ELNÖK: Szintén napirend előtti felszólalásra jelentkezett Rogán Antal frakcióvezető-helyettes úr, a Fidesz képviselője, "A korrupció eredetéről" címmel. Képviselő urat illeti a szó.

ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem olyan régen, az előző hét szombatján szakszervezeti demonstrációt tartottak Budapesten. Azon szakszervezetek, amelyeknek vezetői 1949 után Magyarországon az egypártrendszer talpnyalóiként tönkretették, lejáratták - úgy tűnik, nagyon-nagyon hosszú időre - az érdekképviselet fogalmát. Azon szakszervezetek vezetői, akik ma szinte kivétel nélkül a Magyar Szocialista Párt padsoraiban, országgyűlési képviselőként foglalnak helyet. Azon szakszervezetek vezetői, akik, úgy tűnik, nehezen képesek arra, hogy az érdekképviselettel járó tevékenységüket, az érdekképviselet érdekében kifejtett tevékenységüket elválasszák a pártérdektől. Azon szakszervezetek vezetői, akik megszavazták ugyan szocialista képviselőként a Bokros-csomagot, de 1998 után nem szavazták meg a családi pótlék alanyi jogúvá tételét, nem szavazták meg a gyermekek után járó adókedvezményt, nem támogatták a tandíj eltörlését, és nem támogatták a minimálbér emelését sem. Miféle érdekvédelem ez, tisztelt képviselőtársaim?

De azon szakszervezetek vezetői is egyben, akik máig sem válaszoltak arra - nem is áll szándékukban válaszolni arra -, hogy hová lett a sok milliárdos szakszervezeti vagyon. Azon szakszervezetek vezetői, akik arra sem tudnak válaszolni, hogy miként tűnhetett el a Nemzeti Üdülési Alapítvány több száz ingatlana, százmilliárdos nagyságrendű vagyona, úgy tűnik, hogy bizonyos szakszervezeti érdekcsoportok közreműködésével, a Magyar Szocialista Párt kormányzása alatt 1994 és 1998 között. De hát mindez a Magyar Szocialista Párt padsoraiban úgy tűnik, hogy szinte már-már gyakorlat, hiszen melyik az a párt - nem győzzük ezt elégszer ismételni -, amelyik még csak szavakban sem kíván szakítani a korrupcióval, hiszen melyik az a párt, amelynek padsoraiban ma is büntetlenül, teljes jogú képviselőként foglalhat helyet az a Boldvai László, akit országgyűlési képviselőként korrupcióért bíróság első fokon már elítélt. (Zaj, közbeszólások az MSZP soraiban.) Példátlan ez, tisztelt képviselőtársaim!

De úgy tűnik, hogy azért az elmúlt két-három esztendő arra a bizonyos időszakra nézvést, amely 1994 és '98 között az önök kormányzását jellemezte, újabb egészen meglepő eseteket is felszínre hozott. Idézzük csak fel a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetét! Induláskor a szóban forgó közalapítvány 28 ingatlannal rendelkezett. Záráskor, annak a kuratóriumnak a zárásakor, melyet önök bíztak meg, önök támogattak, sőt az önök soraiból kikerülő politikuspalánták foglaltak abban helyet, ennek a kuratóriumnak a zárásakor a 28 ingatlanból mindössze 5 maradt.

Amikor megnézzük, hogy mi történt ezekkel az ingatlanokkal, akkor egészen érdekes nevek tűnnek fel az ingatlanok eltüntetőiként, haszonélvezőiként. Például annak a Deésy Gézának a neve, akit egészen máshonnan ismerhettünk meg: egy bizonyos kazettaügy révén a sajtóból, az elmúlt néhány hónapban. Annak a Deésy Gézának a neve, aki üzlettársként közreműködött a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány ingatlanainak elkótyavetyélésében, és aki mindezt az önök támogatásával tette. Lehet, hogy kapott ezért valamit, vagy inkább ő adott önöknek valamit ezért?

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt szocialista Képviselőtársaim! Én arra kérném önöket, hogy amikor ebben a parlamentben korrupcióról beszélnek, akkor ne feledkezzenek el egy bibliai mondásról; arról, hogy vannak emberek, akik mások szemében buzgón keresik a szálkát, de mindeközben a sajátjukban nem hajlandók észrevenni a gerendát. (Csige József: Magad kérd erre! - Zaj, közbeszólások.) És a szálka buzgó keresése közben ne feledkezzenek el arról, hogy azok a szálkák nem egy esetben az önök gerendáiból valók.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Dr. Kis Zoltán: De szellemes!)

ELNÖK: A kormány nevében Szakács Imre államtitkár úr jelentkezett felszólalásra. Megadom a szót. (Bauer Tamás: Csak keményen! - Zaj, közbeszólások. - Csige József: Most mutasd meg!)

DR. SZAKÁCS IMRE ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársam! Természetesen az Ifjúsági és Sportminisztérium nevében elsősorban a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány ügyeiről tudnék pontosabb felvilágosítást adni, azt azonban már itt a válasz elején elmondhatom, hogy kísérteties hasonlóság fedezhető fel a Nemzeti Üdülési Közalapítvány, illetőleg a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány jelentős vagyonvesztésében.

Kísérteties hasonlóság, hiszen mindkét esetben arról van szó, hogy korábban állami tulajdonban lévő, igen nagy értékű ingatlanok, amelyek az egyik esetben az idősebb emberek és családok üdülését szolgálták, másik esetben pedig gyermek- és ifjúsági üdültetési célokat szolgáltak, 1994 és '98 között gyanús módon eltűntek, illetőleg jelentős értékcsökkenésen estek keresztül.

A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetében - ahogy képviselő úr is mondta - a jelentős számú ingatlanból a közalapítvány tulajdonában szinte alig maradt, és a hasonlóság a Nemzeti Üdülési Közalapítvánnyal hasonló módon abban érhető tetten, hogy mindkét közalapítvány különböző gazdasági társaságok láncolatát hozta létre, amely a gazdasági társaságokba apportálta ezeket az ingatlanokat. Így kikerültek az alapító, illetőleg a közalapítvány kuratóriumának a hatásköréből, és ezek a gazdasági társaságok, illetőleg azoknak a tulajdonosai, résztulajdonosai, működtetői húzzák a hasznot ezekből az ingatlanokból, amelyeknek döntő többsége azt az eredeti funkcióját, amiért létrehozták és amelyért korábban működött - nevezetesen, hogy nagyon olcsó szállást biztosítson nyári nyaraltatásra gyerekeknek, illetőleg az ifjúsági szervezeteknek vagy családoknak -, ezt a célt a jövőben nem tudja betölteni.

A Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány esetében azt is el kell mondani, hogy a Horn-kormány által kinevezett kuratórium megbízatása 1998 végén lejárt, azonban a polgári kormány által kinevezett új kuratórium nem tudott nyolc hónapig hivatalba lépni, hiszen az előző kuratórium tagjai, vezetője - nyilvánvalóan időhúzási szándékkal - megakadályozta jogi úton, bírósági fellebbezésekkel, hogy az új kuratóriumot és az alapító okirat módosítását bejegyezzék.

Nem nagyon értettük, hogy erre miért van szükség (Varga Mihály: Vitték a vagyont.), hiszen a közalapítvány elsősorban az ifjúsági turizmus és az ifjúsági üdültetés céljait szolgálta, azonkívül közismert, hogy fogyatékos gyerekek szakképző iskolarendszerét működtette, azonban amikor az új kuratóriumnak végre már sikerült beletekintenie a korábban zárolt iratokba, amibe még az alapító sem tudott belenézni, kiderült, hogy valószínű okai abban lelhetők fel, amiről képviselőtársam is beszélt, nevezetesen ennek az ingatlanvagyonnak az elherdálása.

A kuratórium megtette a szükséges vizsgálati lépéseket, felmérte a dokumentációk és az egyéb rendelkezésre álló információk alapján a vagyonvesztés mértékét. Megpróbálta kibogozni azokat a nagyon szövevényes szálakat, amelyeket a különböző gazdasági társaságokban tetten érhető vagyonmozgás jelentett, és erről egy jelentésben számolt be az alapítónak, azaz az ifjúsági és sportminiszternek.

A napokban történnek meg azok a szükséges jogi lépések, amelyeket a jelentés után kötelessége mind a kuratóriumnak, mind pedig az alapító képviseletében az ifjúsági és sportminiszternek megtennie. Bízunk benne, hogy azt az ingatlanvagyont, amely a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány tekintetében korábban ifjúsági turisztikai, gyermektáboroztatási célokat szolgált, legalább részben sikerül visszaszerezni, azaz az állam, a közalapítvány tulajdonába, és bízunk abban, hogy talán egypár év múlva ezek az ingatlanok újra fiatalokat fogadhatnak, újra gyerekek nyári táborozását segíthetik elő, és azoknak, akiket felelősség terhel ennek a vagyonnak az elherdálásában, elkótyavetyélésében, esetleg büntető eljárás keretén belüli felelősségre vonása megtörténik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

B.Ágnes

Vissza a kezdőlapra