A héten egy sorozatban ismertetjük az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) 2000. évi tevékenységéről készült beszámoló egyes részeit. A parlamenti jelentés (J/3871) egyik fejezete a véleményszabadság, a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának helyzetével foglalkozik. Ezen belül ismertetik a vizsgált műsorokban az erőszak és brutalitás arányait. Elemzésre került a hírműsorokban és a műsorelőzetesekben szereplő brutalitások aránya is.
A Monitoring Szolgálat - folytatva az 1998-ban megkezdett munkát - 2000-ben két alkalommal (március, augusztus) elemezte az eröszak és brutalitás médiaprezentációját négy országos televíziós csatorna - M1, Duna Televízió, TV2 és RTL Klub - főműsoridőben sugárzott hírműsoraiban.
Korábbi felméréseink során többször hangsúlyoztuk, hogy az "eröszak és dur-vaság spirálja" a nézettség maximálása érdekében erőteljesen megnyilvánul a hírműsorok szerkesztési gyakorlatában. A híradók szándékos eldurvítása, a túlzott mértékű eröszak ábrázolása a nézők, az elemzők és a műsorok készítőinek lelki elfásulásának veszélyével jár együtt. Mára közhellyé vált, minél inkább sok-kolódnak a nézők hétről hétre, napról napra, annál hatásosabbnak kell lenniük a következő erőszak-ábrázolásoknak, hogy a jövőben is elérjék a "fogyasztókban" a kellő érzelmi hatást. Úgy tűnik, a megdöbbentő képek bemutatásának első számú indoka a hírszerkesztők nézettségért vívott harca, amiben az eröszak prezentálását hatékony fegyvernek tartják. A Szolgálat e jelenség dezorientáló hatását és szórakoztató szerepét feltételezve elemezte a különböző híradások témaszerkezetét.
A főműsoridőben sugárzott híradók a televíziók igen nézett műsorai közé tartoznak, s ez egyben azt is jelenti, hogy figyelemmel követőinek jelentős hányada a fiatalabb korosztályokból kerül ki. Ezért különösen veszélyes és elfogadhatatlan a híradók eldurvítása, az egyéni, családi tragédiák felnagyítása, kiemelése, a nap legnagyobb szenzációjaként történő harsány tálalása. A néző készen kap mindent, csupán passzív befogadója az információknak. Elég csak a tévét bekapcsolnia, aktívan nem tud a hírek sorrendjébe beavatkozni, ki van szolgáltatva a szerkesztői önkénynek, vagy éppen szakmai tudásnak. Tehetetlen a hírek megfogalmazásával szemben is. A televíziós hírek a szórakoztatóipar normái szerint készülnek. A híradók által elénk tárt valóság minden esetben konstrukció, a valóság bizonyos szempontok alapján történő modellálása. Reprezentációs eljárások terméke, amely valamilyen mértékben befolyásolja a mindennapi valóságról alkotott képzeteinket. E mindennapi valóságok közötti különbséget vizsgáltuk a megrázó tudósítások alapján két közszolgálati és két kereskedelmi televíziós csatorna főműsoridőben sugárzott híradóiban.
A hírműsorok erőszakot tartalmazó híradásainak elemzése azt a célt szolgálja, hogy teljesebb képet kapjunk az ugyanabból a valóságból kiinduló szerkesztőségek preferenciáiról, illetve meghatározzuk a különböző hírműsorokban jelenlévő eröszak, brutalitás mértékét.
Megrázónak tekintünk minden olyan eseményt, mely az emberek fizikai szenvedését, halálát ábrázolja, függetlenül attól, hogy annak ki vagy mi volt az okozója. Elemzésünk így kiterjedt a természeti katasztrófáktól kezdve, a baleseteken és bűncselekményeken át, a háborús eseményekig minden ilyen témájú tudósításra.
Vizsgáltuk, hogy a hírműsorok a tragikus híreket mennyi megrázó képpel támasztották alá. Bemutattak-e, és ha igen milyen hosszan felkavaró erejű képeket: fedetlen vagy letakart holttesteket, sebesült, haldokló embereket, nyílt sebeket, sérüléseket, véres tárgyakat vagy sokkos állapotban lévő áldozatokat. A vizsgált két teljes hónapban, a négy csatornán összesen 868 erőszakkal kapcsolatos hírt regisztráltunk és elemeztünk.
A megrázó hírek megoszlása
1999-ben az RTL Klub és a TV2 hírműsorában észleltük az erőszakos tudósítások kétharmadát, másképpen fogalmazva, háromszor annyi szörnyűséget dolgoztak fel egyenként, mint a Duna Televízió, és közel másfélszer annyit, mint az MTV. 2000-re az arányok nem változtak, a borzalmak egyharmada a közszolgálati, kétharmada pedig a kereskedelmi televíziókhoz kapcsolódott. A két közszolgálati híradó egyforma publicitást nyújtott az erőszaktartalmú történéseknek (Duna Televízió 17%, M 1 18%), de ezen belül a Duna Televíziónál emelkedés, az M1-nél csökkenés következett be. Az RTL Klub több mint kétszer ennyi "brutális tudósítást" iktatott hírműsorába, az összes erőszaktartalmú hír kétötöde (41 %) ehhez a csatornához kötődött. Az eröszak, a borzalom ilyetén mennyiségű bemutatásával az RTL kereskedelmi vetélytársát is jelentősen megelőzte. Az elmúlt évben a két kereskedelmi médium még hasonló nagyságrendben foglalkozott tragédiákkal, balesetekkel és bűncselekményekkel (32%, illetve 33%), 2000-ben viszont egyértelművé vált a "fiatalok televíziójának" fölénye (41%, illetve 23 %) (1. ábra).
1.
ábra
A továbbiakban azt vizsgáltuk, hogy az erőszakos eseményeknek volt-e magyar vonatkozása, azaz helyszíne vagy szereplője magyar volt-e. A katasztrófák, jelentős ipari, közlekedési balesetek kifejezetten televíziós műfajnak számítanak, ahol a vizualitás kifejező szerepe szinte predesztinálja képernyőre kerülésüket. Ez tükröződött vissza adatainkban is, hiszen az RTL híreinek mindössze 35, a TV2-nek pedig 25 százaléka kötődött Magyarországhoz, illetve magyar állampolgárokhoz. Az M1 erőszaktartalmú híreinek ötöde, a Duna Híradójának csupán 13 százaléka volt magyar vonatkozású, azaz a hírműsorok szerkesztői fontosnak tartják - a bevezetőben már említett okok miatt - a szörnyűségek bemutatását, hazai történések híján akár külföldi példák illusztrálásával is (2. ábra).
2.
ábra
A megrázó eseményeket tipizálva (társadalmi konfliktuson alapuló események (például terrortámadások, zavargások, háborúk), balesetek, bűncselekmények, természeti katasztrófák, egyéb események (például öngyilkosság, sport-huliganizmus) továbbra is érvényes az a korábbi megállapítás, miszerint az erőszakkal kapcsolatos tudósítások többsége a világ társadalmi konfliktusaival, konfrontációival foglalkozik. E téren szintén eltérés mutatkozik a kereskedelmi és a közszolgálati médiumok között, ez utóbbiak ugyanis a társadalmi összetűzések bemutatásának gyakrabban adtak teret, mint konkurensei. E téren kiemelésre érdemes a Duna Televízió, amelynél az erőszakos híregységek közel felét a társadalmi konfliktusokról beszámoló anyagok tették ki. E műsorszolgáltatónál 23 százalék volt a balesetekről szóló hírek aránya míg a katasztrófák és a bűncselekmények hasonló súllyal szerepeltek (15%, illetve 16%).
Az M1 esti híradóiban is a társadalmi konfrontációk szerepeltek a legnagyobb arányban (39%), míg a balesetek súlya közel egyharmadot tett ki (30%), a legtöbbet a vizsgált műsorokban. A TV2-n és az RTL Klubon közzétett borzalmak közül a társadalmi konfliktusok részesedését (33%, illetve 31%) megközelítette a balesetekről közzétett beszámolók aránya (28-28%). Ez utóbbi két csatorna a megrázó események típusai alapján, hasonló arányokat produkált 2000-ben, különbség csak abban mutatkozott, hogy az RTL Klub esetében majdnem kétszer annyi erőszakos jelenetet tártak a nézők elé mint vetélytársánál (1. táblázat).
1.
táblázat A "megrázó események" típusának megoszlása (esetszám és százalék)
|
|
|
|
|
|
| társadalmi vonatkozású események |
38.8 |
45.2 |
32.8 |
31.0 |
| balesetek |
29.9 |
23.3 |
27.9 |
27.9 |
| b?ncselekmények |
19.1 |
15.7 |
25.0 |
26.0 |
| katasztrófák |
11.4 |
15.0 |
13.2 |
13.0 |
| egyéb (pl. öngyilkosság, sporthuliganizmus |
0.6 |
0.7 |
1.0 |
1.9 |
| Esetszám
% |
100.0 |
100.0 |
100.0 |
100.0 |
Vélhetően a társadalom, a civil szféra különböző érdekképviseleteinek erőszakellenes fellépéseivel, és nem utolsó sorban az ORTT szankcionálási gyakor-latával is magyarázható, hogy az előző évekhez viszonyítva 2000-ben csökkent a megrázó képek bemutatásának hossza a főműsoridős hírműsorokban. Paradox helyzet, hogy az általános tendenciával éppen ellentétes szerkesztési elveket vall a "fiatalok televíziója", hiszen 1999-hez képest csak az RTL Klubnál emelkedett a társadalmi konfliktusokkal kapcsolatos véres képek bemutatásának hossza (3. ábra).
3.
ábra
A balesetek helyszínein felvett megrázó képek felhasználása minden csatornán csökkent a vizsgált időszakban, azonban szembetűnő az RTL e téma iránti megkülönböztetett érdeklődése. A másik három híradóban 50 másodperc alatt maradt a tragikus felvételek ismertetése havi átlagban. A legjelentősebb, pozitív irányú változást a TV2 esetében regisztrálhattuk, ahol fele akkora terjedelmet szántak a balesetek képernyőre tűzésének, mint a megelőző évben (4. ábra).
4. ábra
A két közszolgálati csatorna - bár az előző időszakhoz képest növekedés volt tapasztalható - alig használt fel sokkoló felvételeket a bűncselekmények isme-tetésekor. A TV2 csökkentette, az RTL viszont jelentősen növelte a "helyszíni szemléken" felvett és bemutatott borzalmas képek hosszát (5. ábra).
5.
ábra
A természeti katasztrófák bemutatása elsősorban eseményfüggő, így 2000-ben is ennél a típusnál volt a legkiegyensúlyozottabb a helyzet. Valamennyi hírműsorban 30 másodperc alatt volt a bemutatott borzalmak hossza havonta és átlagosan. (6. ábra.)
6.
ábra
Az előző évhez képes valamennyi műsorszolgáltatónál visszaesett a megrázó erejű képek felhasználása. A legjelentősebb csökkenés (közel felére ) a TV2 Tények című hírműsorában volt tetten érhető, ezt a közszolgálati híradók követték. Az RTL Klub esetében észlelt mérséklődés nem releváns, ez sokkal inkább csak stagnálásnak nevezhető (7. ábra.)
7. ábra
Az elmúlt három év felméréseinek eredményeit összegezve kijelenthető, hogy míg a hírműsorok többsége egyre nagyobb figyelmet szentel a borzalmak közzétételi előírásainak, az RTL Klub esti híradása állandósította vezető helyét mind az erőszakkal kapcsolatos hírek bemutatásának számában, mind a véres felvételek hosszában. Úgy tűnik, kifizetődőnek tartja a szörnyűségek folyamatos napirenden tartását.
