Tegnap még ellenséges, bár visszafogott volt a hangulat a Hajnan-szigeti incidens miatt, ma már engedett a fagy az Egyesült Államok és Kína diplomáciai területein. Az április 10-i  “South China Morning Post” kínai napilap katonai forrásokból idézve azt állította, hogy a kínai vadászrepülő és az amerikai felderítőgép ütközése után egy másik kínai repülőgép engedélyt kért az amerikai gép lelövésére. Amikor ezt az engedélyt nem kapta meg, akkor leszállásra kényszerítette azt kínai területen.
 Mint ismeretes, már több mint egy hete nem engedik haza a 24 fős katonai repülő személyzetét. Eddig azt mondták, azért nem, mert kínai felségterületet sértett meg a kényszerleszállással – ez mintegy jó indokot szolgáltatva arra, hogy átvizsgálják a katonai titkosszolgálati szempontból érzékeny műszerekkel és információkkal zsúfolt fedélzetet. Most pedig kiderül, hogy a kínaiak “terelték” a kényszerleszállási hadműveletet, és nem adtak engedélyt a leszállásra. Mindenképpen kétséges tehát a forrás megbízhatósága.
 Joseph W. Prueher, az Egyesült Államok kínai nagykövete, aki végig aktívan követte az eseményeket, a kínai külügyminiszternek írt levelében a következőket jelenti ki: “Bár az eddig kiszivárogtatott adatokból még nem látunk tisztán, az információink szerint a súlyosan megsérült gépünk kényszerleszállást hajtott végre a nemzetközi szabályok betartásával. Sajnáljuk, hogy kínai légtérbe kerültünk szóbeli engedély nélkül, de örülünk, hogy a személyzet biztonságosan földet ért.” Miután kéri a személyzet minél előbbi elengedését, a továbbiakban arról szól, hogy a két fél megegyezett abban, megtárgyalják a történteket április 18-ától kezdődően arról, hogy mi okozta a balesetet és milyen erőfeszítéseket tesznek arra nézve, hogy jövőben hasonló incidensek ne fordulhassanak elő. “Méltányoljuk az önök kormányának azt a szándékát, hogy az Egyesült Államok növelheti felderítési küldetéseit Kínához közeli területeken.”
 Április 11-én reggel George W. Bush elnök örömmel szólt a néphez. “A kínai kormány biztosította az amerikai nagykövetet arról, hogy a személyzet azonnal távozhat. ... Mindkét országnak nehéz volt ez a helyzet.”
 Miközben szervezik a hazahozatal technikai kivitelezését, úgy tűnik, egy gonddal kevesebb gond marad az amerikai elnök vállán, bár ez elég súlyos volt, meg kell hagyni. Nyilván Kína is belátta, sok veszítenivalója lehet, különösen a kereskedelem területén. De, úgy gondolhatta, ha már az ölébe hullott a szerencse egy felderítő katonai repülő formájában, miért ne ijessze meg egy kicsit a világot, főleg az örök ideológiai ellenséget, az Egyesült Államokat. Richard Margolis politikai szakértő szerint “nem szabad összekevernünk a formát a tartalommal. Ha az Egyesült Államok és Kína egyes területeken jó együttműködik, másokon nem (amik olykor igen túlfűtöttek is lehetnek), attól még általában lehet jó a kapcsolat. Viszont ha a véleménykülönbségeket és a problémákat a szőnyeg alá söpörjük, hogy olyan ‘minden-jaj-de-jó’ hangulatot színleljünk magas szintű találkozók alkalmával, akkor a kapcsolatépítés rosszul irányított.”

Niemetz Ágnes
NEW YORK
 
 
 

Vissza a kezdőlapra