Ezekben az elvileg nyugodalmas, parlament mentes napokban sem csitult a politikai élet. Az első jel az volt, hogy egész januárban megteltek a képviselői irodaház parkolói. Néhányan ugyan déltengeri utakra mentek, de a többség bejárt és tevékenykedett. A kisgazdákat a gödi elnökségi ülés megemésztése - illetve megemészthetetlensége - foglalta le. A szocialistáknál is folyt a pozíció harc. A szabaddemokraták reménykedtek, hogy az Új Vezér megtáltosítja őket.

Közben a Népszava irodáiban vizsgálgatták az a hangfelvételt, amelyet egy több bűncselekménnyel gyanúsított úgymond vállalkozó készített. A hangzatos bejelentést követően a lap riportere az egyik TV-ben úgy nyilatkozott, hogy ők a szalag tartalmát vizsgálták és a szereplőket próbálták szóra bírni, a főszerkesztő helyettese viszont hangtechnikai vizsgálatot is említett egy másik TV csatornán, amelyet pedig kollégája cáfolt.

Az ember nem tudja, kinek higgyen. A Népszava - megtapasztaltuk a Lockheed ügyben - nem hiteles. Mára kiderült, információit egy kétes, nem feltétlenül jogtisztelő illetőtől kapta.
Mellette szól viszont, hogy bűncselekmény gyanúját észlelve az anyagot oda vitte, ahová való, az ügyészséghez. - A kisördög egyedül azt a kérdést veti fel, hogy a szalag megkapásától annak átadásáig mennyi idő telt el? Mire kellett az állítólag fél évnél is hosszabb időszak annak tisztázásáig, hogy a szalag van olyan súlyú, hogy helye nem a szemétkosár, hanem az ügyészség? Az időzítés politikai provokációra is utalhat.

Ezek a kételyek talán elegendőek annak elfogadásához, hogy Torgyán Józsefnek - nyilatkozatai alapján - esze ágában sincs lemondani. Az embernek viszont két név jut eszébe, két ártatlan ember, aki fontos tisztségről mondott le azért, hogy a kormányra a gyanu árnyékát se lehessen vetni. Brandt kancellárra és Nógrádi László miniszter úrra gondolok. Ha Torgyán József most lemondana, majd rágalmazóit jogerősen elítélnék, tisztán jöhetne vissza a politikai életbe és többet nem lenne semmiféle mocskos támadás tárgya. Ezt a magatartást azonban nem lehet senkire rákényszeríteni, s az elnök urat a pátján belül ért támadások sem ebbe az irányba terelik.

A Torgyán-Népszava meccsen az első menetet viszont a Népszava nyerte. A Legfőbb Ügyészség nem dobta a szemétbe az anyagot, hanem átadta az illetékes ügyészségnek, hogy döntsön: kezd-e nyomozni az ügyben, vagy sem.
Három nap múlva már az újabb menet eredményhirdetése következik.

Volt időközben még egy fontos megszólalás. A miniszterelnök világosan kifejtette, hogy jelentősnek tartja a szalag ügyet, amelynek messzemenő következményei lesznek. Vagy a rágalmazók, vagy a korruptak számára. Azt is érzékeltette, hogy nem maradhat miniszter az, akinek közvetlen családtagja megvesztegetés részese.
Mindez a dolgok jelen állásában nem vád, csak a jogállam iránti elkötelezettség kifejezése. Most már csak abban reménykedhetünk, hogy az akták nem pihennek meg a fiókok mélyén, hogy a hatóságok elsőbbséget adnak ennek az esetnek. Nem kis dologról van ugyanis szó. Nehéz úgy minisztériumot vezetni, hogy súlyos korrupciós vád leng körül valakit, aki ellen egyébként pártjának jeles tagjai is lázonganak. Torgyán Józsefnek tehát egyértelműen érdeke, hogy mihamarabb lezáródjék az ügy. De ugyanez az érdeke megvádlóinak is. Reménykedjünk tehát, hogy az események jogszerűen és gyorsan folynak majd.

Surján László

Vissza a kezdőlapra