Németh Miklós levele
a Magyar Szocialista Párt elnökségének

Tisztelt Elnökség!

A "szándéktisztázó" beszélgetés során képviselt álláspontomról írásos összefoglalót készítettem és - az esetleges félreértések elkerülése érdekében - az elnökségi bizottságot kértem az írás átadására.
Az elmúlt év őszén az MSZP vezetői és vezető testületei elzárkóztak attól, hogy érdemben megtárgyalják a párt választási felkészülésére és szervezeti reformjára vonatkozó javaslataimat. A kongresszus döntéseit tudomásul vettem, és fegyelmezetten félreálltam, nehogy a jelenlegi pártvezetés módszereitől és stratégiájától lényegesen eltérő felfogásommal akadályozzam vagy nehezítsem a párt választási felkészülését, erőgyűjtését.
Öt hónap telt el a kongresszus óta. Az ott megválasztott vezetőség (elnök, elnökség, választmány) eddig érdemleges eredményeket nem ért el. A szocialista párt győzelmi esélyei nem növekedtek, ellenben az erőt és erkölcsi tőkét felélő belső taktikázások, helyezkedések, csoportellentétek "eredményeként" a párt társadalmi támogatottsága csökkent, a vetélytársaké nőtt. Széltében-hosszában hallani: "Ha ez így marad, tagkönyves MSZP-tagok sem fognak elmenni szavazni vagy esetleg más pártra szavaznak." Ez a helyzet - véleményem szerint - egyenesen kötelezi a legközelebbi kongresszus küldötteit arra, hogy értékeljék a felkészülés menetét, a kialakult helyzetet és akár az alapszabály lehetőségei szerinti, soron kívüli tisztújítással is számot vessenek.
Úgy gondolom: nekem itt nem kell bemutatkoznom. Ismernek szűkebb szülőföldemen, Szerencsen és környékén, ismernek az országban, a térség szomszédos országaiban, az Európai Unióban, s azon túl is. A teljesítményeim alapján ismernek. Változatlanul teljesítményorientált vagyok, tudom, hogy eredmény csakis a program és a megvalósíthatósági feltételek szigorú összevetésével és egyeztetésével érhető el. Ezért nem vállaltam - és nem vállalok - önmagában semmilyen pozíciót, ha nem tudok felelni a feltételekért, a teljesíthetőségért. S nem csupán személyes becsvágyam, "nevem becsülete" miatt, hanem leginkább azért, mert nem csaphatom be azokat, akik bíznak bennem, akik az országban lakók többségének anyagi és érzelmi konszolidációját remélik szerepvállalásomtól.
Erős meggyőződésem, hogy egy párt választási esélyei sok tényezőtől függnek. Ebben a miniszterelnök-jelölt személyét veszélyes dolog túlértékelni. Függnek attól, hogy a pártot hogyan jeleníti meg a párt frakciója a parlamentben, képviselői a helyi önkormányzatokban, valamint más köztestületekben, megjelennek-e ott lényeges kérdésekre összpontosító, meggyőző, konstruktív erőként. Függnek attól, hogy az ország 176 választókerületében a párt meg tudja-e szólítani a választópolgárokat az őket foglalkoztató valóban súlyos kérdésekről és feladatokról, mint a munkanélküliség, a népességfogyás, a romakérdés, a nyugdíjasok, az egészségügy, a drog, a korrupció, a vidékfejlesztés, a víz- és környezetvédelem, az EU-csatlakozás és így tovább. Tud-e gyümölcsöző dialógust folytatni velük, képes-e partneri viszony kialakítására? Megfelelő jelöltekkel rendelkezik-e, akik ezt a politikát meggyőzően képviselik? Függnek attól, hogy milyen a párt választási programja, képes-e a prioritások kijelölésére, a szociális kohézió erősítésére, a szolidaritás ösztönzésére.
Alapvető fontosságúnak tartom, hogy a fenti kritériumok mentén az MSZP először értékelje a novemberi kongresszus óta eltelt időszakot, a jelenlegi helyzetet és a teendőket, és utána jelöljön csak miniszterelnököt. A fordított sorrend csak látszat- és áldemokráciát jelentene. Nem kívánok részt venni abban, hogy csoportok, platformok jelöltjeinek állításával és "előfutam"-küzdelmeivel megosszák a pártot, s ezzel választási esélyeit komolyan rongálják. Vagyis semmiféle előzetes forgatókönyv szerinti jelölési folyamatban nem kívánok részt venni. Az elnökségi bizottság kérdésére - vagyis arra, hogy vállalom-e a miniszterelnök-jelöltséget - világos és egyértelmű válaszom az, hogy amennyiben a kongresszus nem a fordított sorrendet, hanem az általam a fentiekben felvázolt menetet követi, akkor a miniszterelnök-jelöltség felvetése esetén megtisztelőnek tartom, ha nevem szóba kerül.
Közel egy esztendeje már itthon vagyok. Volt időm, alkalmam feltérképezni az ország, a társadalom, a politika és az MSZP helyzetét. Úgy látom, az országnak szüksége van olyan változásra, mely az uralkodás helyett kormányzást valósít meg, a társadalomnak arra, hogy a kíméletlen haszonelvűséget korlátok közé szorítsa a társadalmi szolidaritás, a politikának arra, hogy visszanyerje a polgárok megbecsülését, helyreállítsa hitelét. Az MSZP-nek pedig arra van szüksége, hogy megszabaduljon a történelmi és a legutóbbi múlt árnyaitól, terheitől, tegyen komoly erőfeszítéseket az egyre súlyosabb társadalmi problémák kezelését szolgáló megoldások kidolgozására, az ország érdekeit fogalmazza meg céljaként, s ne csak a hatalom megragadását. Ha ugyanis hitelesen cselekszi az előbbit, a választók ráruházzák az utóbbit.
Nagy tehát a szükség és sok a tennivaló. Tenni akaró és cselekvőképes ember számára a sors itt nagy teret nyitott. Aki feladatot keres, talál. Aki pozíciót, az a lökdösődéssel lesz elfoglalva. Én feladatot örömmel vállalok, de az intrikus hatalmi harc taszít. Erőket egyesíteni és nem megosztani - ez a célom és hitvallásom. A valódi, érdemi demokráciának híve vagyok. Ezért javaslom: a kongresszus küldöttei - az őket delegálók körében végzett komoly véleményfelmérés után és alapján - szavazatukkal döntsenek a párt miniszterelnök-jelöltjéről. Ezzel nem kitérni akarok a megmérettetés elől, hanem önként vállalom annak legközvetlenebb, legkeményebb formáját.

Budapest, 2001. április 6.

Németh Miklós

Megjelent a Népszavában

Vissza a kezdőlapra