ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája kezdődik. Az előterjesztést T/3933. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3933/1-7. számokon kapták kézhez.

Megadom a szót Varga Mihály pénzügyminiszter úrnak, a napirendi ajánlás szerint 25 perces időkeretben.

VARGA MIHÁLY pénzügyminiszter, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy elnézést kérjek a szervezési probléma miatt. Most mind a ketten itt vagyunk - államtitkár úr is, én is -, és mind a ketten egyeztetésről jövünk. Elnézést kérek a késésért; a jövőben ezt igyekszünk elkerülni.

Engedjék meg, hogy ezek után rátérjek a pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslatra, és néhány mondatban ismertessem a kormány álláspontját a beterjesztett törvényjavaslatról.

Az önök előtt álló törvényjavaslat számos törvény módosítását tartalmazza. A változtatásokat egyrészt az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében szükséges jogharmonizáció, másrészt a közelmúltban az értékpapírpiacon lezajlott események indokolják. Néhány törvény módosításának célja a jogszabályok közötti ellentmondás megszüntetése. Vannak a csomagban olyan javaslatok, amelyek az aktuálisan felmerülő társadalmi igények kielégítését szolgálják. Ilyen például a diákhitel bevezetése - ami a szeptemberi évkezdés miatt rendkívül sürgős a továbbtanulók és szüleik számára - vagy a jelzálogkölcsön-hitel felvételének egyszerűsítése, gyorsítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban valamennyien egyetértünk, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak, az itt működő vállalkozásoknak érdeke, hogy hazánk minél előbb az Európai Unió tagja legyen. A tagság azonban kötelezettségekkel is jár. A kötelezettségek egyike az állami támogatásnak az Unióban kialakított feltételeknek megfelelő nyújtása. A javaslat a támogatási rendszer átalakításának részeként módosítást fogalmaz meg a társaságiadó-kedvezményekre, így a csatlakozásra Európai Unió-konformmá teszi azokat. E változás elengedhetetlen feltétele a versenyfejezet második félévi lezárásának, ugyanakkor nem érinti a csatlakozás időpontjáig megszerzett jogokat.

A módosítás a nagyberuházásokhoz 2011-ig igénybe vehető adókedvezményekre jogosultak körét korlátozza. A csatlakozás után csak azon vállalkozások számára biztosítja a kedvezményt, amelyek a beruházást a csatlakozás idejéig megkezdték. A magyar gazdaságnak a befektetésekre - így többek között a külföldi befektetésre is - nagy szüksége van, ezért az uniós normák alapján továbbra is indokolt támogatni adókedvezményekkel is a fejlesztéseket, amennyiben azok segítik például az elmaradott térségek felzárkóztatását, illetve új munkahelyeket teremtenek.

A törvény meghatározza az adókedvezmény alapvető feltételeit. Ennek alapján a kedvezmény odaítélése kormányrendeletben meghatározott, a mindenkori uniós előírásokat figyelembe vevő részletes feltételek és eljárási szabályok alapján kormányengedéllyel nyilvános határozat formájában történik. A törvényi feltételek különböznek attól függően, hogy a vállalkozás a fejlesztést hátrányos térségben vagy azon kívül valósítja meg.

Érdemi változás az eddigiekhez képest, hogy döntően új eszközökkel történő beruházást preferál, illetve támogatást csak a hátrányos térségben nyújt.

Új elem a feltételek között a foglalkoztatásnövelés mellett a kis- és középvállalkozások beszállítóként történő bevonása, amellyel közvetve a vállalkozások jövedelmi helyzete is javulhat. Nem elhanyagolható természetesen az sem, hogy milyen bevételről mond le az állam a beruházások ösztönzése érdekében.

A javaslatban szereplő mértékek mellett mintegy 60 milliárd forint az az összeg, amely évente a vállalkozásoknál marad. Ezzel együtt - különösen a külföldi részvételű társaságok adókedvezményének megszűnése miatt - 2003 után társasági adóból a jelenleginél több bevétellel lehet számolni.

Tisztelt Ház! Hasonlóan a társaságiadó-törvényhez, a helyiadó-törvény módosítására is az Unióhoz történő csatlakozás érdekében van szükség. A módosítás célja, hogy a csatlakozás időpontját követően a Közösség állami támogatásokra vonatkozó rendelkezésével és gyakorlatával összhangban lehessen helyiadó-rendeletet alkotni. A Közösség előírásai szerint ugyanis az "állam" kifejezés magában foglalja az önkormányzatokat is.

A vállalkozókat terhelő helyiadónemek esetén szintén előfordul, hogy a rendeletbe iktatott kedvezmény, mentesség ellentétes az uniós szabályokkal. A fent említett ellentmondás kiküszöbölése érdekében indokolt, hogy a helyi adókról szóló törvényben lefektetett, jelenleg széles körű önkormányzati kedvezménynyújtás lehetősége jellemzően a magánszemélyekre korlátozódjék.

A javaslat értelmében a csatlakozás időpontjától az önkormányzat az iparűzési adóval kapcsolatos rendeletalkotás során az adópreferencia tárgyában kizárólag arról dönthet, hogy egyrészt mekkora összegű adóalappal - legfeljebb 2 millió forint - rendelkező vállalkozókat kívánja kedvezményezni, illetve másodsorban milyen nagyságrendű legyen a kedvezmény összege.

A javaslat a helyi adók esetében is figyelembe veszi a szerzett jogok alkotmányos védelmének kötelességét és követelményét. A csatlakozás időpontjában ugyanis csupán a hatályban lévő határozatlan idejű önkormányzati kedvezményeket, mentességeket kell az önkormányzatnak hatályon kívül helyeznie. A határozott idejű kedvezmények, mentességek azonban lejáratig, de legfeljebb a csatlakozás időpontját követő ötödik év utolsó napjáig hatályban maradhatnak. Hangsúlyozom ismételten: a magánszemélyek számára az önkormányzatok változatlan szabályozási jogkörrel alkothatnak mentességi és különböző kedvezményi szabályokat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államháztartásról szóló törvény módosítása, az állami támogatási rendszer uniós szabályoknak megfelelő átalakítása, a hatékony közpénzfelhasználás és -ellenőrzés intézményi feltételeinek megteremtése érdekében szükséges.

A Magyar Államkincstár 1995 végével történő létrehozása elsősorban az államháztartás finanszírozási szükségletének csökkentését, a költségvetési pénzfelhasználás áttekinthetőségét, a közpénzek korábbinál hatékonyabb ellenőrizhetőségét szolgálta. Az intézmény létrehozása jelentősen javította az állam pénzköltésének hatékonyságát, ugyanakkor a költségvetési gazdálkodás szempontjából ez nem volt elégséges. Ezért került sor 1999-től azon tevékenységek Államkincstárba integrálására, amelyek a költségvetési gazdálkodás szerves részét képezik, de eddig különböző szervezetek részfeladatként látták el. A feladatátcsoportosítások mára már lehetővé, sőt szükségessé teszik, hogy sor kerüljön az intézményrendszer átalakítására.

Három viszonylag homogén tevékenységcsoportot kell a kincstári rendszernek ellátnia: az államadósság kezelését, a pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatok ellátását és harmadsorban a költségvetési, nyilvántartási, ellenőrzési feladatokat.

Az államadósságok kezelését az államháztartási törvény felhatalmazása alapján 2001. március 1-jétől az Államadósság-kezelő Központ Részvénytársaság látja el. A pénzügyi, pénzforgalmi típusú feladatokat 2002-től a Magyar Államkincstár részvénytársaságként fogja végezni. A Kincstárnak így egyértelmű helye, meghatározott szerepe lesz a pénzpiacon. Képes lesz optimális kapcsolatot teremteni az államháztartáson kívüli szféra szereplőivel, így mindazon prudenciális biztonsági és informatikai követelményeknek eleget tesz, ami a többi pénzpiaci szereplő működési feltételeit is jelenti.

Az államháztartási hivatal a költségvetés végrehajtásában meghatározó szerepet tölt majd be. Feladatainak ellátását a területi államháztartási hivatalok segítik. A hálózat nem most került kialakításra, így nem jelent többletköltséget, hanem a korábbi intézményi struktúra átalakításával jött létre.

A hivatal létrehozása megteremti annak a lehetőségét, hogy a közpénzek elköltésének előzetes ellenőrzése, a kincstárnoki ellenjegyzés rendszere egy későbbi időponttól megkezdődhessen, és ezzel a kormányzati szintű ellenőrzési rendszer teljessé váljon.

Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése hosszú folyamat, amelyet nem lehet egy lépésben megvalósítani. Most az intézmények szétválasztása, státusuk rögzítése, jelenlegi feladataik elhatárolása történik, erre épülhet később az ellenőrzési, nyilvántartási, költségvetés-tervezési és -végrehajtási rendszerek átalakítása.

Tisztelt Országgyűlés! Az illetékekről szóló törvény módosítása két európai uniós előírással teremti meg az összhangot. A tőkeemelésre vonatkozó, közvetett adókról szóló tanácsi irányelv harmonizációja úgy valósul meg, hogy a bírósági eljárási illeték hatályos 2 százalékos mértéke a csatlakozással egyidejűleg 1 százalékra csökken. Ezzel egyidejűleg a túlzott mértékű illetékbevétel-kiesés elkerülése érdekében a bejegyzés alsó limitösszege emelkedik. A kis- és középvállalkozás átruházásáról szóló bizottsági ajánlás rendelkezése szerint ezen vállalkozások fennmaradása érdekében a vállalkozások öröklés vagy ajándékozás útján történő megszerzését, valamint ilyen szervezetek átalakulását a vagyonszerzési akciókban és a cégbejegyzési díjakban ajánlatos érvényesíteni.

A magyar illetékszabályokban a bizottsági ajánlásokban foglaltak átvétele úgy lehetséges, hogy az egyéni vállalkozóként működő kisvállalkozó örökösét, valamint a vállalkozói vagyont ajándékozás jogcímén megszerző megajándékozottat részesítjük illetékalap-kedvezményben. A javaslat szerint az illeték alapjául szolgáló forgalmi értéket 50 százalékkal, de legfeljebb 5 millió forinttal csökkentett összegben kell megállapítani, ha a vállalkozói vagyont a túlélő házastárs szerzi meg, minden más örökös pedig az illetékalap 25 százalékkal, de legfeljebb 2,5 millió forinttal csökkentett összege után fizeti az öröklési illetéket. Az előzőekben említett örökössel azonos mértékű kedvezményt kap a vállalkozást folytató megajándékozott is.

Tisztelt Ház! Amint arra bizonyára önök is emlékeznek, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal - meglehetősen heves parlamenti vitát követően - 1999 januárjában kapott nyomozati jogkört, ekkor kezdte meg működését a bűnügyi igazgatóság. Az eltelt két év tapasztalatai alapján bátran állíthatjuk, hogy a kétkedőknek nem volt igaza, és hogy ez az új, nálunk korábban ismeretlen, az adózással összefüggő bűncselekmények nyomozására specializálódott nyomozó hatóság létrehozása jó döntés volt, beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A bűnügyi igazgatóság és területi nyomozóhivatalai 2000-ben csaknem 2700 ügyben rendeltek el nyomozást és több mint 1500 ügyet tettek át vádemelési javaslattal az ügyészségre. Az áttett ügyek elkövetési értéke 10 milliárd forint felett volt.

Az újonnan alakított szervezeteknél a gyakorlat felszínre hozza azokat a jogszabályt vagy új szabályozást igénylő kérdéseket, amelyekkel a törvényalkotásnál a legnagyobb odafigyelés ellenére sem számoltunk és amelyek rendezése csak törvénymódosítással lehetséges. Ilyen szabályozási hiányosságról beszélhetünk a bűnügyi igazgatóság és az APEH elnökének viszonyát érintően. A bűnügyi igazgatóság az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal szervezeti egysége, melynek tevékenységéért - mint ahogy az adóhatóság egészének tevékenységéért - az APEH elnöke felel. A bűnügyi igazgatóságról rendelkező törvény eddig ezt nem fogalmazta meg, és nem határozta meg a nyomozó hatósággal összefüggésben az elnök irányítási jogköréből fakadó feladatait sem. Ezt a hiányt pótolja a benyújtott törvényjavaslat, egyértelművé téve az adóhatóság irányítási és felelősségi viszonyait.

A nyomozó hatóság eljárását érintően a törvényjavaslat, amellett, hogy alapelemeiben nem változtat a bűnügyi igazgatóság által végzett feladatok körén és az adónyomozók intézkedési jogosítványain, két említésre méltó módosítást tartalmaz: lehetővé kívánja tenni a nyomozó hatóságok közötti hatékonyabb együttműködés megteremtése érdekében, hogy az adónyomozó a bűnügyi igazgatóság hatáskörébe nem tartozó bűncselekmény elkövetőjét is elfoghassa, ha ellene elfogatóparancsot vagy személyi körözést adtak ki, illetőleg - az eljárás egyszerűsítése érdekében - az adóbűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti polgári jogi igény előterjesztésének jogát a pénzügyminiszterről az APEH-ra ruházza. Tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, a dolog értelemszerű és világos: amennyiben a bűnügyi igazgatóság olyan ügyben nyomoz, amelynél a személy érintett különböző más jellegű hatóságok nyomozati ügyeiben, azt gondolom, szükséges és hatékony, ha megteszi azokat a lépéseket, amelyekkel az elkövető vagy éppen a körözés alatt álló személy a megfelelő helyre kerül.

Tisztelt Ház! A hallgatói hitel intézményét a kormány a 2001-2002. tanévtől kívánja bevezetni. Az alábbiakban ismertetem a hitelkonstrukció olyan kulcsfontosságú elemeit, amelyek lehetővé teszik, hogy valóban minden diák felvehesse a hitelt és megvalósuljon az eredetileg kitűzött cél: annak biztosítása, hogy minden tehetséges fiatal anyagi teherviselő képességétől függetlenül részt vehessen a minőségi felsőoktatásban.

Az elképzelések szerint a hitelt minden olyan hallgató igénybe veheti, aki akkreditált iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben, egyetemi vagy főiskolai alapképzésben, illetőleg kiegészítő alapképzésben vesz részt. A hallgatói hitelhez fedezet nélkül juthatnak hozzá a diákok, a hitel törlesztésére pedig jövedelemszerzéskor jövedelemarányosan lesznek kötelesek. A konstrukcióhoz ugyanakkor olyan törlesztési rendszernek kell társulnia, amely képes nyomon követni a jövedelemarányos teljesítést, illetve a beszedés kockázatát a lehető legkisebbre szorítja. A felvett hallgatói hitelek visszafizetésének biztosítékaként az önök előtt lévő törvényjavaslat szabályozza a hallgatói hitel törlesztésének mechanizmusát, különös tekintettel arra, hogy a beszedés rendszere lehetőség szerint zárt legyen.

Talán meglepő, hogy a diákhitel-törlesztés és -beszedés szabályai az adózás rendjéről szóló törvénybe kerülnek. Ennek alapvető oka, hogy a jövedelemarányos hiteltörlesztés legbiztonságosabb módja a beszedés szempontjából, ha az esedékes részletet a jövedelmet juttató munkáltató, illetőleg kifizető a személyi jövedelemadó szabályaihoz hasonlóan vonja le, vallja be és fizeti meg a hitelt folyósító diákhitelközpontnak, ezért ezeket az eljárási kérdéseket célszerű az ilyen típusú kötelezettséget egyébként szabályozó adóeljárási törvényben rendezni. Levonás hiányában a jövedelemadóhoz hasonlóan az esedékes részletet a diákhitelnél is az adósnak "önadózóként" kellene megállapítania, bevallania és megfizetnie.

A törlesztés mellett a másik lényeges szabályozást igénylő kérdés az adatáramlás, hiszen kontrolladatok nélkül nem állapítható meg, hogy a kötelezett valóban annyit törlesztett-e, amennyit folyó jövedelmei alapján kellett volna. Tekintettel arra, hogy az esedékes részleteket közvetlenül a diákhitelközpont számlájára kell befizetni, a költségekkel való takarékosság érdekében és az adatvédelmi szabályokra figyelemmel a hiteltörlesztés adatait is a diákhitelközpont közvetlenül kapja meg az adósoktól, illetőleg a munkáltatóktól, kifizetőktől.

Az állami adóhatóság szerepét két vonatkozásban szabályozza a törvényjavaslat: egyrészt az adóhatóság adatot szolgáltat a hitelfelvevő hiteltörlesztés alapjául szolgáló jövedelméről a diákhitelközpontnak, másrészt az adóhatóság teremti meg azt a hatósági hátteret, amely szükséges a jogsértő munkáltatók, kifizetők és hitelfelvevők felderítéséhez és szankcionálásához. Amennyiben az adós nem teljesít, a tartozást az adóhatóság adók módjára hajtja majd be.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt időszakban lezajlott vállalatfelvásárlási események indokolják az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló törvény jelenlegi szabályainak, illetve a felügyelet rendelkezésére álló eszközrendszernek a felülvizsgálatát.

A módosítás célja a pénz- és tőkepiacon lezajló folyamatok átláthatóságának biztosítása, a kisbefektetők érdekeinek védelme, a külföldi befektetők bizalmának megtartása. A javaslat megteremti annak lehetőségét, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a vállalatfelvásárlással kapcsolatos vizsgálat során valamennyi résztvevővel szemben gyorsan és határozottan léphessen fel, valamint az alkalmazható intézkedések és szankciók köre is bővül.

Az értékpapírtörvény hatálya bővül, és kiterjed a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre, valamint meghatározza a javaslat a közvetett tulajdont, illetőleg a közvetett befolyás fogalmát. Kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenység lesz a nyilvános vételi ajánlat útján részvénytársaságokban történő befolyásszerzés szervezése, és az ehhez kapcsolódó szolgáltatás nyújtása. Ez a tevékenység csak a felügyelet engedélyével végezhető.

Meghatározza a javaslat a befolyásszerzést, illetve a befolyás mértékének számítási módját. Az átláthatóságot és a nyilvánosságot biztosítja, hogy befolyásszerzéskor a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő, 5 százalékos mértéket elérő, majd ezt követően minden további 5 százalékon felüli befolyásszerzést - az 50 százalékos befolyás eléréséig - a szerző fél köteles két naptári napon belül a felügyeletnek, valamint a részvénytársaság igazgatóságának bejelenteni. A részvénytársaság igazgatósága a bejelentés kézhezvételét követően haladéktalanul kezdeményezi a bejelentésnek a részvénytársaság hirdetményi lapjában és a tőzsde lapjában való közzétételét.

Az 50 százalékos befolyás elérését követően a bejelentési és közzétételi kötelezettségnek csak a 75, illetve a 90 százalékos befolyás elérésekor kell ismét eleget tenni. A bejelentés elmulasztása esetén a bejelentési kötelezettség teljesítéséig a részvényesi jogok nem gyakorolhatóak.

A nyilvánosan működő részvénytársaságban a 33 százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez előzetesen a felügyelet által jóváhagyott nyilvános vételi ajánlatot kell tenni. Az elfogadási nyilatkozat határidejét, zárónapját megelőző 15. napig bárki jogosult új nyilvános vételi ajánlat megtételére. Az ellenajánlat akkor tehető közzé, és a felügyelet akkor hagyhatja jóvá, ha a részvényesek számára kedvezőbb, mint a vételi ajánlat vagy a korábbi ellenajánlat. Az ellenajánlat akkor minősül kedvezőbbnek, ha legalább 5 százalékkal magasabb ellenértéket tartalmaz a korábbi ajánlatoknál.

A felügyelet feladatkörében ellenőrzi, illetve vizsgálja a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatban a jogszabályi előírások és elvek betartását, érvényesülését. A felügyelet feladatának ellátása érdekében bővülnek az intézkedési lehetőségei. A nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzés szabályainak megszegése esetén 500 ezertől 100 millió forintig terjedő bírságot szabhat ki.

Tisztelt Országgyűlés! A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény 2000 decemberi módosításakor a zárószavazás során koherenciazavar keletkezett. A koherenciazavar abból adódott, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének rendelkezésalkotási jogához módosítani kellett volna a jogalkotásról szóló törvényt, ami nem kapta meg a szükséges minősített többséget. Ugyanakkor az eredeti, minősített többséget nem igénylő rendelkezések között több helyen elfogadásra került a felügyeleti rendelkezés. A jogbiztonság megköveteli e koherenciazavar megszüntetését.

Tisztelt Országgyűlés! A lakás-takarékpénztárakról szóló törvény módosításának célja a jogharmonizáció biztosítása. Az Európai Unió irányelve által előírt tőkekövetelményre tekintettel, valamint a hitelintézet tulajdonosainak nagyobb felelősségvállalása, kockázatvállalása érdekében a javaslat a lakás-takarékpénztárakra vonatkozó minimális jegyzett tőke 1 milliárd forintról 2 milliárd forintra történő felemelését fogalmazza meg.

A magasabb tőkekövetelményt új lakás-takarékpénztárak alapítása esetén 2001. július 1-jétől kell alkalmazni. A már működő pénztáraknál két lépcsőben kell végrehajtani a tőkeemelést. 2001. december 31-ig másfél milliárd forintot kell elérni, 2002. december 31-ig pedig 2 milliárd forintot. A szabad eszközök befektetésére vonatkozó szabályozást módosító rendelkezés megszünteti a magyar állampapír megkülönböztetett kezelését, az Európai Unió előírásainak megfelelően. A javaslat csatlakozásunk időpontjától pontosítja a fiókalapítás szabályait is.

Tisztelt Ház! A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény módosításának célja a hitelezési tevékenység gyorsítása, illetve az intézménytípus biztonságos működésének megőrzése. Ennek érdekében a javaslat visszaállítja azt a szabályt, amely szerint a földhivatal a jelzálog-hitelintézet jelzálogjog bejegyzése iránti kérelmét soron kívül kezeli. E javaslat a bejegyzési kérelmek elbírálásának elhúzódását kívánja megakadályozni.

A javaslat lehetővé teszi, hogy a jelzálog-hitelintézet ne csupán az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezetével nyújtott kölcsönök mellett, de ingatlanon alapított önálló zálogjogfedezet mellett is nyújthasson hitelt. E javaslat bővítené és színesítené a hitelezés eszközrendszerét. Az önálló zálogjog megvásárlása minden más hitelintézettől új jogi megoldást biztosít a jelzálog-hitelintézetnek a refinanszírozásra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Befejezésül még azt kívánom megemlíteni, hogy a lakás-takarékpénztárakról szóló korábbi kormány-előterjesztést a kormány időközben visszavonta. Kérem a tisztelt Házat, hogy a megfelelő vita után és a módosító indítványok után az előterjesztést támogatni szíveskedjen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz, a Kisgazdapárt és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, az ajánlás szerint 15-15 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Dancsó József úrnak, a Fidesz-képviselőcsoport vezérszónokának.

DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Úgy vélem, egy nagy horderejű törvénycsomag tárgyalását kezdtük meg a mai nappal.

A pénzügyi tárgyú törvények módosítása tizenhárom fejezetből áll. Többségük súlypontjában az Európai Unióhoz történő csatlakozás érdekében szükséges jogharmonizáció megvalósítása áll. E körbe tartozik az államháztartási törvény, a társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény, a helyiadó- és az illetéktörvény, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló törvény módosítása. A törvényjavaslat továbbá tartalmazza az értékpapírtörvény módosítását, különös tekintettel a nyilvánosan működő részvénytársaságban történő befolyásszerzésre, valamint az adózás rendjéről szóló törvény keretében a diákhitelre vonatkozó különös szabályokat.

Vajon miért van szükség arra, hogy ilyen sok pénzügyi jellegű törvényt egyszerre módosítsunk, látszólag egészen eltérő területeket érintve? A válasz nagyon egyszerű és kézenfekvő. A Fidesz vezette kormányzat eleve célként fogalmazta meg, hogy a jellegükben hasonló témákat érintő törvényeket szerencsés csomagban tárgyalni, hiszen ezáltal a törvénymódosítási szándékok sokkal világosabbakká, átláthatóbbakká válnak. Egy-egy módosítás hatása ebből kifolyólag az egész rendszeren át követhetővé válik, és egységes egésszé áll össze. Nincs ez másképp a pénzügyi tárgyú törvények módosításánál sem, cél a szerteágazó és különböző pénzügyi területek összefogása, s zárt rendszerben való kezelése.

Ezért is érthetetlen a számomra az, hogy - a bizottsági jegyzőkönyveket áttanulmányozva - tisztelt ellenzéki képviselőtársaim sokféle pejoratív jelzővel illették a törvénycsomagot, amely azt mutatja a gondos szemlélő számára, hogy sajnos igen felkészületlenek voltak a bizottsági hozzászólásaik során, és rendkívül sok szakmai ismeretet nélkülöznek. Remélem, hogy a törvények végigtárgyalása során ezek a hiányosságok eltűnnek, és egységesen támogatni fogjuk már, csak az európai uniós csatlakozásra felkészülve is, a törvénymódosításokat.

Ezen bevezető után úgy vélem, rátérhetünk a törvénycsomag kissé részletesebb áttekintésére. A módosítások egyik döntő részére azért kerül sor, mert az Európai Bizottság által 2000 végén publikált csatlakozási stratégiai dokumentum szerint a versenyfejezet lezárására 2001 második felében kerülhet sor. A lezárás előfeltétele, hogy a jelölt ország minden támogatása, valamint a támogatásra vonatkozó ellenőrzési eljárás a közösségi acquis-val teljes összhangba kerüljön. Az államháztartás pénzügyi rendszere, bár az eddigi változások jelentős eredményeket hoztak, még közel sem felel meg maradéktalanul az Európai Unióhoz való csatlakozás, a szigorú és átlátható közpénzfelhasználás követelményeinek, a takarékos, de hatékony állammal szemben támasztott elvárásoknak.

Az Államadósság-kezelő Központ Rt. 2001. március 1-jétől, törvényi felhatalmazás alapján, kivált a Magyar Államkincstárból, és kizárólagos állami tulajdonú részvénytársaságként működik. A reform következő lépéseként szükséges az államháztartási hivatal létrehozása, a Magyar Államkincstárból való kiválásával. Az államháztartási hivatal kiválása után a Magyar Államkincstár a fennmaradó feladatokat 2001 folyamán még költségvetési szervként, 2002. január 1-jétől részvénytársasági formában látja el.

Az államháztartás pénzügyi rendszerének továbbfejlesztése hosszú folyamat, amelyet nem lehet egy lépésben azonnal megvalósítani. Az intézmények szétválasztása, státusuk rögzítése és a területi szervekkel való kapcsolatuk kiépítése a soron lévő feladat. A végső cél a közpénzfelhasználás szigorúan ellenőrzött rendszerének megvalósítása.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény módosítását is a közösségi szabályozásnak való megfelelés miatt kell megtenni. A javaslat a már szerzett jogon alapuló adókedvezmények igénybevételét nem korlátozza, ugyanakkor a csatlakozás időpontjától korlátozza a jogszerzés lehetőségét. A módosítás a csatlakozás időpontjától új adókedvezményt, az úgynevezett fejlesztési adókedvezményt fogalmazza meg, amely kérelem alapján, a kormány egyedi engedélye szerint vehető igénybe. Az alapvető feltétel az, hogy a vállalkozás által kidolgozott fejlesztési program keretében megvalósított beruházás legalább 10 milliárd forint értékű, gazdaságilag hátrányos térségben 5 milliárd forint értékű, s nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű legyen.

A helyi adókról szóló törvény módosítását szintén jogharmonizációs követelmény indokolja, ugyanis a helyi adók esetében az önkormányzatok kedvezménynyújtási lehetősége gyakorlatilag korlátlan. A vállalkozókat terhelő helyiadónemek esetében is előfordul, hogy a rendeletbe iktatott kedvezmény, mentesség állami támogatásnak minősül. A csatlakozás időpontjáig továbbra is lehetőség lesz bármely adópreferenciát megfogalmazni a helyi rendeletben, sőt a határozott idejű kedvezmények a csatlakozást követően még öt évig tovább élhetnek.

A kisebb árbevételű adózói kör számára továbbra is, akár teljes körű adómentesség is megfogalmazható. Szeretném még felhívni a figyelmet arra, hogy a módosítás a magánszemélyeket nem érinti.

Az illetékekről szóló törvény módosításának is az EU-val való összhang megteremtése a célja. A javaslat két fő elemből áll. Egyrészt az egyéni vállalkozói tevékenység megszűnése esetén, ha azt az örökös vagy a megajándékozott a megszerzett vagyonnal folytatja, akkor illetékkedvezményben részesül. Másrészt a javaslat a cégbírósági illetéket, amely a magyar jogrendszerben tőkeilletékként funkcionál, a jelenleg hatályos 2 százalékról 1 százalékra csökkenti.

Tisztelt Országgyűlés! Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal egyes feladatairól szóló törvény rendelkezett az APEH Bűnügyi Igazgatóságának 1999 januári felállításáról. Az eltelt két év számait és eredményeit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az adónyomozók munkája rendkívül sikeres volt, és több tanulmány szerint is beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Mindezen kedvező tapasztalatokat értékelve szükség van egyes törvényi helyek egyértelműsítésére. Rendeződik a továbbiakban az APEH elnökének a nyomozó hatóság munkája feletti irányítási és ellenőrzési jogosítványa. A nyomozati munkához kapcsolódóan módosítja az elfogás szabályait, és lehetővé teszi, hogy az állami adóhatóság hatáskörébe tartozó adókra, költségvetési támogatásra elkövetett bűncselekményre alapozott kár tekintetében a polgári jogi igényt az APEH terjessze elő. Mindezen módosítások fő célja a nyomozati munka hatékonyságának további növelése.

Az értékpapírtörvény módosításának is megfogalmazott célja a folyamatok átláthatóbbá tétele és a felügyelet intézkedési jogkörének bővítése, a kisbefektetők érdekeinek hatékonyabb védelme. Rendkívül fontos eleme a módosításnak az, hogy a szabályrendszer alkalmazása kiterjesztésre kerül a befolyásszerzés minden módjára, így beleértendők ebbe: a részvényesek között megkötött nem nyilvános megállapodások, az opciós jogok szerzése.

A nyilvánosan működő részvénytársaságnál 5 százalékos befolyásszerzést követően s minden további 5 százaléknál két naptári napon belül a felügyeletnek és a társaság igazgatóságának bejelentési kötelezettséggel tartozik a szerző fél. A 33 százalékot meghaladó mértékű befolyásszerzéshez előzetesen a felügyelet által jóváhagyott, nyilvános vételi ajánlatot kell tenni.

A felügyelet lehetőséget kap arra, hogy a részvénytársaságban befolyást szerző, egyébként a felügyelet alá nem tartozó tulajdonossal szemben intézkedéseket hozzon, szankciókat alkalmazzon abban az esetben, ha a törvény rendelkezéseit sértő módon szerez befolyást a részvénytársaságban. A szankció a tulajdonos szavazati jogának felfüggesztése, illetőleg pénzbírság lehetne.

A törvénycsomag keretében módosul az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló törvény is két cikkelyében. Egyrészt a bankkonszolidációban részt vett pénzintézetek állami tulajdonban lévő részvényei tekintetében a tulajdonosi jogokat az ÁPV Rt. gyakorolja, másrészt pedig a Magyar Fejlesztési Bank Rt. esetében a tulajdonosi jogokat nem a pénzügyminiszter, hanem a kormány által kijelölt miniszter gyakorolja ezentúl.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény módosítását az teszi szükségessé, hogy a tavaly decemberi zárószavazás során koherenciazavar keletkezett, amelyet - mivel a zárószavazás már megkezdődött - az Országgyűlésnek nem volt módjában orvosolni. Ez a zavar abból adódott, hogy az eredeti javaslat a felügyeletnek rendelkezésalkotási jogot biztosított volna, amelyhez módosítani javasolta a jogalkotásról szóló törvényt. Ezen javaslat annak ellenére nem kapta meg a szükséges minősített többséget, hogy az előzetes pártközi egyeztetések során az MSZP képviselője támogatásáról biztosította. Tehát ez a mostani javaslat elsősorban jogtechnikai célzatú.

A Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló törvényt is módosítani szükséges. Ennek oka az, hogy a Nemzeti Kulturális Alapprogram bevételét képező kulturális járadékra vonatkozó 2001. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint egyes építmények kivitelezése után a kivitelező által fizetendő járulékkötelezettséget ír elő. Az erre vonatkozó előírások azonban bizonyos építkezések esetében nem egyértelműek. A mostani javaslat fogja biztosítani a járulékfizetők pontos elhatárolását.

A jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló törvény módosításának alapvető célja a hitelnyújtás gyorsítása és a jelzáloghitelek más hitelintézettől történő megvásárlásának egyszerűsítése. A jelzálog-hitelintézet tevékenysége eddig az ingatlanon alapított jelzálogjog fedezetével nyújtott hitelek nyújtására terjedt ki, ezentúl az ingatlanon alapított önálló zálogjog fedezetével történő hitelnyújtásra is. Lehetőség nyílik továbbá a jelzálog-hitelintézetnek ingatlanok hitelbiztosítéki értékének megállapítására. A módosítás alapján a jelzálog-hitelintézetek ügyeit a földhivatalok soron kívül kezelik.

Fontos elem az, hogy az önálló zálogjog megvásárlásával más hitelintézettől új jogi megoldást biztosít a jelzálog-hitelintézetnek a refinanszírozására. A jelzálog-hitelintézet nem a követelést magát vásárolja meg, hanem pusztán az önálló zálogjogot. Az önálló zálogjog eladásával egyidejűleg a hitelintézet visszavásárlási szerződést köt, így a jelzálog-hitelintézetnek vételár-követelése keletkezik a hitelintézettel szemben.

A lakás-takarékpénztárakról szóló törvény a módosítással válik konformmá. EU-s előírás a legalább 5 millió eurós jegyzett tőke, amely a javaslat szerint úgy teljesül, hogy 2001. december 31-éig 1,5 milliárd forintra, 2002. december 31-éig pedig 2 milliárd forintra kell emelni a jegyzett tőkét, a már működő lakás-takarékpénztáraknál pedig fontos cikkely az, hogy a hitelezési szakaszba kerülő lakás-takarékpénztárakra szigorúbb befektetési szabályokat fogalmaz meg a módosítás a várható likviditási igényekre tekintettel.

Igen nagy horderejű javaslatot tartalmaz az adózás rendjéről szóló törvény módosítása is. A rendelkezés a hallgatói hitelnek a 2001 szeptemberében kezdődő tanévtől történő bevezetéséhez garanciális szabályokat fogalmaz meg. A diákhitelre vonatkozó szabályok elsőként a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló törvény 42. §-ában jelentek meg. A diákhitelt a tervezetek szerint a diákok már ősztől felvehetik, amelynek havi mértéke 10-21 ezer forint, éves szinten tíz hónapon keresztül. A diákhitel törlesztése jövedelemarányos lesz a tervezettek szerint. Az erre vonatkozó eljárási és garanciális szabályok egy részét tartalmazza az adózás rendjéről szóló törvény módosítása. Tehát jövedelemarányos törlesztésről van szó, ezért a munkáltatók és a kifizetők az adóelőleg és az adó megállapításánál már levonnák a törlesztőrészletet, amely a tervezetek szerint a jövedelem 6 százaléka lehet. A levont törlesztőrészlet a diákhitelközponthoz kerülne befizetésre, tehát nem az adóhatósághoz. Ebből kifolyólag az adóhatóság meghatározott adatokat szolgáltat a diákhitelközpontnak. Ha a törlesztések normál módon nem folynak be a diákhitelközponthoz, akkor az adóhatóság kap felhatalmazást a behajtási intézkedések megtételére.

Ezen törvény módosításának további következménye az, hogy ezáltal lehetővé válik azon kormányrendelet megfogalmazása, amely a diákhitelhez jutás részletes szabályait tartalmazza.

Tisztelt Képviselőház! Úgy vélem, ezen áttekintés után világossá vált, miért mondtam azt, hogy egy nagy horderejű törvénymódosítási csomagról van szó. Mindezen szabályváltozások, úgy vélem, nagyban segítik annak a célnak a megfogalmazását, hogy átlátható és összefüggéseiben is logikus törvényeket alkossunk. Ennek szándékából kérem képviselőtársaimat a törvényjavaslat támogatására.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László úrnak, aki az MSZP képviselőcsoport véleményét ismerteti.

KELLER LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Hallottuk Dancsó képviselő úrtól, hogy milyen nagy jelentőségű törvénymódosító-csomagról tárgyalunk most. Ehhez képest, amikor meghallgattuk a bizottsági előadók véleményét, akkor kiderült számomra az, hogy vagy nem volt mondanivalója a kormánypárti képviselőknek, vagy nagyon nehezen emésztették meg mindazt, amit a törvénycsomag tartalmaz, mert két bizottságban hozzá sem szóltak a bizottsági ülésen, egyben pedig leszavazták ezt a javaslatot. Úgyhogy ennyit arról, hogy milyen nagy horderejű ez a törvénycsomag.

Tisztelt Ház! Elöljáróban azt szeretném mondani, hogy ennek a törvénycsomagnak a tárgyalását az összhanghiány jellemzi. Két tétellel szeretném ezt bizonyítani.

A törvény napirendre tűzésének módja, körülményei mutatják egyrészt, hogy nincs összhang a kormány és Áder János házelnök között. Egy héttel ezelőtt megkaptuk a napirendi ajánlás előzetesét, amiből ki lehetett olvasni, hogy nem zárul le ma az általános vita. Keddre a pénzügyminiszter úr olyan hatpárti egyeztetésre hívott bennünket, amely alapvetően érintette a benyújtott csomag VIII. fejezetét, a hitelintézeti törvény módosítását. Hétfőn a napirend elfogadásakor a házelnök váratlanul javaslatot tette arra, hogy mégis úgy fogadjuk el a napirendet, hogy ma lezárul az általános vita. Én ekkor szerettem volna jelezni azt, hogy kedden lesz egy egyeztetés, amit a pénzügyminiszter kezdeményezett, s azt szerettem volna kérni, hogy ma ne záruljon le ez a vita, ha itt valóban érdemi egyeztetésről lesz szó. Szót sem kaptam hétfőn akkor, amikor ügyrendi javaslatot szerettem volna tenni; kedden pedig a pénzügyminiszter úr nem tudott magyarázatot adni arra, hogy miért zárul le ma az általános vita. Le lehet ebből vonni, tisztelt képviselőtársaim, a következtetést.

A másik tétel, amit szeretnék az összhanghiánnyal kapcsolatban mondani: megítélésem szerint a kormányzati szándék és a benyújtott törvényjavaslat-csomag között nincs összhang. Mint kiderült, másképpen gondolkodik a kormányzat például a VIII. fejezetről; más van leírva és más volt az a szándék, amit hatpárti egyeztetés formájában jelenített meg a kormányzat. Másképpen gondolkozik az államháztartási törvényről. Még tavaly év végén megkaptuk a kormány jogalkotási programját, abban egy átfogó Áht.-módosítás szerepel, most pedig itt van egy néhány szakaszból álló Áht.-módosítás.

A Magyar Fejlesztési Bankkal kapcsolatban ugyanazt a törvénymódosító javaslatot nyújtotta be, amit egyébként a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény tárgyalása során már megismerhettünk. Ez után a napirend után fog következni a részletes vita - átfedés van a benyújtott törvényjavaslatok között.

Az előbb már említésre került, hogy két törvénymódosítás egyidejűleg volt a Ház előtt. A kormányzat tegnap végül - meglehetősen ismeretlen körülmények között - visszavonta, miután persze már a szocialista képviselők egy sajtótájékoztató keretében felhívták a figyelmet azokra az anomáliákra, amiket például a lakás-takarékpénztárakkal kapcsolatos törvénymódosítás megfogalmazott. Ennyit szerettem volna elöljáróban mondani.

A csomagról általában azt szeretném elmondani, hogy felfogásunk szerint a kormánybarát törvénymódosítás helyett sokkal inkább helye lenne egy vállalkozásbarát törvénymódosításnak, mert úgy ítéljük meg, hogy a kormányzat most csak a saját szempontjából fontos pénzügyi tárgyú törvények módosítását terjesztette az Országgyűlés elé. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az adózók helyzetét javító módosításokról a Ház nem tárgyalhat, mert a szocialisták kezdeményezését a kormánytöbbség nem engedte tárgysorozatba venni, a saját javaslatáról pedig csak üzenget a sajtón keresztül, és nincs előttünk - még most sincs, amikor már elkezdődött az általános vita -, miközben sok-sok egyéni és társas vállalkozás küzd ma a működését értelmetlenül terhelő jogi és pénzügyi kötöttségekkel, amelyek korrekciója megítélésünk szerint elkerülhetetlen lenne.

A szocialista frakció szükségesnek tartja, hogy a pénzügyi tárgyú törvények módosítása terjedjen ki a vállalkozások reprezentációs kiadásait terhelő adók mérséklésére, a közvetített szolgáltatások kezelésének egyszerűsítésére. Szükségesnek tartjuk, hogy a sok kisbefektetőt érintő értelmetlen és egyébként is könnyen kikerülhető tőkenyereség-adóztatást szabályozó törvényi paragrafus visszamenőleges hatállyal szűnjön meg. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága szerepének erősítése helyett a kormány figyelmét inkább arra irányítsa, hogy az adóhatóság úgynevezett iránymutatásaival ne hozzon lehetetlen helyzetbe több tízezer családi vállalkozást, még akkor is, ha ezeket az iránymutatásokat a megfelelő szaktárcák fogalmazzák meg. Mert nem fogadható el, hogy az APEH olyan sajátos jogértelmezést tesz közzé, amely azt eredményezi, hogy egy társaságban többségi tulajdoni részt képviselő magánszemély nem lehet a társaság alkalmazottja. Fontosnak tartjuk azt is, hogy a számviteli törvény végrehajtásának tapasztalatai alapján szükségessé váló törvénymódosítások haladéktalanul kerüljenek megtárgyalásra, mert úgy ítéljük meg, hogy volna mit behozni a Ház elé, ha fogékony lenne a kormányzat erre a kérdésre.

Miközben tehát úgy gondolkodunk, hogy bizonyos törvények módosítása szükséges, azt is megfogalmazzuk, hogy nemcsak azokat a törvényeket kell módosítani, amelyeket a kormány javasol, hanem a jelenleg ismert, a vállalkozókat, adózókat értelmetlenül terhelő hatályos szabályozást is korrigálni kell. Csak akkor vehetjük fontolóra támogatólag a kormány javaslatát, ha ez a módosítási szándék kiterjesztésre kerül további fontos irányokban is.

Mi a gondunk ezzel a törvénymódosító javaslattal? Az államháztartási törvény módosításával kapcsolatban már jeleztem, hogy csalódottak vagyunk, hiszen az átfogó módosítás helyett csak egy részkorrekcióra kerül sor, amivel három gondunk van. Egyrészt az indokolásból nem vezethető le, hogy ez a legcélszerűbb intézményi átalakítás, amit most megfogalmaz a törvényjavaslat, másrészt a Államkincstár részvénytársasággá történő átalakítását, a Gt. szerinti működés megvalósítását egy kedvezőtlen folyamat továbbfolytatásának ítéljük, és megoldatlannak tartjuk az Országgyűlés felügyeletének biztosítását a részvénytársaságok működésénél.

A törvénycsomag újrafogalmazza a kezességvállalás módját, törvényi szabályozását, miközben úgy véljük, hogy nem erősíti az Országgyűlés ellenőrző szerepét. Azt gondolom, a kormányzatnak arra is fel kellett volna használnia most a törvény módosítását, hogy újragondolja a kezességvállalásoknál - különösen a mostani kormány gyakorlatára tekintettel - az Országgyűlés ellenőrző szerepét.

Már a bizottsági vélemény ismertetésekor is utaltam arra, hogy kifogásoljuk, hogy a Kincstár bevételét a költségvetés bevételi főösszegéhez köti, amit példátlannak tartunk.

Az önkormányzatok büntetését aránytalannak és elfogadhatatlannak tartjuk. Ugyanis arról van szó, hogy ha forráshiány lép fel az önkormányzatnál, akkor az államháztartási hivatal egy megelőlegezés formájában segíthet az önkormányzatokon, és amennyiben ez a megelőlegezett forráskiegészítés nem kerül visszafizetésre, akkor ahelyett, hogy a Ptk.-ban alkalmazott büntetőkamatot venné figyelembe a törvényjavaslat, az előző évi átlagos jegybanki alapkamat kétszeresében határozza meg a büntető tételt. Ez szintén elfogadhatatlan.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény is módosításra kerül, és egy teljesen új szerep fogalmazódik meg a kormány számára. A kormány szerepét a fejlesztési adókedvezménynél megítélésünk szerint szűkíteni kell, a fejlesztési adókedvezmény részletes feltételeit törvényben kell szabályozni. A másik, amit módosító javaslatokkal szükséges lesz korrigálni, hogy megítélésünk szerint a kormány nem mérlegelhet akkor, amikor a fejlesztési adókedvezményekről dönt, hanem csak azt nézheti meg, hogy a feltételek teljesülnek-e, és ha teljesülnek a feltételek, akkor köteles kiadni az engedélyt.

Az eddigi vitában már szóba került az APEH Bűnügyi Igazgatóság irányítási rendszerének az újraszabályozása. Felfogásunk szerint az elnöki irányítás ellentétben van a korábbi elvekkel. Emlékezzünk arra a vitára, amit akkor folytattunk le, amikor a bűnügyi igazgatóság intézményét megteremtette az Országgyűlés. Akkor a kormány egészen más okokkal magyarázta azt, hogy az irányítási szerepet miért úgy szánja, ahogy azt korábban megfogalmaztuk, most pedig azzal teljesen ellentétes elgondolást fogalmazott meg.

A privatizációs törvény módosítása koncepciótlanságot tükröz, meglehetősen ellentmondásos és elfogadhatatlan számunkra.

A hitelintézeti törvényt is módosítani tervezi a kormány azok után, hogy tavaly decemberben már sor került ennek a korrekciójára. Most ugyan csak egy technikainak tűnő módosító javaslatot nyújtott be, és sajnálatos, hogy éppen ennél a törvénymódosító javaslatnál a házelnök arroganciája megakadályozta azt, hogy egy optimálisabb megoldás irányába tudjuk elvinni a rendszert.

A diákhitel, diákhitelközpont intézményrendszere, illetve szabályozása aggályos. Miniszter úr állításával szemben nem ez a törvény vezeti be a diákhitel-intézményt. A bizottsági vitában a kormány képviselője elmondta, hogy még nincs meg az úgynevezett statútum jogszabály, még azt sem tudják, hogy kormányrendelet vagy törvény formájában kell-e ezt meghatározni. A diákhitelek nyújtása, illetve igénybe vétele alapvetően polgári jogi jogviszony keretein belül kell megtörténjen, és valószínűleg így is fog megtörténni. Éppen ezért megkérdőjelezzük azt, hogy közhatalmi eszközökkel kívánják a kölcsönök törlesztőrészleteit és az esetleges járulékokat beszedni. Véleményünk szerint olyan irányba kellene módosítani a törvényjavaslatot, hogy polgári jogi eszközökkel kerüljön sor a törlesztőrészletek és a járulékok beszedésére, és a biztosítékok helyzetét itt természetesen el kell rendezni.

Ami az értékpapírok forgalomba hozatalával kapcsolatos törvény módosítását illeti: szükségesnek és indokoltnak látjuk a részvénytársaság felvásárlására vonatkozó szabályrendszer megváltoztatását. Véleményünk szerint ily módon be tudják tölteni szerepüket a magyar pénz- és tőkepiac szabályozási rendszerében. De attól függetlenül, hogy ezt meglehetősen kidolgozott javaslatcsomagnak tartjuk, némi pontosítás azért szükséges, különösen az ajánlattevő-ellenes rendelkezések korrekcióját kell elvégezni.

Értelmetlen pluszterhet jelent a számlaaláírás jelenlegi rendszere sok-sok vállalkozás számára. Azt gondolom, hogy a visszamenőleges szabályozás végrehajtása nyílt beismerése a tavalyi év végén meghozott elhibázott törvényalkotásnak, illetve amikor a számviteli törvényt elfogadtuk, sajnálatos, hogy a kormány a korrekciót késve nyújtotta be, és azt is hibának tartjuk, hogy korábban a korrekciót APEH-közleményben próbálták meg elrendezni.

Megítélésünk szerint a mostani törvénymódosítás, korrekció szükséges, de mértéke nem megfelelő. Megítélésünk szerint nem kezeli megfelelően az emberi beavatkozást.

Sajnos, az idő nagyon előrehaladt, néhány gondolatot szeretnék szólni arról, ami nincs benne, és majd a vita többi szakaszában nyilván ki fogjuk fejteni. Feltétlenül szükségesnek tartjuk azt, hogy 2001. január 1-jétől a reprezentáció megváltozott elszámolási szabályai korrigálásra kerüljenek, nem fogadható el, hogy a társadalmi szervezeteket, a köztestületeket, alapítványokat, a vállalkozásokat tevékenységükben olyan mértékben sújtja a kormány, ahogy az jelenleg hatályos. (Tállai András: És az önkormányzatokat! Azt nem mondtad.)

Úgy gondoljuk, hogy a számviteli törvényben megfogalmazott közvetített szolgáltatás is nehezen kezelhető, ez az alvállalkozói munka. Itt is az a javaslatunk, hogy újra kellene gondolni a szabályozást, a költség-haszon összevetés alapelvét szem előtt tartva.

A tőkenyereség adóztatására is szeretném felhívni a kormány figyelmét. Azt gondolom, hogy jelenleg a törvény kijátszása folyik, egyszerűbb lenne visszamenőleges hatállyal a forrásadót minden esetben nullára levinni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Elnök Úr! Köszönöm a szót. Összességében a benyújtott törvénycsomagot a szocialista frakció jelenlegi formájában nem tudja támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Vissza a kezdőlapra