danubia010608

A koncert a szó legszorosabb értelmében "ajándék" volt. Ajándék volt maga a műsor, mert - a millenniumhoz illően - "Magyar dallamkincs az európai zenekultúrában" címmel állították össze. Ajándék volt, hogy amikor megérkeztünk, mindenki kapott egy lapot, melyen - a programon kívül - ez állt:

S végül ajándék az is, ahogyan ez a huszonévesekből álló zenekar és vezetője HÉJA DOMONKOS gondolkodik és cselekszik, melyet az is jelez, hogy a koncert mottójául egy Kodály idézetet választottak:

"A magyarság szempontjából alig felbecsülhető már az a puszta tény is, hogy külföldiek magyar zenét akartak írni... sok esetben nagy mesterek maradandó művei őriznek magyar színt és jelleget távoli jövendő számára is...
A magyarság nem csak azáltal lett európai, hogy ő tanult a többi néptől; azok is tanultak tőle."

Kodály Zoltán

1811 október 9-én Beethoven így ír lipcsei kiadójának:
"Éppen mikor kocsira készültem szállni, hogy Teplitzbe utazzam, csomagot kapok Budáról, azzal a kéréssel, hogy írjak valamit az új Pesti Színház megnyitására. Miután 3 hetet töltöttem Teplitzben és jól érzem magam, orvosom tilalma ellenére nekiülök, hogy segítsek a magyar bajuszosoknak, akiket szívből szeretek.... " Ekkor született meg Kotzebue "István király" című, magyar tárgyú drámájának (Ungerns erster Wohltter) kísérőzenéje, valamint az ehhez komponált nyitány, amely a pesti bemutató alkalmával 1812. február 9-én csendült fel először a Vigadó mögött felépült Német Színházban.
A lassú bevezetésben Bihari János egyik verbunkos lassújának dallamát halljuk, akinek játékát a leírások szerint Beethoven Bécsben "több ízben nagy kedvvel hallgatta". A bevezetést sodró lendületű életvidám főtéma, majd derűs hangvételű melléktéma követi.

Haydn: D-dur zongoraverseny III. Tétel (Rondo all' Ongharese)
Haydn 1762-től 1790-ig állt "Pompakedvelő" Esterházy Miklós herceg szolgálatában, aki maga is jó baryton-játékos volt. Kodály Zoltán írja, hogy "...Haydn volt az első, aki >all' ongarese< feliratú darabjaival világszerte hírdette, hogy itt egy sajátos, minden mástól elütő zenei kifejezésmód él ... De > all' ongarese < jelzés nélküli műveiben is elég magyar elem mutatkozik..."
Haydn a magyar paraszti muzsika első klasszikus megfogalmazója, első "népzenegyűjtőnk". Több korai verbunkos táncdallamunkat, de talán néhány népdalunkat is ismerte.
Zongoraversenyének III. (Allegro assai) tétele európai szemmel nézve szabadon szárnyaló, szeszélyes, "egzotikus" muzsika, nem csak a dallamosság tekintetében, de harmóniai szempontból is. Bár az új, az úri és polgári rétegek ösztönzésére létrejött verbunkos stílus kibontakozása egybeesik Haydn magyarországi tevékenységével, a parasztság körében még tovább él a régebbi hangszeres hagyomány is. Úgy tűnik, a tétel megírásakor nem kész témák átvételére törekedett, inkább a könnyen variálható, bárhová beilleszthető, a muzsikába változatosságot vívő formulák alkalmazása, a rögtönző lendület vezette a szerzőt, ahogy azt a magyar cigány muzsikusoktól is hallhatta. A korabeli hangszeres táncmuzsika töredékeit tartalmazó zenei "közhelyekkel" a magyaros jelleget kívánta hangsúlyozni. Humorérzékére vall a trillás "minore" szakasz: mintha csak valamiféle ügyetlen rögtönzést utánozna... Az egyszerű, nem táncszerű betétdallam arra vall, hogy énekelt dalokat is hallott nálunk. Erre utal a Pressburger Zeitungnak az "Eszterházy vigasságok"-ról beszámoló híradása, amely többek között a kastélykert főterén 1770. szeptember 17-én este tartott eseményről is beszámol: "...parasztok és parasztmenyecskék bukkantak elő, akik paraszttáncaikkal, népdalaikkal és arcukon tükrözödő nagy vidámságukkal nem kevéssé járultak hozzá az előkelő társaság felvidításához. A parasztünnepség alaposan belenyúlt az estébe... "
Zongorán közreműködött: NAGY ERVIN

Csajkovszkij: Magyar tánc a Hattyúk tava című balettből (Op.20.)
Csajkovszkíj négyfelvonásos balettjét 1877. február 20-án mutatták be a moszkvai Nagy Színházban. A harmadik felvonásban a hercegkisasszony kastélyának fogadótermében tartott ünnepségre vendégek érkeznek, spanyolok, nápolyiak, magyarok, lengyelek. A szólópár által vezetett nyolc páros táncolta magyar tánc lassú és friss részből áll. A feszes magyar lassúban (Moderato assai) jól felismerhetők a jellegzetes verbunkos ritmikai elemek, amit lendületes "báli csárdás" (Vivace) követ.

Ifj. Johann Strauss: Cigánybáró -nyitány (1885)
Strauss 1883. február 3-án Budapesten, a Népszínházban vezényelt. Ekkor ismerkedett meg Jókai Mórral, aki operettlibrettót ígért neki. Hamarosan el is küldte Bécsbe a Szaffi tervezetét. Végül egy Pesten, majd Bécsben működő újságíró, Schnitzer Ignác dolgozta ki a színpadi változatot. Strauss igen otthonosan mozgott a magyaros zenei stíusban, hiszen ebben a Pesti csárdás (Op. 23.) c. műve óta eltelt 40 évben nagy gyakorlatra tett szert.
Jauner, a darab rendezője egy Győr melletti cigánytáborban "eredeti" szekereket, lovat, ruhákat és egyéb kellékeket vásárolt. A Strauss 60. születésnapjának előestéjén bemutatott Cigánybáró hatalmas sikert aratott. A Theater an der Wien-ben 87-szer ment megszakítás nélkül, felülmúlva még a Denevér sikerét is. Ifj. Johann Strauss életrajzírója, Norbert Linke írja: "A Cigánybáró a magyar és a bécsi muzsika egymást ösztönző, termékeny viszonyát példázza. Ezt bizonyítja már a nyitány is. "

Éljen a magyar - gyorspolka 0p.332.
Ifj. Johann Strauss és testvérei, Joseph és Eduard 1869 március 16-án és 17-én egyesített zenekarukkal léptek fel a Pesti Vigadóban, a Zeneművészek Segélyegylete javára. A 3000 fős terem mindkét alkalommal zsúfolásig megtelt. Ekkor hangzott el először az "Éljen a magyar" c. gyorspolka.

Brahms szívesen használt fel műveiben magyar dallamokat. Még alig 20 esztendős, amikor 1852-53-ban, Németországban együtt koncertezik Reményi Edével, majd ezt követően komponálja "Variationen über ein ungarisches Thema" c. zongoradarabját (1853). 21 magyar táncból álló sorozatából az első tíz 1869-ben, a többi 1880-ban jelenik meg, de néhány tánc már 1853-ban készen áll. (1867. április 26-i, pesti hangversenyén Brahms a majdani 8. tánc, a "Lujza csárdás" témájára "rögtönöz".) A bécsi Gesellschaft der Musikfreunde archívumában található Brahms-hagyaték jól tükrözi, milyen nagy kedvvel gyűjtötte az Európában turnézó, kiváló cigányzenészek darabjait és a XIX. sz. közepén megjelent, fontosabb magyar népdal- és népies műdalkiadványokat. Sorozata valóságos kincsestára az 1848-as időkből való magyar dallamoknak, amelyek általa az egész világ zenekultúrájának részévé válhattak.
A 3. magyar tánc főtémája (Allegretto) Goldhammer kutatásai szerint Reményi Edétől való. A vivace-rész Riszner József: Tolnai lakodalmas c. művének 5. számú frisse, amely Liszt VIII. rapszódiájának végén is szerepel.
Az 1. magyar tánc címe: Isteni csárdás. Hattyú hangok Borzó Miskától (1848-as tábori karmester volt).

Beethoven: III. Esz-dúr, op. 55. "Eroica"; (1803-1804) szimfónia
Beethoven az Eroica-szimfóniát tartotta legjobbnak első nyolc szimfóniája közül. Lelkesedett a francia polgári forradalom jelszavaként ismert "szabadság, egyenlőség, testvériség" eszméiért, érdeklődését tartalmi vonatkozásban a hősi magatartás gondolata kötötte le az 1800-as évek elején. Szimfóniája kéziratának címoldalán sokáig a "Bonaparte" elnevezés állt, de császárrá koronázásáról értesülve eltépte a címlapot, és az "Eroica" (hősi) nevet adta neki.
l. tétel (Allegro con brio)
A két bevezető akkorddal azonnal, "medias In res" a hősi cselekmény közepén találjuk magunkat. A vezető gondolat, sejtelmes várakozással telítve először a csellókon szólal meg, majd a lírikus és szenvedélyes témák váltakozásának, az ellentétes elemek harcának lehetünk tanúi, amelyből kirajzolódik a hős jelleme, nagysága.
II. tétel (Marcia funebre. Adagio assai)
A legrégebbi vázlatok a gyászinduló zenéjéhez 1801-ben keletkeztek, vagyis a tétel gondolata Beethoven egy olyan korszakából való, amikor foglalkoztatta a magyar "verbunkos lassú". Az 1801-1802-ben komponált G-dúr hegedűrománc középső, verbunkos része jól tanúsítja, hogy már ekkor milyen otthonosan mozgott Beethoven a magyar stílusban.
A hős siratásáról szóló tételben végig ott lüktet a lassú tánclépés. Úgy halad ez a - szokatlanságával a kortársakat meglepő - gyászoló menet, mintha vele együtt sírna Bihari "Requiem"-je is. A mély megrendülés okozta zaklatottság időnként megtöri a lüktetést. A később majd zokogó megszakításokkal küszködő dallam hangulatát már a főtéma 3. ütemének közepén megkésve induló, fájdalomtól "eltorzult", elcsukló motívuma előrevetíti.
IIl. tétel (Scherzo. Allegro vivace)
Tökéletes ellentéte a komor II. tételnek. Önfeledt öröm, jókedv árad belőle, az élet, a természet szépségei minden gondot elűznek.
IV tétel (Allegro molto)
Nagy ellenpontozó művészettel felépített, szabad variációsorozat két témára, melyek szervesen kiegészítik egymást. A hegedűkön megszólaló téma már Beethoven első színpadi művében, a Prometheus táncjátékban is szerepel. A tétel közepén ismét helyet kap a "hősi", magyar arcél, büszke, szilaj verbunkos variáció formájában.

Berlioz: Rákóczi induló (1846)
A hangszerelés nagy megújítójának mesteri alkotása, amit szerzője később belevett "Faust elkárhozása" c. művébe. Berlioz így ír az 1846. febr. 6-i, pesti bemutató előzményeiről Fernand Humbert-nek: "Treichlinger (megj.: korábban szólóhegedűs és karmester Bécsben, majd zeneműkiadó Pesten) összehozott a pesti Filharmóniai Társaság vezetőségével, szerzett nekem mintegy további tizenkét kitűnő hegedűst s megkért, tekintsem őt magát vezetőjüknek. Mindnyájan fényesen teljesítették szeretetreméltóan vállalt feladatukat s programom kivitele, úgy hiszem, egyike volt a legjobb előadásoknak, melyeket Pesten hosszú idő óta hallottak. A műsoron szerepelt az az induló is, amely most Faust legendám második részének fináléja. A Magyarországra való utazásomat megelőző éjszakán írtam. Egy bécsi műkedvelő, aki Magyarország szokósait tövéről-hegyére ismerte, néhány nappal előbb felkeresett, hóna alatt egy kötetnyi régi dallal. Ha tetszeni akar a magyaroknak - mondotta -, komponáljon egy darabot valamelyik nemzeti dallamukból. "… Követtem tanácsát, kiválasztottam a Rákóczi-témát és megírtam belőle azt a nagy indulót, melyet ön is ismer... Ön bizonyára emlékszik rá: a téma a melódia kezdőütemének ritmusában tartott trombitamotívum után jelenik meg, fuvolák és klarinétok piano játsszák s a vonósok pizzicato-ja kíséri. E váratlan bevezetésre a közönség néma maradt, de mikor egy hosszú crescendóban fúgaszerűen megszólaltak a téma töredékei, a nagydob tompa, távoli ágyúdörgéshez hasonló ütéseitől megszakítva, a teremben leírhatatlan moraj kezdett forrongani, s abban a pillanatban, mikor a felszabadult zenekar, mint valami vad kézitusában, nekieresztette oly soká visszatartott fortissimóját, hallatlan ordítozás, lábdobogás rázta meg a termet: az izzó lelkek elfojtott indulata hátamat megborzongató hangokban tört ki, szinte éreztem, mint mered égnek a hajam... elutazásomkor át kellett engednem Pest városának a kéziratomat, melyet meg akartak tartani... Az indulót most minden ünnepélyes alkalommal játsszák. Figyelmeztetnem kell azonban Erkel karnagy urat, hogy a darab hangszerelését azóta sokban megváltoztattam, s hogy a codát megtoldottam vagy harminc ütemmel, ami szerintem emeli hatását... "

A hangversenyen kiosztott ismertetőt írta: RAKOS MIKLÓS