Vissza
a kezdőlapraLevél New Yorkból
“Én is emigránsok unokája vagyok, az apám, aki már itt született, első osztályos koráig egyetlen szót sem tudott angolul. És látta, hogy a fia New York állam kormányzója lett. Ez az ország korlátlan lehetőségeket hordoz magában.” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a sajtótájékoztatóját George Pataki, New York állam kormányzója, akinek a nagyapja magyar volt. Egy új emigrációs törvényről beszélt, amihez a kormányzói hivatala segítséget kíván nyújtani, hogy az emberek tisztában legyenek a bonyolult bevándorlási procedúra dolgaiban. Mivel több millióra tehető az Egyesült Államokban illegálisan itt tartózkodók száma, ezért az Emigrációs és Honosítási Hivatal néha “engedékeny” törvények meghozatalával mintegy bevonja a külföldiek bizonyos csoportjait; munkavállalási engedélyhez juthatnak most például sokan (maximum 700 ezren), akik amerikai munkaadót (itt úgy mondják szponzort) találnak, és a munkaügyi minisztériumot is bevonva bonyolult nyomtatványok és dokumentumok tömegét beadják április 30-ig.
Szóval, megjelentettem az amerikai magyar lapokban erről egy tájékoztató írást, a kormányzó lelkesítő szavaival alátámasztva. Mivel tudom, hogy az itteni magyarok nagy része nem ért angolul, segítő szándékkal beírtam a telefonszámom is, és azonnal nekiláttam a törvény tanulmányozásának, ami tulajdonképpen H1B vízumkérelem – hogy felkészültem fogadjam az érdeklődő kérdéseket. Nos, olyan mennyiség? telefonhívást kapok azóta is folyamatosan, hogy több irodát, szakembert és barátot be kellett vonnom. Már csaknem egy egész apparátus dolgozik velem azon, hogy minél több magyar benyújthassa a bonyolult kérelmek sorozatát.
A dolog érdekessége nem a segítőszándék, hanem a következtetéseim. A körülbelül 1000 hívásból, ami az ilyen-olyan módon itt dolgozó új magyaroknak csak a töredéke, alig egy százalék volt tisztában a legalapvetőbb jogokkal. Fogalmuk sincs a különböző vízumokról, és egyáltalán nem értik, hogy például turista vízummal miért nem dolgozhatnak. Aztán vannak, akik félnek, ezért támadóak. Vannak, akik azt sem tudják, hogy a zöldkártya egy vízumfajta, és azt nemcsak úgy “adják”.Eszembe jutott az az írás, amit az MKDSZ honlapján olvastam két napja a kanadai letelepedéssel kapcsolatosan, miszerint a magyar konzulátusokhoz fordulnak magyarok kanadai letelepedési kérdésekkel. Számomra az felfoghatatlan a leginkább, hogy miért gondolják sokan, hogy ha Magyarországon nem képesek felemelkedni (mert nincs alapos iskolai végzettségük, speciális szaktudásuk vagy munkahelyi tapasztalatuk), akkor itt miért tudnának? Mindenesetre ezekben a napokban úgy érzem magam, mintha egész Magyarország igazi munkatapasztalat nélküli rétege itt lenne az Egyesült Államokban. Baby-sitterek és házvezetőnők (sokan kizsákmányolva, minimum bér alatt, napi 12-15 órákat dolgozva) – az emigrációs iroda felé be kell bizonyítani, hogy a munkájuk amerikai munkaerővel nem helyettesíthető. Hát az bravúros mutatvány lenne.
Arra a következtetésre jutok hamarosan, hogy minél jobb Magyarországon a helyzet, annál többen menekülnek az ehhez a réteghez tartozók, ugyanis rádöbbennek, ha nem is tudatosan, hogy szaktudás nélkül nem lehet értéket teremteni és termelni. Magyarországnak pedig erre van szüksége, ebben maradt el. Kik alkotják ezt az általam rétegnek nevezett kivándorló tömeget? Talán az előző rendszerben középkáderek mellett dolgozó mesterségesen felduzzasztott adminisztrációs tömeg. Továbbá azok a szakmunkások, akiknek a szaktudása elavult szinte abban a pillanatban, ahogy az oroszok “magukkal vitték” a 40 évig megkövesedett gyártási technológiáikat és eszközeiket.
Az Egyesült Államok gazdasági fejlődése érzékenyen függ a bevándorlás-politikájától. Különösen Dél-Amerikából írástudatlan tömegek árasztják el az országot. A tanulási vágyat és a szaktudást ezért sehol a világon nem becsülik meg ennyire, mint itt. Nagyon fontos annak a megértése, hogy csak arra van itt szükség (a kapitalista demokráciában, ha úgy tetszik), aki el tudja adni a tudásának és ismeretének a legjavát – és lehetőleg angolul. (Mert ha Rómában vagy, élj úgy, mint a rómaiak.) Ha ilyen nincs, akkor méltó munkahely és amerikai munkaadó sincs.
Befejezésként hadd említsem meg érdekességként, hogy ki szerepel az emigrációs “fejvadászok” listájának első, legkeresettebb helyén: “orosz tudós”.Niemetz Ágnes
NEW YORK