Budapest szennyezettsége ELNÖK: Megköszönöm államtitkár úrnak. Szintén napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Weszelovszky Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, "Mi jobb a polgároknak: parkok köré épített házak, vagy parkok helyett, illetve parkok helyén épített házak?" címmel. Képviselő urat illeti a szó.
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Most nemcsak ismét Budapestről, hanem ismét és megint a környezetszennyezésről fogok beszélni. Ez a problematika ugyanis olyan sokrétűen mély, hogy befejezni nem is lehet, csak abbahagyni.
Alaposan áttanulmányozva a kérdést, úgy látom, hogy az egyik legsúlyosabb terhe fővárosunk környezetszennyezésének az erkölcsi szennyezettség. E téren immár valódi világvárosi rangot értünk el. A város erkölcsi szennyezettsége itt minden vonatkozásában nem taglalható. Néhány szeletét, szegmensét mégis meg kell említenünk, hogy világossá váljék a jelenségek sokrétűsége, összefonódottsága. Elsőként azt a területet határolom körül, amiről, jóllehet az erkölcsi szennyezettség legmélyebb vonatkozásait jelenti, itt és most nem beszélek. Nem beszélek a robbantásokról, a bankrablásokról, a betörésekről, az autólopásokról, a lövöldözésekről, a verekedésekről, a zsebmetszésekről, azaz nem beszélek mindarról, ami már bűn, a bűnüldözés kategóriájába tartozik.
Miről beszélek hát erkölcsi szennyezettség címszó alatt? E kategóriába a szemlélet legtermészetesebben a prostitúciót sorolja. Ez minden világváros, sőt ma már állítható, hogy minden város aktuális problémája. Hogy ez az erkölcsi szennyezettség ne borítsa el az egész várost, gondolták el a zónák kijelölését. Ez azonban mind a mai napig megoldatlan. Ennek megoldatlansága - míg egyfelől érthető a kerületek húzódozása és ellenkezése - nemcsak a prostituáltakat teszi még inkább kiszolgáltatottá, hanem a prostitúció bűnözéssel való összefonódását is erősíti, alkalmait is szaporítja.
Ugyanitt, ugyanebben a témakörben kell nagy szomorúsággal utalnunk az erkölcsi leépülésnek arra a fokára, mely már vissza sem retten a nyilvános alkoholizálástól, szipuzástól, kábítószer használatától, ezek hatásaként bárhol való ájulásos alvásoktól. Ezek mindennapi látványok, hétköznapivá züllött emberi tragédiák.
Van azonban a város erkölcsi szennyezettségének egy olyan motívuma is, amelyet talán idesorolni nem is illik; nézetem szerint mégis ide tartozik. Ha körülnézünk a fővárosban, nyomon követhető, hogy egyre szürkébb a környezet, hogy lassan minden talpalatnyi területet beépítenek, hogy új parkok nem épülnek, sőt parkok helyett és parkok helyén is épületeket húznak föl. Míg az Európai Unió előírása szerint 21 négyzetméter parkot kell biztosítani lakónként, addig Budapesten átlag 14 négyzetméter ez a szám, és városrésztől függően a nulla négyzetmétert is eléri.
Sokak szerint nem egy önkormányzat mintha ingatlanközvetítőként működne, s folyamatosan minősítik át a zöldterületeket építési területté. E nemtelen munkában sajnos a Fővárosi Önkormányzat is igencsak az élvonalba tartozik. A parkhiány, a parkok eltüntetése pedig a szemlélet súlyos erkölcsi szennyezettségét jelzi. Hiszen éppen olyan pénzéhes, csak az itt és most kézbe kaparintható forint megszerzésének törekvését tükrözi, mint akár az álkoldus vagy a prostituált munkája.
Bizony, ez nem hangzik szépen! De az a jelenség sem szép, ha az önkormányzat egyik szemével a főváros egészségügyének súlyos állapotát siratja, a másik szemével pedig a nyomban pénzzé tehető zöldterületek után kutat. Pedig egy fa több ember tüdejét védheti meg, mint egy kórházi ágy.
Szeressük hát annyira fővárosunkat, hogy minden erővel, átgondolt koncepcióval védjük az erkölcsi lepusztulástól! Szeressük annyira a budapestieket, hogy megmentjük őket ennek a látványnak a neurotizáló súlyától, s fákkal, parkokkal ajándékozzuk meg őket, mint ahogyan erre Budapest történetének nagyon nehéz periódusában is van példa. Csakis ennek a példának a követése és nem a mindenáron való pénzszerzés jelenthet a főváros számára szebb évszázadot.
Köszönöm szépen.
Vissza a kezdőlapra