ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hírközlésről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. Az előterjesztést T/3934. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3934/1-9. számokon kapták kézhez.

Először megadom a szót Stumpf István miniszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 30 perces időkeretben. Miniszter úr, öné a szó.

DR. STUMPF ISTVÁN, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A polgárok életének minősége, a magyar gazdaság fejlődése és az infokommunikációs korszakváltás szempontjából kiemelkedő jelentőségű törvényjavaslat fekszik önök előtt. Hétfőn tárgyalta, illetve elkezdte az általános vitáját a Ház a digitális aláírásról szóló törvénynek. Az előbbi törvény mellett ez egy olyan törvény, amely szintén az információs rendszerváltás korszakalkotó, korszakváltó törvényének nevezhető. Mik voltak a legfontosabb céljai az újraszabályozásnak, az új hírközlési törvénynek? Két nagyon fontos célt szeretnék kiemelni: az egyik a polgárok életminőségének javítása, a másik pedig a magyar gazdaság fejlődése szempontjából új távlatok nyitása.

A polgárok életminősége akkor javulhat jelentős mértékben ennek a törvénynek a következtében, ha mindenki számára hozzáférhető alapszolgáltatások biztosításával hozzá tudunk ahhoz is járulni, hogy a vidék gazdaságilag felzárkózhasson, és a piaci verseny választék- és kiszolgálónövelő hatása árcsökkentés révén valósulhat meg, szélesedhet tehát a hozzáférés lehetősége, és valóban tömegesen elérhető és ténylegesen igénybe vett szolgáltatások terjedhetnek el. Tehát a törvény legfontosabb célja, hogy a verseny lehetőségének a megnyitásával leszorítsa az árakat, és minél inkább hozzáférhetővé tegye minél szélesebb kör számára az információs társadalom vívmányait.

A másik nagyon fontos cél a magyar nemzetgazdaság szempontjából a gazdaságélénkítő hatás, a piacserkentő hatás, az innovációt, befektetést növelő hatás. Akik foglalkoztak ezzel a területtel, pontosan tudják, hogy az infokommunikációs ágazatnak igen kitüntetett jelentősége van a magyar gazdaság szempontjából. 1994 és 2000 között több mint ezermilliárdos befektetés történt ebbe az ágazatba, ami azt jelenti, hogy mintegy 160-170 milliárd forint áramlott évente ebbe a szektorba. Ezáltal Magyarország Közép-Kelet-Európában egy olyan ország képét festette, és egy olyan ország esélyét mutatta fel, amelyik itt most, ezen a területen ki tudja építeni egy közép-kelet-európai szilíciumvölgynek a körvonalait és a gazdasági feltételeit. Ezért kulcsfontosságú, hogy ez a törvény megteremtse a szabályozás révén a verseny lehetőségét.

Szeretném azt is jelezni, hogy a hatástanulmányok azt mondják, hogy ha ez a dinamika folytatódhat ebben az ágazatban, akkor 2010-re 6,1 százalékát fogja adni a GDP-nek a távközlési és informatikai szektor. Tehát még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy igen kitüntetett gazdasági jelentősége van ennek a szektornak.

A törvény alapelveit illetően szeretnék néhány nagyon fontos elvet leszögezni. Az első a radikális és gyors piacnyitás, ami minden új belépőnek a jogait az esélyegyenlőség biztosításával kívánja garantálni. Nem önmagáért való a radikális és gyors piacnyitás, még egyszer hangsúlyozom, azt reméljük tőle, hogy jelentős árcsökkentő hatással fog bírni.

Szintén fontos alapelve a törvénynek, hogy a monopóliumok negatív hatásait mielőbb kiküszöbölje és felszámolja, olyan új aszimmetrikus szabályokat alkalmazzon minden, a versenyt jelentősen befolyásoló területen, amelyek a szűk keresztmetszet esetében különösen fontosak. Ugyanakkor az eddigi befektetők, a most befektetők és az újonnan belépni és befektetni szándékozók is megtalálják a számításukat a magyar piacon. Ha összefoglalóan kellene megfogalmazni a törvény filozófiáját, akkor azt mondhatnám, hogy mérsékelten infrastruktúra alapú versenyt támogató, szorgalmazó törvényről van szó.

Ha a törvényjavaslattal kapcsolatos legfontosabb elvárásokat kellene összegezni, akkor a következőképpen fogalmazhatnék. A törvényjavaslattal kapcsolatos egyik legfontosabb elvárás, hogy biztosítsa az infokommunikációs társadalom infrastruktúrájának alapját képező hálózati elemek minél szélesebb kiépülését és elterjedését, adjon lehetőséget a hírközlési szolgáltatások szabad és akadálytalan áramlásának, biztosítsa a társadalom egyes rétegei között létező digitális szakadék szűkítését vagy megszüntetését, ugyanakkor járuljon hozzá ahhoz is, hogy a hírközlési szolgáltatók sokszínű módon legyenek jelen a magyar piacon, és tegye lehetővé a bárki számára elérhető árú tartalomszolgáltatások és -felhasználások biztosítását.

Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! A hírközlési törvény tervezete abból indul ki, hogy meg kell adni az esélyt a felhasználóknak a kommunikációs társadalom vívmányaihoz való hozzáféréshez, a szolgáltatóknak pedig ahhoz, hogy szolgáltassanak. A választás esélye egyúttal hozzásegíti az egész társadalmat az információs kihívás sikeres megválaszolásához.

A javaslat úgy kívánja a piacot megnyitni, hogy már rövid időn belül a szolgáltatások és a szolgáltatók egészséges versenye jöhessen létre immáron minden piaci területen, így biztosítva a fogyasztók számára az olcsóbb és jobb minőségű szolgáltatások kínálatát. Ennek érdekében a tervezet egyensúlyt igyekszik teremteni a távközlés területén a hálózattal rendelkező és az azzal még nem rendelkező, de a szolgáltatásokat kínáló, illetve a piacra lépni szándékozó vállalatok között.

A távbeszélő-szolgáltatás nyújtására kötött koncessziós szerződésekben biztosított kizárólagos jogok a 2001 végétől 2002. november 1-jéig terjedő időszakban lejárnak. Ezzel elhárul tehát minden akadály az Európai Unió jogszabályainak megfelelő, nyílt hírközlési piac működését szabályozó törvény megalkotása elől. Az átlátható, diszkriminációs szabályozás az, ami ebben a törvényben megtalálható. A javaslat nem kedvez egyik befektető csoportnak sem, nem múltbeli érdemeket kíván a jövőben elismerni, és nem is a monopóliumokra épülő koncessziós rendszer hibáit akarja az új, liberalizált piac szabályozásával korrigálni. Arra törekszik, hogy a fogyasztókat hozza előnyös helyzetbe, a mainál lényegesen olcsóbb és széles körben elérhető szolgáltatások versenyének biztosításával.

A bevezetőmben említettem, hogy a posta, a távközlés, az elektronikus média és az információs társadalom szolgáltatásai közötti határok elmosódása miatt a javaslat egységes szerkezetben fogalmazza meg az egész területre vonatkozó szabályozást.

Tisztelt Ház! A hírközlési törvény tervezete felhasználóbarát, de nem szolgáltatóellenes, ezt a javaslat a piacszabályozás eszközrendszerével kívánja biztosítani. A verseny ösztönzése és fenntartása a záloga annak, hogy hosszú távon az árak alacsonyak maradjanak, mégpedig a mainál alacsonyabbak, hiszen az árak a ma bevett gyakorlattól eltérően a minimális költségekhez fognak közelíteni. Az elérhető ár mindazonáltal lehetővé teszi, hogy megfelelő hatékonyságú cégek a befektetéseik megtérüléséhez szükséges nyereséget is ki tudják gazdálkodni. Ezért a javaslat alapvetően a piaci működést szabályozza annak érdekében, hogy valamennyi szegmensben verseny alakuljon ki kellő számú, azonos esélyű résztvevővel. Ott, ahol a verseny még nem alakult ki, az állami szabályozás és felügyelet különleges felelősséget visel a felhasználók szempontjainak és érdekeinek érvényesítésében.

Az alapvető hírközlési szolgáltatások mindenki számára történő, elérhető áron való hozzáférése érdekében a javaslat bevezeti az egyetemes szolgáltatás intézményét. Ez azt jelenti, hogy az alapszolgáltatások rugalmas készlete a társadalom mindenkori hírközlési alapigényeit hivatott kielégíteni, mégpedig az állam által szabályozott áron, és az egyetemes távközlési szolgáltatásból adódó indokolt és elismert többletterhek az egyetemes távközlési alapból fedezhetők, amelybe a távközlési szolgáltatók a jogszabályban meghatározott, kiszámított befizetéseket teljesítenek.

A postai egyetemes szolgáltatás veszteségeinek finanszírozása érdekében a postai egyetemes szolgáltató egyes postai szolgáltatások nyújtására kizárólagos jogosítvánnyal rendelkezik. A tervezet a terheket a legszélesebb körben teríti szét, ezzel a kompenzáció árnövelő hatása minimálisan terheli meg a nem egyetemes szolgáltatást igénybe vevőket. Az egyetemes szolgáltatás körébe az alapszintű postai szolgáltatások tartoznak, valamint az alapszintű távbeszélő-szolgáltatás, ebbe beleértve az ingyenes segélyhívás és a modemes átvitel lehetőségét, az előfizetői névjegyzék elérhetőségét, továbbá a kellő számú és területi elhelyezésű nyilvános távbeszélő-állomásokat is.

A hálózati szerződések törvényjavaslatban meghatározott rendszere előírja a szolgáltatók együttműködési kötelezettségét, garantálja az új belépők piaci megjelenésének lehetőségét, ami fenntartja a működő versenypiac előnyeit a felhasználók számára. Így végső soron a felhasználók számára folyamatosan biztosított szolgáltatások és hálózatok lehető legteljesebb átjárhatóságát is biztosítja. A verseny érdekében szabaddá válik a szolgáltatások és berendezések piacra vitele, természetesen az életvédelmet és zavartatás elleni védelmet biztosító kötelezettségek betartása mellett. Ezáltal a piaci szereplők szolgáltatásaikkal és eszközeikkel azonnal reagálhatnak vagy elébe mehetnek a piaci igényeknek.

A piacon megjelenő szolgáltatók és szolgáltatások a bejelentés és nyilvántartásba-vétel nyomán a nyilvánosság számára közismertté és választhatóvá válnak. Az erre kijelölt állami szerv folyamatosan figyelemmel kíséri a piac működését, továbbá a piaci szereplők jogkövető magatartását. A szerv felhatalmazást kap, hogy szükség esetén szankciót is alkalmazzon. A piacfelügyelettel biztosítható, hogy a szolgáltatok nem tudnak a felhasználók rovására tartósan indokolatlan előnyhöz jutni, nem lehet eltűnni a hatóság elől, és az egyedi fogyasztói panaszok kivizsgálása pedig nyomatékot ad a felhasználói érdekek védelmének.

A törvényjavaslat a hírközlési hatóságot is megreformálja, a hatóságnak is meg kell felelni a liberalizált hírközlési piac által támasztott követelményeknek. A szolgáltatók közötti együttműködési ügyekkel kapcsolatos viták és jogsértések rendezésére, továbbá a hírközléssel kapcsolatos elvi jelentőségű ügyek eldöntésére új szervezeti egység jön létre, a Hírközlési Felügyelet mellett a hírközlési döntőbizottság.

A fogyasztóvédelem szempontjából kiemelt jelentőségű az adat- és titokvédelem szabályainak rendszerbe foglalása. A szigorú adatvédelmi szabályok biztosítják, hogy a fogyasztók maguk rendelkezzenek személyes adataik felhasználásáról, ugyanakkor a rendszeresen fizetőket is védelmezi a törvény azzal, hogy a szolgáltatók szabályozott módon egymást informálhatják a köztük nyerészkedési céllal vándorló nemfizetőkről. Mindezek eredményeként várható, hogy már jövőre, a piacnyitás évében a helyközi és nemzetközi szolgáltatásokban jelentős árcsökkenés kezdődik el, az internetezés költsége csökken, a nagyfelhasználók számára nyújtott szolgáltatások ára is csökken, lényeges további javulás várható a kiszolgálás színvonalában. Azzal is számolni kell azonban, hogy a helyi távbeszélő-szolgáltatásokban a verseny csak lassan indul meg. A verseny kezdeti szakaszában minden bizonnyal lesznek olyanok is, akik nem megfelelő minőségű szolgáltatással próbálnak gyökeret verni a magyar piacon. Ezeket a felkészült hatóságnak már a károkozás előtt ki kell szűrnie.

A törvénytervezet közvetett módon is javítja a polgárok életminőségét: várhatóan középtávon csökken a kommunikációs műszaki eszközök ára, így gyorsul az információs társadalom infrastrukturális feltételrendszerének kiépülése. Ez természetesen elősegíti az államigazgatási eljárások elektronikus formában történő hozzáférésének elterjedését is.

A természeti és épített környezet szempontjait a törvény az eddigi szabályozásnál konkrétabban kezeli, így meghatározza az eszközök telepítésénél figyelembe veendő szempontokat, beleértve a különböző szolgáltatók eszközeinek közös elhelyezési kötelezettségét is. Kimondja, hogy az építési munkák után a környezet eredeti állapotát helyre kell állítani, és az építésügyi hatósági engedélyezési tevékenységet az általános építésügyi hatósághoz helyezve biztosítja a területrendezési és építésügyi felelősség összhangját.

Tisztelt Országgyűlés! Az említett kedvező hatások nyilvánvalóan akkor tudnak kibontakozni, ha a piac kiegyensúlyozottan, nagy nyerések és bukások nélkül, kemény versenyben fejlődik. A törvényi szabályozás ehhez természetesen csak a jogi feltételek kiegyensúlyozottságát tudja biztosítani, a döntő szerepet a cégek üzleti stratégiája, hatékonysága fogja játszani. Mivel a verseny bevezetése egyértelműen sérti a már bent lévő vezetékes távbeszélő-szolgáltatók érdekeit, nyilvánvaló, hogy ők komolyan tiltakozni fognak majd minden rájuk vonatkozó, piacnyitást támogató szabályozás ellen, az új belépők pedig nyilván a gyors megkapaszkodás és profitszerzés érdekében érvelnek majd. E két szélsőséges álláspont között kell kialakítani azt a szabályozási metódust, amely leginkább védi a polgárok érdekeit.

Az ügy természetéből fakadóan nem lehet olyan törvényt készíteni, amely minden piaci szereplő számára egyértelműen előnyös lehet, nyilvánvalóan a törvénynek egy egészséges kompromisszumra kell épülnie. A kormány nevében kijelenthetem, hogy a hosszú előkészítés eredményeként ez a törvény ezt az egészséges kompromisszumot tükrözi.

Természetesen törekedtünk arra, hogy figyelembe vegyük a szolgáltatók szempontjait és véleményeit, a vezérlőelvünk az volt, hogy a fogyasztókat védjük meg, és biztosítsuk az ország gazdasági növekedésének feltételeit. Ebből a szemszögből érthető, hogy majd minden érdekcsoport talál valami javítanivalót a tervezeten. Ha ugyanis egyetlen érdekcsoportnak sem jó a törvény, ha egyikük se talált rá érdekeik túlzott érvényesítésére a törvényben, akkor helyes megoldást találtunk. A törvényjavaslat igazi mércéje csak a fogyasztó elégedettsége lehet. Egy konkrét szolgáltatóra vonatkozó szabályokat mindig három szempont határoz meg: az első, hogy milyen az adott piacon a versenyhelyzet a felhasználók szemszögéből; a második, hogy mi szükséges a piacon az ideális versenyhelyzet kialakításához; és a harmadik, hogy mekkora a szolgáltatók súlya az adott piacon. A különböző piaci szereplőket általános piaci jogaik mellett e három szempont együttes figyelembevétele alapján terhelik különböző aszimmetrikus kötelezettségek.

Tehát valamennyi piaci szegmensben várható a verseny kialakulása és erősödése. A hatékony és jó üzletstratégiával rendelkező szolgáltatók számára a versenyhelyzet nem jelenthet kívülről csapásszerűen megjelenő kockázatot.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondottak alapján joggal várhatjuk a piac élénkülését középtávon minden piaci szereplőtől. Azt is várjuk, hogy középtávon minden piaci szereplő nyertese lehet ennek az új szabályozásnak. Nyernek az új belépők, nem veszítenek a már bent lévő szolgáltatók, és ami a legfontosabb: nyer a felhasználó, nyer az egész nemzet.

Ennek tudatában kívánok önöknek, tisztelt képviselő hölgyek és urak, gyümölcsöző vitát, illetve kérem, hogy a felkészülésre szánt idő érdekében még a tavaszi ülésszakon fogadják el a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmükbe. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a napirendi ajánlás értelmében 20-20 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Rogán Antal képviselő úrnak, aki a Fidesz képviselőcsoportja nevében kíván felszólalni; őt követi Molnár Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja nevében.

Öné a szó, képviselő úr.

ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon a távközlési szektorban nincs verseny. Monopóliumok vannak, monopóliumok, amelyeket koncessziós szerződések szabályoznak. Monopóliumok, amelyek létét a fogyasztó nagyon gyakran a saját bőrén érzi. Ez a törvényjavaslat meglátásunk szerint a versenyről szól. Versenyt szeretne a távközlési szektorban, és ez helyes. Helyes, mert csak versennyel lehet elérni a távközlési szektorban a fogyasztókat terhelő szolgáltatási díjak csökkenését és a szolgáltatások jelentős minőségi javulását. Ezért úgy gondolom, hogy amikor a törvénytervezetről beszélünk, akkor a törvénytervezet versenyalapúságát vitatni semmilyen formában nem érdemes.

Azt gondolom, hogy a javaslat időszerűségét sem érdemes vitatni. Szeretném ezt indokolni. Időszerű ez a javaslat, hiszen a koncessziós szerződések - mint azt előttem már többen említették, mind a miniszter úr, mind a bizottsági előadók - lejárnak. A lejáró koncessziós szerződések elvileg versenyhelyzetet eredményeznek, de e versenyhelyzet Magyarországon külön szabályozás nélkül nem alakulna ki. Nem alakulna ki, mert - mint mindannyian tudjuk - ahol monopóliumok vannak, a monopóliumoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy erőfölényükkel visszaélve azokat, akik velük szemben versenyezni próbálnak, tisztességtelen piaci versenyre kényszerítsék, tönkretegyék, és ezáltal hosszú távon a fogyasztó érdekeit súlyosan károsítsák. Ha nem lenne ez a törvény, akkor Magyarországon a törvény által szabályozott monopólium helyett magánmonopólium alakulna ki, amely nem szolgálná sem a társadalom, sem a fogyasztók, sem a gazdaság érdekeit. Ezért meglátásunk szerint a törvény időszerű, a törvényre szükség van. A törvényben pont azért, mert a versenyt valamilyen formában generálni, támogatni kell a monopóliumok felszámolása, visszaszorítása, korlátozása érdekében, szabályozott versenyről esik szó. Mi a szabályozott versenyt pont azért, hogy a magánmonopólium kialakulását elkerüljük, indokoltnak látjuk és támogatjuk.

Azt gondolom tehát ezek után, hogy a javaslat időszerűségéről nem kell túl sokat beszélnem. Viszont szeretnék rámutatni arra, hogy a javaslat a versennyel kapcsolatos közérdekű elvárásoknak mennyiben tesz eleget.

Mi a javaslattal megvalósítandó követelmény az egész magyar társadalom számára? Az, hogy alkalmas legyen a jövő megfelelő alakítására. A jövő ebben az ágazatban - ahogy azt már a miniszter úr is említette - az információs társadalom megvalósításához megfelelő infrastruktúra kialakítását jelenti, hiszen az információs társadalom működésének elengedhetetlen feltételét képező informatikai adatátvitel a távközlési hálózatokon keresztül történik.

Mi segítheti elő a színvonalas infrastruktúra kialakulását? Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt erre a kérdésre válaszolnék, gondolkodjunk el azon is, hogy a fejlett távközlési infrastruktúra nemcsak a társadalomnak mint elvont közösségnek az érdeke, hanem az egyénnek is, a fogyasztónak is, akit ebben a javaslatban speciális elnevezéssel illetünk: előfizetőnek nevezzük. A társadalom és az előfizető érdekei tehát egybeesnek, és a javaslat mindkettőt segíti a verseny élénkítésével. A tényleges verseny segíti elő ugyanis a szolgáltatási színvonal növekedését, másfelől az árak csökkenését, mely össztársadalmi szinten olcsó hozzáférést jelent az információs társadalomban elengedhetetlen szolgáltatásokhoz.

A javaslat az európai közösségi szabályozáshoz hasonló eszközökkel kívánja biztosítani a versenyt a távközlési piacon, mely a gazdaság többi ágazatához képest versenyszempontból sajátos. Itt ugyanis nemcsak gazdasági eszközökkel harcolhatnak egymás ellen a versenytársak, hanem műszakiakkal is. Nem biztosítják a lehetőséget a szomszédos szolgáltató számára, hogy hálózatuk segítségével például távolsági vagy nemzetközi szolgáltatásokat nyújtson. Így ennek a javaslatnak több, első pillanatra műszaki tartalmúnak látszó szabálya valójában a gazdasági verseny biztosítását szolgálja. Ilyenek különösen az előfizetőhöz való hozzáférés, az összekapcsolás és az előfizetői hurok átengedésére vonatkozó szabályok. Ezek olyan műszaki együttműködések, mellyel kapcsolatban a javaslat szerződéskötési kötelezettséget ír elő, és ezzel segíti, támogatja a valós verseny kialakulását, ezzel próbál fellépni a magánmonopólium piaci erőfölénnyel történő visszaélése ellen.

A nyilvánvaló versenyjogi összefüggés abban nyilvánul meg, hogy a szerződéskötési kötelezettség több esetben csak az úgynevezett jelentős piaci erővel rendelkező szolgáltatót terheli, vagy őt terheli úgy, hogy egyben az együttműködés fejében csak korlátozott profitot érvényesíthet. Tehát erőfölényével nem tud visszaélni, sem műszakilag, sem - indokolatlanul magas árat érvényesítve - gazdaságilag.

Hosszasan kellene elemeznem még, hogy a javaslat mely szabályai segítik elő a versenyt és szolgálják ezáltal a fogyasztók érdekeit, de ezek közül az intézkedések közül csak arra hívnám fel még a figyelmet, hogy kötelezővé teszi a távolsági, illetve nemzetközi hívások esetén a helyi szolgáltatótól eltérő másik szolgáltató választásának biztosítását. Ez a világon szinte mindenhol, ahol a távközlési szektorban normális körülmények között működő, rendszerint szabályozott piaci verseny van, így működik. Így működik Nyugat-Európában és így működik az Egyesült Államokban is. A törvény ezt a gyakorlatot próbálja meg áthelyezni a magyar piaci viszonyok keretei közé, meglátásunk szerint - a mostani ismeretek függvényében - a lehető legjobban, a lehető legalaposabban, minden szolgáltató és a fogyasztó érdekeit is figyelembe véve teszi ezt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mit várunk még ennek a törvényjavaslatnak a szabályozási elveitől? Az objektivitás érdekében fontosnak tartom azt is - s ezzel talán mindannyian egyetérthetünk -, hogy ne részesítse előnyben egymással szemben sem az eddig jelentős befektetéseket eszközlő szolgáltatókat, sem azokat, akik újonnan fognak piacra lépni, hiszen mindkét csoport tevékenységéhez fontos érdekek fűződnek.

A miniszter úr már említette, hogy milyen befektetések történtek ebben az ágazatban az elmúlt hat esztendőben: közel 1000 milliárd forintról beszélünk. Mindabból, hogy ez Nyugat-Európában és egy információs társadalom kihívása előtt álló gazdaságban is a leginkább fejlődő, a leginkább növekvőképes ágazat, egyértelmű, hogy a gazdaság húzóágazatának szabályozásáról alkotunk törvényt.

Azonban a versenyt, a szolgáltatásválaszték növekedését az is szolgálja, ha új szolgáltatók is meg tudják kezdeni tevékenységüket. A javaslat a tevékenység megkezdésének szabályozásában nem támaszt akadályt az újonnan piacra lépők elé, és az említett együttműködési kötelezettségek az ő terjeszkedésüket is szolgálják. Azonban a javaslat egyensúlyt teremt ezen a téren, hiszen akadályozza a piac lefölözését, akadályozza, kizárja, hogy élelmes új belépők befektetés nélkül tudjanak versenyképes költségszínvonalat elérni és ezáltal a piacot érdemben lefölözni.

Én úgy gondolom, hogy új belépőkre viszont ténylegesen szükség van, hiszen új belépők nélkül piaci versenyről érdemben, egy egyébként szabályozott, monopóliumokkal, lokális monopóliumokkal, illetve erős szolgáltatóval rendelkező piacon nagyon nehéz lenne beszélni.

További objektivitási követelmény a javaslattal szemben, hogy egyes távközlési technológiákra ne terheljen aránytalanul nehezebb kötelezettségeket, mint másokra. A javaslat ezen a téren szintén az Európai Közösség vonatkozó irányelveivel összhangban alakította ki a kérdéses szabálycsoport belső összhangját, és azon a piacon, ahol a versenyt korábban teljes kizárólagosságok nem korlátozták, enyhébb kötelezettségeket ír elő. Hogy világos legyen, miről beszélek: a mobilszolgáltatók és a mobilpiac az, amely erre az esetre nézve egy releváns esetnek tekinthető. Igaz az az állítás, hogy a mobilpiac részesedése Magyarországon a távközlési piacból lényegesen nagyobb, mint a szokásos európai szint, hiszen a 20-30 százalékos részesedés helyett a mobilszolgáltatók Magyarországon közel 50 százalékos piaci részesedéssel rendelkeznek. De ne felejtsük el, hogy ez nem ugyanaz a piac, mint az egyébként úgynevezett vezetékes távközlési szolgáltatók esetében meglévő piaci feltételek.

A mobilszolgáltatások területén a verseny eleve adott. Adott azért, mert az egyes frekvenciák értékesítése vagy áruba bocsátása során egymással azonos rangú, azonos műszaki szolgáltatási tartalmat nyújtó és az ország minden területén azonos elérési lehetőséggel rendelkező szolgáltatók versenyéről beszélünk, és további frekvenciák árverésre bocsátása, új szolgáltatók megjelenése ott van a jövő tervei között a magyar piacon is. Ezek után tehát, mivel itt a piaci verseny eleve adottság, külön szabályozott piaci versenyt, pláne olyan feltételekkel, amely egy másként működő piacra vonatkozó szabályozást jelent, nem lehet kiterjeszteni a mobilszolgáltatókra. Ezért beszél kevesebbet, és a mi meglátásunk szerint helyesen beszél kevesebbet a mobilszolgáltatásokról, illetve a mobilszolgáltatások területén érvényesülő versenyről ez a törvényjavaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én most próbáltam végigmenni a törvényjavaslatnak azokon a pontjain, amelyek valóban a versenyről szólnak. Remélem, ebből nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat beszél a versenyről, és tesz is a verseny érdekében. Kérdés viszont, mivel ez elhangzott ellenzéki képviselőtársaimtól többször is, hogy beszél-e ez a törvényjavaslat a piac újrafelosztásáról. Az én meglátásom szerint közvetlen formában semmilyen módon nem beszél erről, és nem is erről szól a törvényjavaslat, de természetesen ahol verseny van, ott a piac újrafelosztásának a lehetősége mindig is megvan. Ha nincs meg a piac újrafelosztásának a lehetősége, akkor nem beszélünk versenyről. Aki tehát olyan versenyt szeretne, amelyben a piac újrafelosztásának a lehetősége ki van zárva, az csak szavakban beszél a versenyről, tenni nem akar ezért. És aki nem akar tenni a versenyért, az nem a fogyasztók érdekéről beszél, hanem valami egészen másról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Minden technikát szabályozó jogszabályra igaz az a követelmény, hogy minél magasabb szintű a jogszabály, annál kevesebb olyan eleme legyen, amelyik a technika változásának függvényében módosításra szorul. Ez a törvény tipikusan szoros technikai összefüggéseket szabályozó jogszabály. A hírközlési ágazatban tehát helyesen tette az előterjesztő, hogy noha voltak olyan műszaki jellegű szabályozások, amelyeket törvényi szintre emelt, a műszaki részletkérdések többségének a szabályozását továbbra is rendeletekre utalja. Ebben ráadásul nincs semmi különleges változás, hiszen a hírközlési ágazat működését jelenleg is közel tucatnyi rendelet szabályozza, tehát maga a törvény nem ad semmilyen pluszfelhatalmazást és -jogosítványt a kormány számára, sőt pont azzal, hogy bizonyos kérdéseket, amelyek eddig rendeleti szinten léteztek, törvényi szintre emel, szűkíteni fogja a kormányzat idevágó jogosítványait. Ezáltal nem tudom érteni és nem tartom helyesnek az eddig elhangzott ellenzéki kritikákat, hiszen pont az ellenkezőjéről van szó, mint amiről ők a kormányzat, úgymond, pluszfelhatalmazásai kapcsán beszélnek.

Helyesnek tartom ugyanakkor, hogy a törvényi szintre emelt előírások közé tartozik a nemzetbiztonsági érdekből való szolgáltatói együttműködés kérdése, mely - és ezzel, azt gondolom, megint csak mindannyian egyetérthetünk - garanciális rendelkezés, és szükséges, hogy a jövőben, a mai állapottól eltérőn, az ilyen együttműködési kötelezettséget ne rendelet, hanem törvény szabályozza, mert jelenleg rendelet szabályozza. Jelenleg is megvan ez a lehetőség, tehát ez semmiféle pluszkövetelményt, pluszkötelezettséget a szolgáltatók számára nem jelent. Jelent majd azokon a területeken természetesen, ahol megjelenik vagy erősödik a piac, de ez természetes; a jelenleg hatályban lévő rendelet is lehetővé tette volna a nemzetbiztonsági szolgálatoknak, hogy a szolgáltatóknál ilyen igénnyel megjelenjenek és azt érvényesíteni tudják. Ez egyezik az európai gyakorlattal, a legtöbb európai országban ugyanezt a gyakorlatot követik, csak törvényi szintre emelt felhatalmazással élnek a nemzetbiztonsági szolgálatok. Mi ebben a formában tehát az európai gyakorlatra térünk rá. És azt se felejtsék el, kérem, hogy az a bizonyos rendelet, amelyről beszélünk, ami a nemzetbiztonsági szolgálatok számára ezt a felhatalmazást megadja, az első formájában az önök kormányzásának idején, 1994 és 1998 között, valamikor a kormányzati ciklus végén született meg.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szólnom kell még néhány olyan kérdésről, amelyek szintén szóba kerültek itt a mai nap folyamán, például arról, hogy miután megelőzte - mert megelőzte, ezt mindannyian tudjuk - egy széles körű egyeztetés ezt a törvényt az érintett távközlési szolgáltatókkal, ezek után a végső verziója kellő időben került-e a parlament elé. Nem tudom értelmezni az elhangzott kritikákat, hiszen aki itt volt a parlamentben március 5-én és 6-án és aláírta a jelenléti ívet - ez, ugye, több mint három héttel ezelőtt volt -, az a törvényjavaslatot egy zárt borítékban a Ház munkatársaitól a kezébe vehette. Ez két héttel volt a bizottsági vita megkezdése előtt, és három héttel a mostani általános vita kezdete előtt. Ez abszolút megfelel a szokásos gyakorlatnak. Úgy gondolom tehát, arról beszélni, hogy nem ismerhették meg időben az Országgyűlés képviselői ezt a bizonyos jogszabályt, illetve az abban foglaltakat, nem helyes és nem indokolt. Nem indokolt azért sem, mert azok, akik viszont valamilyen formában szakmai úton érintettek ennek a törvénynek az előkészítésében, ennek korábbi verzióit is már jóval korábban megismerhették, tehát a frakcióknak volt idejük és volt módjuk arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak a vitájára felkészüljenek.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot szeretnék még kiemelni, azt, amiről többen szóltak előttem, és amiről a miniszter úr is beszélt, pontosan azért, mert a gazdaság jövendő húzóágazatának, egy jelenleg is több százmilliárdos, sőt ezermilliárdos nagyságrendű piacnak az újraszabályozásáról beszélünk - ilyenkor a lobbiérdekek felmerülnek. Felmerülnek sokféle formában, és ezek egymással erőteljesen ütköző, eltérő, rendszerint vállalati érdekek, amelyek érvényesítésére a vállalatcsoportoknak nagyon sokféle eszköz, lehetőség a rendelkezésükre áll. Akkor, amikor a kormányzati törvény-előkészítés során megelőzte egy egyeztetés ennek a törvénynek a megszületését, ez pont azt a célt szolgálta, hogy lehetőség szerint egy értelmes kompromisszumokon alapuló, egységes, koherens, a piac jó működését szolgáló törvényjavaslat kerülhessen a tisztelt Ház elé.

Én úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat ezeknek a követelményeknek megfelel. Megfelel, és ezért nem lenne jó, ha vállalati érdekek mentén megbontanánk ennek a koherenciáját, hiszen maga a törvényjavaslat nem a szolgáltatókról, nem a távközlési szolgáltatókról, hanem a fogyasztóról szól, és ez így helyes. Én ezért úgy gondolom, hogy igaz az az állítás, amelyet a miniszter úr megfogalmazott: az egységes hírközlési törvény felhasználóbarát, és nem szolgáltatóellenes, de elsősorban felhasználóbarátnak kell lennie, előfizető-barátnak kell lennie. És akkor, amikor a Fidesz frakciója a hátralévő közel két hónapban, amikor a Házban vitatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, el fogjuk fogadni vagy el fogjuk utasítani az ezzel kapcsolatban megszülető módosító indítványokat, ezt az egy szempontot fogja szem előtt tartani: a verseny érdekét, a fogyasztó érdekét. És mivel a törvény jelenlegi formájában is ezt szolgálja, ezért tartottuk alkalmasnak, és ezért tartjuk most is a törvényjavaslatot alkalmasnak általános vitára, illetve később elfogadásra.

Köszönöm szépen a szót. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Molnár Gyula képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka; őt követi majd Szentgyörgyvölgyi Péter képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő úr.

MOLNÁR GYULA, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Magam is szeretnék csatlakozni az előttem szólókhoz, akik azt mondták, hogy egy régen várt és nagyon nagy jelentőségű törvényről tárgyal ma a parlament, egy olyan törvényről, amelynek hatásai vélhetően megérintik a magyar társadalom minden tagját.

Ez a törvény egy olyan területet szabályoz, amelyik - egyetértve a miniszter úr bevezetőjével - meghatározza a magyar gazdaság fejlődését. A hírközlési ipar összforgalma 1999-ben 850 milliárd volt, és ahogy az előterjesztés is tartalmazza, az éves befektetések várható mértéke 120-150 milliárd. Nem véletlen tehát, hogy sokan emlegetik azt, hogy a hírközlési piac lehet a magyar gazdaság húzóágazata. A Gazdaságkutató Intézet egyik elemzése szerint a magyar gazdasági növekedés üteméhez akár 1 százalék pluszt is hozzá tehet e szféra hatékony és kiegyensúlyozott működése. Ráadásul úgy gondolkozunk erről a szektorról, hogy ezen a területen jó időben meghozott jó döntések valamennyire mérsékelhetik a versenyhátrányunkat és a lemaradásunkat az általunk ma irigyelt és fejlettebbnek tekintett nyugat-európai országoktól.

Mindezek előrebocsátásával mégis azt kell hogy mondjam, hogy számunkra ebben a törvényben a legfontosabb az ember, a fogyasztó lenne, vagy ahogy elnök úr előttem mondta, az előfizető. Az a fogyasztó, az ember, aki önmagában, egyedül nem rendelkezik azzal a készséggel és képességgel ebben a szakaszban, hogy a piaci folyamatokat befolyásolni tudja, mégis használni szeretné, mert használnia kell a hírközlési eszközöket. Ő azt szeretné, ha egyre jobb színvonalon és egyre olcsóbban tudná használni ezeket a szolgáltatásokat. Mindeközben ma az a helyzet, hogy a magyar lakosság, a magyar háztartások és családok fogyasztásának, kiadásainak átlagosan 4 százalékát, tehát rendkívül sokat költenek ezen szektorra. Ma Magyarországon a többet többért elv érvényesül. Azt a célt fogalmaztuk meg, és ezt próbáljuk meg a törvény vitája során végig érvényesíteni, miszerint hogyan lehet minél többet, jobban és olcsóbban az emberekhez eljuttatni.

Általános vitáról van szó, ezért nem fogok kitérni minden egyes részletkérdésre, amit a későbbiekben megpróbálunk felvetni. Azt próbáljuk megvizsgálni, hogy a kitűzhető és a kitűzött célok megvalósulnak-e a kormány előterjesztésében.

Elöljáróban annyit, hogy a miniszter úr szavai rendkívül kiegyensúlyozottak, és fényesen csillogtak a bevezetőben. Tulajdonképpen ezen a ponton a vitát le is zárhatnánk, és azt mondhatnánk, hogy ez alapján a törvényt el tudjuk fogadni, akkor a válaszunk halvány igen lenne, azonban sajnos a 180 oldalas dokumentum nem támasztja alá azokat a bevezetőben állított tételeket és tényeket, amiket hallhattunk. A kérdéseink a következők:

A törvény szolgálja-e az egyes szereplők, szolgáltatók, a társadalom, de különösen a fogyasztók érdekeit? A második kérdés: megteremti-e a törvény az áttekinthető szabályozási környezetet? A harmadik: kielégíti-e a parlamenti demokráciák alapvető követelményeit a kormányzati felelősséggel és a parlamenti ellenőrzéssel kapcsolatban?

Ezekre a kérdésekre a rövid válasz: három nem. A részletekről:

Az első: számíthatunk-e a törvény elfogadása után jobb és olcsóbb szolgáltatásokra? Képviselőtársaim a kisebbségi véleményt előadva többször elmondták, hogy úgy értékeljük, ez a törvény nem a fogyasztókról szól, hanem, ahogy már említettük, a piac újrafelosztásáról. Én nem ezt tekintem negatív dolognak, hanem azt tekintem problémának, hogy mindennek csak a technikáját fogalmazza meg a törvény. Ön, miniszter úr, a beszédében többször használta a fogyasztó, előfizető szót, mint ahogy egyébként a törvényben szerepel. Teszi a törvényjavaslat ezt piac-újrafelosztást úgy, hogy a politikai és szakmai viták mindegyikében egyetértéssel figyelembe vett infrastruktúra alapú verseny helyett komoly lépéseket tesz egy szolgáltatói verseny irányába.

Tudom, hogy mindkét dolog mellett és ellen szólnak érvek, mindkettőnek megvan a rövid és hosszú távú előnye és hátránya. Mégis nagyon érdekes volt az ön jelzős szerkezettel ellátott "versenye", és különösen érdekes volt ön után a Fidesz vezérszónokának mindenfajta jelző nélküli versenymegközelítése. Bulgakov írta egy drámájában, hogy a másodlagos frissességű hal büdös; én meg azt gondolom, hogy a mérsékelt verseny nem verseny. Ma olyan szabályok vannak ebben a törvényben, amelyek a piacra jutást mindenki számára rendkívüli módon megkönnyítik, semmilyen módon nem teszik kötelezővé, nem inspirálják a ma piacra lépőket vagy a már piacon lévőket, hogy az infrastruktúrájukat fejlesszék. Nem szeretnénk ezt a két dolgot szembeállítani természetesen. Nagyon szeretnénk azt, ha Magyarországon az a kettős cél, amit, érzékeljük, a kétfajta verseny együttes léte kapcsán lehetne igazából elérni, tehát hogy folyamatosan fejlődő szolgáltatási színvonal mellett egy dinamikusan vagy folyamatosan csökkenő árszínvonal jöhessen létre... - mégis azt érzékeljük, hogy a törvény ilyen könnyed szabályozási megközelítése azt a veszélyt rejtheti magában, hogy túlságosan sokan jelenhetnek meg kizárólag egy piaclefölözési céllal a magyar távközlési, hírközlési piacon, akik semmilyen módon nem érdekeltek abban a versenyben, nem teremtik meg azt a versenyt, ami az infrastruktúrába való befektetést erősítené, majdan a profit realizálása után távoznak a piacról, aminek eredményeképpen az árkorrekció visszafelé megtörténik, és egy jelentős késedelmet szenved az infrastrukturális verseny.

A második kérdés az uniós szabályok átvételével kapcsolatos. A tervezet és minden hozzászóló nagyon helyesen azt mondja, hogy Magyarországnak komoly kötelezettségei vannak uniós csatlakozásának ezen szakaszában a jogharmonizációs kötelezettségek átvételére. Azonban szeretnénk megfogalmazni azt az állítást, hogy a törvényben néha nagyon helyesen szó szerint, tételesen átvett jogharmonizációs mondatok az Unió mai piacára szóló szabályokat tartalmaznak, a mai konszolidált, már a verseny feltételei között működő piacra vonatkozó szabályokat fogalmaznak meg. Azt gondoljuk, hogy Magyarország még eggyel előbbi fázisban van, a mai szabályok átvétele véleményünk szerint súlyos következményekkel járhat Magyarországon.

Figyelembe véve azt, hogy a kormányzati megszólalók mindegyike az elmúlt időszakban egy kettő-négy éves átmeneti törvényről beszélt, tehát arról szólt mindenki, hogy egy 2-4 éves átmeneti időszak után vélhetően hozzá kell majd nyúlni a törvény részleteihez, ha ez igaz, akkor mi meg indokoltnak látnánk visszatérni a 2350. számú kormányhatározatban foglaltakhoz, ami még tartalmaz a domináns szolgáltatóra vagy a mai monopolszolgáltatóra speciális megkötéseket, szigorításokat; azt figyelembe véve persze, hogy a legnagyobb szolgáltató egyben a legtöbb fogyasztót is érintő kérdés. Ezért a félreértések elkerülése végett - mert a bizottsági ülésen úgy érzékeltem, mintha képviselőtársaim ezt félreértették volna - mi egy olyan háromelemű szabályozást tudnánk támogatni az átmeneti időszakra, amely rögzíti a korlátokat és a kötelezettségeket a mai monopolszolgáltató számára, megadja a lehetőséget a már piacon lévő szereplők számára, és világosan rögzíti az új belépők számára a piacra lépés feltételeit. Ez nem mond ellent annak a megközelítésnek, ami az aszimmetriáról szól, de világosabb, tisztább helyzetet teremthet, és a mai viszonyokhoz jobban igazodik.

A harmadik kérdés: kiszámítható és egyértelmű-e a törvény ilyen formában? A válaszunk itt is egyértelműen: nem. Azt látom, hogy mindenki nagyon megkedvelte ezt a kerettörvény kifejezést. Szeretnék mindenkit emlékeztetni arra, hogy ez a kerettörvény fogalom negatív értelemben került be; amikor kritizálni akarunk egy törvényt, akkor mondjuk, hogy kerettörvény, és nem mondja meg pontosan azt, hogy milyen területeket milyen módon kíván szabályozni.

Ma úgy tűnik, ez egy pozitív kategória lett, hogy ez egy kiváló törvényjavaslat, hiszen meghatározza a szabályozási terület kereteit. Szeretnék én is csatlakozni a számháborúhoz: én is kiszámoltam, és úgy látom, hogy valóban tizenhat helyen kap felhatalmazást a kormány, és harminchat helyen pedig az illetékes miniszter későbbi rendeletek, végrehajtási utasítások megalkotására. Azt szeretném itt mondani, hogy szó nincs arról, amit Rogán Antal előttem mondott, hogy ezek kizárólag technikai jellegű pontosításai, kifejtései a törvényben foglalt alapelveknek. Itt bizony a felsorolásban olyan súlyos tételek szerepelnek, amelyek a piacra lépés alapvető kritériumait meghatározzák és nagyon komoly szabályozási tételekkel foglalkoznának.

Az, hogy mi lesz a mi végső szavazási döntésünk, még nagyon sok mindentől függ, hosszú vita előtt állunk. Természetesen nagymértékben fog függeni attól, hogy milyen módosító indítványok kerülnek be, milyen módosító indítványok kerülnek elfogadásra. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a kiszámíthatóság szempontjából van egy rossz jelzés, ugyanis nagy kérdés lesz, hogy hogyan és miképpen fognak szavazni a piac szereplői erre a kérdésre. Ezt a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének előadója jelezte: az egyik nagy szolgáltató már szavazott, és sajnos a lábával szavazott, úgy döntött, hogy eltávozik a magyar piacról. Hogy mindennek mi van a hátterében, erről persze nagyon hosszasan lehet vitatkozni.

Azt gondoljuk, a tervezet jelenlegi formájában olyan, mint egy félig kész festmény, amikor a festő nagyon nagy ambícióval megfesti az általa megcélzott festmény kontúrjait, majd ezek után ezt a festményt itthagyja, és valamilyen módon nem mutatja meg számunkra, hogy azt az eget, amit ő égként jelöl, majdan később úgy fogja-e megfesteni, ahogy mi szeretnénk látni, kéknek, avagy pedig haragos lilára kívánja festeni. Ha az volt a kormány szándéka, hogy egy ilyen fekete-fehér, félig kész festményt bocsásson ma itt árverésre, akkor azt gondolom, nem kellett volna minket terhelni száznyolcvan oldal elolvasásával, megtehette volna azt - a régi anekdota szerint -, hogy egy két pontból álló törvényjavaslatot nyújt be: az egyik pont arról szólna, hogy minden kérdésben a kormánynak - zárójelben: az illetékes miniszternek - van igaza és döntési jogosultsága; a második pont pedig úgy szólna, hogy ha a szabály valamiért mégsem érvényesül, akkor automatikusan életbe lépne az első pont. Balzac azt mondja egy helyen, hogy a törvények pókhálók, amelyeken a nagy legyek átrepülnek, a kicsik viszont fennakadnak. Milyen igaza van, pedig akkoriban nem is olvasta még a hírközlésről szóló törvényt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miniszter Úr! Egy súlyos elvi kérdéshez érkeztünk, ez pedig a Magyar Postával kapcsolatos szabályok a törvényben. Az alapvető észrevételünk az, hogy teljes félreértelmezése a konvergenciának az, hogy a Magyar Posta ebben a törvényben kerül szabályozásra. Teljesen hibás megközelítés az, amikor egy modern elektronikus postáról beszél bárki - tessék elolvasni az egyetemes szolgáltatások körét, tessék elolvasni a postával kapcsolatos részletes szabályokat ebben a törvényben -, és szó sincs modern postai szolgáltatásokról, nagyon is hagyományos postai szolgáltatások kerülnek ebben a törvényben rögzítésre. Ráadásul nem világos a logika: ha minden egyes kommunikációs pontban, minden egyes tételben arról beszélünk, hogy piacnyitás, liberalizáció és verseny, akkor a törvényben szerves módon egy olyan megközelítés szerepel, amely nem liberalizál, nem versenyt teremt, hanem igenis súlyos monopolhelyzetet hoz létre, és meg is nevezi eme monopolhelyzet alanyát.

Érzékenyebbek vagyunk, hölgyeim és uraim, az utóbbi időszakban a postával kapcsolatos kérdésekre. Érzékenyek vagyunk azért, mert fontos kormánydöntéseken vagyunk túl az elmúlt időszakban; érzékenyek vagyunk azért, mert azt látjuk, hogy miközben postai oldalról ez a cég bekerül a hírközlési törvénybe, addig a másik oldalról úgy érzékeljük, mintha a Magyar Posta vezetője postai oldalról pedig a hírközlési piac egyéb szegmenseinek elfoglalására készülne.

Itt van a többek által már említett legendás 49. § - nem tehetem meg, hogy én is ne szóljak erről. Nem fogom most felolvasni, hogy ne érjen az a vád, hogy valamilyen módon megpróbálom karikírozni ezt a mondatot, amit esetlegesen a bizottsági ülésen megtehettem, de mégis el kell mondanom, hogy ha valaki egyszerre végigolvassa ezt a törvényt, azt kell érzékelnie, hogy a törvény szellemétől, szövegétől, szóhasználatától idegen megközelítések szerepelnek ebben a pontban. Teljesen eltérő filozófiájú az a mondat, az a passzus, amely ebben a pontban szerepel. Itt azt kell mondanom, hogy csapdákról, különböző eljárásokról szól, és felsejlik bennünk egy régi történet, amit oly sokszor vetettünk fel e Ház falai között interpellációkban és azonnali kérdésekben, a Defend Kft. ügye: milyen viszony van a Defend Kft. és a Fidesz között, milyen viszony lehet a Defend és a Posta között? Mára ezt tudjuk: a Posta 51 százalékos tulajdonrészt szerzett.

Nagyon nem szeretnénk, ha a hírközlési törvény kapcsán kellene kimondanunk azt a tételt, miszerint a Fidesz a saját munkásőrségének felállítására készül a Magyar Postán belül ezen törvény kapcsán. Mi minden tőlünk telhetőt meg fogunk tenni azért, hogy ez a passzus ilyen formában ebben a törvényben ne szerepelhessen.

Összefoglalásképpen szeretném önöknek jelezni, hogy nyilván nem volt lehetőség, és nem is szóltam az általános vita ezen szakaszában a szabályozó hatósággal kapcsolatos - egyébként rendkívül fontos - kérdésekről, a mobilszolgáltatókkal kapcsolatos kérdésekről, a nemzetbiztonsági vetületet érintő kérdésekről, a kábeltelevíziók szabályának mellőzéséről. Itt majd külön szeretném kérni Szalai Annamáriát, aki mindig elmondja, hogy milyen precízen vannak szabályozva ezek a kérdések ebben a törvényben, hogy egyszer világítson rá a vita valamelyik szakaszában, hogy melyik pontra gondol pontosan, mert mi ezt a tételt nem találjuk a törvényben. Az egyetemes szolgáltatások köréről, a számhordozhatóságról sem szóltam, és egy nagyon fontos területről, a műsorszórásról, és különösen a műsor szétosztásával kapcsolatos szabályok - szerintünk - elnagyoltságáról. Mindezeket a későbbi vitában meg fogjuk tenni.

Sokkal fontosabbnak tartottam azt, hogy megpróbáljuk érzékeltetni, milyen irányban gondolkozunk, és belátom, tudom, az a válasz, hogy a kormánytól nem kérhetjük számon a mi programunk, a mi elképzeléseink végrehajtását, de nem is ezt gondoljuk. Egy józan, racionális végiggondolást kérünk, ami egy kiegyensúlyozott verseny és kiegyensúlyozott piac szabályait megteremti. Öt pontban foglaltuk össze, hogy mit gondolnánk szabályozni ezen a területen. Azt szeretnénk, ha olyan világos szabályrendszer alakulna ki, amelyben a hálózatok versengenek a szolgáltatókért, és a szolgáltatók pedig versengenek a fogyasztókért; olyan szabályozás alakulna ki, amelyben ösztönzik a befektetéseket, és szavatolják is a befektetések biztonságát; olyan csökkenő árak alakulnak ki, amelyek verseny alapúak és átláthatóak; olyan átmeneti szabályok kerülnek elfogadásra, amelyek az új piaci viszonyokban egy kiszámítható átmenetet tesznek lehetővé; az utolsó: szakszerű, erős, de ennek ellenére független szabályozó hatóság létrejöttét segítik elő.

Az egységes hírközlési törvényt egy ideje misztikus légkör és csodaváró hangulat veszi körül, különösen szakmai körökben. Már az előkészítés folyamata is misztikus volt, nehezen tudom értelmezni pozitívumként a tizenegy, gyakran egymásnak is ellentmondó variáció meglétét; nem tekintem ezt feltétlenül alapos és minden elemre kiterjedő szakszerű előkészítésnek. Mindeközben a háttérben egyre többet suttognak, egyre többet hallunk cégek, cégvezetők, kormányzati emberek, kormánypárti emberek háttér-megállapodásáról, alkujáról.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy lobbiérzékeny törvény, tisztában vagyok azzal, hogy a kormánypártok azt a megoldást választják, hogy mindjárt az elején farkasért kiáltanak, és az ellenzékre próbálnak mutatni. De ugye azt nem akarják velünk elhitetni, és nem gondolják, hogy ez a megközelítés elfogadható számunkra, miszerint a kormány benyújtott javaslata minden szempontból lobbimentes, aki pedig mást mond, mint a kormány, az lobbiérdeket szolgál?! Ez nem áll nagyon távol attól, hogy aki mást mond, mint a kormány, az nemzetellenes - itt a jelzőket mindig lehet változtatni. Nem fogunk, tisztelt hölgyeim és uraim, ebben a játszmában ilyen formában részt venni. Jó lenne rádöbbenni arra, hogy a piaci szereplők, a fogyasztók nem csodákat várnak ettől a törvénytől, hanem azt szeretnék, hogy növekvő szolgáltatásokat, jobb minőséget és olcsóbb árakat érhessenek el. Mi egy ilyen típusú törvényt fogunk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

B.Ágnes

Vissza a kezdőlapra