Vissza
a kezdőlapraDÜNNYÖGŐ
az emberi felelősség változatairólA hírek közt egyszer csak felkapja a fejét az ember. Hát már megint?! És újra ugyanott? És ismét hasonló körülmények között?
Ó, szegény sok kis apróság, óvodások, kisiskolások! Mennyire meg kellett most is szenvedniük azt az oly finomnak hitt falatot!
Félreértés persze ne essék! Bocsássuk előre, hogy mindaddig, amíg tömegétkeztetés létezik, még ha az gyermekétkeztetés is, hasonló gyomorfertőzések bizony elő-előfordulhatnak! Merthogy ember van e gondoskodás hátterében is, az ember pedig gyarló!
Dünnyögésre nem is önmagában ezen apróságok átmeneti rosszulléte és gyengélkedése késztet…
Hallgatom, olvasom az érintett cég vezetőjének nyilatkozatait: „Kérem, még semmit sem bizonyítottak…” „Elfogadhatatlanok számunkra a feltételezések…”
Körülbelül ez a válaszok lényege.
S máris feltör belőlem a dünnyöghetnék.Hát nincs emberies együttérzés? Hát nincs legalább lappangó felelősség-tudat? Hát nincs a tetteink következményeivel való őszinte szembenézés?
Valóban egy jogállamban előbb mindent bizonyítani kell. Amíg nincs bizonyíték, nem lehet felelősségre vonás. Így igaz. Egy európai polgári államban azonban egyetlen vállalkozó sem vállalkozhat a közössége kockázatára, csakis a sajátjára. S ha saját kockázata olyan helyzetet teremt, amelytől a közösségének akár csak vélhetően is baja származik, hát egy európai polgári államban a rendes vállalkozó együtt aggódik az érintettekkel. Töri a fejét, hogy hogyan jobbíthatna, mit tehetne másként.
Uram bocsá’, a bajba kevertek kisebb-nagyobb kárpótlásán, kiengesztelésén töri a fejét. Ilyen magatartás mellett sokan tán még arról is megfeledkeznének, hogy valóban szükség van-e közegészségügyi bizonyítékokra, s mire azok előkerülnek, már alább is hagyott a többség felháborodása…
Mondom: egy európai polgári államban… Sokan ódzkodnak: mit akartok Ti, egyesek ennek a polgárinak az erőltetésével. Jelentjük: hát például ezt – polgári vállalkozókhoz méltó magatartást, polgári országhoz méltó emberi (és nemcsak jogi) felelősséget.
Jó étvágyat, gyerekek! Ne keseregjetek azért, mert néha csak így gondoskodnak finom falatjaitokról! Felnőtt életetek kenyere javáról most éppen másképpen – figyelő és féltő szemét rajtatok tartva – gondoskodni akar és tud egy egész Kormány.
(A polgári Kormányról azután eszembe jut – s ti gyerekek ezt még aligha érthetitek – egy polgári miniszter. Emberéletben sohasem tett kárt, saját autójával bajt sohasem okozott – ám hirtelen mégis lemondott. Az emberi felelősség – a mások felelősségével való együttérzés – úgy munkálkodott a bensőjében, hogy azzal nem akarta fontos munkáját megterhelni. Ja, nem biztos, hogy tudjátok: ő nemcsak kicsit jogállami volt, hanem sokkal inkább keresztény…)
sisti