Vissza
a kezdőlapraELNÖK: Selmeczi Gabriella, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek. A miniszter úr távollétében, amennyiben a képviselő asszony elfogadja, az államtitkár úr válaszol. Elfogadja a válaszadó személyét? (Selmeczi Gabriella: Igen, köszönöm szépen.) Akkor önt illeti a szó.SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Több mint fél éve meg-megújuló indulattal kerül a közvélemény elé a zámolyi romák ügye. A falu polgármestere és lakói a különböző zaklatások nyomán már oda jutottak, hogy tisztelettel kérik a közélet és a sajtó szereplőit, településük nevét ne említsék együtt a Strasbourgba távozottak ügyével, mert azok csak addig voltak zámolyiak, ameddig ott önkényesen lakást foglaltak, és addig voltak zámolyiak, ameddig vitatott körülmények között el nem hagyták az országot.
Nem akarok és nem is tudok igazságot tenni ebben az ügyben, de megdöbbenéssel tapasztalom, hogy elfogultságok és félinformációk alapján belpolitikai háborút lehet indítani a polgári koalíció ellen, holott ez a kormány többet tett a magyarországi cigányságért, mint eddig bármely végrehajtó hatalom az országban. (Keller László: Mit?) Az a roma, aki tanulni akar, az támogatást kap; aki dolgozik, az részesülhet az összes szociális előnyben, méghozzá sokszor pozitív diszkrimináció alapján. Ezzel szemben azt kell megélnünk, hogy nemzetközi botrány keletkezik egy olyan ügyben, melynek egyetlen részlete sincs kivizsgálva, még egy csákvári magyar fiatalember erőszakos halála sem.
Választókerületemben sajnálatosan tapasztalom, hogy a felgerjesztett hisztéria rendkívül káros a becsületes cigányság számára, a lakosság indulata nőttön nő, és nem tudom, hogy akik ezt a folyamatot elindították, képesek-e megállítani. Ugyanakkor számos olyan esetről is tudok Pest megyében, amikor bűnöző romák tartanak rettegésben utcákat, falurészeket. Választóim azt kérdezik, őket ki védi meg a zaklatásoktól. Nekik nincs pénzük Strassbourgba utazni, ők csak háborítatlanul szeretnének élni hazájukban, Magyarországon.
Kérdezem tisztelt államtitkár urat, mit tett a külügyi kormányzat annak érdekében, hogy a döntést hozó francia hatóságoknak ne a folyamatosan Magyarországot rágalmazók (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érvei álljanak rendelkezésükre, hanem a valós helyzet alapján ítélkezzenek ebben a nagyon súlyos kérdésben.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Arra kérek mindenkit, hogy a további felszólalások során az időkereteket, kétperces, egyperces időkereteket tartsa be, mert a Házszabály erről világosan rendelkezik.
Németh Zsolt államtitkár úr válaszol az elhangzott kérdésre.
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! Mit tett a külügyi kormányzat? Mindenekelőtt azt szeretném leszögezni, hogy mit nem tett. A külügyi kormányzat nem konzultált a francia menekültügyi hatósággal, az OFPRA-val, mert ők nem kerestek meg bennünket, illetőleg nem vontak be bennünket az eljárásukba. Amennyiben Magyarország kezdeményezőleg lép föl, nyomásgyakorlásként értelmezhette volna ezt az OFPRA. Ugyanakkor az OFPRA konzultált közvetetten a magyar kormánnyal, mégpedig a francia kormányon, illetőleg a francia nagykövetségen keresztül. Ezt a tájékoztatási kötelezettséget vagy fél tucat alkalommal a magyar külügyi kormányzat ellátta.
Sajnálatos ez a helyzet; talán ha másként alakul, akkor az OFPRA nem megalapozatlan döntést hoz. Bár hozzáteszem, az indoklását egyelőre nem ismerjük, és tegyük hozzá, hogy minden hivatallal megesik, hogy megalapozatlan döntést hoz. Hiszen Magyarországon a cigányságot intézményesen nem üldözik, mint ahogy a magyarországi Helsinki Bizottság elnöke is ezt elismeri; az eseti diszkrimináció viszont valóban előfordul, de nem gyakrabban, mint bármely európai uniós tagállamban, például Franciaországban, és ez ellen is a magyar hatóságok kellő védelmet nyújtanak.
Két dolgot kell Magyarországnak elkerülnie: egyrészt azt, hogy az OFPRA véleményét azonosítsa a nemzetközi közvéleménynek vagy akár a francia kormánynak a véleményével. Erről szó sincsen, hiszen sokkal közelebb áll a nemzetközi közvéleményhez vagy a francia kormány véleményéhez az Európai Bizottság álláspontja, amely elismeri a magyar kormány erőfeszítéseit. Másrészt el kell mindenféleképpen hárítanunk azt a kísértést, hogy ne folytassuk azt a romapolitikát, amit a polgári kormány megkezdett. Ha nem ismernék el erőfeszítéseinket - de mivel elismerik, ez a helyzet nem áll fönn -, akkor is folytatnunk kellene ezt a munkát.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót Selmeczi Gabriella képviselő asszonynak.
SELMECZI GABRIELLA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönjük szépen a választ. Sajnos olyan időket élünk, hogy úgy tűnik, a külügyi kormányzatnak még többet kell tennie a cél érdekében, hiszen a hírek is arról szólnak, hogy például a szocialista vezetésű Komló városát öt roma család készül elhagyni - állítólag őket is üldözik. (Keller László: Gusztustalan, amit csinálsz!) Vagy például szeretném felhozni, hogy Ózdon egy 11 hónapos kisbaba súlyos állapotba került; most például állami segítséggel hárítják el a helyzetet, állami segítséggel takarítják ki ott a romatelepet, ahol hihetetlen, hogy milyen állapotokat találtak.
De összegezve a véleményemet, tisztelt képviselőtársaim, a magyaroknak nem kell szemlesütve állniuk semmilyen más határozattal szemben, hiszen Magyarországon nem üldözik a romákat, főleg nem intézményesen. Magyarország Szent István óta befogadó állam, vendégszerető ország.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Csige József: Elég gyenge volt! Aláadtátok nagyon! - Gyürk András: Jó volt az!)
ELNÖK: Viszontválaszra megadom a szót az államtitkár úrnak.
NÉMETH ZSOLT külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Asszony! Azt tartom még egyszer nagyon fontosnak aláhúzni, hogy Magyarország romapolitikáját hitelesen kell tudnia bemutatni Magyarországnak, és ebben a külügyi kormányzatnak van felelőssége, de nem kizárólagos felelőssége van. Lehetőség szerint a magyar civil szervezeteknek, politikai pártoknak is sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy ezt a hiteles tájékoztatást lehetővé tegyék a nemzetközi közvélemény számára, mintsem belpolitikai célra kihasználni ezt a rendkívül érzékeny kérdést.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Répássy Róbert, a Fidesz képviselője, interpellációt nyújtott be az igazságügy-miniszterhez, "Mi a következménye egy bírói elfogatóparancsnak? Itthon előzetes letartóztatás, máshol menedékjog?" címmel. A képviselő urat illeti a szó.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A sajtóban egymásnak ellentmondó hírek jelentek meg azzal kapcsolatban, hogy büntetőeljárás alatt álló magyar állampolgárok, akik ellen a független magyar bíróság elfogatóparancsot adott ki, egy másik országban menedékjogot kaphattak, vagy legalábbis menedékjogért folyamodtak. Kérem, segítsen tisztázni a parlament nyilvánossága előtt az ezzel kapcsolatos kérdéseket!
Megfelel-e a valóságnak, hogy az elmúlt napokban egy másik európai ország, amellyel bűnügyi jogsegélyegyezményt kötöttünk, olyan magyar állampolgárok menekültkérelmének adott helyt, akik Magyarországon büntetőeljárás alatt állnak, és a kiadatásuk iránti eljárás megkezdődött? Megfelel-e a valóságnak, hogy az érintett magyar állampolgárokra Magyarországon előzetes letartóztatás és bírósági tárgyalás várt volna, ha az ország területén tartózkodnak? Megfelel-e a valóságnak, hogy az érintettek ellen köztörvényes bűncselekmény miatt emelt vádat a magyar ügyészség?
Ismeretes-e a többi európai ország előtt, hogy Magyarországon a bíróságok a kormánytól és a parlamenttől független, önálló igazgatás alatt működnek? Fennáll-e a viszonosság a kiadatás tekintetében a szóban forgó országgal, azaz teljesítjük-e kölcsönösen egymás kiadatási kérelmeit az adott országgal? Meg tudja-e erősíteni, hogy az említett magyar állampolgárok között van olyan személy, aki a genfi menekültügyi egyezmény ellenére kapott menedékjogot, mivel menekültkérelmének elbírálása alatt visszatért abba az országba, Magyarországra, ahonnan állítása szerint elmenekült?
Megtett-e az Igazságügyi Minisztérium mindent annak érdekében, hogy a magyar állam érvényesíteni tudja büntetőjogi igényét az érintett személyekkel kapcsolatban?
Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps a kormánypártok soraiból. - Dr. Bogdán Emil tapsol.)
ELNÖK: Az interpellációra Hende Csaba államtitkár úr válaszol. Megadom a szót.
DR. HENDE CSABA igazságügyi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A genfi egyezmény szerint a menekültügyi hatóságok annak az államnak, amellyel szemben valakit menekültként elismertek, nem küldik meg az ügyben hozott határozatukat, legyen az akár helyt adó, akár elutasító döntés. Így a zámolyi romák ügyében eljáró francia menekültügyi hivatal sem küldte meg a magyar szerveknek a kérdéses határozatokat, hivatalosan tehát nem kaptunk tájékoztatást arról, hogy név szerint kiknek és milyen okból adtak menekültstátust.
A Magyar Köztársaság és a Francia Köztársaság között a kiadatási ügyek intézése az '57. december 1-jén Párizsban aláírt európai egyezmény alapján történik.
A Fejér Megyei Bíróság az ügyészségi vádirat benyújtását követően nemzetközi elfogatóparancsot bocsátott ki két zámolyi roma ellen, akik 2000 augusztusa óta Strasbourgban tartózkodnak. Ezt a két személyt azzal vádolják, hogy részt vettek abban az 1999. augusztus 28-án Zámolyon történt emberölés büntette és más bűncselekmény miatt indított büntetőeljárás alapját képező jogellenes cselekménysorozatban, amelynek során Csete Ferenc 21 éves csákvári fiatalember, a tarkójára szerszámnyéllel hátulról nagy erővel mért öt ütés és egy rúgás következtében tragikus módon életét vesztette.
Az igazságügy-miniszter az egyezmény alapján a kiadatási kérelmet diplomáciai úton megküldte a francia félnek, azt a párizsi magyar külképviselet 2001. február 16-án nyújtotta át. Párizsi nagykövetségünk útján az a nem hivatalos információ jutott el hozzánk, hogy a kiadatási kérelem előterjesztését követően az ügy ötödrendű vádlottja megkapta a menedékjogot.
Az ötödrendű vádlottat az ügyészség egy rendbeli, a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző, csoportosan elkövetett garázdaság bűntettével mint társtettest vádolja. E bűncselekményt a Btk. három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti. Előzetes letartóztatásnak az ügyben a bíróság döntése alapján, a törvényes feltételek megléte esetén, elvileg helye lehetne. A garázdaság tudvalevőleg úgynevezett köztörvényes bűncselekmény, semmilyen politikai vonatkozása nincs, így nem minősül az európai kiadatási egyezmény szerinti politikai bűncselekménynek.
Tisztelt Képviselő Úr! Megfelel a valóságnak, hogy olyan személyek is menedékjog iránti kérelmet nyújtottak be Franciaországban, akik kérelmük elbírálása idején hazalátogattak Magyarországra, sőt a segélyeiket is felvették Zámolyon, vagyis abban a községben, ahol állítólag az életüket veszélyeztető üldözésnek vannak kitéve. Így például Lakatos Melinda három gyermekével együtt 2000. február 20. és március 13. között Zámolyon tartózkodott a szüleinél, majd március 15-én menekültstátust kapott. Az egyezmény úgy rendelkezik, hogy ha egy menekült önként visszatelepül abba az országba, amelyet elhagyott, akkor megszűnik az egyezmény alkalmazhatósága. Ez azonban csak annyit jelent, hogy a menedékkérelmet elbíráló, illetve menedékjogot nyújtó állam nem köteles a továbbiakban az egyezmény szerinti védelmet nyújtani. Azt azonban nem jelenti, hogy nem is nyújthat ilyet, ha akar.
Tisztelt Képviselő Úr! Miután az Igazságügyi Minisztérium a törvényes kötelezettségét, jelesül a magyar bíróság által kibocsátott elfogató parancs alapján a kiadatási kérelem időben történő előterjesztését maradéktalanul teljesítette, ezért kérem a válaszom elfogadását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Kérdezem az interpelláló képviselő urat, elfogadja-e a választ.
DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen, államtitkár úr, a válaszát. Az ön által elmondottak az Igazságügyi Minisztérium lépései vonatkozásában megnyugtattak engem, viszont az ön által elmondottakban foglalt tények nem nyugtattak meg, de ez nem a magyar kormány eljárására, hanem a menedékjogot megadó állam eljárására vonatkozik.
Sajnos tehát nem nyugodtam meg ettől a választól, viszont kétségtelen, hogy az Igazságügyi Minisztérium mindent megtett azért, hogy a Magyar Köztársaság büntető törvénykönyve szerint érvényesítse a szóban forgó állampolgárokkal szemben a magyar állam büntetőjogi igényét. Ezért elfogadom a válaszát, köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
B.Ágnes