Debrecen, Varga u.17. 4024

Hírlevél  A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége debreceni tagozatának tájékoztatója

“A szeretet nem rója fel a rosszat”
1 Kor 13, 5

A SZENTATYA NAGYBŐJTI ÜZENETÉBŐL “Íme fölmegyünk Jeruzsálembe” (Mk 10, 33). Az Úr ezekkel a szavakkal hívja tanítványait, hogy vele együtt menjenek azon az úton, amely Galileából arra a helyre vezet, ahol beteljesíti megváltói küldetését. Ez a Jeruzsálembe vezető út, melyet az evangélisták úgy mutatnak be, mint Jézus földi vándorlásának megkoronázását, modell a keresztények számára, akik vállalják, hogy követik a Mestert a keresztúton. Napjaink embere felé is elhangzik Jézus hívó szava, hogy “menjen fel Jeruzsálembe”. Ez a hívás a Nagyböjtben különösen erőteljes, mert ez kegyelmi idő a megtérésre és arra, hogy a Krisztus halálának és feltámadásának titkában való bensőséges részesedés által Újra rátaláljunk a vele való teljes egységre. A Nagyböjt ezért a keresztény ember számára kedvező lehetőség arra, hogy alapjaiban megújítsa életét. Korunkban az evangélium kiváló tanúi mellet vannak olyan megkereszteltek is, akik közömbösen ellenállnak a sürgető felszólításnak, hogy “menjenek fel Jeruzsálembe”, vagy néha nyíltan fellázadnak ellene. Vannak helyzetek, amelyekben az imádság csak felszínes marad és Isten igéje nem járja át az életet. Sokan mellékesnek tekintik a bűnbocsánat szentségét, a vasárnapi szentmisén való részvétel pedig csak egy terhes kötelesség teljesítése.

Hogyan fogadjuk a megtérésre szóló felhívást, amelyet Jézus hozzánk intéz ebben a Nagyböjtben is? Mindenekelőtt nyissuk meg szívünket a liturgia megrendítő üzenete előtt. A húsvéti előkészület időszaka az Úr gondviselésének ajándéka és kiváló lehetőség arra, hogy magunkba szálljunk, meghalljuk az Ő belső indításait és ezáltal közelebb kerüljünk Hozzá…

...Ezért hívok minden hívőt ebben a Nagyböjtben arra, hogy buzgón és bizalommal kérje az Urat, hogy mindegyikünk új módon tapasztalja meg az Ő irgalmát. Közelségének ez az ajándéka segít bennünket, hogy elfogadjuk és egyre nagyobb örömmel éljük Krisztus szeretetét. Mert ez az a szeretet, amely “nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel, nem örül a gonoszságnak, de együtt örül az igazsággal.”

II. János Pál

AZ ELMÚLT IDŐSZAK ESEMÉNYEI

Febr. 23. Koszorúzás a görög katolikus emléktáblánál. Erről a következő tudósítást kaptuk:
 

Tragikus esemény történt Debrecenben 1914. február 23-án. Az akkori gk. püspök, Miklósy István Debrecent választotta ideiglenes püspöki székhelyül. “Új őrtűz gyúlt Debrecenben midőn a görög katolikus püspök a város falai közé jött, hogy innen hirdesse a szeretet…Az a bensőséges fogadtatás, melyben az első gk. magyar püspök Debrecenben részesült, biztos záloga annak, hogy e város közönsége szeretettel fogja körülvenni”. Így számoltak be a korabeli újságok a fogadásról. Sajnos, az események nem igazolták a feltételezett optimizmust. Küldemény érkezett Csernovitzból az újonnan szervezett magyar görög katolikus püspökség címére a Kereskedelmi és Iparkamara épületében lévő püspöki hivatalba. A küldeményt Slepkovszky János püspöki titkár bontotta fel, amely felrobbant és halálosan megsebesítette a püspöki titkárt, Jaczkovics Mihály helynököt és. Csath Sándor ügyvédet. A merénylet mélységes együttérzést váltott ki az egész országban. E tragikus eseményre emlékezve helyezték el koszorúikat az Iparkamara falán lévő emléktáblára a debreceni Görög Katolikus Egyházközség, a Jaczkovics család, Dr. Kiss Andor esperes, valamint a KÉSz debreceni tagozatának megjelent képviselői. = Maláj János =

János testvérünk március 7-i vezetőségi ülésünkre hozta utolsó tudósítását, Hírlevelünkbe szánva. Március 16-án azonban, a magyar hadsereg hajdani (s az Ő örök) katonáját, mindnyájunk Legfőbb Parancsnoka, új, számunkra egyelőre elérhetetlen állomáshelyre helyezte. A váratlan hír keltette hitetlenkedés és megdöbbenésünk után Isten csodálatos gondviselését és szeretetét kellett még ebben is felismernünk. Az embert próbáló években ugyan katonai pályáját kettétörhették, elvehették tiszti rangját, de őt nem törhették meg, nem vehették el tőle azt, hogy az ifjúságnak, mint tanár, példát mutathasson. Múlt századunk utolsó évtizede pedig különlegesen nagy lehetőséget adott számára: fiatalos lelkesedéssel, fiatalos lendülettel és kifogyhatatlan energiával (legalábbis azt hittük) kezdett neki az új keresztény közösségi élet újraépítéséhez. Rehabilitálták mint őrnagyot: büszkén jelent meg ünnepi eseményeinken katonai díszruhájában. Számos egyesületnek volt alapító tagja. Mi elsősorban a KÉSz-ben, s a Piarista Diákszövetségben való fáradhatatlan működését láttuk. Tele volt ötletekkel: előadásokat javasolt, előadókat szerzett, ünnepélyeket szervezett, emléktáblák állíttatásáért harcolt (sikeresen!). Javaslatára született meg a debreceni keresztény/keresztyén kórustalálkozók ötlete: 7 alkalommal fő szervezője, “lelke” volt ezeknek a városunk határain messze túlnőtt hírneves rendezvényeknek. Most, a nyolcadiknak a megszervezésére már nem vállalkozott: átadta a szervező munkát fiatalabbaknak. Közben azonban figyelemmel kísérte, hol is tartunk a szervezésben. Telefonon rendszeresen érdeklődött: nem kell valamiben segítenie, csak szóljunk nyugodtan. Egészségére sohasem panaszkodott, sokan alig akarták elhinni, hogy már 80 éves volt. A Jóisten tevékeny életét szép halállal is jutalmazta. Naplóját, mint engedelmes katonatiszt, az utolsó napig lelkiismeretesen vezette, s különleges kegyelemben is részesült. Naplója tanúsítja, hogy megértette az aznapi “napi parancsot”. A bejegyzést befejezve még egy kis sétát tett földi “körletében”, majd elindult az Útra. Hisszük azt, hogy munkálkodását odaát még jobban kiteljesítheti: ott már nem korlátozhatják evilági testünk gyengeségei.

Búcsúztatása szűk családi körben volt március 27-én. A KÉSz részéről Dr. Tornai Alajos helyezte el megemlékező koszorúnkat urnafülkéjénél, a Szent Anna Székesegyház altemplomában.

Március 24-én Budapesten tartotta országos szervezetünk hagyományos életvédő demonstrációját. A Szent István szobornál tartott gyűlésen felszólalók mind nagyszerű gondolatokkal ajándékozták meg a szépszámú hallgatóságot. Osztie Zoltán elnökünk megnyitó szavaiban kiemelte, hogy a kereszténység erkölcsi tanításának megfelelően mindenféle életellenes jelenség ellen fel kell lépnünk, s társadalmunkat a magzatgyilkosságokon kívül sok más ilyen bűn terheli még. Magyarországon uralkodik az élettel kapcsolatos pesszimizmus, a “hiábavalóság” kísértete. Az Élet: Lehetőség, lehetőség az örök életre, az örök boldogságra. Isten szolgálatában mindenkiért felelősek vagyunk, ez a társadalmat összetartó erő, s nem az anyagi érdek. Mészáros István református püspök hasonló gondolatokat fejtett ki. A világ rohan a meggazdagodás felé, ezért mindent feláldoz, s a végeredmény mégis az, hogy egyre jobban elszegényedik. Borzadva gondolunk a pogány gyermekáldozatokra, pedig annyi gyermeket egyetlen pogány istennek sem áldoztak fel, mint manapság “Mammon” oltárán. Harmati Béla evangélikus püspök hangsúlyozta, hogy napjainkban az Élet veszélyben van a koporsó és a bölcső között, de még előtte is! Erózió, leépülés van a világban lelkileg is. Ennek ellenében csak a “lélek-építés” segíthet: közösséget kell építeni az emberekből! Halabuk Ágnes Dobos Hajnal megrázó versével kezdte, majd részletesen elemezte, hogy milyen “hatalmak” követelik a gyermek életét: a remény, a bizalom vesztése, a megszokott életrend felborulása, a karriervágy, a félreértelmezett szabadság-jog (“az én testem”), a félelem (“elhagy a párom”), a környezet (“őrültség a mai világban gyermeket vállalni), az élet pesszimizmusa (“neki is jobb, ha nem születik meg”). Ezután a magzatgyilkosságok veszteseit sorolta. Vesztes maga a Földkerekség: nem született meg “az az egy”(nem tudjuk, ki, s mi lehetett volna!). Vesztes az öregedő Európa, a fogyó Magyarország, az egészségügy, mert nem feladatát teljesíti, az orvos, mert lelkiismereti válságot okoz neki, a család, mert a “testvér” nem született meg, s legfőképpen az anya, mert a magzatával való élet-köteléket sem biológiailag, sem lelkileg nem szakíthatja meg károsodás nélkül (benne meghal a “belső gyermek” is). Mindennek eredményeképpen beteggé válik az anya, a család, a társadalom. Ezt a “betegséget” nem elítélni, hanem gyógyítani kell! Az “új ember” csak úgy születhet meg, ha őszinte bánat után Istentől kérünk bocsánatot, s Istenben bízva meg tudunk bocsátani önmagunknak is. Ezután Eperjes Károly indulatos szavakkal fakadt ki társadalmunk torzképei ellen. Micsoda kifejezéseket használunk: “terhes” és nem “áldott”! Hangsúlyozta, hogy, mint bűnös embernek kötelessége itt lenni. “Mert be kell vallanom, hogy én is “terhes”, “liberális keresztény” voltam!” – mondta. Istentől már bocsánatot kért. A “liberális kereszténység” – fából vaskarika! Csak az “áldott” út vezethet előre. A keresztényeknek mondottak jelentős része csak külsőleg az. Eltűnik a mély hit, de egyre több a hiszékeny. Vannak akik Istent kutatják, de hitet nem gyakorolnak. Aki viszont az Élet felé indul: Isten felé indul! Aki az életből bármit is elvesz, pl. megcsonkítja a személyiséget, az gyilkos. Az Európai Unió bírái milyen jogon ítélkeznek háborús bűnösök felett, hiszen olyan életellenes törvényeket követelnek tagjaiktól, mint az abortusz és az eutanázia engedélyezése. Van azonban a magyarságnak lehetősége a megtisztulásra: ima, böjt, önmegtagadás útján. Paksy Mária (maga is sokgyermekes anya) Mécs László és József Attila verseivel illusztrálta az anyai hivatás nagyszerűségét, majd azokról a gyötrelmekről beszélt, amelyek még a spontán abortusz után is megviselik az anyákat, nem szólva a művi abortuszról. Csak erről nem beszél senki. Azt mondják, hogy ez “értelmes önzés”. De vajon a Hippokratesz-i eskü nem jut eszébe ilyenkor az orvosoknak? Zsigmond Vince, a Magzatvédő Társaság elnöke először néhány biztató statisztikai adatot mondott: hosszú-hosszú idő óta most először haladta meg Magyarországon a születések száma a halálozásokét. Csökkent az abortuszok száma is. Másfelől azonban a magzatvédő egyesületek a költségvetésből nem kapnak támogatást, szemben az abortuszra és a fogamzásgátlókra fordított óriási összegekkel. Különösen élesen bírálta azt, hogy nem kap támogatást az a felvilágosító tevékenység, amely a különböző fogamzásgátló szerek káros hatásaival foglalkozik. A forgalmazók pedig fogamzásgátlónak tüntetik fel azokat a szereket is, amelyek a már megfogant élet elpusztítását idézik elő. Utána Balczó András következett. Szenvedélyes szavakkal fakadt ki a lanyha, tessék-lássék törvényhozásunk ellen. Ahol gyilkolnak, ott nem azt kellene tenni, hogy azonnal megszüntetni a gyilkosságot? Már az is eredmény, ha egy családban nem 6 gyermeket gyilkolnak meg, hanem csak ötöt? – tette fel a kérdést. Mindig az európai jogharmonizációra hivatkozunk, de Európába való beilleszkedésünk attól függ-e, hogy megengedjük az egyneműek házasságát és az eutanáziát? Hová lesz így a nemzetünk? Azokról a primitívnek mondott népekről kellene példát vennünk, ahol olyan nagy a családok tekintélye, hogy a tábortűznél 26 nemzedékig visszamenőleg el tudják sorolni az elődök tetteit! Kellermayer Miklós, a kutató orvos, keserű szavakkal fakadt ki az egész Földünket elárasztó, globalizált életellenes diktatúra ellen. Ez a diktatúra megvásárolta a tudományt is: Nobel-díjas tudósok kérik, hogy támogassák a humán embriókkal való kísérleteket! A kőszén és kőolaj elégetése után az Élet elégetése következik. Végül Jobbágyi Gábor a Pacem in Utero egyesület részéről pár szót szólt az életvédő egyesületek múltjáról. Mint mondotta már az is nagy eredmény, hogy valami azért megmozdult a társadalomban: a statisztika romlása megállt. Korábban csak középkori kövületnek, militáns kisebbségnek bélyegeztek bennünket, de az Alkotmánybíróság mégis nekünk adott igazat – jelentette ki. Hogyan hívhatnak egy törvényt “magzatvédelminek”, ha ez a törvény lehetőséget ad évente 70 ezer magzat elpusztítására? Ezért mindenképpen a törvény megváltoztatását kell elérnünk. Befejezésül ismertette az Országgyűléshez intézett petíciót, majd a tömeg fegyelmezett hosszú sorban, gyertyákkal a kézben elindult a Parlamentbe, de ott a szervező egyesületek vezetői hiába próbálták átadni a petíciót, azt a honatyák nem tudni miért, nem vették át. (Talán később kapunk erre is valami magyarázatot.)

Nagyon szép művészi élményben volt része annak a sok száz résztvevőnek és hallgatónak, akik március 31-én eljötteka Szent Család templomba a Keresztény Énekkarok VIII. Debreceni Ökumenikus Találkozójára. A találkozón minden eddiginél több, 12 énekkar szerepelt. Legelőször Oláh Miklós atya emlékezett meg néhány szóban a korábbi találkozók közelmúltban elhunyt szervezőjéről, Maláj János “bátyánk”-ról, akit a találkozón résztvevő kórusok egyesített énekkara Mendelsohn–Bartholdy Sanctus-ával köszöntött (Németh Béla vezényletével). Ezután Dr. Derencsényi István ref. esperes úr hirdetett igét. A kórusok sorát a Svetits óvodásai nyitották meg, majd a Ref. Tanítóképző “Kicsinyek Kórusa” következett. A “csöppségek” nem csak aranyosak voltak, de szépen kidolgozott éneklésük karvezetőjük, Brincken Györgyné szakmai munkáját is dicséri. Nagyon szép műsort mutatott be a találkozóinkon először szereplő református Nagytemplomi Gyülekezet Kórusa (vezényelte Vass Sándor) és a találkozók állandó résztvevője, a Szent László kórus (Dobos Mihály karnaggyal élükön). Ezután következett a meghívott vendég énekkar, a nyíregyházi Szent Atanáz Görög Katolikus Papnevelő Intézet férfikórusa. Nagy sikert aratott a görög katolikus húsvéti liturgia ősi dallamvilágának bemutatása (vezényelt: Gebri József). Ezt az alkalmat megragadtuk, hogy az intézet rektorát, a debreceni KÉSz lelkigyakorlatainak állandó lelkivezetőjét, Oláh Miklós atyát felköszöntsük 70 éves születésnapja alkalmából. A következő kórus a már jól ismert Baptista Gyülekezet kórusa volt Bach, Haydn és Palestrina művekkel, Török Sándor, Baloghné Kovács Magdolna és Fodor Istvánné vezényletével. A két “szomszéd” kórus, a házigazda Szent Család templom, s a Széchenyi kerti Református Gyülekezet Halleluja énekkara következett (Németh Béla, illetve Nyíri Ákosné vezényletével), majd a debreceni Görög Katolikus Templom Szent Efrém kórusa görög katolikus liturgikus énekeket adott elő. A Svetits Katolikus Gimnázium Voces Iuvenum Leánykara, (vezényelte Dobi Katalin) a mintegy száz csengő hangú kislánnyal az angyalkák énekének varázsát idézte. Nagyon örültünk, hogy még két kisebb létszámú énekkar is elfogadta meghívásunkat: az Evangélikus Gyülekezet kórusa (Kertész Attila) most is, mint a korábbi években szépen összecsiszolt éneklést mutatott be, a Szent László templom kórusáról pedig ugyan nem gondolnánk, hogy alig néhány hónapja kezdték a közös éneklést. (A siker Simon Magdolna karvezetőn kívül Jacek atya érdeme is). A találkozót Fodor András atya szavai zárták be, aki ezután egy kis agapera invitálta a megjelenteket.

A rendezvényt szervezéséért Németh Bélánénak és Dobos Mihálynak köszönetünket fejezzük ki.

D.L.

HÍREINK, PROGRAMJAINK

Nagycsütörtökön, este 8 órától tartjuk a KÉSz imaóráját. Nagyszombaton a Szent Anna Székesegyház feltámadási körmenetéhez csatlakozunk.

Húsvét utáni héten kezdődik 3 előadásból álló tavaszi előadás-sorozatunk:

Április 18-án, szerdán este 6-tól a Debreceni Egyetem Kémiai épületének K/2-es előadótermében (Egyetem tér 1.) Teres Ágoston SJ. (akit a “Biblia és az asztronómia” könyv szerzőjeként ismerünk) “Az Ősrobbanás: az Univerzum születése, élete és kimúlása a bibliai teremtéstörténet fényében” címmel,

Április 19-én, csütörtökön, este 7-től a Római Katolikus Püspökség előadótermében “Jézus feltámadásának dátuma” címmel tart előadást. (Az előadások után lehetőségünk lesz arra, hogy könyvéből vásároljunk.)

Április 26-án, szintén csütörtökön este 7-től a Római Katolikus Püspökség előadótermében Dr. Schlammadinger József genetikus azokról a legújabb biológiai eredményekről beszél, amelyek egyre komolyabb etikai problémákat vetnek fel. Előadásának címe: “Az emberi genom kutatás perspektívái”. Erre az előadásra meghívtuk morálteológusként Deli Lajos sárospataki plébánost is.

Április 20-21-én lesz a KÉSz kongresszusa Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia Nagytermében. Küldötteink: Dr. Birkás János, Dr. Dózsa László, Haranghy Sándor és Haranghy Sándorné, Novák Dezső, Pesti József, Dr. Szalkay Kázmér, Dr. Vincze Piroska.

Május 5-én (szombaton) a jászberényi KÉSz csoport városunkba látogat. 10 óra körül érkeznek. Jó lenne, ha minél többen elkísérnénk őket városnézésük során. Ránk bízzák a programjuk összeállítását, csak az a kérésük, hogy a Munkácsy terem ki ne maradjon!

Május 9-én 17 órától Horányi Özséb, a Pax Romana elnöke tart előadást a DAB klubban a Deák Ferenc kör meghívására az Egyház és társadalom párbeszédéről.

Nyári lelkigyakorlatunkat az idén is Oláh Miklós atya vezeti, Miskolc-Tapolcán. Indulás autóbusszal július 26-án 7 órakor a görög katolikus parókia elől. Nyíregyházán még hozzánk csatlakoznak néhányan. A lelkigyakorlat 29-én, vasárnap délben fejeződik be. Szállás költség 3000 Ft, + a buszköltség. Az étkezés fakultatíven oldható meg: van lehetőség egyszerű reggeli, vacsora készítésére, ebédet lehet rendelni. Jelentkezés: Balla Jánosnál, a görög katolikus parókián. Telefon: 533-207 v. 533-209 .

A pünkösdi csíksomlyói búcsúba az idén is megszervezzük az utazást. Elsősorban azok jelentkezését tudjuk elfogadni, akik szállásukról Gyimesen maguk gondoskodnak. Jelentkezés: Dr. Birkás Jánosnál, tel.: 454-888.

Húsvétunkra Gyökössy Endre gondolatával kívánunk áldott ünnepet:

Öreg ember vagyok, több mint fél évszázada hirdetem az Igét, de nem tudom.

Egy kereszt kivirágzik, a halottnak tűnő ágakon megjelent Valaki. És virágba borul kétezer év óta újra és újra az emberi élet.
(Gyökössy E.: A mi jövőnk Ura)

Hírlevél. A KÉSZ debreceni tagozatának tájékoztatója. Szerkeszti: Dr. Dózsa László. Tel.: (52) 314-081. Drótposta: dozsa@tigris.klte.hu.