Vissza
a kezdőlapraA parlamentből jelentjük
2001. június 13.
Napirend után
"Megemlékezés Trianonról"DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz)
ELNÖK: Ugyancsak napirend utáni felszólalásra jelentkezett Varga László képviselő úr, a Fidesz képviselője: "Megemlékezés Trianonról" címmel. A képviselő urat illeti a szó, ötperces időkeretben.
DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz-Magyar Polgári Párt és a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség nevében szólalok fel.
Az igazságtalanságok ellen mindnyájunknak küzdeni kell. Ha pedig az igazságtalanságok megtörténtek, a jóvátétel érdekében cselekedni kötelesség. Ez néha megnehezül azzal, hogy a helyes elveket helytelenül vagy félrevezetően alkalmazzák. Nyolcvanegy évvel ezelőtt a trianoni békeszerződésben - hadd nevezzem ezt politikai mohácsi vésznek - Európában az önrendelkezési jog alapján rendezték újjá az érintett területeket. A baj az volt, hogy az elszakított területeken élő magyarság nem élhetett az önrendelkezési jogával, soha nem élhetett vele.
Ugyanakkor szomorúan látjuk, hogy az újjárendezett Európa egyik-másik részén, Koszovó környékén, a NATO beavatkozása ellenére még mindig nem a béke és a megértés templomát építik, hanem szinte hetente tárják fel az ártatlanul kivégzettek tömegsírjait. Csehszlovákia is megszűnt, szerencsére békésen.
Az elszakított területeken élő magyarság a nemzeti kisebbségi jogaiért élethalálharcot vív. Szomorú, hogy ezt a küzdelmét az érintett területeken nagyon sok helyen ellentétesen magyarázzák, mintha ez egy bizonyos fokú izgatás vagy állam elleni cselekvés volna. Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése 1993-as - kissé későn, de erről most nem szólok - határozatában megállapította, hogy a nemzeti kisebbségi jog jelenti az anyanyelv használatát, az érintett nemzetiségek kultúrájának ápolását, a közéletben való részvételét; és szabadon cselekedni mindaz, ami az ember természetéből és az emberi jogokból jön.
Érthető, hogy akik járják az elszakított területek magyar lakta tájait, és ismerik a helyzetet - de ez nem is szükséges -, tudják, hogy aki az anyanyelvét nem tudja szabadon használni, aki nem tudja a tehetségét kifejteni úgy, ahogy szeretné, az az egyéniségét nem tudja kialakítani és az emberi értékeit sem. Ez megcsonkult élet, nemcsak területileg, de emberileg is. Ezekért a jogokért, amelyeket az Egyesült Nemzetek Közgyűlésében Románia, Szlovákia és a többiek is megszavaztak, kell szinte naponta harcot folytatni. Értelmetlenül állunk az előtt, amikor egy egyetem létrehozásáért is emberfeletti küzdelmet kell folytatni, és nem is egészen sikerül.
Ugyanakkor szeretném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy a nemzeti kisebbségi jogokért folyó küzdelem kapcsán az a hiba, hogy azok nem érvényesülnek, az nem a kisebbségi polgárok hibája, hanem a kormányoké, amelyek nem teszik lehetővé ennek az érvényesülését. 1994-ben Bécsben, az egyetemes emberi jogok vitájánál - akkor még értekezletnek hívtuk a szövetséget, amely most már szövetség, az együttműködés és a béke szövetsége - az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet egyik határozata kapcsán az volt a javaslat, hogy az emberi jogok érvényesülését a kormányoknak biztosítaniuk kell, mert amennyiben ezt nem biztosítanák, akkor ezzel a béke és a demokrácia fejlődését gátolják. Felálltam és javasoltam, hogy az emberi jogok mellé tegyék oda a nemzeti kisebbségi jogokat is. Ekkor történt meg először, hogy a nemzetközi szervezet határozatában az emberi jogok mellé odakerültek a nemzeti kisebbségi jogok, és megszavazták azt - Románia és Szlovákia nem, de a nagy többség igen -, hogy az a kormány, amelyik nem segíti elő az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok gyakorlását, az igenis a béke és a demokrácia fejlődését gátolja.
Ez történt az Interparlamentáris Unió 1994. szeptemberi koppenhágai értekezletén, ahol szintén a javaslatomra a határozatba megint bekerült az emberi jogok mellé a nemzeti kisebbségi jog, és a határozat úgy szólt, hogy minden kormánynak kötelessége az emberi és a nemzeti (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) kisebbségi jogokat biztosítani. Lezárom, elnök úr, egy megjegyzésem van még.
Tehát amikor harcolnunk kell a nemzeti kisebbségi jogok érvényesüléséért, az nem a mi hibánk, hanem a kormányok hibája, amelyek a kötelességüket (Az elnök ismét csenget.) nem teljesítik.
Köszönöm. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki reagálni az elhangzottakra. (Nincs ilyen jelzés.) Nem.