Az alábbiakban két cikket adunk közre, minimális kommentárral. A két cikk, két világ.
Mégsem menekült meg a Danone
győri üzeme?
A szakszervezetek megtartják
a gyűlést
A Danone vezetőségének a magyar kormány képviselőivel folytatott csütörtöki találkozójáról kiadott közleményében csupán azt vállalata a cég, hogy "hajlandó lesz mélyreható tárgyalásokat" kezdeni a két magyarországi kekszüzem jövőjéről - derült ki tegnap. A szakszervezetek mindesetre úgy érzik, megváltozott a cég hozzáállása, de megtartják tervezett gyűlésüket. NÉPSZAVA-információ
Nem erősítették meg egyértelműen a Danone élelmiszer-ipari vállalatnál a magyar kormány csütörtöki bejelentését arról, hogy a francia cég lemondott volna a Győri Keksz- és Ostyagyár bezárásáról - írta pénteki számában a Libération francia lap. A Danone párizsi központjánál egyelőre nem voltak hajlandók kommentárt fűzni a Libération híréhez.
Eszerint a Danone valóban fontolóra vette, hogy a gyár bezárása helyett megkíséreli az üzem átszervezését. De a csütörtöki találkozóról kiadott közleményében a cég arra vállalt csupán kötelezettséget, hogy "hajlandó lesz mélyreható tárgyalásokat" kezdeni a két magyarországi kekszüzem jövőjéről - írta a Libération. Ezek pedig vagy sikeresnek bizonyulnak, vagy nem.
A szakszervezetek mindesetre
úgy érzik, legalább a cég hozzáállása megváltozott. "Egyértelmű hangsúlyeltolódás
következett be a Danone-csoport álláspontjában. Ma már nem a bezárás, hanem
a győri üzem gazdaságos működtetése a legfontosabb szempont" - mondta Dombóvári
Lajosné, a Győri Keksz Kft. szakszervezeti bizottságának titkára pénteki
sajtótájékoztatóján.
A győri gyár szakszervezeti
megbízottai még csütörtökön késő este találkoztak a Danone képviselőivel.
A megbeszélésen kitűnt, hogy a Danone-csoport keresni kívánja annak a módját,
hogy miként lehet a győri üzemet gazdaságosan működtetni tovább. Korábban
csak arról volt szó, hogy a milyen szociális ellentételezések mellett lehet
bezárni a gyárat.
Dombóvári Lajosné elmondta, hogy április 30-án Győrben nagygyűlést tartanak a gyár dolgozói és a velük szimpatizáló magyar és külföldi munkavállalók képviselői. A megmozdulást eredetileg tiltakozó demonstrációnak szervezték a győri gyár bezárása ellen.
A fenti cikk a Népszavában jelent meg. Érthetően a szakszervezeti tüntetés támogatása a célja. A Figyelő, a maga "független" gazdasági szemléletével egészen más hangot üt meg:
A Danone-ügy és a globalizáció - Cseppben a tenger
Lionel Jospin francia miniszterelnöknek lassan megtelik a postaládája Magyarhonból küldött levelekkel. A napokban már vagy a negyedik levelet kapta - most éppen a szocialista párt győri erői panaszolták el a gonosz kapitalisták legújabb rosszcselekedeteit. A hírek szerint az első levél a gall hon jobbításán munkálkodó Jospin urat erősen elgondolkodtatta, az azt követőn valószínűleg már töprengett is, a harmadikon a fejét rázta, a mostaniakra pedig talán bólogat. Véleménye ilyetén metamorfózisának az lehet a kézenfekvő oka, hogy a Danone gyárbezárási terveiben két francia üzem leállítása is szerepel. A helyi erők Franciaországban is fölháborodtak, a közintézmények nem vásárolhatnak Danone-termékeket és a nemzeti szolidaritás semmiféle jelét nem mutató céget maga a francia kormány fenyegeti bojkottal.
VÁLASZTÁSI JÁTSZMA. A magyar politikusok lázba jöttek attól, hogy bizonytalanná vált a Balaton szelet, a Pilóta keksz és más termékek sorsa. A kedélyeket az sem hűti le, hogy a Danone tervei szerint a termelés tovább folyna a cég másik magyarországi gyárában, és az elbocsátandó dolgozókat tárt karokkal fogadnák a munkaerőhiánnyal küszködő győri nagyvállalatok. A legfiatalabb demokraták tüntetést is szerveztek. Igaz, kis incidens zavarta meg a "ródsót", mert a szocialista polgármester egy Mikulás társaságában jelent meg, akinek mindig akkor támadt beszélhetnékje, amikor a szónok éppen a "lényegbe" kezdett bele. A felszólalásokból kitűnt: a Balaton szelet olyan becses kincse a nemzetnek, mint a gyulai kolbász, a kalocsai paprika és természetesen Lagzi Lajcsi. Persze nem ez volt a lényeg, ez csak a csokoládémáz volt a vaníliás karikán. A lényeg valójában az, hogy a választások miatt már tekerő politikusaink odaszóltak a (francia) tőkének, hogy most nem ők játszanak, legalábbis 2002 nyaráig nem. Valahol Párizsban már bizonyára készülnek is "kokit" adni annak, aki nem bökte ki idejében, hogy Magyarországon jövőre választások lesznek.
Ezt az üzenetet idehaza a többi
külföldi cégnek is címezték, merthogy látnivaló: a kormány megtalálta a
nagyvállalatok "megforgatásának" új eszközét. Nem szeretnék, hogy újra
előálljon az 1998-as helyzet, amikor a nemzetközi vállalatok szorongatták
meg a polgári koalíciót. A szocialisták helyzete a polgáriaknál jóval kényesebb,
mert az elszabadult Prométheuszként viselkedő, tejfölösdobozokat nagy nyilvánosság
előtt kukába dobáló helyi polgármesterük miatt kellemetlen kérdések futhatnak
be a pártvezetéshez. A dilemma - leegyszerűsítve - a következő: akarják-e
a szocialisták a nagyvállalatok támogatását, vagy inkább a társadalmi érzékenységre
játszanak?
De hagyjuk a politikusokat,
nézzük ehelyett a Danone-ügy hátterét!
A Danone-ellenes kampány
úgy indult, hogy Viktor és Janó névre hallgató delikvensek elektronikus
körlevelet küldözgettek szét az országban. Hasonlóan - bizonyára - a kedves
olvasók egyikéhez-másikához, én is kaptam belőle, s megtudtam, hogy bizony-bizony
veszélyben a haza, de legalábbis a Pilóta keksz. Mostantól senki ne egyen
Danone-terméket - szólt az éles hangú felhívás -, mert ezzel a multinacionális
karvalytőkét erősíti.
Szociológiailag eléggé
tipikusnak tekinthető, fogyasztásközpontú jelenkori mozgalom indult szerveződésnek
a világháló és a sajtó egy részének segítségével, még egy lapáttal rátéve
a globalizációellenesség külföldön és itthon amúgy is izzó parazsára. Mert
hát a Danone gyárbezárási terve nem másként jelent meg e beszédekben és
körlevelekben, mint a "globalista profithajhászat" legújabb megnyilvánulása.
A helyzet már csak azért
is paradox, mert a globalizációellenes érvelések szerzői között többségben
vannak azok a fiatalok, akik csak profitáltak az ország gazdasági átalakulásából,
s abból, hogy Magyarországra a külföldi beruházók tőkét hoztak. Az pedig,
hogy a Danone milyen akvizíciós politikát folytat, s a kihasználatlan ipari
kapacitásokkal mi történik, a tulajdonosok, jelen esetben a francia kisrészvényesek
kompetenciája, és szabadságukban áll a törvényes keretek között tulajdonukkal
bármit megtenni. Ez így helyénvaló.
RÓZSA SÁNDOR-I ZSAROLÁS. A
tulajdonos szabadságát ily mértékben megkérdőjelező akciókkal éppen a "mozgalmárok"
kérdőjelezik meg a törvények uralmát, és Rózsa Sándorként zsarolják meg
a gazdasági élet egyik jelentős, a cég dolgozóival amúgy korrekten eljárni
szándékozó szereplőjét.
A Danone-ellenes akció újra
kimutatta, hogy a magyar középosztály, közte a fiatalok jelentős része
nem bízik a kapitalizmusban, s nem gondolja, hogy nemcsak hatékonysági
szempontból, de erkölcsileg is ez a legelfogadhatóbb berendezkedés.
Valami lila és zöld ködű piaci
szocializmusban éreznék jól magukat, ahol az állam csettintésre közbeavatkozna,
ahol nem lennének leépítések, ahol nem lenne bizonytalanság, ahol nem kellene
naponta megújulni, ahol nem lennének csődök. Ahol önzésük elől minden jogi
korlát eltávolíttatna. S ahol szabadon tömhetnék magukba a Pilóta kekszet.
Kommentár:
Két
szemlélet csap össze. A szakszervezeti, bajban lévén, hiszen a kormány
elérni látszik, amit neki kellett volna elérnie, s most ki kellene mondani:
köszönöm. Többeknek beletörik a nyelve. És a vad liberális, nem látja a
lényeget, csak azt amit látni vagy láttatni akar: a kormány beavatkozott
ott, ahol nem kellett volna ezt tennie.
A harmadik
szemlélet a mienk. Elutasítjuk azt a gondolatot, hogy a gazdaság szabadsága
korlátlan és hogy semmi nem fontos, csak a pénzben kifejezhető haszon.
Számunkra a jelkép és a hagyomány is érték. Győr és a keksz fogalma a mi
fejünkben összekapcsolódott. Zsarolás lenne arra felhívni a figyelmet,
hogy ez a "márka név" érték? Aligha. Abban egyetértünk, hogy a Danone ellenes
akció - örömünkre - bebizonyította, hogy sokan nem keverik össze a mennyországot
a kapitalizmussal.
A Figyelő
cikk abban a biztos tudatban íródott, hogy nem lesz megegyezés a Danone-val.
A cikkíró szemlélete és a kormány lépései közötti eltérés pontosan mutatja,
miben tér el egymástól a piacgazdaság (liberális pártok) és a szociális
piacgazdaság (jobb-közép pártok).
Van még egy fontos üzente - igaz a sorok között - a Figyelő cikknek. Amikor a politika és a Danone ügy kapcsolatát vizsgálja a következőket írja: "A szocialisták helyzete a polgáriaknál jóval kényesebb, mert az elszabadult Prométheuszként viselkedő, tejfölösdobozokat nagy nyilvánosság előtt kukába dobáló helyi polgármesterük miatt kellemetlen kérdések futhatnak be a pártvezetéshez. A dilemma - leegyszerűsítve - a következő: akarják-e a szocialisták a nagyvállalatok támogatását, vagy inkább a társadalmi érzékenységre játszanak?" - Azért ismételtük, hogy el ne kerülje a figyelmet: a Figyelő egyértelműen a nagytőke pártjának tartja a szocialistákat. Egyébként éppen ebben a szellemben nyilatkozott Bársony András is arra a hírre, hogy a helyi értékekre és hagyományokra való tekintet nélküli döntéseket kritikus szavakkal illettem az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében.
