A csillagokon is túl

Amikor az építészet magas foka és a tudományos igényesség szerencsésen találkozik, az majdnem olyan csoda, mint a csillagmiriádok végtelenségének ember általi felfoghatatlansága. New Yorkban vagyunk, a Central Park nyugati oldalán: az üvegkocka 37 méter magas, benne egy gomb 27 méteres átmérővel. 210 millió dolláros beruházással egy évvel ezelőtt nyitották meg a "világűrt" a közönség számára a Rose Centerben. "Vettük az Univerzumot, és betettük ide", mondta az évforduló sajtótájékoztatóján a múzeum igazgatója. Egy év alatt csaknem 2 millió (!) látogatót fogadtak. Ez a földi és űri központ a Természettudományi Múzeum része, ahol 200 tudós végez állandó alkalmazásban az egész világon elismert tudományos-kutató munkát. A "Rose Center for Earth and Space" - a Hayden planetarium helyén áll, a legfejlettebb, legmagasabb felbontású virtuális valóságszimulátort használja, amit valaha ember képes volt megalkotni, továbbá olyan technológiaszintet és tudományos tételeket tár fel, amelyek ezelőtt nem voltak hozzáférhetők a tömegek számára.

A fénysebességnél trilliószor gyorsabban repülnek át a látogatók a virtuális űrben; a felfedezések lehetősége végtelen. Az űrszínház megalkotásához a NASA is hozzájárult a milliárd csillagot tartalmazó virtuális térképpel, a Digital Galaxy-val, aminek tudományos igényesség szempontjából egy teljesen hű , háromdimenziós Tejútrendszer is a része. A Tejútrendszer alkotóelemei (milliárd csillag, több ezer csillagköd, több száz csillaghalmaz és az interstelláris médium, ami a csillagok és a csillagködök között kitöltik a "levegőt") fejlett digitális technológiával vetítődnek ki a gömb felső részére. A 429 üléses planetárium nézői a virtualitás legmagasabb fokán száguldanak a Tejútrendszeren át egészen az (általunk gondolt) univerzum "szélére". Amikor Jupiter jön a két holdjával és Saturnus a hatalmas gyűrűivel, akkor még az ülések is belereszketnek a nagyobb hatás kedvéért. Az intergalaktikus térből aztán szerencsésen visszaérkezik mindenki, a fekete lyukon át, a Földre. "Ez már ismerős környék, ugye?" - kérdezi Tom Hanks is, aki az összekötő szöveget tolmácsolja.

Hű, de picikék vagyunk itt! Vagy nem is? A felbonthatatlan távoli lét-nemlét dilemmája gondolkodóba ejt minket. Miért legyek jóakaró, tisztességes és boldog? Meghalok úgyis. Miért ne legyek jóakaró, tisztességes és boldog? Nem halok meg úgysem! Én, messzi csillagporok isteni teremtménye. Itt lakunk együtt mindahányan, Magyarországon határozottan jó csillagpor elegyéből kikeverve. Csak észre kéne venni már!

Niemetz Agnes
NEW YORK
A múzeum honlapja (angol nyelvű)
Vissza a kezdőlapra