Ennek az ünnepnek több síkja van, sok oldalról közelíthetjük meg. A költészet napján talán illő, hogy Dsida Jenő gondolatait ajánljuk olvasóink figyelmébe. Mindannyian kerülhetünk ilyen olajfák-hegyi helyzetbe. Felismerjük-e ezeket, s életünk erőt adó, fordulatokat előkészítő, vágányra állító pillanataivá tudjuk-e alakítani a fájdalom és a magány, az elhagyatottság idejét? Krisztussá leszünk-e ilyenkor?

sl

Nagycsütörtök

Dsida Jenő verse

Nem volt csatlakozás. Hat óra késést.....................................
jeleztek és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön.
Testem törött volt és nehéz a lelkem,
mint ki sötétben titkos útnak indult,
végzetes földön csillagok szavára,
sors elől szökve, mégis szembe sorssal
s finom ideggel érzi messziről
nyomán lopódzó ellenségeit.
Az ablakon túl mozdonyok zörögtek,
a sűrű füst, mint roppant denevérszárny,
legyintett arcul. Tompa borzalom
fogott el, mély állati félelem.
Körülnéztem: szerettem volna néhány
szót váltani jó, meghitt emberekkel,
de nyirkos éj volt és hideg sötét volt,
Péter aludt, János aludt, Jakab
aludt, Máté aludt és mind aludtak...
Kövér csöppek indultak homlokomról
s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

Vissza a kezdőlapra