Az Isten magyarul beszél? 2001 március 17-én, szombaton Bákó város kultúrotthonának nagytermében megtartotta alakuló közgyűlését a „Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület” (Asociatia Romano-Catolica Dumitru Martinas). A terem zsúfolásig megtelt, megítélésünk szerintem hozzávetőlegesen ezer ember volt jelen a következő falvakból: Klézse, Forrófalva, Lujzikalagor, Pusztina, Bogdánfalva, Dioszén, Somoska, Moinesti, Trunk, Galac, Barát (Barati), Újfalu (Dózsa), Külsőrekecsin, Vládnik, Trebes, Kómán, Margineni, Schineni, Piatra Neamt (Karácsonykő), Sarata, N. Balcescu, Lészped, Nagypatak, Tg. Ocna (Aknavásár), Onesti, Bákó a maga 3 parókiájával, Comanesti, Csík, Roman, Sagna, Gheraesti, Buruienesti, Adjudeni, Tamaseni, Rotunda, Szabófalva, Pildesti, Iasi, Husi, Cotnari és nem utolsó sorban Dumitru Martinas szülőfalujából Buteaból is voltak képviselők.
A Moldvai Csángómagyarok Szervezete nem volt meghívva, mi inkognitóban magnóztunk és fotóztunk Róka Szilvia alelnökkel közösen. A bejáratnál minden résztvevő kapott két könyvet: Dumitru Martinas: A csángók eredetéről (második javított kiadás), illetve Iosif Gabor: A katolikus települések szótára.
Az alábbi leírás a magnófelvétel alapján készült, szó szerint értendő minden szava. Megjegyezendő, hogy a felsorolt falvakban nem volt meghirdetve nyilvánosan ez a közgyűlés, pusztán a helyi papok által meghívott egyéneket szállították be a speciálisan rendelt buszok. Klézse esetében – mi csak őket ismerjük – a helyi pap és polgármester kíséretében azok a személyek jelentek meg, akik eddig is köztudottan ellenünk voltak, akik 1995-ben részt vettek a könyvégetési akcióban, illetve azt követően is a Nagyrománia párt szimpatizánsai voltak.
Az egész megmozdulás gerince egy üzenet az európai szervek felé, amelyben arról szólnak az egybegyűltek, hogy ők románok, tehát semmi keresnivalója Moldvában a magyar nyelvhez fűződő mindenféle követelésnek.
Bár alakuló ülésnek nevezték, bemutatták ennek vezetőségét:
Bejan Gheorghe – elnök
Moldovan Cecilia – alelnök
Ungureanu Elisabeta – titkár
Lucaci Andrei – történelmi kérdésekért felelős tanácsos
Herciu Gheorghe – jogi kérdésekért felelős tanácsos
Budau Angela - tanügyi kérdésekért felelős tanácsos
Moldovan Gheorghe – kulturális kérdésekért felelős tanácsos
Solomon Adrian – protokollfelelős (megjegyzendő, hogy a forrófalvi polgármesterről van szó, ugyanarról, aki a Határon Túli Magyarok Hivatala meghívására részt vett a budapesti Csángó Bálon)
Matei Stefan – cenzorA Dumitru Martinas Római Katolikus Egyesület (továbbiakban Egyesület) közgyűlésének megnyitó beszédében ennek elnöke elmondta, hogy azért gyűlt össze ezen a napon a felsorolt falvak képviselői, hogy felhívják a nemzetközi közvélemény figyelmét arra a történelmi tényre, mely szerint ők őseik óta románok, ma is románokként élnek és örökre románok is maradnak. Beszédeiben végig a moldvai római katolikusok nevében beszélt, mint legitim képviselő. Elmondta, hogy az állami szervek, a helyi adminisztráció és az egyház képviselőinek jelenlétében szentesítik az Egyesület jogosságát. „Megelégeltük, hogy bennünket bozgornak, csángónak, boanginának vagy ne adj isten magyarnak nevezzenek. Senkinek nincs joga a mi nevünkben beszéljen, hogy sárral dobálja Eminescut, Creangat, Alexandrit, Kogalniceanut, Martinast és minket román római katolikusokat, a legédesebb, legőszintébb román nyelvet, amit az őseinktől örököltünk. Senki se mondhat másnak minket, mint annak, akik tulajdonképpen vagyunk. A Románia történelmének részeként meglévő történelmi hibák következtében ma odajutottunk, hogy egy román népesség akkor, amikor az ország iránt áldozatra van szükség, akkor román, de akkor már nem amikor a saját védelméről van szó.”
A megjelent több mint 40 papot üdvözli (kik mind a páholyban ültek), kihangsúlyozva, hogy az Egyesület nincsen egyházi kontroll alatt: „mi magunkat képviseljük”. „Bár egy teljességében laikus mozgalomról van szó, az egyház képviselői is osztoznak fájdalmunkban – mi most azt tesszük, amit nekik egyházuk nem enged.”
Megnyitottnak tekinti a közgyűlést, jegyzőkönyvet az alelnöknő vezetésével készítenek, ebben majd minden résztvevő akaratéként belekerül az egyértelmű üzenet: azért gyűltünk össze, hogy kimondjuk, nem magyarok, románok vagyunk.
A közgyűlés következő mozzanata a köszöntőbeszédek felolvasása, illetve elmondása volt.
A Bukaresti Római Katolikus püspök levélben üdvözli az Egyesület megalakulását, reméli, hogy majd a római katolikus románok érdekeit képviseli majd. Ugyanakkor felhatalmazza püspökként az Egyesületet, hogy a katolikus hívek nevében beszéljen.
A PDSR részéről Viorel Hrebenciuc levelét olvssák fel: ő kihangsúlyozta, hogy a történelmi valóság elferdítését végezték az utóbbi időben egyes csoprtok, ezt a ferdítést kell kiigazítsa most az Egyesület. A levél szerint a Bákó megyei konfliktusos helyzetek fő oka az volt, hogy erdélyi politikai pártok és etnikai szervezetek hívatlan látogatásokat tettek ezekbe a román falvakba.
Petru Gherghel iasi püspök szintén levélben üdvözli a közgyűlést, örömének adott hangot, hogy végre egy civil kezdeményezés harcol az igazságért.
A Tanügyminisztérium, pontosabban annak egyik államtitkára (Vasile Morar) részéről dr. Gabriel Munteanu tanár szólott: ő elmondta, hogy kettős funkcióban van jelen. Úgy mint történész és úgy mint minisztériumi tisztségviselő. A Tanügyminisztérium üdvözli a moldvai román római katolikusok értelmiségi gyülekezetét, főleg most amikor meg kell találniuk és meg kell őríznük identitásukat a moldvai katolikusok. Történészként (ő rendezte sajtó alá Iosif Gabor kötetét) megdöbbenését fejezte ki a kapcsán, hogy az utóbbi időben bizonyos körök a magyarral azonosítják a moldvai római katolikus megnevezést. „Legyen az Egyesület a moldvai római katolikus románok szóvivője, ideje, hogy e közösség igazi identitását memutassa, hallassa szavát még az Európai Parlamentnél is.”
A Bákó Megyei Tanács alelnöke, Dumitru Braneanu, személyesen üdvözölte a jelenlevőket. A Megyei Tanács nevében elmondta, hogy az Egyesület a legmagasabb szakmaiság alapján fogja képviselni a történelmi igazságot, erősítve ez által az épülő demokráciát. Dumitru Martinas laudációját elmondta: minden tudós munkájának alfája és omegája kell legyen az ő könyve. „Kívánom, hogy megtalálják a történelmi igazságot, amely kimondja, hogy nem egy átmeneti népcsoport lakik itt, hanem egy komoly történelmet alakító nép. E történelmi igazság nélkül nem építhetjük a demokráciát.”
Bákó város főpolgármestere levelét felesége, Laudeta Sechelariu olvasta fel: őszintén üdvözli a kezdeményezést, amely ismét kimondja, hogy a moldvai római katolikusok igazi románok. „Az Önök népes jelenléte bizonyítja azt, hogy román fonalú történelme van a moldvai római katolikusnak” Azok a problémák, amelyeket több kevésbé jóindulatú szervezetek kreáltak a megyében nem valósak: mesterségesen kreáltak, nincsen történelmi alapjuk. „Bákó Polgármesteri Hivatala érdeklődéssel várja a gyűlés döntéseit, és ugyanakkor támogatásáról biztosítja az elnökséget. Egyházi hovatartozástól függetlenül nem nézhetjük passzívan egy román nyelvű, viseletű, szokású, hagyományú népesség elidegenedését, ezért össze kell tartanunk mint mindig.
Iorga Gheorghe Bákó megyei főtanfelügyelő személyesen üdvözölte a kezdeményezést, bevallva, hogy mindig is egy ilyen civil szervezetre vágyott, mert ez szembeállhat a hazug tendenciákkal, amelyek elszaporodtak az utóbbi időben. „A mai gyűlés azért nagyon jó, mert a csalókat a teli szájjal kimondott igazságok ijesztik el a legjobban. Jól ismerem néhány zsoldos aljas tevékenységét, aki azt állítja magáról, hogy ért a nyelvészethez, s azt hiszi, hogy a bákói tanügy kikezdhető.” Elmondta, hogy a tanfelügyelőség főleg az „identitásproblémákkal küzdő helyeken” együtt fog működni az Egyesülettel, de támogatni fogja annak minden kezdeményezését.
Catalin Mardare prefektus felszólalásában elmondta, hogy a tudományos kutatások feltárják majd az igazságokat, ezek feloszlathatnak majd mindenféle előre kigondolt rosszindulatú konfliktust, amelyet mesterségesen szítottak bizonyos önjelölt szervezetek. Olyan embereket képvisel majd az Egyesület, akik nem óhajtják, hogy elidegenítsék őket az anyaországtól.
Bejan Gheorghe egyesületi elnök pedig keserűnek nevezte ezeket a perceket: olyanoknak kell üzenjen, akik eladták lelküket, nem akarnak hallani. A kommunizmus utódjainak nevezte a magyarság kezdeményezőit moldvai földön, olyanok ezek, akik erőszakkal akarnak elmagyarosítani ősidők óta még a családban is románul beszélő románokat. „Ezek véleménye szerint Isten magyarul beszél, ezért gyerekeink és papjaink is ezen a nyelven kell megtanuljanak. Látjuk őket a TV-ben, halljuk a rádióban, a sajtóban olvassuk, és főleg kapuinkban kopognak, hogy írjunk alá mindenféle táblázatokat. Sose választottuk őket szószólónknak – most arra törekszenek, hogy elszakítsanak bennünket édes anyanyelvünktől.” Elutasította azt a feltételezést, hogy ne lenne értelmiségi rétege a moldvai katolikusoknak, nekik a román állam mindent megadott. Egyelőre 1500 ember kérte felvételét az Egyesületbe, de meggyőződése, hogy év végére mindem moldvai római katolikus tagja lesz ennek, leszámítva azt a néhány tucat embert, aki eladta lelkét idegen kenyérért és nyelvért. „Isten bocsássa bűneiket!” - mondotta. A névváltoztatásokra terelve a szót azt állította, hogy a román hatóságok ilyet soha se tettek, erről egyetlen dokumentumot se találna senki. „Ezzel szemben a Magyar Állam már 1898-ban megalapította a Központi Névmagyarosító Hivatalt, ennek kidolgozta szabályzatát is Hogyan magyarosítsuk a neveket címmel. Elnöke, Telekes Simon volt, aki elmondta, hogy a belügyminisztériummal szoros együttműködésben dolgoznak. Budapesten semmi se változott. Nagymagyarország vonzalma ma is fűti a magyarországi politikusok agyát. Mivel mi, moldvai katolikusok, nem Magyarországon élünk, ezért a magyar kormány talált néhány aljas gazembert, aki nem hagyja falvainkban még a holtakat se nyugton. Nem a román állam románosít, hölgyeim és uraim, hanem a Magyar állam magyarosít erőszakkal bennünket.”
Ezt követően megtárgyalták az Egyesület alapszabályzatát, szavazással fogadták el azt.
Lejegyezte: Hegyeli Attila
Hogy milyen hatással lesz mindez a mi moldvai munkánkra? Ezt még nem lehet felmérni, de annyi bizonyos, hogy az elmúlt egy évtized legkeményebb fellépésén vehettünk ma részt, ahol a bennünket elutasítók igen komoly erőket vonultattak fel.
Mint katolikust, mindi szégyen fogott el, ha Egyházamnak a csángók ügyében végrehajtott tetteivel találkoztam. Ha Szentatyánknak volt ereje az egész Egyház nevében bűnbánatot tartani, nekünk is kell legyen erőnk ehhez. Ezért, de nem könnyű szívvel adom közre a fenti beszámolót, amely a csangomagyar levelező listán jutott el hozzám. Azt gondolom, hogy a csángók egy részének elrománosodása tény, s mint tudjuk az újhitűek a legbuzgóbbak. Petőfit sem tudták szlovák érzelmekre hangolni. Támogatni, megmenteni, magyarságukban megerősíteni azokat lehet és azokat kell, akik ezt igénylik. Soka áldozatos munkát végeznek ma is ezen a téren.Hegyeli Attila jól fogta meg a kérdést, amikor szerinte "az egész megmozdulás gerince egy üzenet az európai szervek felé, amelyben arról szólnak az egybegyűltek, hogy ők románok, tehát semmi keresnivalója Moldvában a magyar nyelvhez fűződő mindenféle követelésnek."
Most tárgyalta ugyanis az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének illetékes bizottsága az a finn előterjesztést, amely a csángók helyzetének javítására fogalmaz meg konkrét ajánlásokat, beleértve az anyanyelvhez való jog érvényesítését is.
Surján László
