parl010419-status

Bizottsági vélemények a státustörvényről
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság előadója
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója
UGHY ATTILA, a kulturális és sajtóbizottság előadója
RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója
DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója
BÁSTHY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója
DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke, a bizottság előadója

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására, valamint a bizottságokban megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben. Először megadom a szót Pósán László képviselő úrnak, a külügyi bizottság előadójának.
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ, a külügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A parlament külügyi bizottsága megtárgyalta a szomszédos államokban élő magyarokat megillető egyes kedvezményekről szóló T/4070. számú törvényjavaslatot, és 20 igen, illetve az SZDSZ 2 nem szavazatával általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottság többsége egyetértett azzal, hogy a törvénytervezet összhangban áll a nemzetközi jog elveivel és szabályaival, nemzetközi jogi kötelezettséget nem sért. A szabad identitásválasztás elvére épül, az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint pedig nem diszkriminatív.
Nem egyedi a törvénytervezet, hiszen sok ország rendelkezik a határon túli kisebbségekre vonatkozó hasonló jellegű törvénnyel, mind a szűkebb környezetünkben, mind pedig az Európai Unió országai között is lehet olyanokat találni, amelyek hasonló tartalmú törvényekkel és eljárásokkal élnek.
A törvénytervezet elfogadásával a bizottság többségének állásfoglalása szerint 80 év óta először kerülnének rendezett viszonyba a határon túli magyarok az anyaországgal. Ez azt is jelenti, hogy állami közfeladattá minősülnek azok az alkotmányban rögzített felelősségi elvek, amelyeket mindeddig konkrét tartalmakkal sok esetben csak eseti jelleggel tudtunk megtölteni.
Elhangzott a bizottsági viták során az a felvetés az SZDSZ képviselői részéről, hogy elvándorlásra ösztönöz. Miniszter úr előterjesztésében már volt utalás arra a felmérésre, amely pontosan ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A törvénytervezet egyértelműen az otthonmaradást segíti.
A bizottsági vita során néhány ellenzéki képviselő felvetette azt a kérdést, amely az anyaország és a határon túli magyarok közötti ellentét lehetőségét fogalmazza meg. A többségi álláspont szerint ilyen riogatás határozottan ártalmas, kedvezőtlen tendenciákat erősít, és ráadásul a törvénytervezet erre okot nem is ad.
A kedvezmények és támogatások révén azt reméljük, hogy a nemzetiségi arányok a szomszédos országokban javulni fognak az elkövetkezendőkben, és kíváncsian várjuk, hogy mind az idei, mind a jövő évi népszámlálások vajon e tekintetben már éreztetni fogják-e a hatásukat, statisztikailag kimutatható hatásukat.
A törvénytervezet azt célozza, hogy a XXI. században érdemes legyen magyarnak lenni a környező országokban, és ezzel meg lehessen állítani az asszimilációt. Ennek különösen fontos eszközeként értékeljük a magyar nyelvű iskolába járó gyermekek után járó támogatások körét, ami egyúttal lehetőséget teremt arra is, hogy a magyar oktatási intézményeket a határon túl megerősítsük, illetőleg ily módon az identitás megmaradásnak, fenntartásának fontos átörökítő intézményeit fenntartsuk.
Elhangzott a miniszteri expozéban, és a bizottsági vitában is szóba került, hogy Magyarországnak már most szüksége van a határon túli magyarok munkavállalására, vélhetően ez a tendencia a jövőben erősödni fog, és ilyen értelemben a törvénytervezet fő célja az illegális foglalkoztatottság visszaszorítása, és ezzel együtt a feketemunkának a részarányát igyekszik mérsékelni. A határon túli magyarság szülőföldön maradása hozzájárul a szomszédos országokkal fenntartott gazdasági kapcsolatok bővítéséhez, amely Magyarország egésze és a nemzet egésze számára is megtérülő gazdasági befektetés. A jelenleg hatályos európai közösségi jog alapján a kedvezménytörvény Magyarország európai csatlakozása után is tudja biztosítani a határon túli magyarok zavartalan határátlépését. A törvényjavaslat elfogadását az is indokolja, hogy az érintett határon túli magyarok a trinanoni és a párizsi békeszerződések folytán akaratukon kívül kerültek kisebbségi sorba, másrészt pedig családi, gazdasági kötelékeik és kulturális kapcsolataik igen szorosak az anyaországgal.
A határon túli magyarokra vonatkozó törvény Magyarország szuverén döntése, így ebből adódóan tájékoztatási kötelezettsége van csak, amit megtett mind az európai uniós országok, mind az Európai Unió nagykövete, mind pedig a szomszédos országok felé. Fontos megjegyezni, hogy ezt a törvénytervezetet a határon túli magyar szervezetek egyöntetűen támogatják, és a bizottsági vita, valamint a MÁÉRT állásfoglalásai is azt bizonyítják, hogy a hazai politikai erők túlnyomó többsége ugyancsak így vélekedik.
Felmerült a bizottsági vita során egy olyan kérdés, hogy gerjeszthet-e feszültségeket ez a törvénytervezet a szomszédos országokkal; ez ellenzéki oldalról vetődött fel. A bizottsági többségi vélemény szerint nem, a stabilitást erősíti, és ilyen értelemben illeszkedik Magyarország külpolitikai programjához, külpolitikai elképzeléséhez, amit 1998 óta a kormány konzekvensen folytat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Potápi Árpádnak, az emberi jogi bizottság előadójának.
POTÁPI ÁRPÁD, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma Magyarországon mintegy 2,5-3 millióra tehető azoknak a száma, akiknek szülei, nagyszülei vagy ők maguk nem a jelenlegi országhatárokon belül születtek, vagy rokonaik, ismerőseik, barátaik élnek a határokon túl. Ők ezer szállal kötődnek közvetlenül is a határon túli magyarsághoz; leginkább természetesen azok, akiknek szülőföldjük és hazájuk ma már nem ugyanazt a területet jelenti.
Számomra Katharina Schmidt, akit a Dunántúlról telepítettek ki Németországba, fogalmazza meg legszebben azok érzését, akiknek el kellett hagyniuk szülőföldjüket: "A hazám Magyarországon van. Ha hazautazom, haza utazom. Nekem nemcsak a porta az, vagy a kunyhó a faluszélen, nem a mező, a termékeny földek azok, hanem az, ami több ennél. Rejtetten és halhatatlanul él tovább bennünk, a szívünkben. Semmi nem rombolhatja szét, és soha nem vehetik el tőlünk. Ebbe a hazába, ahonnan senkit nem lehet elűzni, térünk vissza élénk és fájdalmas gondolatainkban."
Ma Európában százmillióra tehető a nemzeti kisebbségekhez tartozók száma. Több európai jogszabály született védelmükben, de az anyaországok egy része is megalkotta a más államok területén élő nemzettársaik érdekében törvényét; csak a térségből például Lengyelország, Szlovákia, Románia, Szlovénia és Horvátország. A szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvénytervezet tehát szervesen illeszkedik az európai, közép-európai országok jogrendszerébe. Egy ilyen típusú törvény megalkotása épp nekünk kellene hogy fontos legyen, hiszen a magyarság nemzetrészei, az oroszokat nem számítva, élnek a legnagyobb számban az ország határain túl.
A törvénytervezet elfogadása egy történelmi adósság törlesztése, hiszen 80 év óta először kerülnének rendezett viszonyba a határon túli magyarok az anyaországgal. A törvény egyik legfontosabb eleme, hogy segítséget nyújt a kisebbségi sorsban élő magyarság szülőföldjén való megmaradáshoz. Magyarország külpolitikai törekvéseinek egyik sarokpillére a régió stabilitásának erősítése és a jószomszédi viszony ápolása. Ebből eredően a határon túl élő magyar kisebbség szülőföldön maradását és boldogulását minden lehetséges eszközzel elő kívánja segíteni.
Az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság 2001. április 11-i ülésén tárgyalta a T/4070. számon benyújtott törvénytervezetet. Az indítvánnyal kapcsolatban a következő kérdések fogalmazódtak meg a bizottsági ülésen. Hogyan képzeli el az előterjesztő az egészségügyi szolgáltatást és ellátást a törvény hatálya alá eső, Magyarországon munkát vállaló személyek esetében? Melyik ország oktatási minisztere mondja meg, hogy melyik intézmény tekinthető magyar nyelvűnek? A törvény elfogadása nem növeli-e a határon túli magyarok körében a szülőföldjük elhagyását? Tájékoztatta-e a kormány az Európai Unió és a környező országok hivatalos szerveit a készülő törvénytervezetről?
A kérdésekre és a képviselői hozzászólásokra dr. Gaál Kinga, a Határon Túli Magyarok Hivatalának új általános elnökhelyettese adott választ.
A törvény a magyarországi munkavállalás legalizálására törekszik, a feketemunka visszaszorítására, a határon túli munkavállalók jogbiztonságának megteremtésére. A tervezet kidolgozásakor folyamatosan konzultált a Külügyminisztérium az európai uniós tagállamok és a szomszédos országok képviselőivel. A külügyminiszter tájékoztatta az elkészült törvénytervezetről az uniós tagállamok budapesti nagyköveteit. A közvélemény-kutatás szerint a törvény életbelépésével 50 százalékkal csökkenne az áttelepülni szándékozók aránya.
Végezetül, engedjék meg, hogy elmondjam, az emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság az SZDSZ-es tartózkodás mellett egyhangúlag a törvénytervezetet az általános vitára alkalmasnak találta.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Kökény Mihálynak, az egészségügyi bizottság elnökének, a bizottság előadójának.
DR. KÖKÉNY MIHÁLY, az egészségügyi és szociális bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Bizottsági előadóként én egy tárgyszerű összefoglalót igyekszem adni a törvényjavaslat bizottsági megbeszéléséről, kerülve a patetikus hangvételt. Bizottságunk túnyomó többsége, egy ellenszavazatot és egy tartózkodást leszámítva, zöldre állította a szemafort a törvényjavaslat előtt, nem kérdőjelezve meg a határon túl élő magyarokért viselt felelősség törvényi formába öntésének a szükségességét. A tartalmas és konstruktív vitában azonban megfogalmazódtak aggályok és fenntartások is, elsősorban a bizottság kompetenciájába tartozó szociális, társadalombiztosítási és egészségügyi ellátásokkal összefüggésben. Ezekből szeretnék kiemelni néhány kérdést.
A bizottság tagjai hiányoltak háttértanulmányokat és költségszámításokat, hatásvizsgálatokat, még annak ismeretében is, ahogy erről a miniszter úr az előbb beszélt, hogy lehetetlen azt megjósolni, hogy hányan kívánják az egyes juttatásokat, kedvezményeket majd igénybe venni. Ugyanakkor azonban a közhasznú szervezetek felállításának, a törvényben elképzelt intézményrendszer működtetésének a költségei jól becsülhetők, és, gondolom, a képviselők joggal várják el, hogy ennek a nagyságrendjéről fontos információkat kapjanak az előterjesztőtől.
Az is elhangzott, hogy a törvényjavaslatban vannak bizonytalansági és kockázati tényezők, a vázolt szakmapolitikai megoldások alkalmazhatóságát és fogadtatását tekintve. Így szóba került, hogy a tervezet ugyan szűkszavúan bánik a családtámogatási, az egészségügyi szolgáltatások témakörével, már létező vagy még meg sem született jogszabályokra utal, de a képviselők számára ma még ismeretlen építmények, így egy sajátos egészségügyi magánbiztosítási intézmény már kibontakozóban van, azonban ennek a létrehozását még bizonytalan időpontban, bizonytalan mértékű tőkejuttatással tervezi a kormány. Azt fogalmaztuk meg, hogy nem lenne szerencsés, ha ennek a magánbiztosítási elképzelésnek a szabályozása elkerülné az Országgyűlést.
Arról is vita bontakozott ki, hogy milyen a helyben maradást, illetőleg a szülőföld elhagyását ösztönző, vagy akár csak időlegesen ezt feltételező támogatások egymáshoz viszonyított aránya a tervezetben. A kormánypárti oldalon úgy érezték, hogy az összes kedvezmény jól szolgálja a helyben maradást, az ellenzék szerint az előterjesztő nem volt elég körültekintő ebben a tekintetben. Nem biztos, hogy minden megfogalmazás eléggé számolt a szomszédos országok egyes reakcióival.
Az is megfogalmazódott, hogy a javaslattal összefüggésben külön vizsgálandó a közép-kelet-európai országokkal jelenleg fennálló érvényes szociális biztonsági egyezmények tartalma, illetőleg ezeknek a különbsége. Csak érzékeltetésül szeretném jelezni a hosszú, ezzel kapcsolatos megbeszélésünkből, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy vannak olyan korszerűtlen tartalmú, megújításra váró egyezmények, amelyek be nem tartása ma Magyarország hátrányára komoly, több milliárdos elszámolási deficitet eredményez a nyugdíj-megállapítások területén, és kérdés az, hogy a törvény elfogadása majd hogyan befolyásolja az egyébiránt feltétlenül szükséges új egyezményről szóló államközi tárgyalásokat.
Tisztelt Országgyűlés! Mindezeket az aggályokat is figyelembe véve a bizottság többsége, tehát 19 fő igennel szavazott a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságáról, azt is figyelembe véve, hogy mind a kormánypárti képviselőtársaim, mind pedig az előterjesztő jelezte nyitottságát módosító indítványok fogadására.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Filló Pálnak, a foglalkoztatási bizottság elnökének, a bizottság előadójának.
FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Vendégeink! Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottsága április 10-ei ülésén tárgyalta meg a törvénytervezetet, és azt egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta. Ugyanakkor nagyon sok olyan konkrét vélemény és problémafelvetés hangzott el a bizottság ülésén, amelyet itt, a Házban szeretnék tolmácsolni a képviselőtársaimnak.
Természetesen a mi bizottságunk elsősorban a munkaerőpiacra gyakorolt hatását, az új intézkedéseknek a munkaerőpiacra gyakorolt hatását, a munkavállalók, a magyarországi munkavállalók helyzetét érintő kérdéseket tárgyalta meg elsősorban. A bizottságunk ülésén felmerült az a probléma, amelyet a miniszter úr is említett a beszédében, hogy a határon kívül élő magyarok igen nagy számban dolgoznak Magyarországon, de ez a munkavállalás az esetek döntő többségében nem legális, hanem illegális. Az is elhangzott, hogy egész iparágak álltak fel Magyarországon, amelyek ezeknek a nehéz sorsú embereknek a meghatározott időnkénti kiutaztatásával foglalkoznak, hogy az újabb pecsét megszerzésével ezek a magyarok tovább tudjanak dolgozni Magyarországon, kisbuszokkal szállítják ki őket az országból, megalázó körülmények között, és csak azért, hogy tovább tudjanak dolgozni, el kell hagyniuk Magyarország területét.
Ezzel a méltatlan helyzettel, úgy gondolom, mindenképpen szakítanunk kell. Ezért nagyon örülünk annak, hogy a törvény megteremti a legális munkavégzés feltételeit. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen az országnak is érdeke és a Magyarországon dolgozó, de nem Magyarországon élő magyaroknak is alapvető érdeke, hogy legális feltételek között, tisztességes, rendezett körülmények között tudjanak Magyarországon dolgozni.
Ami leginkább kritikaként vagy problémaként merült fel, tulajdonképpen az, hogy a legtöbb ágazatban, a legtöbb szakmában ezek a munkavállalók - mivel a környező országok döntő többségében az életszínvonal és a bér lényegesen elmarad a magyarországi helyzethez képest - nagyon sokszor alulkínálják a magyar munkavállalók ajánlatait, tehát egyfajta bérletörő szerepet is játszanak sajnálatos módon. Ez egy nagyon súlyos probléma, amellyel szembe kell néznünk. A bizottságunk ülésén is megfogalmazódott, hogy mindenképpen garanciákat kell beépíteni a törvénybe a tekintetben, hogy a határon kívül élő magyarok legalább olyan bért kapjanak egy-egy ágazatban, egy-egy szakmában, mint ami itt, Magyarországon általános. Tehát ne az legyen, mint ami most van, a jelenlegi gyakorlat, hogy az adott szakmák tekintetében lényegesen alacsonyabb bérért vannak foglalkoztatva ezek az emberek.
Ezt a garanciát meg tudjuk teremteni; úgy gondolom, hogy a többi kérdés már valóban versenykategória, hiszen a képzettség, a munkavégzés színvonala dönti el azt, hogy egy-egy munkavállaló milyen jövedelmet, milyen állást tud megszerezni Magyarországon.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! Felmerült az a probléma is a bizottságunk ülésén, hogy az európai uniós csatlakozás után nem áll-e fenn az a veszély, hogy ha magyarországi munkavégzést biztosítunk a határon kívül élő magyaroknak, akkor ők valóban magyar területen fognak ezzel élni. Miután az Unióban az a gyakorlat, hogy a határok meglehetősen nyitottak, nagyon nehéz lesz kontrollálni, hogy ezek a munkavállalók ne hagyják el Magyarország területét, esetleg a még jobb vagy még magasabb bér érdekében. Azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel is majd még részleteiben kell foglalkozni.
Mindenesetre megfogalmaztuk a bizottság ülésén, és ezzel a jelen lévő előterjesztők is egyetértettek, hogy nagyon fontos lenne legalább azt a garanciát beépíteni a törvénybe, hogy a határon kívül élő magyarok vonatkozásában is a minimálbér mint alapvető kategória, kerüljön megerősítésre, ez alatt ne lehessen őket foglalkoztatni teljes munkaidőben. Úgy gondolom, hogy ez tisztességes és elfogadható megoldás lenne.
Igen tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságunk örül annak, hogy ez a törvénytervezet vitára került, és bízunk abban, hogy ha az Országgyűlés elfogadja, akkor végül a határon kívül élő magyar testvéreink tisztességes, kulturált és a magyar állampolgárokhoz hasonló elbánásban fognak részesülni a munka világában is. Mi igyekszünk ennek érdekében mindent megtenni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
ELNÖK: Megadom a szót Ughy Attilának, a kulturális bizottság előadójának.
UGHY ATTILA, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Miniszter Úr! Kedves Vendégeink! A kulturális és sajtóbizottság április 11-én tárgyalta a T/4070. számú, a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot, és ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.
A bizottság ülésén sok kérdés elhangzott, sok vélemény is elhangzott. Ezeknek megpróbálom egy rövid, tárgyszerű összegzését adni. A bizottság kormánypárti képviselői kiemelték a törvényjavaslattal kapcsolatban, hogy ennek a javaslatnak a benyújtása és remélhetőleg a majdani elfogadása egy olyan történelmi adósságot törleszt, amely hosszú évtizedek óta már Magyarországon a határon túli magyarokkal kapcsolatban létezik. Ez a történelmi adósság arról szól, hogy először kerülnének olyan jogi kapcsolatba a határon túl élő magyarok az anyaországgal, azok a határon túl élő magyarok, akik önhibájukon kívül kerültek Magyarországon kívülre, a szomszédos államokba, és magukat magyar identitásúnak vallják, ami korábban, az előző hatvan évben nem fordult elő.
Nagyon fontos - ezt mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőtársaim kiemelték a törvényjavaslattal kapcsolatban -, hogy ez a törvény a Magyarországra való települést, az anyaországba való áramlást próbálja egy picit lassítani, megállítani vagy megfordítani; az otthon maradást, a szülőföldön maradást és a szülőföldön való boldogulás lehetőségét próbálja előteremteni ez a törvényjavaslat.
Ennek alátámasztására a bizottság ülésén több képviselő előhozta a Balázs Ferenc Intézet által készített tanulmányt, amit már a miniszter úr is idézett az expozéjában. Ez arról szól, hogy a határon túl élő magyarok negyedrésze, 25 százaléka valamilyen formában - elsősorban a fiatalabb korosztály - azon töri a fejét, hogy szeretne áttelepülni az anyaországba, és Magyarországon szeretne élni. De abban az esetben, ha egy olyan törvényjavaslat vagy egy olyan törvény születik Magyarországon, amely számukra az anyaországban egészségügyi, kulturális, társadalmi vagy gazdasági többletjogokat vagy oktatási többletjogokat biztosít, ebben az esetben a 25 százalék rögtön 12,5 százalékra csökken, tehát a 25 százalék a felére csökkenne.
Azt gondolom, hogy ez különösen fontos. Éppen ezért a törvényjavaslatnak és a törvény betűjének, a rendeleteknek - amelyeket majd később a minisztériumoknak, illetve a kormánynak kell a törvénnyel összhangban meghoznia -, mind az oktatási, mind a kulturális jellegű törvényeknek elsősorban azt kell tükrözniük, hogy az otthon maradást támogassák elsősorban. Ezzel kapcsolatban is merültek fel kérdések, például a bizottság elnöke azt a kérdést tette föl, hogy a részképzés támogatásánál előfordulhat-e az, hogy a Magyarországra érkező középiskolai diák hosszú időn keresztül Magyarországon marad, ami elsősorban azt jelentené a későbbiek folyamán, hogy nem fog hazatérni, de Szabó Tibor úrtól megnyugtató választ kaptunk.
Ezenkívül ellenzéki képviselőtársaink is feltettek fontos kérdéseket. Például megkérdezték azt, hogy a civil szervezetek, amelyeknek az ajánlása szükséges ahhoz, hogy a magyar igazolványt Magyarországon kiállítsák, milyen legitimációval fognak bírni a határon túli területeken, milyen feszültségeket okoz vagy okoz-e egyáltalán feszültségeket majd a határon túli területeken az, hogy valaki esetleg személyesen van rossz kapcsolatban az ajánló civil szervezettel, és éppen ezért eshet el a magyar igazolvány megszerzésétől.
A másik kérdés, amit ellenzéki képviselőtársaink a bizottsági ülésen feltettek, az volt, hogy a magyar diplomácia tett-e lépéseket, egyeztetett-e a szomszédos országban élőkkel azzal kapcsolatban, hogy ők miképpen fogadják ezt a magyar törvényjavaslatot, illetve azt kérdezték, hogy létezik-e az Európai Unióban, illetve Európában hasonló típusú szabályozás. Mind a kettőre megnyugtató választ kapott a bizottság, egyrészt azzal kapcsolatban, hogy maga a magyar diplomácia nagyköveti úton tájékoztatta a környező országok nagyköveteit, illetve az Európai Unióban - Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban - léteznek hasonló törvények, sőt Románia a Moldáviában élő román állampolgárokkal szemben tervezi hasonló törvény bevezetését a közeljövőben.
Mindezekre figyelemmel a bizottság egy tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta. Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Megadom a szót Révész Máriusznak, az oktatási bizottság alelnökének, a bizottság előadójának.
RÉVÉSZ MÁRIUSZ, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt határon túlról érkezett Vendégeink! Az oktatási bizottság 18 igen szavazattal, tartózkodás és ellenszavazat nélkül, egyhangúlag általános vitára javasolta a törvénytervezetet. Természetesen voltak észrevételek és voltak vitatott pontok. Többen elmondták azonban: fontos, hogy a pártok közös álláspontot tudjanak kialakítani. Fontos, mert a politikai konszenzus a társadalmi közvéleményt is befolyásolja, és fontos azért is, mert erősíti a magyarok érdekérvényesítő képességét a határon túl is.
Felvetődött azonban néhány vitatott pont is. Felvetődött például az, hogy túlzott várakozások fogalmazódtak meg az elmúlt időszakban a határon túl. A bizottsági ülésen azonban elhangzott, hogy a törvény előkészítése során a kedvezmények köre nem szűkült, hanem bővült. Hónapról hónapra több kedvezmény szerepelt a törvénytervezetben, mint azt megelőzően. Példaként hadd említsem a tankönyv- és taneszközvásárlást, amely februárban került be a törvénybe vagy a családtámogatási rendszerre vonatkozó szabályozást, amely csak az utolsó változatban szerepel.
Többen megfogalmazták a bizottsági tagok közül, hogy nem elég konkrét néhány támogatás megfogalmazása. Többen kifogásolták, hogy a határon túl bizonyos támogatásokhoz csak pályázati úton lehet hozzájutni. Ugyanakkor a vitában a bizottság tagjai tudomásul vették, hogy a Magyarországra szóló kedvezmények alanyi jogon járnak, a határon túli támogatásokra pedig pályázni kell. Ez azért fontos, mert külföldről teljesen támadhatatlan megoldás.
A bizottság tagjai ugyanakkor szükségesnek látják, hogy a pályázatok elbírálása normatív alapon kell hogy megtörténjen. Erre vonatkozóan felvetődött, hogy talán módosító javaslatok is szükségesek lesznek, mindenki szeretné azt látni, hogy nem egyedi elbírálás, hanem normatív elbírálás alapján fog megtörténni a családi támogatás, tankönyv-, taneszköz-támogatás és még sok minden egyéb.
Az is szóba került a bizottsági ülésen, hogy a törvényjavaslat összefogja azokat a határon túlra irányuló támogatásokat, amelyek már jelenleg is működnek. Itt némi vita bontakozott ki abban a tekintetben, hogy minden benne van-e ebben a törvényben, vagy vannak olyan, jelenleg is működő támogatások, amelyek ebben a törvényben nem szerepelnek. Felvetődött az oktatási bizottságban is az, hogy mennyire eurokonform ez a törvény. Elhangzott számos európai ország példája, elhangzott számos európai ország gyakorlata. Vannak kedvezmények a határokon túl élő németek, írek, spanyol ajkúak számára, úgyhogy Európában nem lesz egyedi a magyar gyakorlat.
A bizottság több tagja megállapította, hogy a törvényjavaslat nem old meg minden problémát, de jelentős lépés lesz. Az oktatási bizottsági vitában úgy tűnt, hogy megfelelő egyeztetések, módosítások után a törvény konszenzus közeli többséggel elfogadható.
Köszönöm szépen. (Taps.)
ELNÖK: Megadom a szót Hargitai Jánosnak, a költségvetési bizottság előadójának.
DR. HARGITAI JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! A költségvetési bizottság ülésén három kérdéskör vetődött fel, illetve három kérdéskört vizsgáltak a kormánypárti felszólalók. Én a mondandóm során csak ezekre térek ki, az ellenzéki képviselők álláspontját nem ismertetem, mert az ellenzék többszólamú volt a költségvetési bizottságban, és a kisebbségben maradottak úgy döntöttek, hogy a plénumon önálló képviselővel fognak megjelenni.
A három kérdéskör, amit a többség képviselői érintettek, a következő volt. Először az alkotmány felelősségi klauzuláját elemeztük, és ebből vontunk le következtetéseket. Egy második kérdéskör kapcsán arra kerestük a választ, hogy miért kell ezt a törvényt megalkotni, miért lehet most megalkotni, és miért éppen most alkotunk egy ilyen típusú törvényt. Egy harmadik kérdéskör kapcsán pedig azt vizsgáltuk, hogy mi lesz ennek a törvénynek a következménye, illetve mi lenne annak a következménye, ha most nem alkotnánk meg ezt a törvényt.
Először a felelősségi klauzuláról. Miniszter úr az expozéjában is érintette az alkotmány 6. § (3) bekezdését. Mindannyiunk által ismert, ez így szól: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határon kívüli magyarok sorsáért, és előmozdítja Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását." Jól tudjuk, hogy ez a felelősségi klauzula, illetve ennek a normatív tartalma lehetett vitatott, mi azt gondoljuk azonban, hogy az a gyakorlat, ahogy eddig kezelte az Országgyűlés ezt a normatív tartalmat, nem volt kielégítő. Mi azt gondoljuk, hogy a Magyar Köztársaságnak egy más típusú felelőssége van a határon túli magyarok iránt, mint amit eddig érvényesíteni tudott. Ugyanakkor elfogadom miniszter úrnak azt az érvelését, hogy az, amit itt ma teszünk, egy tízéves fejlődéssor betetőzése. Tehát nem az előző kormányok politikájának kritikája kapcsán mondom azt, amit itt éppen mondtam.
Annak a kérdéskörnek a vizsgálata kapcsán, hogy miért kell egy ilyen típusú törvényt alkotni, az érvünk az volt, hogy 150 jogszabály foglalkozik gyakorlatilag ezzel a kérdéskörrel, egy jogszabályi dzsungel veszi körül az egészet, kellően áttekinthetetlen, ezért szükséges egy ilyen típusú kerettörvény megalkotása.
Hogy miért lehet megalkotni most ezt a törvényt? Azt gondoljuk, hogy a magyar gazdaság az elmúlt tíz év alatt megteremtette azokat a forrásokat - és ezek a források a költségvetésben rendelkezésre állnak -, amely forrásokkal fedezetet is tudunk teremteni egy ilyen más típusú felelősségnek, mint amit mi érvényesíteni akarunk. Miért éppen most? Mert fontosnak gondoljuk azt, hogy az európai uniós csatlakozásunk előtt megszülessen ez a törvény, és eloszlassuk azokat a félelmeket, amelyek szemmel láthatóan érezhetők a határon túli magyarok között. Joggal gondolják az ott élő magyarok azt, hogy egy más típusú, egy új típusú vasfüggöny helyezkedhet el pár év múlva az Unió határán, Magyarország belül lesz az Unión, és sajnos, a szomszédos országok jó része még átmeneti ideig távol marad, távol maradni kényszerül az Uniótól.
A harmadik kérdéskör: mi lesz a következménye ennek a törvénynek? A mi érvelésünk az volt, hogy ez a törvény segíteni fogja azt, hogy a határon túli magyarok jó szívvel éljenek ott, ahová születtek, azaz a jelenlegi szülőföldjükön, és nem fogja ösztönözni azt, hogy az anyaországba, a majdani Európai Unió területére vonuljanak és itt keressenek életlehetőséget.
Érvelésünket azzal a vizsgálattal is alátámasztottuk, amit itt is ismertetni szeretnék: ha egy százas skálán helyeznénk el azokat az értékeket, amelyeket ez a törvény majd juttat a határon túli magyaroknak, akkor ebből 59 százaléknyi az olyan forrás, amit a határon túli magyarok ott, a szülőföldjükön vehetnek igénybe, és csak 10 százaléknyi az a forrás, amit itt az anyaországban vesznek igénybe. Tehát nem igazak azok az érvek, hogy költségvetési forrásokkal is azt ösztönözzük, hogy bejöjjenek az anyaországba.
Ha nem alkotnánk meg ezt a törvényt, nagy valószínűséggel - és itt az intézet felmérésére is hivatkozom - az lenne a következménye, hogy nagyobb számmal gondolnák azt, hogy a boldogulásukat az anyaországban kell keresniük, ami a határon túli magyar közösségeknek sem érdeke.
Az utolsó gondolatköröm kapcsán szeretném még elmondani önöknek azt, hogy mi fontosnak tartjuk, hogy létrejöjjön egy új típusú közjogi kapcsolat is a Magyar Köztársaság és a határon túli magyarok között, azaz az állampolgár és a külföldi jogállása között létrejöjjön ez a speciális, ez a sui generis jogállás, ami a határon túli magyarokat fogja ezután érinti itt a Magyar Köztársaságban.
Az ellenzék többszólamúságát azért említettem meg, mert a MIÉP-es képviselők támogatták ezt a törvényjavaslatot, az SZDSZ ellenezte, és általános vitára alkalmatlannak tartotta, a szocialista képviselők pedig tartózkodtak a költségvetési bizottságban az általános vitára való alkalmasság kérdésköre kapcsán.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
ELNÖK: Ebben a bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott, azonban Keller László, akit előterjesztőként jeleztek, nincs a teremben. Kérdezem, hogy elmondja-e a bizottság kisebbségi véleményét valaki más. (Nem érkezik jelzés.) Tehát a költségvetési bizottság kisebbségi véleményét akkor most nem fogjuk megismerni.
Ez esetben megadom a szót Básthy Tamásnak, az önkormányzati bizottság előadójának.
BÁSTHY TAMÁS, az önkormányzati és rendészeti bizottság előadója: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés önkormányzati és rendészeti bizottsága megvitatta a szomszédos államokban élő magyarokról szóló T/4070. számú törvényjavaslatot. Elöljáróban meg kell állapítani, hogy egy régóta várt, hosszú előkészítő munka során kialakult törvénytervezet fekszik előttünk, amely egyáltalán nem szokványos, hanem sajátságosan sok-sok tapintatot és körültekintő munkát igénylő tervezet.
Olyan törvényről van szó, amelynek megalkotása során különösen fontos a nemzet és a parlamenti pártok egyetértése. Olyan törvény, amely 80 évet váratott magára, amely kifejezi és segíti a magyarság összetartozását és összetartását, amely megpróbálja visszahelyezni a határainkon túl élő magyarokat is a magyar nemzet európai közösségébe. Éppen ezért általános és egyetemleges nemzeti ügyként tekinti a tervezet a magyarság kérdését, konszenzus keresésére törekszik a pártok között, s a minél szélesebb támogatottság érdekében nyitott a további jobbító szándékú módosítások felé is.
Rendkívül nehéz feladat elé állította a törvény-előkészítőket a tervezet, hiszen más, szuverén államokban élő magyar honfitársaink számára kíván lehetőségeket teremteni anélkül, hogy ezen államok jogos érzékenységét ezzel sértené. Ezért különös figyelmet kellett fordítani a nemzetközi jogi megfontolásokra, az európai uniós előírásokra és az érintett kormányok és országok véleményére, érzékenységére. Ennek érdekében intenzív diplomáciai háttértevékenység folyt az érintettek képviselőivel, szakértőivel, amelynek során többek között Martonyi János külügyminiszter úr is személyesen találkozott április 5-én az összes európai uniós tagállam és a szomszédos államok nagyköveteivel, ismertette és átadta tanulmányozásra a törvényjavaslatot, és részletesen válaszolt a felmerült kérdésekre. Ezt megelőzően is intenzív előkészítő megbeszélések folytak, többek között Michael Lake európai uniós nagykövet úrral is, aki részletesen kifejtette véleményét szóban és írásban is, amelyet figyelembe véve készült el a törvénytervezet végleges megfogalmazása.
Mindezek figyelembevételével kívánja a törvény biztosítani, hogy a határokon kívül élő magyarok itthon érezhessék, érezzék magukat Magyarországon, ugyanakkor ösztönözzön is a törvény a szülőföldön maradásra, arra, hogy a magyarság vállalásáért ne kelljen elhagyniuk szülőföldjüket, s e vállalásuk teljesítésében az anyaország is kellő együttérzéssel és elvárható szolidaritással támogassa határainkon túl élő honfitársainkat.
Ennek érdekében támogatni kívánja a tervezet a határainkon túli magyar nonprofit szervezeteket, azok működését, a kihelyezett felsőoktatási intézmények tagozatainak tevékenységét és fenntartását, és az ezt lehetővé tevő, legalább kétgyermekes családok gyermekeinek anyanyelvi iskolába járatását, óvodai ellátását. Tankönyvek és taneszközök juttatásával segíti a szülőföldön történő anyanyelvi oktatás sikeres megvalósítását.
További, Magyarországon igénybe vehető lehetőségeket kínál a tervezet a művelődés, a tanulás terén, könyvtárak, múzeumok látogatására, diákigazolványokkal kedvezményes utazásokra, és a könnyebb megélhetést biztosító és célzó munkavállalási engedélyek megszerzésére és a társadalombiztosítási ellátás igénybevételére egyaránt lehetőségeket biztosít. A munkavállalást a tervezet két lépcsőben kívánja lehetővé tenni, amelynek értelmében a három hónap minimumon túl a gazdasági miniszter hatalmazza fel további engedélyezésre a munkavállalót.
Ezek a csupán leglényegesebb törekvések tették lehetővé azt, hogy az önkormányzati és rendészeti bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak minősítette a törvénytervezetet.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból. - Csurka István tapsol.)
ELNÖK: Megadom a szót Hörcsik Richárdnak, az európai integrációs ügyek bizottsága alelnökének, a bizottság előadójának.
DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai integrációs ügyek bizottságának alelnöke, a bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Köszöntöm a határon túli magyarok képviselőit.
Az európai integrációs ügyek bizottsága a múlt heti ülésén megtárgyalta a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot, amit bizottságunk ellenszavazat nélkül, 16 igen és 2 tartózkodással általános vitára alkalmasnak tartott. Mivel ülésünkön az SZDSZ különvéleményt fogalmazott meg, amit Lotz Károly képviselőtársam mond majd el, ezért én a bizottság többségi álláspontját kívánom előterjeszteni.
Tisztelt Elnök Úr! Szeretném előrebocsátani, hogy bizottságunknak kompetenciáját tekintve az volt a feladata, hogy az európai integráció szemszögéből nézze át az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Így bizottsági ülésünkön négy kérdéskört emeltünk ki. Először is: mi volt az oka és milyen előzmények vezettek ahhoz, hogy ezt a kérdést szabályozni kellett? Másodszor - mintegy ebből is következően -: mi valójában a törvényjavaslat célja? Harmadszor: hogyan néz ki a tervezet a nemzetközi jog tükrében? És végül: mennyiben felel meg az európai integrációban való részvételünknek, hogyan illeszkedik a csatlakozási folyamathoz?
Tisztelt Képviselőtársaim! Közismert a Kárpát-medence országaiban a kilencvenes években elkezdődött robbanásszerű átalakulás, ami azóta egy sor fejlettségbeli különbséget hozott felszínre. Mindez egyébként jól tükröződik az európai integrációért tett erőfeszítéseik ütemében is. Ebből adódóan is megnövekedett az úgynevezett integrációs hajlam, és ez nemcsak a kisebbségi lét következménye, ami egy sor társadalmi és gazdasági kihívást jelent Magyarország számára. A törvénytervezet célja éppen ezért mindenki számára egyértelmű és világos. Alkotmányos kötelezettségünk az, hogy minden eszközzel segítsük elő a magyar kisebbség szülőföldön való maradását és boldogulását. A Magyar Köztársaságnak felelőssége van a határokon túl élő magyarokért.
E törvénytervezet lehetőséget teremt arra, hogy az eddigiektől eltérő új, minőségi kapcsolat jöjjön létre a kisebbségi sorban élő magyarok és az anyaországban élő nemzettársaik között. És mindezt úgy teszi a tervezet, hogy nem sérti, hanem hangsúlyozottan figyelembe veszi Magyarország nemzetközi kötelezettségeit, a szomszédos országokkal kötött szerződéseket és az Európai Unióhoz történő csatlakozás alapelveit. Ez a törvénytervezet tehát egy fontos eszköze annak a magyar külpolitikai prioritásnak, amit egyébként az Európai Unió többször elismert, hogy a közép-európai régió stabilizálása állandósuljon.
Tisztelt Elnök Úr! Bizottságunk fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a tervezet jól illeszkedik a nemzetközi joghoz. Alaptalanok tehát az ezzel ellentétes vélemények. Örömmel konstatáltuk, hogy a Külügyminisztérium a törvénytervezet kidolgozása során folyamatosan konzultált az EU-s tagállamok és a szomszédos országok képviselőivel. Nem igaz tehát a hír, hogy ez majd feszültségeket kelt a Kárpát-medence országai között. A törvényalkotó maximálisan figyelembe vette az Európai Unióhoz történő közeli csatlakozásból eredő követelményeket, hiszen ez a második fontos prioritása a magyar külpolitikának.
Tisztelt Elnök Úr! Végül bizottságunk megállapította, hogy e törvénytervezet alkalmazása két ponton érintkezik az uniós hatáskörökkel. Az egyik az idegenrendészet, más néven a schengeni elvek, a másik pedig a munkavállalás kérdésköre. Mindkét pontról rengeteg téves információ terjedt el. Szeretném hangsúlyozni, hogy a tervezettel nem sérülnek a schengeni elvek. E törvény alapján kiadott magyar igazolvány nem helyettesíti az útlevelet. A támogatások és a kedvezmények rendszere tehát nem érinti a magyar vízumpolitikát. A munkavállalást illetően pedig éppen a sok társadalmi feszültséget okozó, úgynevezett feketemunka-vállalást igyekszik visszaszorítani.
Bizottságunk reméli, hogy a tervezetet a parlament nagy többséggel, konszenzusos alapon fogja elfogadni. Köszönöm türelmüket. (Taps.)
ELNÖK: Az utolsó bizottsági előadó következik. Megadom a szót Latorcai Jánosnak, a gazdasági bizottság elnökének, a bizottság előadójának.
DR. LATORCAI JÁNOS, a gazdasági bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves határon túli magyar Vendégeink! A gazdasági bizottság április 10-ei ülésén tárgyalta meg a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényjavaslatot. A vitában egyértelművé vált, hogy régóta, immár több mint 80 éve óhajtott törvénytervezet került a parlament napirendjére, egy olyan javaslat, ami a szomszédos országokban élő, magukat magyarnak vallók magyarországi különleges státusát fogalmazza meg, s ami az irántuk való történelmi felelősségünkből fakad.
Megállapíthattuk, hogy a magyar hatóságok által majd kiállított, közokiratnak minősülő okmánnyal rendelkező, szomszédos országokban élő magyarok számára a státustörvényben fontos kedvezményeket biztosít magyarságuk, magyar nyelvünk megőrzése, az utazás, a kultúra, az oktatás és a tudományos munka területén. A kedvezmények körébe bekerült a családtámogatás is, ami gazdasági szempontból is rendkívül fontos.
A vitában valamennyien megbizonyosodhattunk, és miniszter úr expozéjában is erről hallhattunk, hogy a törvényjavaslat előkészítése során a végrehajtáshoz szükséges anyagi forrásokról költségbecslés készült. Nyilvánvaló, hogy a kedvezményeket és támogatásokat majd igénybe vevők számának olyan pontosságú meghatározására, mint ha magyar állampolgárokról lenne szó, nincs mód. Ennek következtében a kiadások várható összege is csak becsülhető. Ugyanakkor az is természetes, hogy az egyes kedvezményeket egyidejűleg csak töredékszámban veszik majd igénybe, így például az oktatási, az egészségügyi és a családi kedvezményeket csak az életkor, az egészségügyi állapot és a családi háttér alapján erre szóba jöhetők, míg a kulturális támogatásokat pedig csak az e szektorban tevékenykedők vehetik majd igénybe, és azt sem azonnal, hanem ahogyan hallhattuk is, 2-3 éves felfutási idő után. Azok a várható kiadások, amelyek az infrastruktúra megteremtését biztosítják, mint például az igazolványok kiállításához szükséges technikai háttér, az ajánló szervezetek felállításának, működésük személyi és anyagi feltételeinek a létrehozása, már az idén jelentkeznek a törvény elfogadása esetén.
A vitában elhangzott az is, hogy ezeket a költségeket a költségvetés biztosítaná, de hogy egy adott évben a költségvetés milyen nagyságrendben lesz képes támogatást adni, azt majd a nemzetgazdaság akkor aktuális teherbíró képessége határozza meg. A törvényjavaslat végrehajtásához szükséges várható költségek egy tételben való megjelenítése így rendkívül nehézkes, könnyen félreérthető is lenne, mivel önmagában az összeg nem tükrözné a mögötte húzódó állami szerepvállalás mértékét és jellegét, annak kötelezően jelentkező, illetve mérlegelés tárgyát képező voltát.
A bizottsági vita egyik súlyponti része a különleges státusú, határon túli magyarok magyarországi egészségügyi ellátásáról folyt. A törvényjavaslat szerint a Magyarországon legálisan munkát vállaló határon túli magyarok a magyar állampolgárokkal megegyező módon egészségügyi és nyugdíjjáradékot, illetve munkaadói járulékot, továbbá szakképzési hozzájárulást is fizetnek. E járulékfizetési kötelezettség teljesítése alapján a határon túli magyar munkavállalók saját személyükben, családtagjaik nélkül, egészségügyi és nyugdíjszolgáltatásra szereznek jogosultságot. A határon túli magyar munkavállalók tényleges számától függően e jogosultság vitathatatlanul megemeli majd a magyar egészségügy által ellátandó személyek számát, az ezzel kapcsolatos kérdés reálisan azonban úgy vethető föl, hogy az említettek és munkáltatóik által befizetett járulékok összege milyen mértékben fedezi majd a felmerülő egészségügyi kiadásokat. A becslések szerint a befizetett összeg, beleszámítva az érintettek által esetenként fizetendő személyi jövedelemadó összegét is, éves szinten megközelítően fedezheti a többletellátás költségeit, illetve nagyban mérsékli majd az e területen szükséges állami szerepvállalást, így ennek költségfedezetére a gazdaság teljesítménye garanciát nyújt.
A vitában feltett kérdések, az azokra kapott válaszok alapján, és figyelemmel arra, hogy a státusrendezés a feketemunka visszaszorításában is jelentős lépés lehet, a gazdasági bizottság egyhangú szavazással támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, ajánlva a tisztelt Háznak annak elfogadását.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)
B.Ágnes

Vissza a kezdőlapra