Vissza
a kezdőlapraA katonai szolgálatról ELNÖK: Soron következik a sor- és tartalékos katonai szolgálat teljesítése rendjének változásával érintett törvények módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája. Az előterjesztést T/3991. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/3991/1-5. számokon kapták kézhez. Megadom a szót Homoki János államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának, az ajánlás szerint húszperces időkeretben.
DR. HOMOKI JÁNOS, honvédelmi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a 61/2000. számú határozatában döntött a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól, amely haderőreformként él a köztudatban. Egyidejűleg a 62/2000. számú határozatában meghatározta az átalakuló haderő létszámát és állománycsoportok szerinti összetételét. Az új haderőstruktúra, a NATO-tagságunk következtében megváltozott viszonyainknak megfelelően, a korábbiaknál lényegesen kevesebb hadrendi elemet, helyőrséget, laktanyai elhelyezést, lő- és gyakorlóteret, haditechnikai eszközt, újszerű diszlokációt, kisebb és más összetételű személyi állományt, átalakított kiképzési és felkészítési rendszert, szolgálati körülményeket és mindezekhez igazodó korszerű sorozási, behívási, leszerelési és tartalékgazdálkodási rendszert feltételez.
A haderő-átalakítás tízéves folyamata első harmadának célkitűzése, hogy a honvédelmi kormányzat humánpolitikája és a honvédelmi tárca humánerőforrás-gazdálkodása révén az Országgyűlés által meghatározott létszámkereten belül kialakítsuk a Magyar Honvédség legkedvezőbb személyi összetételét, létrehozzuk az összlétszámmal és egymással is arányban álló állománycsoportokat, mind a szolgálati viszony jellege szerint, tehát hivatásos, szerződéses hadköteles, mind a rendfokozati hovatartozás, tehát tiszt, zászlós, tiszthelyettes, tisztes, legénység szerint. Mindezt úgy kell megvalósítanunk, hogy a reform következtében csökkentett haderő rendelkezésére álló sorköteles állomány a társadalmi igazságosságnak megfelelően teljesítse alkotmányos katonai szolgálati kötelezettségét, ami a kormányprogram fontos célkitűzése. A tartalékos állományból pedig az újszerű tennivalókra kiképzett és felkészített legfiatalabb korosztályok tagjai kerüljenek adott esetben igénybevételre.
E célkitűzéseknek megfelelően 2002-től kezdődően fokozatosan el kell érni, hogy a haderő az összlétszámához viszonyítva kisebb létszámú, főleg hivatásos tiszti, ennek mintegy kétszeresét kitevő, zömében szerződéses zászlósi és tiszthelyettesi, végül egyenlő nagyságrendű szerződéses és hadköteles legénységi állományú katonákból tevődjön össze. A kormány erre vonatkozó koncepciója abból indult ki, hogy a Magyar Honvédség szervezeti struktúrájában a szerződéses, illetve önkéntes állománnyal rendelkező katonai szervezetek mellett még belátható ideig továbbra is szükség lesz a sorállománnyal működő békeszervezetekre, illetve háborús fenyegetettség esetén, csökkentett háborús szervezetüknek megfelelően a tartalékos hadkötelesekkel kiegészített csapatokra. Ennek alapján határozza meg azokat a tennivalókat, amelyek megvalósítása szükséges a haderőreform befejezése utáni mintegy 45 ezer fős béke- és megközelítőleg 70 ezer fős hadilétszámú, hadkötelezettségre és önkéntességre alapuló, tehát vegyes rendszerű haderő sor- és tartalékos katonai szolgálati és kiképzési rendszerének a megváltozott követelmények szerinti átalakításához, valamint a szerződéses katonai szolgálati rendszer további építéséhez és stabilizálásához.
A napirenden szereplő törvényjavaslat megfogalmazza e célkitűzések megvalósításának törvényi feltételeit, a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény, továbbá a hadköteles katonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, valamint a polgári szolgálatról szóló 1997. évi XXI. törvény módosítása által.
A továbbiakban a sorkatonai és a tartalékos katonai szolgálattal kapcsolatban tervezett változásokról kívánok részletesebben szólni. Az új haderőstruktúra létszámkerete, a sorköteles korba lépők létszámának a népesség csökkenésén belül történő fokozatos csökkenése ellenére a behívásra váró hadkötelesek létszámának felhalmozódását okozza. Ez a tendencia a hadkiegészítés eszközeivel a 2002-2003. év után már nehezen kezelhető. Azaz a sorköteles koron belül nem képes biztosítani valamennyi kötelezett sorkatonai szolgálatra való behívását.
Ezért az alkotmányban előírt általános hadkötelezettség katonai szolgálati kötelezettségének teljesítését a társadalmi igazságosság érvényesülése érdekében át kell alakítani. Mindezt úgy kell megtenni, hogy csökkenő létszám mellett is minden, a katonai szolgálatra egészségileg, pszichikailag, fizikailag alkalmas fiatal behívásra kerüljön. Az ellentmondás feloldására elvileg két megoldás lehetséges. Az egyik a kilenc hónapos szolgálati idő megtartása mellett a rendszeresített sorkatonai létszám növelése a katonai szervezeteknél, amely lehetővé tenné több sorköteles behívását. Ezzel a felhalmozódás megállna, majd fokozatosan csökkenne. Ez nyilvánvalóan nem járható út, mert szöges ellentétben áll a haderőreform célkitűzéseivel. A kilenc hónapos sorkatonai szolgálati idő esetében a sorkötelesek létszámának várható alakulásáról készített számvetések azt bizonyítják, hogy évenként a behívási lehetőségek aránya a jelenlegi 3,29-ról 2010-re 3,69-ra emelkedne.
Ez a jelenlegi 175 ezres létszámról 2010-re 189 ezer főre történő növekedést eredményezne. A kilenc hónapos sorkatonai szolgálat fenntartása mellett ez a felhalmozódás már nem tenné lehetővé, hogy az alkotmányos kötelezettség teljesítése minden arra alkalmas hadköteles esetében biztosítható legyen.
A hadkötelezettség további fenntartása mellett ezért marad a másik megoldás: a biztonság- és védelempolitikai helyzet által megengedett és a haderőstruktúra által megkövetelt mértékben áttérni egy rövidebb sorkatonai szolgálati időre, amely felgyorsíthatja a felhalmozódó tartalékok behívását, és lehetővé teszi minden sorköteles számára a katonai szolgálat letöltését. Az ezzel kapcsolatban végzett számvetések szerint hosszabb távon a kötelező sorkatonai szolgálat megszüntetéséig, évi 20 ezer fő körüli behívási létszám mellett lehetővé válhat, hogy minden kötelezett behívásra kerüljön. (Mécs Imre: Ugyan már!) E behívási létszámot alapul véve a jelenlegi kilenc hónapos szolgálati idő csökkentett változata, a kiképzés követelményeire is figyelemmel célszerűen hat hónap lehet.
A kormány e változat mellett foglalt állást azzal, amint azt programjában rögzítette, hogy a sorkatonai szolgálat idejét még ebben a ciklusban hat hónapra kívánja csökkenteni. A hat hónap szolgálati idő bevezetése esetén a behívási lehetőség aránya az évtized végére a jelenlegi 3,29-ról 2,74-ra, a következő évre maradó létszám pedig az ez évi 175 ezerről 144 ezer főre csökken.
Terveink szerint a hat hónapos szolgálati idő első időszakában kerül sor a sorkatonák kiképzőbázison történő alapkiképzésére, a második időszakban pedig az állományba tartozás szerinti katonai szervezeteknél a csapatszolgálatra, ahol szakkiképzés és a kötelékkiképzés folytatódik. A szolgálati idő csökkentésével együtt jár a hadköteles katonák időhöz kötött egyes jogosultságai időtartamának arányos csökkentése is. Ezek közül jelentős a más egységhez történő vezénylés, az egyes rendfokozatokban eltöltendő várakozás, a rendfokozatban való visszavetés, a pót-, a jutalom- és a rendkívüli szabadság, a kimaradás, eltávozás megvonása, végül a fogság, fenyítés időtartamának csökkentése.
A sorkatonai szolgálati idő csökkentésével egyidejűleg csökken a polgári szolgálati idő is, 15 hónapról 11 hónapra. A szolgálati idő csökkenésével összefüggésben az eddigi hat hónapos szolgálati kötelezettség helyett végleg mentesülnek a sorkatonai szolgálati kötelezettség teljesítése alól a kétgyermekes sorkötelesek is. Eddig a háromgyermekesek mentesültek.
A sorkatonai szolgálatba való behívás tervezésének legfőbb meghatározó eleme az, hogy a behívható korosztályok - tehát a 18-30 évesek - hány százaléka alkalmas katonai szolgálatra. Ennek elemzése jelenleg azt mutatja, hogy az egészségi okokból nem behívhatók aránya az elmúlt években fokozatosan és jelentősen emelkedett. Míg 1982-ben a sorkötelesek 12 százaléka, 1990-ben 27 százaléka nem volt behívható, 1999-ben ez az arány 49 százalékra emelkedett, amelyből 21 százalék ideiglenesen alkalmatlan. A katonai alkalmasság megállapításának egészségügyi kritériumrendszere orvos szakmai kérdés, amelyet jelenleg is honvédelmi miniszteri és egészségügyi miniszteri együttes rendelet szabályoz.
A kormány döntése alapján megindult e kritériumrendszer közös felülvizsgálata, együtt az Egészségügyi Minisztériummal. E vizsgálatok tapasztalatai alapján sor kerülhet az egészségi alkalmassági szabályok olyan irányú módosítására, amely a jövőben szigorú feltételekhez köti a katonai szolgálatra való végleges alkalmatlanság megállapíthatóságát.
A tartalékos katonai szolgálat teljesítése rendjének változását illetően a haderő-átalakítás jelentős változtatásokat követel a tartalékos katonai szolgálat teljesítésének rendjében is. Az új elveknek alkalmazkodniuk kell a Magyar Honvédség új struktúrájához, a békekiegészítés rendszerében várható változásokhoz, meg kell felelniük a NATO tartalékos állományával szembeni és az ország megbízható védelmét garantáló elvárásoknak. A tartalékos katonai szolgálat teljesítésének új rendszerét döntően befolyásolja, hogy az átalakítás után a haderő mozgósításához szükséges tartalékosok létszáma várhatóan nem lesz több, mint 40 ezer fő, ami a jelenleg szükséges mozgósítható létszámnak megközelítően csak a harmada.
A másik fontos tény a sorkatonai szolgálati idő csökkentése, aminek következtében objektíve alacsonyabb felkészültségi katonák szerelnek le, és kiképzettségük nem elégíti ki a tartalékosokkal szembeni követelményeket. Viszont alkotmányos kötelességünk a haza védelmében részt vevő katonák túlélést elősegítő felkészültségéről gondoskodnunk.
Végül azt is figyelembe kell venni, hogy a hadköteles tartalékos katonák békében - az önkéntes jelentkezést kivéve - nem vezényelhetők országhatáron kívüli szolgálatra.
A rövidebb sorkatonai szolgálat a tartalékos hadkötelesek nagyobb létszámban történő képzését teszi lehetővé, de a jóval kisebb hadilétszám miatt nagy részükre nem, vagy csak rövid ideig lesz szükség a katonai szervezetek mozgósítható állományában. Ezáltal lehetővé válik, hogy mindössze 4-6 évig, parancsnokok esetében 6-8 évig kerüljön sor a hadköteles tartalékosok konkrét igénybevételére. Az előzőekre is figyelemmel indokolt 120 napról 90 napra csökkenteni a tartalékos katonai szolgálat összidőtartamát.
Az új követelmények teljesítése a tartalékos hadkötelesek igénybevétele mellett csak önkéntes tartalékos katonákkal valósítható meg. A gyors bevethetőség és a külföldön teljesítendő szolgálat a NATO részére felajánlott, valamint a gyors reagálású erőkhöz jól kiképzett önkéntes tartalékosokat igényel. A fő erőknél a hosszabb készenléti idő miatt vegyesen lehet hadköteles és önkéntes tartalékosokat rendszerben tartani, az utóbbiakat parancsnoki és magasabb katonai szakképzettséget igénylő egyéb beosztásokban.
A területvédelmi és tartalékerőknél elegendő, ha a parancsnoki állomány önkéntes. Az önkéntes tartalékosok viszonylag hosszabb időtartamra, öt évre vállalják - ami meghosszabbítható - a nagyobb leterheltséget kívánó és gyakoribb szolgálatot, illetve az arra való készenlétet, meghatározott anyagi és egyéb szolgáltatások ellenében.
A szolgálatvállalás külföldi területre is vonatkozik. Ennek a szolgálati formának számos előnye van, amely alapvetően az önkéntességből fakad. Az önkéntes tartalékos felkészültsége magas szintű, a katonai szervezetével szoros kapcsolatot tart fenn, ahhoz érzelmileg is kötődik, behívása előre tervezhető, de a váratlan tennivalókra készen kell állnia. Az önkéntes tartalékos rendszer bevezetésének alapfeltétele olyan motivációs rendszer kidolgozása, amely vonzóvá teszi ezt a szolgálati formát, amelyben kifejeződik a társadalom elismerése a haza szolgálatát önként vállalók felé.
Az önkéntes tartalékosok katonai szolgálat alatti szolgálati viszonya alapvetően megegyezik a szerződéses katonák szolgálati viszonyával, amennyiben behívásra kerülnek. A két - tehát hadköteles és önkéntes - kategóriába tartozó tartalékos állomány részére a jelenlegitől lényegesen eltérő behívási, képzési, gyakorlási rendszert kell kialakítani, amit ez a törvényjavaslat alapoz meg.
Kérem igen tisztelt képviselőtársaimat, hogy a törvényjavaslatot tárgyalják meg és fogadják el. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
KÖRÖMI ATTILA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Elsősorban a fiatal férfilakosság számára nagyon fontos és kedvezőnek nevezhető törvényjavaslat fekszik a Ház előtt. Indokoltnak látom, hogy a törvényjavaslat legfontosabb részéről szóló véleményünk, véleményem elmondását megelőzően a törvényjavaslatot abba a jogi és szakmai környezetbe is helyezzük el, amivel érthetővé válik számunkra ennek a törvényjavaslatnak a jelentősége.
Tisztelt Országgyűlés! A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. Az állampolgárok az általános honvédelmi kötelezettség alapján fegyveres vagy fegyver nélküli katonai szolgálatot, illetőleg törvényben meghatározott feltételek szerint polgári szolgálatot teljesítenek. Így szól az alkotmány, illetve inkább úgy mondanám, így rögzíti az alkotmány azt a természetes belső parancsot, amelyet nyilván minden, a hazájáért aggódó magyar férfi érez, azaz hogy a haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. Ezt azért fontos rögzíteni, mert csak ezen mondatok értelmén és jelentésén belül tárgyalható minden olyan törvényjavaslat, amely a honvédelemről, illetve a sor- és tartalékos katonai szolgálatról szól. Az alkotmány eme két mondatán kívül eső érveléssel a Ház nem tud mit kezdeni, csak e két mondaton belül tudunk foglalkozni e törvényjavaslat jelentőségével.
Az előttünk fekvő javaslat a sor- és tartalékos katonai szolgálat teljesítése rendjének változásával érintett törvények módosításáról, ezen belül is elsősorban és legjelentősebb mértékben a honvédelemről szóló 1993. évi CX. törvény módosításáról szól, tehát az alkotmány általam említett két mondatán belül értelmezhető.
A kormányprogram 1998 nyarán elfogadott szövege szerint a sorkatonai szolgálat idejét a kormány még ebben a ciklusban 6 hónapra csökkenti. Ezzel egyidejűleg átalakítja a sorkatonai, valamint a tartalékos állomány kiképzési és felkészítési rendszerét, miközben jelentősen növeli a szerződéses állomány arányát. Így szól a kormányprogram, amelyről 1998 nyarán folytatott vitát a tisztelt Ház.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja akkor azt üdvözölte, hogy a '98-as választási kampányban, a Fidesz választási kampányában is szereplő 6 hónapos szolgálati idő bekerült a kormányprogramba. Jelen pillanatban a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja örömmel állapítja meg, hogy a kormány e fontos programelemet teljesítette, elénk terjesztette azt a törvényjavaslatot, amely a kormányprogram vitájában már világossá tette a kormány szándékát, hogy a sorkatonai szolgálati időt 6 hónapra kívánja csökkenteni.
Amiatt is örülnünk kell, hogy a bizottsági viták, illetve az egyeztetések során kiderült, hogy széles egyetértés övezi e törvényjavaslat parlamenti vitáját, és én őszintén remélem, hogy ez a törvényjavaslat néhány héten belül elfogadott törvénnyé válhat.
A jogszabályi környezet számomra tehát az alkotmány két mondata, amelyet mindenképpen figyelembe kell vennünk. A szakmai környezetről is szólnunk kell, hiszen nem árt pontosan tudni, hogy egy adott törvényjavaslat vitája során az hogyan illeszkedik egy szélesebb látómezőbe. Ezért engedjenek meg nekem két rövid megjegyzést.
A NATO-tagságunk örömteli elérésével két érdek is megjelent a magyar honvédelem tekintetében: a szövetségi, illetve a nemzeti érdek. Békeidőben általában, illetve szinte kizárólag a szövetségi érdekek válnak tapinthatóvá, és szinte kizárólag a rendfenntartás, békefenntartás kérdéskörével találkozunk, és e tekintetben teljes egészében létjogosultsága van a tisztán professzionális haderő megszületésének, hiszen csak ilyen típusú haderő képes részt venni olyan megmozdulásokban, amelyeket a NATO-ba való belépésünk okán vállalnunk kell. Azonban a nemzeti érdek továbbra is fennmarad, hiszen én békeidőről beszéltem, és bízunk abban, hogy ez így is marad, azonban egy ország sohasem teheti ki magát annak, hogy a haderejét pusztán, kizárólag - és a mai hatályos magyar alkotmány szerint is kizárólag - a professzionális haderőre építi. Nyilvánvalóan előadódhatnak olyan helyzetek, amikor nagyon fontos a sorozott és nagyon fontos a tartalékos állomány harckészültsége, kiképzettsége, összetartása.
A fő funkció tehát változatlan marad, magyarul: senkinek ne jusson eszébe, hogy bármilyen oknál fogva is hazánk területi épségét veszélyeztesse, ez pedig ma Magyarországon mindenképpen, továbbra is fenntartja a sorozott állomány, illetve a tartalékos haderő szükségességét is.
Tisztelt Országgyűlés! A NATO-tagsággal tehát tulajdonképpen egy olyan vállalást tett az ország, aminek lényegét egy mondatban lehet összefoglalni: kisebb, de ütőképesebb haderőt kell megvalósítani. (Mécs Imre: Így van!) A kisebb, de ütőképesebb haderő megteremtésének érdekében fogadta el az Országgyűlés a 61/2000. (VI.21.) számú országgyűlési határozatát, amely határozaton belül említést nyert, hogy a határozatban foglaltak szerves részét képezi a haderő humánerő-gazdálkodásának, a sor- és tartalékos katonai szolgálat időtartamának a haderőreform szellemével és célkitűzéseivel összhangban álló átalakítása, illetve korszerűsítése. Magyarul: az előttünk fekvő törvényjavaslat szervesen illeszkedik abba az eddig elvégzett munkába, amelyet a magyar kormány és a magyar parlament végzett a haderőreform területén a mai napig.
Ez a törvényjavaslat elfogadása esetén megteszi azt a talán eddigi legfontosabb lépést, amely világossá teszi, hogy a tisztán professzionális haderő felé kíván elmozdulni az ország, de nem mond le arról az erőről, amely a jelenlegi sor-, illetve tartalékos hadkötelezettek szervezettségében és harckészültségében tetten érhető. Hiszen 6 hónap alatt - az államtitkár úr is említette - nyilvánvalóan nem adhatók meg azok a kiképzési fogások, nem lehet elsajátítani a csúcstechnológia által képviselt technika használatát, viszont a 6 hónap elegendő arra, hogy megfelelő alapkiképzésen essenek át a sorkatonai szolgálatra bevonulók, és a 6 hónapra való csökkentéssel viszont az a szükséges idő 9 hónapról 6 hónapra redukálódik, ami alatt ez a munka elvégezhető.
Tisztelt Országgyűlés! Én ezek után a törvényjavaslatról szeretnék beszélni röviden. A törvényjavaslat sok mindennel foglalkozik, három törvény módosítása fekszik előttünk. Ezek egy részét én most - engedje meg a tisztelt államtitkár úr - hadd tituláljam úgy, mint szükséges, technikai jellegű rendelkezések, amelyek abból fakadnak, hogy a 6 hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésre kerül, és ennek okán néhány olyan ügyet is lehet rendezni, amelyet e törvényjavaslatban talán indokolt is. Ilyenek elsősorban a mozgósítási rendszer finomításai, a nyilvántartási, adatszolgáltatási rendszerben rejlő kérdések, és például a szolgálathalasztási jogcímek pontosítása, amelyek egyébként mind könnyebbséget és jórészt kedvezőbb helyzetet teremtenek a sorkötelesekre, mint eddig az volt.
A törvényjavaslat legfontosabb eleme - és a Fidesz-Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselőcsoportja ezt fokozottan üdvözli -, hogy a 9 hónapos sorkatonai szolgálat 6 hónapra csökken. Az államtitkár úr említette azokat az indokokat, amelyek ezt egyébként a társadalmi igazságosság elve szerint is szükségessé teszik. Engedjék meg, hogy én két adatsorral e mellé még egy-egy érvet hadd tegyek hozzá.
Amennyiben a 9 hónapos sorkatonai szolgálat változatlanul megmaradna, úgy azoknak a száma, akiknek a behívása átcsúszik a jövő évre, 2010-re a 175 ezer főről 189 ezer főre nőne, míg ha a 6 hónapos sorkatonai szolgálatot, tehát a 3 hónappal történő csökkentést a parlament elfogadja, akkor a jövő évre most átcsúszó 175 ezer fő 2010-re 112 ezer főre csökken, azaz a társadalmi igazságosság felé mozdul el ez a rendszer. Hiszen pontosan tudjuk mi mindannyian, akik itt katonák voltunk - de nyilván azok is, akik nem -, hogy az az ügy, amit Vidoven Árpád képviselő úr mint bizottsági előadó már említett, illetve az államtitkár úr is kitért rá, tehát az az ügy, miszerint nem tudjuk elfogadni és nem is lehet igaz, hogy a magyar fiatal férfiak között ilyen magas arányban vannak a sorkatonai szolgálatra alkalmatlan személyek, ez mindenkinek árt. Árt magának az alkotmányban megfogalmazott általános hadkötelezettségnek, hiszen magát a rendszert kezdi ki, nyilvánvalóan morális alapon, hiszen nem engedhető meg, hogy ezt az úgynevezett terhet csak a fiatal férfiak egy része vállalja magára, míg más részük ez alól - egyrészt nyilván jogosan, egészségi okokból, de nyilvánvalóan nem minden esetben állhat ez így fenn - mentesül.
Ez rossz azoknak is, akik ebből kimaradnak, hiszen ha otthon járunk, pontosan látjuk: amellett, hogy nem mindenki vállalja szívesen a sorkatonai szolgálatot, ám letöltve azt talán belátja annak a hasznát, és azért azok a szájukra veszik azokat az embereket, akikről tudják, hogy nem biztos és nem feltétlenül egészségi okok miatt kerülték el a honvédelmi kötelezettséget. Tehát azoknak is rossz, akik ebből kimaradnak, és azoknak is rossz, akik nyilvánvalóan helyettük vállalják ezt az úgynevezett terhet. Ezért mi azt üdvözöljük leginkább, hogy a 6 hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésével a nem behívhatók létszáma, amely évről évre nő, csökken, így nyilvánvalóan e tekintetben is helyreáll a társadalmi igazságosság, és ez a rendszernek a lényege.
Az államtitkár úr előterjesztése után nem szívesen beszélnék a törvény részleteiről, hiszen ezt tartom a legfontosabb elemnek, azt azonban meg kell említeni, hogy például nagyon fontos, hogy már két gyermek esetén is azonnal leszerelésre kerül a katona - ha két gyermeke van, behívásra sem kerül az illető -, illetőleg a felsőfokú, illetve egyéb tanulmányt végző, szolgálathalasztást kérő személyek esetében pontosítják azt a rendszert, amelyen belül a tanulmányaikat is be tudják fejezni és a sorkatonai szolgálatukat is teljesíteni tudják.
Összefoglalásként a következőt szeretném elmondani:
Üdvözöljük, hogy egy reális és végrehajtható szolgálatiidő-csökkentést javasol a kormány a parlamentnek. Örülünk annak, hogy ez a törvényjavaslat úgy illeszkedik a haderőreform eddig meghirdetett elvei közé, mint a fogaskerekek egymáshoz. Nagyon fontos, hogy ez a rendszer humánus, hiszen két gyermek esetében és a tanulmányok folytatása területén is kedvező változásokat hoz a sorkötelesek számára; igazságos, mert visszaszorítja a jogtalan bliccelés lehetőségét; és természetesen a tartalékos szolgálat szervezettségét is növeli, ezt elsősorban nyilván a jövőben fogjuk érezni, az ezt követő kormány-előterjesztések, törvényjavaslatok, illetve kormányrendeletek elkészítése tekintetében.
Köszönöm, hogy meghallgattak, és azt kérem a tisztelt parlamenttől, hogy a törvényjavaslatot vitassa meg, majd igenlő szavazatával fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
DR. MOLNÁR JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Magyar Szocialista Párt - ahogy azt a honvédelmi bizottság ülésén kifejtettük - kisebb módosításokkal, de támogatja a törvénycsomagot, a hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetését célzó törvényjavaslatot. Egyetértünk tehát a hat hónapos katonai szolgálat bevezetésével.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne fogalmazzuk meg a törvényjavaslat kapcsán felmerült aggodalmainkat. Jelen esetben is egy féloldalas megoldásról van szó, vagyis folytatódik az a Fidesz-gyakorlat - ezt Körömi képviselőtársam meg is tette -, mely szerint úgy pipálják ki a választási program egyes pontjait, hogy nem teremtik meg a végrehajtás feltételeit, nem veszik figyelembe a következményeket. Tehát csak látszattevékenység folyik, a választópolgárok félrevezetése, a szakmai véleményeket nélkülöző politikai döntések meghozatala.
Az előzményekről szeretnék egypár szót szólni. A minisztérium jelenlegi kisgazda vezetése közvetlenül a hivatalba lépése után, 1998 őszén utasítást adott a honvéd vezérkarnak, hogy készítsenek tanulmányt a sorkatonai szolgálati idő hat hónapra való csökkentéséről, valamint az önkéntes katonai szolgálat bevezethetőségéről. A tanulmány kidolgozását az azóta tragikus körülmények között elhunyt Szalai István vezérőrnagy irányította. A tanulmányban egyértelműen megfogalmazták a hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésével járó következményeket, a bevezetés feltételeit.
Érdemes felidézni, melyek voltak a tanulmány legfontosabb következtetései. A jelenleginél rövidebb idejű sorkatonai szolgálat következményeként csökken a sorkatonák egyéni képzettségi szintje, következésképpen a velük föltöltött katonai szervezetek összekovácsoltsági, felkészültségi szintje is. A hat hónapos sorkatonai szolgálati idő a sorállományú alegységek vonatkozásában olyan kiképzettségi állapotcsökkenéssel jár, amely kizárja ezen szervezetek állandó alkalmazási készségét. A legtöbb szakbeosztásban a katonák csak a csökkentett sorkatonai szolgálat végére érnek el olyan kiképzettségi szintet, mely megalapozza az adott szakbeosztással járó kötelmek teljesítését.
A fentiekből következően a sorállományú, illetve részben sorállományú alegységek a reagáló erő kötelékében nem alkalmazhatók. Ugyanígy nem alkalmazhatók a sorkatonák a repülőkészültségi szolgálatokban, az MH békeműködését biztosító híradó- és logisztikai szolgálatokban, valamint a fő védőerők rajparancsnoki és kiképzőállományaként. De a sorkatonai szolgálati idő rövidülése hatással van a tartalékos parancsnokok kiképzésére is.
A hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésével a sorkatonákkal betölthető beosztások száma jelentősen leszűkül. Fontos békebeosztások ellátására nem lesznek alkalmasak, és tevékenységeik lényegében őrző, kiszolgáló és laktanya-fenntartói tevékenységre korlátozódik.
A Magyar Honvédség hadrafoghatóságának, alkalmazási készenlétének folyamatos fenntartása érdekében tehát a hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetése előtt a csapatokat fel kell tölteni a szükséges szerződéses létszámra.
A tanulmány készítői a hat hónapos sorkatonai szolgálat bevezetésének feltételeit az alábbiakban fogalmazzák meg: a szükséges számvetések és tervek elkészítése érdekében legyenek meg az áttérés időpontjára tervezett haderőstruktúrára, alkalmazási elvekre, a HM működési és működtetési rendjére, valamint az azt biztosító létszámra és állományarányokra vonatkozó elgondolások. Történjen meg a szerződéses katonai beosztások feltöltése, amely az ilyen jellegű katonai szolgálat vonzóvá tételén keresztül érhető el. Hajtsák végre a csapatoknál lévő tiszti, tiszthelyettesi beosztások száz százalékra való feltöltését, a kiképzőközpontok keret-kiképzőállományának mintegy 130 százalékra való növelését.
A tanulmány fenti megállapításai azonban nem érdekelték a HM kisgazda vezetését, sem a Fidesz-vezette kormányzatot, mert akkor nemcsak a szolgálati idő csökkentéséről szóló döntést szorgalmaznák, hanem megteremtették volna a tanulmányban megfogalmazott feltételeket is.
A feltételek oldaláról érdemes kiemelni, hogy a jelenlegi felmérések alapján a katonai alakulatoknál várhatóan 50 százalékra csökken a tiszti, és 30 százalékra a tiszthelyettesi beosztások feltöltöttsége. A jelenlegi feltételek mellett nemhogy a szerződéses beosztások számát nem tudják növelni, hanem a meglévő beosztásokat sem képesek feltölteni.
A megoldást valójában a hivatásos haderőre való áttérés feltételeinek megteremtése, és az arra való áttérés, illetve a szerződéses állomány létszámának jelentős növelése jelentené. A hivatásos haderő megteremtését azonban a jelenlegi kormányzat kitolta az évtized végére.
Számunkra is érhetetlen a miniszterelnök úrnak a HM vezetői értekezletén a témában elhangzott véleménye, mely szerint minden magyar fiatalt be kell vonultatni katonai szolgálata, ugyanis ma már nem ez jelenti a megoldást, s főleg nem a katonai szolgálatra való alkalmasság egészségi követelményeinek felülvizsgálata és leszállítása. Ez a honvédelmi kiadások indokolatlan növekedéséhez vezetne, jelentős pénzeket vonna el a hadsereg tényleges korszerűsítésétől, kiképzésétől, jelentős társadalmi feszültségeket gerjesztve, anélkül, hogy az eredményoldalon valamiféle pozitívum jelenne meg.
Elfogadhatatlan a miniszterelnök úr azon állásfoglalása is, mely szerint valamiféle megkülönböztetés lehetséges a katonaviselt és a nem katonaviselt emberek között. Szakemberek szerint ugyanis az ilyen rövid katonai szolgálat alkalmatlan arra, hogy az a szolgálatot teljesítő fiatalok jelentős fizikai, pszichikai és szellemi felkészítésével járjon. Ez a felfogás ma már erősen dohos szagú, a fejlődés nem ebbe az irányba mutat.
Megítélésünk szerint sorkatonai szolgálatra az a hadköteles hívható be, aki a sorkatonai szolgálatára egészségileg alkalmas, akinek a katonai kiképzéséhez a feltételek biztosítottak, és akinek a sorkatonai szolgálatára a Magyar Honvédségnek a feladatai teljesítéséhez elengedhetetlenül szüksége van.
Azonban a kormányzat számára a választások előtt előbbre való jó pontok gyűjtése, mint a tényleges teljesítmény, a valódi megoldások, az ország védelme, a Magyar Honvédség hadrafoghatóságának biztosítása. Ezért arra kérjük a kormányzatot, hogy a Magyar Honvédség működőképességének fenntartása érdekében, a lehető legrövidebb időn belül tegyék meg azokat az intézkedéseket, amelyek a hat hónapos katonai szolgálat bevezetésének nélkülözhetetlen velejárói.
Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)