Megválasztása után Medgyessy Péter sajátos kifejezéseket használt. Szerinte az új kormány a nemzeti közép kormánya lesz. - Szerintünk is, hiszen most is ez a helyzet, mindössze távol kell tartani az MSZP-t a hatalomtól.

Medgyessy szerint "a baloldali kormány legfontosabb célja a társadalmi igazságosság és az esélyteremtés lesz, befogadja majd a liberális értékeket, ápolja a nemzeti hagyományokat és képviseli a hazafiságot, a nemzeti érdekeket." - Egyik célkitűzés sem baloldali. Tipikus jobb-közép nyelvet beszél, ezzel még talán a magyar Munkáspártot is behozza a parlamentbe, mert a veretes balosok el fognak fordulni. Ám nem érdemes, sőt helytelen volna vélt vagy valós címkéket ragasztgatni Medgyessy Péterre. Egyedül a programok valós tartalma alapján mondjunk ítéletet, és vegyük majd figyelembe az is, a program mennyire hihető, mennyi esélye van a megvalósításnak. Mivel ez a program még nem ismeretes, ezirányú eszmefuttatásainkat későbbre kell halasztanunk.

Az angol Munkáspárt győzelme kapcsán már megemlítettük, hogy az MSZP megpróbál majd tőkét kovácsolni belőle. Most ez kezdődött el, amikor Medgyessy Tony Blairre hivatkozott. A minapi győztes munkáspárti vezér Medgyessy szerint eredményesen gyűjtötte össze az összes politikai értékeket.

Jobban megértjük ezt a kijelentést, ha tudjuk, miként értékelték Nyugaton Blair győzelmét. Először a Wall Street Journal Europe elemzése:

Ha már a konzervatívok nem tudtak modernizálódni, a munkáspárti kormány fogja beteljesíteni Angliában Margaret Thatcher volt kormányfő konzervatív forradalmát - állapította meg a brit választások kapcsán a Brüsszelben szerkesztett amerikai The Wall Street Journal Europe (WSJE). .A WSJE rámutatott, hogy a Munkáspárt még sohasem tudott két teljes választási ciklust végigkormányozni, így a mostani nagyarányú választási győzelem "példátlan bizalmi szavazat". A lap ennek ellenére kérdésesnek tartja, hogy Blair tovább lép-e a szabadpiaci eszmék felé, vagy kénytelen lesz balra fordulni. Azt ugyan nem kétli, hogy Blairt "teljesen más fából faragták, mint a kontinensen élő szocialistákat és az amerikai demokratákat", de abban is bizonyos, hogy a hagyományos munkáspárti szavazó és a most megválasztott munkáspárti képviselők többsége nem úgy gondolkozik, mint a miniszterelnök, sőt meg vannak botránkozva középutas irányvonalától. Blair csak az eszelős baloldalt tisztogatta ki a pártból, amely sokáig megválaszthatatlanná tette a Labourt, de a lap meggyőződése, hogy "csak a munkáspárti szavazók eszét nyerte meg, mert a szívük továbbra is határozottan balra hajlik". A WSJE egyáltalán nem látja bizonyosnak, hogy Blair egyhamar kiírja a népszavazást az euróhoz való brit csatlakozásról. Ha ezt azon az áron teszi, hogy cserébe megadja a szakszervezeteknek ugyanazokat a munkapiaci előnyöket, vagyis elbocsátási kötöttségeket, amelyek a kontinentális gazdaságokat lebéklyózzák, akkor az euró nem fog érni egy fabatkát sem Angliának. Blair azért is balra csúszhat még, aggódik a WSJE, mert a közszolgálatok javítására tett nagyigényű ígéreteit nem tudja beváltani, csak vagy adóemeléssel, vagy nagy költségvetési eladósodással. Az amerikai konzervatív lap Thatcher asszony mai véleményével ért egyet, amely szerint annak is örülni kell, hogy Blair nem tért még vissza a telivér szocializmushoz, de a veszély nem múlt el. A belga lapok arra mutattak rá, hogy a választók nagyfokú érdektelensége következtében Tony Blair pártja kevesebb szavazatot kapott, mint ahányan nem mentek választani.

Az az elemzés, amellyel a Figaro állt elő, talán még jobban mutatja a dolgok lényegét.

Tony Blair munkáspárti kormányfő a konzervatívok programjának kisajátításával avatta magát az új brit középosztály szólamvezetőjévé, ő is azt értette meg, akárcsak Silvio Berlusconi Olaszországban, hogy a választások a centrumban dőlnek el - állítja a Le Figaro. A konzervatív francia lap szerint a britek a második mandátumban azt hálálták meg Blairnek, hogy az öreg nemzet modernizálásának feladatát hátra hagyó Margaret Thatcher örökösének szerepkörét felvállalva, hű maradt ígéretéhez, és nem követelt túl sokat tőlük. Blaire sikerét a Le Figaro mindenekelőtt a gazdasági növekedés kedvező körülményeinek tulajdonítja, amely lehetővé tette, hogy négy év alatt egymillió új álláshely teremtődjék és visszaszoruljon a munkanélküliség. A másik tényező pedig az, hogy eközben a belső megosztottsággal kínlódó toryk nem tudtak hiteles programot felkínálni az ő eszméikkel operáló ellenféllel szemben. Az új mandátum birtokában azonban - mutat rá a lap - Blairnek fel kell hagynia az uniós témákban eddig tanúsított óvatoskodásával. Nyilvánvaló, hogy első számú célkitűzésének választja az egységes európai valuta csatájának megvívását. Vitathatatlan, hogy ma ő az egyetlen brit politikus, aki képes az euró előnyeiről meggyőzni honfitársait. S ha ebben sikerrel jár, édesmindegy lesz, hogy munkáspárti vagy tory, a lényeg, hogy Nagy-Britanniát visszavezette Európába.

Ez a gondolatmenet, amely Berlusconit és Blairt kapcsolja össze, és kimondja, az angol munkáspárti vezér kisajátította a konzervatív programot, lényegében azonos azzal, amit Orbán Viktor az "ideológiák korszaka lejárt" kifejezése jelent.

Medgyessy most valami ilyesmiben töri a fejét, nekünk azonban nem kell félnünk, hogy a toryk sorsára jutunk. Medgyessy a bankár, nem a fiatal és dinamikus Tony Blairre, sokkal inkább a már lemondott tory vezérre William Hague-re emlékeztet. Ráadásul, amit a szocialisták most tervezgetnek, a Fidesz vezette kormány 1998 óta meg is valósítja. Nehéz lesz azt ajánlaniuk a választóknak, amit a másik pillanatban szidnak.

Surján László

Vissza a kezdőlapra