaz, hogy úttörő jellegű a törvényjavaslat. A miniszter úr - aki sajnos már nincsen közöttünk - az expozéjában jelezte, hogy ez az elektronikus társadalom megteremtésének első lépése tulajdonképpen, és az is valóban igaz, hogy míg az Egyesült Államokban 2000 októberében lépett hatályba ez a törvényjavaslat, addig Magyarországon alig féléves késéssel fog hatályba lépni. Amiért a másik szemünk sír, az az, hogy a törvényjavaslat célja szemlátomást az, hogy ezt elmondhassuk magunkról: elmondhassuk azt, hogy az Egyesült Államok és Németország után harmadikként Magyarország vezetett be egy ilyen törvényt.

Tisztelt Ház! Magyarországon a magyar informatika alkalmazóinak, illetőleg a magyar informatikáról véleményt alkotóknak a körében él egy sajátságos legenda arról, hogy Magyarország gazdasági fejlettségéhez képest kiugróan jó helyezést ért el a világ azon rangsorában, amely az információs társadalomra való felkészülést, az információs társadalom útján történő előrehaladást illeti. Sajnos, ez csak legenda. Hogy ez legenda, arra mi sem szolgál jobb példaként, mint a Romano Prodi által előterjesztett e-Europe kezdeményezés, amelyre voltaképpen a magyar hivatalos vélemény éppen csak hogy az nem volt, hogy kérem szépen, mi ezen már régen túl vagyunk. Mára a lisszaboni csúcsértekezlet óta sikerült odáig eljutnunk, hogy Magyarország a csatlakozni vágyó országok közül jószerivel az utolsó helyen áll a Prodi által meghirdetett tízpontos akcióterv teljesítésével.

(17.20)

Tisztelt Ház! Az elektronikus hírközlés és az információs társadalom elektronikus eszközeinek használata során különösen jellemző az a hibás körnek nevezett jelenség, amely az elektronikus aláírás esetében a következőképpen foglalható össze. Az elektronikus aláírás költséget jelent a felhasználónak, és költséget jelent az elfogadónak. A felhasználónak jelenti a hitelesítésszolgáltatónak fizetendő díjat, az elfogadónak pedig költséget jelent az elfogadáshoz szükséges eszözök, az infrastruktúra kiépítése. Ennek megfelelően, amíg nincs kellő lehetőség az elektronikus aláírás használatára, amíg nem válik általa lényegesen egyszerűbbé és könnyebbé az élet, addig kevesen veszik maguknak a fáradságot, hogy beruházzanak ebbe, kevesen verik magukat abba a költségbe, hogy beszerezzenek egy ilyen, a törvényjavaslat által minősítettnek nevezett elektronikus aláírást. Amíg azonban kevés embernek van ilyen, amíg azonban kicsi a kereslet ennek elfogadására, addig a nagy szolgáltatók sem látják értelmét annak, hogy költségbe verjék magukat, és a piac jelentéktelen bővítése érdekében jelentős infrastrukturális beruházásokba kezdjenek.

Ennek a hibás körnek a megtörése lehet az államnak a feladata, már ha egyáltalán egy piacgazdaságban az államnak van valami feladata a gazdaságban. Én úgy vélem, hogy van. Ebben a helyzetben vehetné át az állam azt a kockázatot, amelyet nem vállal sem az egyén az elektronikus aláírás beszerzésével, sem a szolgáltatók az elektronikus aláírás elfogadásához szükséges infrastruktúra felszerelésével, noha mindkettő meg lehet győződve arról, hogy ez a befektetés jó befektetés lesz, majd valamikor, amikor kellő penetrációt, kellő sűrűséget ér el az elektronikus aláírás használata.

Tisztelt Ház! A törvényjavaslat ebből a szempontból sajnos teljesen üres. Cizellált és gyanakvóan aprólékos, amikor az ellenőrzésről van szó, szűkmarkú és nagyvonalúnak semmiképpen sem nevezhető a használat bátorításában. Nem teremt valóságos lehetőséget az aláírás használatára, tehát nem teszi érdekeltté az egyént, az állampolgárt, hogy beszerezzen elektronikus aláírást, tehát nem teszi érdekeltté a kereskedelemben, a szolgáltatásokban működő vállalkozásokat, hogy a szükséges és drága infrastruktúrát felszereltessék.

A törvény az elektronikus aláírással kapcsolatban egyetlen ponton ír elő kötelezettséget: azt mondja ki, hogy az elektronikus aláírást kötelező bíróság előtt a bizonyítási eljárás során elfogadni. E tekintetben a törvényjavaslatnak van egy - megítélésem szerint - hibája is, valószínűleg csak elírási hiba, de nem rendelkezik arról, hogy ezt csak akkor kötelező és akkor lehet bizonyítékként elfogadni, ha a hitelesítésen túlmenően az úgynevezett időpecsét, vagyis az aláírás időpontjának a hitelesítése is megvan. Ellenkező esetben ugyanis a Kovács képviselő úr által már említett eset nem volna kizárt; ha én elveszítem a kártyát, amelyik az én elektronikus aláírásomat tartalmazza, akkor a tulajdonomat képező bármely javat a megtaláló szerződésben adhatja el, mégpedig minden további nélkül antedatálhatja a szerződés keletkezését arra az időpontra, amikor még a kártya bizonyíthatóan az én birtokomban volt. Tehát nem takarítható meg az időhitelesítés sem a minősítési eljárás során.

Ugyanakkor a törvény nem írja elő az elektronikus aláírás kötelező elfogadását más bírósági eljárásokban, és nem írja elő az államigazgatási eljárás során sem. Sőt, nemcsak hogy nem írja elő, hanem egyenesen megtiltja, fő szabályként legalábbis, hiszen úgy fogalmaz, hogy csak akkor fogadható el, ha erről jogszabály intézkedik. Vagyis egyik oldalról, amikor a törvény elrendeli, akkor kötelező elfogadni, más esetben viszont, amikor törvény nem rendeli el, akkor nem fogadható el. Lassanként eljutunk abba a helyzetbe, legalábbis az elektronikus aláírás tekintetében, amit annak idején a kelet-európai diktatúrákról mondottak volt, hogy ami nem kötelező, az tilos. Én azt gondolom, hogy a törvényjavaslatban legalábbis meg kellene fordítani ezt az előírást. Meg kellene fordítani, és fő szabályként azt mondani ki, hogy a bíróság előtt és az államigazgatási eljárásokban, legalábbis egy ésszerű határidőtől kezdve, kötelező az elektronikus aláírás elfogadása, és törvény vagy jogszabály az ez alól való kivételeket mondja ki, vagyis azokat az eseteket rendezze el, amikor ez az elektronikus aláírás nem kötelezően fogadandó el vagy - mint ahogy a törvényjavaslat az Európai Unió előírásaival összhangban teszi - nem fogadható el.

Természetesen, és ekörül a bizottsági vita is kicsúcsosodott, az állam nem írhatja elő az elektronikus aláírás kötelező elfogadását a piac széles szférájában. De előírhatja az állam az elektronikus aláírás kötelező elfogadását az állami szervek esetében, a központi államigazgatási szervek és intézmények, a legalábbis kellően nagy méretű településen működő önkormányzatok önkormányzati hivatalai, polgármesteri hivatalai esetében, vagyis előírhatja olyan esetekben, ahol a beszerzés, az elfogadáshoz szükséges infrastruktúra beszerzése és felszerelése vélhetőleg nem igényel aránytalan gazdasági erőfeszítést. Ezekben az esetekben egy ésszerű határidővel, például 2002. július 1-jével a törvény kötelezővé tehetné az elektronikus aláírás elfogadását.

Kitértünk, kitértek már a felszólalók arra is, hogy a törvényjavaslat meglepően szűkszavú, amikor az elektronikus aláírásról szóló törvényhez kapcsolódó törvények módosításáról szól. A büntető törvénykönyv, a polgári törvénykönyv, a büntetőeljárás-jogi törvény, a polgárieljárás-jogi törvény és számos más törvény megfelelő rendelkezéseinek módosítása nélkül esély sincs arra, hogy el lehessen rendelni, a törvény által a rendeletalkotó hatáskörébe utalt módon el lehessen rendelni a későbbiekben az aláírás kötelező elfogadását. Egész egyszerűen arról van szó, hogy hiába hatalmazza fel a törvény a kormányt vagy hatalmazza fel az illetékes minisztert arra, hogy rendeletben szabályozza a későbbiekben az elektronikus aláírás elfogadását, ha a törvény nem teremti meg ennek azt a törvényi hátterét, amelyet az említett törvények, illetőleg más törvények módosításával lehet csak megteremteni.

Ugyancsak problematikus - ezt is Kovács Tibor képviselőtársam említette meg - a törvényjavaslatnak az a koncepciója, hogy a törvény egységes alkalmazásától magánjogi szerződésben el lehessen térni. Valóban igaz az, hogy az állam nem kötelezheti sem az állampolgárt, sem a piacon megjelenő szolgáltatót arra, hogy elektronikus aláírást fogadjon el, de arra igenis kötelezhet mindenkit, hogy amennyiben elektronikusan kíván aláírni és ezt el is fogadja, akkor ennek az elektronikus aláírásnak az elfogadása a törvényben rögzített szabályok szerint történjék, és ne másképpen.

Azt már említeni sem merem, hogy az államnak lehetne az elektronikus aláírás felhasználásának bátorításában olyan szerepe is, amilyenre például az Egyesült Államok egyik tagállamában, ha jól emlékszem, Idahóban van példa, ahol egyszerűen törvény mondja ki minden állampolgár jogát arra, hogy elektronikus aláírással rendelkezzék, vagyis az állam biztosítja a polgárainak az elektronikus aláírást, ezáltal is ösztönözve, fejlesztve az elektronikus kereskedelmet és az e-bizniszt, abban a reményben, hogy a gazdaság fellendülése busásan megtéríti adóbevételekben az államnak az így elszenvedett kiadást.

(17.30)

Mondom, magam is úgy vélem, hogy ennek Magyarországon akárcsak a megpendítése is túlzott merészség lenne.

Bizonyos körben azonban egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek ezt a lépést, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy bizonyos korlátozott körben az állam így is keresletet teremtsen az elektronikus aláírás iránt. Elképzelhetőnek tartom például - csak ötlet szintjén -, hogy az állam köztisztviselőknek és közalkalmazottnak vásároljon elektronikus aláírási jogot. Ez a köztisztviselői vagy a közalkalmazotti törvényben egy olyan pluszjuttatás, jogosultság lenne, mint amilyen manapság például a 13. havi fizetés. Ha a közalkalmazottaknak és köztisztviselőknek előírhattuk azt, hogy készpénzkímélő eszközök alkalmazása érdekében a fizetésüket, illetményüket bankszámlára kell utalni, és ők kötelesek bankszámlát nyitni annak érdekében, hogy ezt fel tudják venni, akkor egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez az állam rendelkezése alá közvetlenül besorolható 6-700 ezres szféra legyen az első, amely Magyarországon elektronikus aláírással rendelkezve húzást jelent a piac számára, keresletet jelent az elektronikus aláírás elfogadása számára.

Tisztelt Ház! Néhány éve annak, hogy a kormány vezető pártja Fiatal Demokraták Szövetségéből Fidesz-Magyar Polgári Pártra változtatta a nevét. Úgy gondolom, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal mintegy utánament a vezető kormánypárt metamorfózisának. Akkor, amikor a fiatalos kockázatvállalásra lett volna szükség annak érdekében, hogy az elektronikus társadalom útján előrehaladjunk, a kormány az öreges óvatoskodást választotta. Azt gondolom, hogy ez nincsen jól, módosító javaslatokkal arra fogunk törekedni, hogy ezen változtassunk.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból. - Mécs Imre tapsol.)

 összeállította: B.Ágnes

Vissza a kezdőlapra