Vámháború

 Ismét bevezették a vámilletéket Szerbia és Crna Gora határán -- Törvénnyel szabályozzák a pénzforgalmat a két köztársaság között

A Szövetségi Képviselőháznak e hét elején kell elfogadnia azt a törvényjavaslatot, amellyel szabályozzák a pénzforgalmat az ország két tagköztársasága között. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a közös államban formálisan létező két köztársaság között. Erre, vagyis a törvényre azért van szükség, mert az áruforgalom zsákutcába került. Az történt ugyanis, hogy február közepén ismét bevezették a vámilletéket Szerbia és Crna Gora határán. Az ezzel kapcsolatos kommentárokban tömören úgy fogalmaznak, hogy sokáig tartott. A zavartalan áruforgalom a két köztársaság között mintegy három hónapig tartott: az októberi forradalom kezdetétől, mint említettük, február közepéig.. Szlobodan Milosevics rendszerének idejében a vámháborút Belgrád és Podgorica között azzal magyarázták, hogy súlyos politikai jellegű nézeteltérések voltak Szerbia és Crna Gora között.

PATTHELYZET

A Szerbiában bekövetkezett rendszerváltozás után egyre világosabbá vált, hogy a vámháborút kiváltó okok sokkal mélyebben gyökereznek és jóval komplikáltabbak, mint ahogy korábban gondolták. Valójában ugyanis jórészt gazdasági jellegű problémáról van szó. A vámellenőrzésről szóló határozatot formálisan a Szövetségi Vámhivatal hozta meg. Nyilvánvaló azonban az is, hogy ehhez a zöld fényt a Szerbiai Demokratikus Ellenzék és a Grna Gora-i Szocialista Néppárt adta meg, amelyek koalíciós partnerek a szövetségi kormányban. Zoran Gyingyics kormányelnök úgy fogalmazott, hogy ez kényszerintézkedés, amelyre azért volt szükség, hogy megakadályozzák a feketekereskedelmet a Crna Gorából érkező áruval. Néhány héttel ezelőtt Vojiszlav Kostunicánál, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság elnökénél találkozott a két köztársaság kormányának elnöke, Zoran Gyingyics és Filip Vujanovics, hogy egyeztessék álláspontjukat. Ez azonban nem járt sikerrel, mert mind a két félnek az volt a véleménye, hogy a másiknak kell engedményt tennie, vagyis egyikük sem volt hajlandó változtatni álláspontján. Sakknyelven szólva patthelyzet alakult ki.

 A dolog lényege abban rejlik, hogy Crna Gorában a behozatali árura 4-5 százalékos vámilletéket kell fizetni, Szerbiában pedig átlag a háromszorosát. Nos, ennek tulajdonítható, hogy az importőröknek érdekük, hogy Crna Gorán keresztül szerezzék be a külföldi árut. Ezzel kapcsolatban említjük a következő példát: az a külkereskedelemmel foglalkozó cég, amely Crna Gorába hoz be 1 millió márka értékű terméket, 50 000 márka vámilletéket fizet, ugyanekkora értékű áruért pedig Szerbiában 100 000 márkával többet. Ezzel magyarázható, hogy a behozatallal foglalkozók többsége Crna Gorán keresztül importálja az árut Szerbiába.

 Gondot okoz az is, hogy a Crna Gorában kifizetett vámilleték nem kerül a szövetségi költségvetésbe, hanem a kisebb tagköztársaság kasszájában marad, mivel nem tartják be az ide vonatkozó szövetségi előírásokat. Emiatt az utóbbi esztendőkben Szerbia hátrányos anyagi helyzetbe került, mivel egyedül volt kénytelen gondoskodni a szövetségi költségvetés feltöltéséről. Ráadásul a Crna Gorán keresztül importált termékek jó részét a feketepiacon értékesítették, illetve értékesítik, ami azt jelenti, hogy a forgalmazók forgalmi adót sem fizetnek az államnak.

ELŐNYÖK ÉS HÁTRÁNYOK

Szerbia polgárainak előnyük és hátrányuk is származik a Crna Gorán keresztül történő importból. Előny például, hogy az így behozott déligyümölcs olcsóbb. Szerbiában ugyanis nagyobb vámilletéket és forgalmi adót is kell(ene) fizetni utána, s ez jelentős mértékben megdrágítja az árut. Hátrány viszont, hogy ily módon kevesebb pénz kerül a köztársasági költségvetésbe, s ezáltal kevesebb jut az oktatás- és az egészségügyre, valamint azokra az ágazatokra, amelyeket a köztársaság finanszíroz.

Crna Gora illetékesei nem hajlandók változtatni az általuk meghatározott vámilletékeken, azzal érvelnek, hogy Szerbiában is liberalizálni kell a külkereskedelemre vonatkozó előírásokat, és ezen belül csökkenteni kell a vámilletékeket. Szerbiában viszont azzal érvelnek, hogy ez a szövetségi állam hatáskörébe tartozik, amely már készíti az előírások módosítását. S ezzel a bűvös kör be is zárul.

MÁR CSAK A SCHENGENI ÚTLEVÉL HIÁNYZIK

Amint említettük, e hét elején a Szövetségi Képviselőháznak el kellene fogadnia azt a törvénytervezetet, amely a két tagköztársaság között szabályozza majd a fizetésforgalmat. Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy Újvidékről, Szabadkáról, Becskerekről vagy Vajdaság és Szerbia bármelyik helységéből minden különösebb probléma nélkül el lehet küldeni a pénzt például Hondurasba vagy a világ más távol eső országaiba is. Erre azonban nincs mód, ha Herceg-Noviról, Zsabljakról, Podgoricáról van szó. Egy évvel ezelőtt Crna Gorában bevezették az új valutarendszert, ez pedig az országon belüli pénzforgalom szétesését jelentette. A tavalyi év novemberétől a dinár valójában nem fizetőeszköz Montenegróban, s ezzel egyidejűleg jelentős mértékben csökkent az áruforgalom a két köztársaság között.

 Abban az esetben, ha a szövetségi parlamentben elfogadják a Jugoszláv Nemzeti Banknak azt az előterjesztését, amely a közvetítők kiiktatására vonatkozik, akkor sokkal olcsóbb lesz a pénzforgalom Szerbia és Crna Gora között. A megoldás nagyon egyszerű és logikus is: például a verseci Hemofarmnak a Crna Gorába szállított gyógyszerekért az ottani ügyfelek márkában fizetnek a Jugoszláv Nemzeti Bank folyószámlájára, s a bank a márka ellenértékét kifizeti a verseci gyógyszertárnak, vagy például valamelyik podgoricai gyár termékeinek az árát a szerbiai vásárlók dinárban fizetik be a Jugoszláv Nemzetei Bank folyószámlájára, s ennek ellenértékét a bank márkában juttatja el a Crna Gora-i fővárosba. Éppen ezért érthetetlen, hogy ezt az ajánlatot eddig a szövetségi kormány egyes tagjai sem támogatták, és mint ahogyan arról nem hivatalos forrásokból értesültünk, a hatalmon levő koalíció Crna Gora-i tagjai sem. Elképzelhető, hogy ismét politikai kötélhúzással állunk szemben.

 Függetlenül attól, hogy a Szövetségi Képviselőház a hét elején elfogadja-e vagy nem a törvényt, egy biztos: Crna Gora és Szerbia sohasem voltak olyan távol egymástól, mint most; ahhoz, hogy eljussunk egyik köztársaságból a másikba, már csak a schengeni útlevél hiányzik. Ezzel kapcsolatban emlékeztetni szeretnénk arra, hogy az előző Jugoszlávia szétesése is vámháborúval kezdődött, amikor a köztársaságok tisztségviselői elhatározták, hogy a rájuk eső részt nem fizetik be a szövetségi költségvetésbe, hanem megtartják saját szükségleteikre. Ebben helyzetben csupán az a reményünk maradt meg, hogy a folyamat a két tagköztársaság között nem ismétlődik meg.

A Vojvodina című napilap cikke
Írta: Milan Pomoriski

Vissza a kezdőlapra