Kultúrcsángók
Nehéz dolga lesz Gheorghi Prisacaru szenátornak, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése Állandó Bizottságának kedden kezdődő isztambuli gyűlésén azt kell majd bizonygatnia, Romániában megoldott a moldvai csángók önazonosságának ápolása. Nehéz dolga lesz, mert Tytti Isohookana Asunmaa finn képviselő asszony előterjesztése nyomán olyan jelentést fogadott el a kulturális és oktatási bizottság, amely meglehetősen sok visszásságra ráirányítja a figyelmet. A dokumentumhoz a strasbourgi házszabály szerint már csak azokat a módosítási javaslatokat lehet beterjeszteni, amelyeket a bizottság ülésén is felvetett a román delegáció, ráadásul ritkán is fordul elő, hogy valamely szakbizottság dokumentumát az állandó bizottság vagy a plénum jelentősen megváltoztassa.
Így a román szenátus külügyi bizottságának elnöke már csak apró módosításokban reménykedhet. Ilyen lehet az a felvetése - melyhez állítása szerint a képviselők többségének támogatását is megnyerte - hogy a csángók inkább tekinthetők kulturális, mintsem etnikai kisebbségnek, ezért ildomos lenne, ha a jelentés is ekként kezelné őket.
Jellemző az igyekezet. Öt évvel ezelőtt vállalt kormányzati szerepet az RMDSZ, s ez remek ürügyet szolgáltatott a bukaresti diplomáciának ahhoz, hogy fennen hirdesse, Romániában megoldódott a nemzeti kisebbségek kérdése. Gheorghi Prisacaru módosítóindítványában alighanem az "etnikai csoport" kifejezés kigyomlálása a lényeg. Mert ha ez nem szerepel a jelentésben, akkor lehet már csűrni, csavarni, magyarázni a szöveget. Hiszen kulturális problémái a fejlett Európának is bőségesen vannak.
Csupán arról feledkezik meg a kormánypárti szenátor, hogy besorolja a csángó kultúrát, meghatározza annak kötődéseit. Ha tudniillik ezt tenné, azt is el kellene mondania, hogy a csángó folklór kizárólag a magyar kultúrát gazdagította, a csángó nyelvben a magyar nyelv archaikus változatait ismerhetjük fel. Még a román néprajzkutatók is így tekintették az 1970-es évek előtt. A román kötődéseket bizonygatók csak az utóbbi harminc évben léptek színre. Egyesek azt is tudni vélik, a Kommunista Párt Központi Bizottsága döntött kézfelemeléssel a csángók román eredetéről, a iaşi-i római katolikus teológiát pedig egyenesen a Szekuritáté hozta létre.
Bármi is lesz az isztambuli döntés, olyan szintre emeli a csángóügyet, amilyen szinten erről a népcsoportról még soha nem tárgyaltak.

Gazda Árpád
A KRÓNIKA, 2001. május 19-én megjelent számának vezércikke.



A fenti cikk néhány helyen pontosításra szorul. A jelentés gondosan kerüli, hogy felelősöket nevezzen meg, mindössze azt jelenti ki, hogy a csángó kultúra, amely Európa számára jelentős érték, veszélyben van, mintegy két generáció múlva eltűnik a Földről.
Nincs is idő most a felelősökkel foglalkozni, közbe kell avatkozni, márpedig a cselekvés elsősorban Románia dolga.
Gheorghi Prisacaru két módosítványt terjesztett be, az egyik a csángó szó angol helyesírására vonatkozik, ezt a bizottság már megtárgyalta és elvetette. (Más kérdés, hogy az angolul beszélők mikor fogják pontosabban ejteni a csángót, ha tchangonak vagy ha csangonak van írva.)
Másik módosítványa a francia szövegben a katolikus szót római katolikusra javítja. Az etnikai kisebbség elhagyására vonatkozó indítvány 13:00-kor még nem volt előterjesztve.

Vissza a kezdőlapra