2001. május 29.
Azonnali kérdések a miniszterelnökhöz
IVÁNCSIK IMRE (MSZP)
- a repülőgép beszerzésekről
ORBÁN
VIKTOR miniszterelnök válasza
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ)
- Miért kelt illúziót hamis ígéretekkel, miniszterelnök
úr?
ORBÁN
VIKTOR miniszterelnök válasza
KELLER LÁSZLÓ (MSZP)
- "Mikor lesz irtva belőle egészen a gaz? - a kormányzati
humánpolitika tárgyában"
ORBÁN
VIKTOR miniszterelnök válasza
BAUER TAMÁS (SZDSZ)
- "Mi az a hatévnyi teljesítmény, amit a kormány három
év alatt elvégzett?"
ORBÁN
VIKTOR miniszterelnök válasza
ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat. Most az azonnali kérdések és válaszok órájára kerül sor.
Iváncsik Imre és Juhász Ferenc, a Magyar Szocialista Párt képviselői, kérdést kívánnak feltenni a miniszterelnöknek: "Mi indokolja a Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló 61/2000. (VI.21.) számú országgyűlési határozattól való eltérést, a tényleges képességek egyoldalú beállításával, tendenciózus túlértékeléssel, fontos tények figyelmen kívül hagyásával az F-16 A/B repülőgép kiválasztását?" címmel. Megadom a szót Iváncsik Imre képviselő úrnak.
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A Magyar Honvédség hosszú távú átalakításának irányairól szóló 61/2000. számú országgyűlési határozat 7. pontja szerint 2006 végéig alapvetően az életminőséget javító programokat, a hadrafoghatóság és a kiképzési szint növelését és a NATO felé vállalt kötelezettségeink teljesítését kell végrehajtani, alapvetően a meglévő technikai eszközök bázisán. A harcászati repülőkkel kapcsolatban felmerült kérdésekre, azok jövőjére megítélésünk szerint az országgyűlési határozattal összhangban kellene választ adni.
Mint tudjuk, a szövetség sem kényszerít bennünket a korábbi terveink megváltoztatására, így a harcászati repülők előrehozott beszerzésére vagy lízingelésére sem. A Honvédelmi Minisztérium által a kormány részére kidolgozott javaslat megítélésünk szerint az F-16-os és Grippen repülőgépek összehasonlítását egyoldalúan, az F-16 képességeinek túlértékelésével, fontos tények figyelmen kívül hagyásával végezte el.
A Grippennél a jelenlegi képességeket vették alapul, míg a közel húszéves F-16-os repülőgépeknél csak egy költséges modernizációs programot követően, körülbelül 2008-ra érhetik el azt az állapotot, amely a jelenlegi elemzésben szerepel. A Grippen negyedik technológiai generációs megoldásokat alkalmazó avionikai, fegyverirányító és harcfeladat-tervező rendszereit a pontszerzésben megítélésünk szerint alulértékelték.
Ebben még az sem zavarta a Honvédelmi Minisztériumot, hogy például az F-16 típusú repülőgép fedélzeti radarja a modernizálás után a felét éri el hatótávolságban és az egy időben célra vezethető rakéták számában a Grippen jelenlegi képességeinek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
A fentiek alapján kérdezem: mi indokolja a 61/2000. számú országgyűlési határozattól történő eltérést, a tényleges képességek egyoldalú beállításával, tendenciózus túlértékeléssel, fontos tények figyelmen kívül hagyásával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az F-16-os repülőgép kiválasztását? (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr válaszol. Miniszterelnök úr!
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársam!
Az a helyzet állt elő, hogy a kérdést föltevő képviselő többet tud, mint a megkérdezett, vagyis a miniszterelnök. Úgyhogy örömmel hallottam az információkat, amiket ön elmondott. Ez idáig a nemzetbiztonsági kabinetnek olyan ülésén, ahol erről a kérdésről döntés született volna, akár csak összemértük volna az eddig beérkezett ajánlatokat, én még nem vettem részt. Következésképpen döntés sem születhetett. Ha önnek vannak információi, azok mindenképpen figyelemre méltóak.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. (Megszólal néhány mobiltelefon.) Egyperces viszontválasz illeti meg Iváncsik Imre képviselő urat. Kérem közben képviselőtársaimat, hogy a mobiltelefonokat az ülésteremben kapcsolják ki! (Balczó Zoltán: Egyszer s mindenkorra!) Öné a szó, képviselő úr. (Dr. Kis Zoltán és Szalay Gábor közbeszól.)
IVÁNCSIK IMRE (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nem is állítottam, hogy a nemzetbiztonsági kabinet tárgyalta volna ezt a kérdést. A honvédelmi bizottságban rendelkezésre álló, a minisztérium által készített dokumentumok tanulmányozása alapján mondtam el, amit mondtam, illetve arról a közvéleménynek is tudomása van, hogy készülőben van olyan döntés, ami az elmondottak alapján ellentétben áll az általam említett országgyűlési határozattal. (Dr. Szabó János: Nem igaz!)
Amit nagyon különösnek vagy megdöbbentőnek tartok, az az, hogy mi ezen az oldalon egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy a kormány számára az Országgyűlés csak díszletül szolgál a miniszterelnök dicső tetteit megörökítő Országimázs Központ tevékenységéhez. (Gyürk András: Hetet-havat...) Kevésbé érzékeljük azonban azt, hogy az Országgyűlés határozatait és az ellenőrző tevékenységét is ilyen komolyan vennék.
Ez ügyben az a követelésünk, hogy az Országgyűlés említett határozatának megfelelően folytassák le az eljárást, és korrekten értékeljék a tényeket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak egyperces viszontválasz illeti meg Orbán Viktor miniszterelnök urat. Miniszterelnök úr!
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Való igaz, hogy az interpelláció egy mérsékelt szigorúsággal meghatározott parlamenti műfaj, ezért semmi sem tiltja, hogy valaki szabad asszociációs jegyzékként kezelje (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Ez azonnali kérdés volt.) - az azonnali kérdésekről nem is eszélve. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)
Én tehát tudom mondani önnek, képviselő úr... (Dr. Eörsi Mátyás közbeszól.) Azt tudom önnek ígérni, képviselő úr, hogy a nemzetbiztonsági kabinet fog dönteni abban a kérdésben, amelyet ön fölvetett. Ilyen döntés még nem született. Amennyiben döntés születik, akkor kellő időben, a törvényben előírt rend szerint tájékoztatjuk erről a tisztelt Házat.
Óvatosságot szeretnék kérni a képviselőtől. Ön is tudja, hogy különböző érdekeltségek jelennek meg rendszeresen. Egyikünknek sem jó, ha egymást abba a helyzetbe szorítjuk - akár akaratlanul is -, hogy érdekelt erőcsoportok képviselőinek láthassuk egymást ahelyett, hogy értelmes vitát folytatnánk arról, hogy mi áll valójában érdekében a magyar hadseregnek.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Béki Gabriella, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Miért kelt illúziót hamis ígéretekkel, miniszterelnök úr?" címmel. Öné a szó, képviselő asszony.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Április közepén miniszterelnök úr egy igen vonzó ígérettel keltette föl az érdeklődést. Mint tudjuk, a Fidesz és személy szerint a miniszterelnök úr is igen mestere a vonzó ígéretek megfogalmazásának.
"Mindenki maga dönthesse el, hogy mikor kíván nyugdíjba vonulni." - mondta a miniszterelnök úr, és nyugdíjreformot ígért. Miniszterelnök úr úgy beszélt, mintha nem tudna róla, hogy '97-ben egy átfogó nyugdíjreformra került sor. Mintha nem tudna róla, hogy ennek az átfogó nyugdíjreformnak nemcsak az volt a lényeges eleme, hogy magánnyugdíjpénztárakat lehetett létrehozni, és hogy a kötelező befizetések egy részét, egy kis részét odairányíthatták a polgárok, hanem a társadalombiztosítási nyugdíjrendszernek is lényeges, reform értékű átalakítása történt meg. Jelentette ez a kötelező szolgálati idő megemelését, jelentette ez a korhatáremelést.
Miniszterelnök úr úgy fogalmazott, mintha nem tudna róla, hogy a korhatár emelése szükséges és elkerülhetetlen.
Egyetértett ebben a Házban még '91-ben minden parlamenti párt. A miniszterelnök úr úgy fogalmazott, mintha nem tudná, hogy a rugalmas nyugdíjbamenési feltételek a jelenlegi társadalombiztosítási szabályozásban ki vannak dolgozva, hogy a korhatár nem faktum, hanem egy irányadó érték.
Várom a válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Válaszadásra megadom a szót dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr!
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Mélyen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselő Asszony! Hölgyeim és Uraim! Örülök, ha a nyugdíj ismét szóba kerül itt, a tisztelt Ház ülésén. Reményeim szerint az ellenzék is egyetért azzal, hogy a nyugdíjak és a nyugdíjszerű ellátások értéke Magyarországon még mindig alacsony. Remélem, önök egyetértenek velünk abban, hogy helyes volt az előző négy évben a nyugdíjaknál bekövetkezett 12 százalékos értékvesztés visszapótlása (Közbeszólás balról: Az előző nyolc évben!), aminek eredményeképpen 2002-re '98-tól számítva egy 16 százalékos reálérték-növekedés következhet be. Gondolom, ebben egyetértünk.
Ha jól értem, a vita közöttünk azon van, hogy mit kell tenni az állami nyugdíjrendszerrel. A képviselő asszony azt mondta, hogy az állami nyugdíjrendszerben - azt hiszem, pontosan idézem, ha úgy fogalmazok - reform értékű lépések történtek. Hagyjuk a rabulisztikát, inkább maradjunk abban, hogy kérem, fontolja meg, hogy egészen addig nem beszélhetünk egy nyugdíjrendszer reformjáról - beleértve az államit sem -, amíg annak az előföltételét nem teremtettük meg. Egy nyugdíjasellátó-rendszer, egy nyugdíjellátó-rendszer reformjának előföltétele pedig az, hogy az emberek pontosan nyomon tudják követni, hogy személy szerint mennyi járulékot fizettek be, és azért mennyi nyugdíjra számíthatnak. Ha ezt sikerült elérnünk, akkor utána valóban rugalmassá tehetjük a nyugdíjkorhatárt, mert utána már tudjuk, mi annak a következménye, ha valaki úgy dönt, hogy egyébként hamarabb kíván nyugdíjba menni, mint a törvényben előírt, általánosként ajánlott korhatár.
Egészen addig, amíg nem tudjuk, hogy mennyi járulékot fizetett be és az alapján mennyi jár neki, addig felesleges, értelmetlen rugalmas nyugdíjkorhatárról beszélni, mert annak az előföltétele nincs meg. Nem tudja mérlegelni az érintett személy, hogy ha a korábbi nyugdíjba vonulást választja, valójában milyen következményekkel jár ez számára.
A kormány szeretné, ha az állami rendszer reformja valóban megvalósulhatna. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Egyperces viszontválasz illeti meg Béki Gabriella képviselő asszonyt.
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a témát azért hoztam ide, mert azt gondolom, hogy felelőtlenség hamis illúziókat kelteni az emberekben. A nyugdíjszámítás alapja már most is a '88-tól számított és nyilvántartott jövedelem alapján fizetett járulék. A jelenlegi rendszer rugalmas, természetesen a szolgálati idő függvényében.
A miniszterelnök úrnak tudnia kellene, hogy sokkal könnyebb rombolni, mint építeni; hogy ebben az országban magasabb, megélhetést biztosító nyugdíjakat csak attól lehet remélni, ha van bizalom a nyugdíjrendszer irányába. Ezt a bizalmat képes volt a '97-es reform feltámasztani. Amit önök csinálnak most, ennek a bizalomnak a megkérdőjelezése. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak egyperces viszontválasz illeti meg Orbán Viktor miniszterelnök urat. Öné a szó, miniszterelnök úr.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Meglepett azzal, amit mondott, képviselő asszony. Most hirtelen azt kellene gondolnom az ön szavai nyomán, hogy önök '97 után megteremtették a bizalmat azzal, hogy '94 és '98 között 12 százalékát elvették a nyugdíjaknak (Bauer Tamás: Kétmillió ember lépett be!); mi pedig, akik 1998 és 2002 között 16 százalékkal növeltük, megingattuk volna a bizalmat. Furcsa okfejtésnek tűnik ez, amit ön mondott.
Én azt hiszem, hogy egy állami nyugdíjrendszer iránti bizalmat akkor lehet megerősíteni, ha az emberek azt tapasztalják, hogy érdemes részévé válni vagy megmaradni az állami nyugdíjrendszer részének. (Közbeszólások balról.) Ehhez pedig az szükséges, hogy tudják, mi történik velük, és egyre többet érjen a nyugdíjuk. Aki növeli a nyugdíjakat, az növeli a bizalmat; aki csökkenti, illetve csökkentette a nyugdíjakat, az pedig szerintem inkább rombolta. (Göndör István: A '98-as 20 százalék hol van, miniszterelnök úr?)
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László, a Magyar Szocialista Párt képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Mikor lesz irtva belőle egészen a gaz? - a kormányzati humánpolitika tárgyában" címmel.
A képviselő urat illeti a szó.
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Selmeczi, Frajna, Pepó, Torgyán, Szabadi - nem teljes névsora azoknak, akik kormányzati tisztségükben szakmailag és morálisan is elvéreztek. Ezek után ön rendszerint úgy tesz, mintha nyugodt lelkiismerettel elmondhatná a biatorbágyi földmíves népköltő szavait: "Csináltam a kertbe rendet, hogy az igazság korlátait botrányhősök szét ne szaggassák."
Nos, miniszterelnök úr, a rendcsinálás egyrészt rendszeresen megkésett, és nem teljes! Van önnek ugyanis belügyminisztere is, aki morálisan három éve érett arra, hogy ne ékesítse az ön kertjét. (Dr. Kosztolányi Dénes hangosan felnevet.) Igaz, ma már egyre kevesebben érzik ékesnek azt. Most a népszámlálásnál kerülte meg a települési jegyzőket, és rendelettel küldte a polgárok egy csoportjára a köztársasági őrezredet.
Talán nem haszontalan ismét felhívni az ön figyelmét arra, miniszterelnök úr, hogy illene tovább folytatnia kertjének tisztítását. Csak vázlatszerűen hozom szóba: a mai napig nem ismeri a közvélemény a miniszter úr és két bizalmasának kapcsolati rendszerét az elhíresült Clodóval. (Nagy zaj.) A mai napig nem tudjuk, hogy miért és milyen körülmények között találkozott a miniszter úr az egyik bűnöző elleni merénylet két elfogott személyével a bűncselekmény helyszínén. A mai napig nem tudjuk, miért csak a miniszter úr piaci versenytársa elleni küzdelemben alkalmaztak főkapitányi biztost, és neki mi volt a valódi szerepe. A mai napig nem tudjuk, miniszterelnök úr, hogy mi a helyzet a miniszter úr elhíresült Békés megyei bizalmasával, miközben bizalmasának beosztottját előzetesbe helyezték, a volt békési kapitány pedig harmadik éve élvezi a miniszter támogatását.
A sokat tapasztalt népköltő így fogalmaz, miniszterelnök úr: "Úgy számítva, hogy a talaj csak úgy jutalmaz, ha ki lesz irtva egészen a gaz."
Miniszterelnök Úr! Mikor lesz irtva belőle egészen a gaz? Várom válaszát. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Válaszadásra megadom a szót dr. Orbán Viktor miniszterelnök úrnak. Miniszterelnök úr! (Nagy zaj.)
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is köszönöm Keller képviselő úrnak a kormányalakítási kérdésekben nyújtott szaktanácsadást. (Derültség.) Igyekszem, amit lehet, belőle fölhasználni.
Másodsorban esetleg érdemes lenne elgondolkodni, hogy az azonnali kérdések helyett írhatna valami folytatásos detektívregényt, amit aztán óvatosan végigolvashatnánk, és tudhatnánk, hogy egyáltalán miről van szó, ahelyett, hogy két percben, egyébként azt hiszem, nemcsak a miniszterelnök számára, hanem mindenki számára követhetetlen gondolatokat kellene kifésülnünk.
De viszonozva az ön kedvességét, amikor egy idézettel tisztelt meg bennünket, hiszen azt mondta, hogy "mikor lesz irtva belőle egészen a gaz" - és ezt idézte -, egy ilyen irodalmi hangulatú azonnali kérdésnél talán megengedhető, hogy hasonlóképpen válaszoljak. Nem találtam meg, hogy melyik versből van ez a sor, de kiderült, hogy nem is versből van, mint hallottuk. De találtam valamit, amit talán tud ön is használni. Így hangzik: "A rezzent gyíkocska a gaz között csereg, megáll, liheg, száraz torokkal sziszereg." Csokonai Vitéz Mihály, 1792, néhány évvel a francia rendszerváltoztatás után. (Derültség.)
Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps és dobogás a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen. Egyperces viszontválasz illeti meg Keller László képviselő urat. Képviselő úr!
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! (Közbekiáltások.) Volt már ebben a Házban arra példa, amikor miniszterelnök úr nem válaszolt a kérdésemre. (Dr. Kosztolányi Dénes: Milyen kérdésre?) Hasonlóan cinikusan, ahogy most, megpróbált választ mímelni. (Atyánszky György: Mert te nem vagy cinikus?!)
Miniszterelnök Úr! Fél évvel a válasza után azt láthatjuk, hogy elindul az eljárás, előzetesen olyan hírek keringenek a Házban, hogy az ön államtitkára mentelmi jogának a felfüggesztését fogják kérni. (Gyürk András: Ki az, aki ezt híresztelte?) Én azt gondolom, miniszterelnök úr, hogy megfontoltan kellene lépnie. El kellene gondolkodnia önnek azon, hogy vajon bíznak-e a rendőrök a minisztériumi vezetőkben. El kellene gondolkodnia azon önnek, hogy milyen a rendőrök hangulata ma Magyarországon, készülve a 2012-es olimpiára. (Derültség.)
Várom válaszát.
ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak egyperces viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat. Öné a szó, miniszterelnök úr.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Azt hittem, az előbb viccelt, azért próbáltam úgy válaszolni. (Derültség.) De egyetértek önnel abban, hogy ezek komoly kérdések. Tehát ha valóban komolyan kíván ezekről a kérdésekről beszélni, akkor én nem zárkózom el ettől, találjuk meg ennek a formáját és módját. (Bauer Tamás: Be sem jön ide! Nem jön be!) De amit itt néha vannak olyan kedvesek és bemutatnak, ez a forma nem alkalmas arra, hogy komoly kérdésekről lehessen beszélni. Ráadásul még arra is kevés ez a forma, kevés lehetőséget ad, hogy a ténybeli félreértéseket, keringő híreket ki lehessen igazítani. Most csak az előbb, ahogy sorolt egymás után, a jó ég tudja, pontosan hány dolgot, legalább egy olyan volt, amiről úgy tudom, hogy tán éppen tegnap bírósági ítélet született abban a tárgyban, és így tovább.
Csak azt szerettem volna mondani önnek, hogy ez a módszer, ahogyan ön próbálja ezeket a kérdéseket - amelyek egyébként időnként valóban komoly kormányzati kérdéseket érintenek - fölvetni, nem alkalmas arra, hogy komolyan tudjunk egymással beszélni. (Atyánszky György: Így van!)
Remélem, egyszer azért komoly beszélgetésre is sor kerülhet majd közöttünk.
Köszönöm szépen. (Nagy taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Bauer Tamás (Moraj a kormánypártok soraiban.), a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője, kérdést kíván feltenni a miniszterelnöknek: "Mi az a hatévnyi teljesítmény, amit a kormány három év alatt elvégzett?" címmel. A képviselő urat illeti a szó.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Üdvözlöm önt, miniszterelnök úr, az azonnali kérdések órájában. A Fidesz-kongresszuson mondta ön a híradások szerint, hogy a kormány három év alatt hatévnyi munkát végzett el. Nos, miniszterelnök úr, önök a választások előtt ebben a választási programban még azt ígérték, hogy a kormány egyszeri nagyarányú személyi jövedelemadó-csökkentést hajt végre, majd "Az új évezred küszöbén" című kormányprogramban 2000-re adóreformot ígértek, aztán eltelt három év, és se személyi jövedelemadó-csökkentés, se adóreform.
Miniszterelnök Úr! Ami az egészségügyet illeti, ebben a választási programban, amellyel ön kampányolt, önök azt mondták, hogy "gyökeresen új bérrendszert vezetünk be, mely az ott dolgozók számára a jelenlegi jövedelmük megkétszereződését jelenti". Három év eltelt, a megkétszereződés nem történt meg. Azt mondták a kormányprogramban, hogy az egészségbiztosításban kétszintű biztosítási rendszert készítenek elő és vezetnek be 2001. január 1-jétől. Három év eltelt, nem történt semmi az egészségügyben, tisztelt miniszterelnök úr. Ami a mezőgazdaságot illeti, azt írták önök a kormányprogramban: "a kormány az agrárszektor stabil alapokon való harmonikus fejlődése érdekében szükségesnek tartja a tulajdonviszonyokban a bizonytalanság mérséklését."
Tisztelt Miniszterelnök Úr! A földtörvény elmaradt, a bizonytalanság mérséklésére egy jelentős lépést tettek az alkotmányellenesnek bizonyult szövetkezeti üzletrészről szóló törvénnyel, ami rettenetesen megnövelte a bizonytalanságot a magyar mezőgazdaságban. Az ön koalíciós partnere, Torgyán József az egyetlen ebben az országban, aki arról beszél, hogy a magyar mezőgazdaságban soha nem tapasztalt fellendülés tapasztalható. Gondolom, ön sem ért vele ebben egyet; de hogy senki más nem, az bizonyos.
Az Orbán-Torgyán-kormány három év alatt ennyit tett. Ön azt mondta a kormány alakulásakor, hogy Magyarország percei drágák, Magyarország évei még drágábbak. Mi az a hatéves teljesítmény, amit önök három év alatt elvégeztek?
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A képviselő úr kérdésére dr. Orbán Viktor miniszterelnök úr válaszol. Öné a szó, miniszterelnök úr.
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Mint bizonyára emlékszik, ez a beszélgetés egyszer már lezajlott, de akkor Nagy Sándor és Pokorni Zoltán pártelnök úr között. (Bauer Tamás: Én nem Nagy Sándor vagyok!) Azt mondja, hogy ön nem Nagy Sándor; ez, azt hiszem, fedi a valóságot. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársam! Bizonyára hallott vagy olvasott az előbb általam idézett beszélgetésről, ahol Pokorni úr udvariasan megkérte a vele vitatkozó felet, hogy ha már egymással adott ügyekben szóba állunk, akkor kellő méltányossággal járjunk el. Az ön által idézett szöveg sem pontos, vagy legalábbis nem teljes. Úgy hangzott, hogy igen, "a kormány úgy érzi, hogy három év alatt hat év munkáját végezte el, amiben nincsen semmi meglepő, mert Magyarországon az emberek többsége igyekszik egy nap alatt két nap munkáját elvégezni". Csupán annyit szerettem volna mondani, hogy a kormány ebben az értelemben nem lóg ki a sorból, hanem igyekszik, úgy, mint ebben az országban mindenki, elvégezni azt a munkát, amit maga elé célul kitűzött. Van, ahol ez sikerül, képviselőtársam, van, ahol nem sikerül.
Sikerült többek között - ha már volt olyan kedves és felsorolást is adott - például a minimálbérek esetében; szemben önnel azt gondolom, hogy az adórendszer jelentős átalakításon ment keresztül, különösen a gyermekesek számára kedvezőbbé váltak az adózás feltételei Magyarországon. Azt gondolom, azzal, hogy a Bokros-csomagnak a fogak kihúzását szinte kényszerűen előíró rendszerét meg tudjuk változtatni július 1-jétől, és ismét befogadja az egészségügyi pénztár a fogmegtartó kezeléseket, szerintem jó dolgot csináltunk, erre akár még az ellenzékiek is büszkék lehetnének. Azzal, hogy a háziorvosoknál az amortizáció egy részét ismét el tudjuk, pontosabban először el tudjuk ismerni, amire korábban nem volt példa, talán ez is olyasmi, amit én nem a kormány javára írnék, hanem egy olyan közös teljesítménynek látok, amelyre szerintem mindannyian, szerintem még Bauer Tamás is büszke lehetne, hiszen komoly teljesítmény Magyarország minden polgárától, és nem a kormánytól.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszterelnök úr. Egyperces viszontválasz illeti meg Bauer Tamás képviselő urat.
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök asszony. Miniszterelnök úr! Méltányos leszek, én egyetértek önnel: önök három év alatt annyit tettek, amit más hat év alatt sem képes. Simicska Lajos; az APEH szünnapja; megfigyelési ügy, amiben ön máig hazugságban maradt; Lockheed-botrány; közbeszerzés nélküli autópálya-építés; a Nemzeti Színház odaadása annak, aki nem is pályázott, de a Fidesz választmányi elnökének a háziépítésze; a Fidesz kampányemberei készítik a Bánk bán-filmet. Nincs más kormány, amelyik hat év alatt annyi botrányt csinál magának, amit önök három év alatt!
És ami a legfrissebb, miniszterelnök úr: ön kierőszakolja az ország egyik legsikeresebb nagyvállalata, a Dunaferr vezetésének a menesztését, odaküldi a saját emberét, akinek az első fontos döntése az, hogy felmond egy szerződést kőszállításra, és a szerződést odaadják annak a cégnek, amelynek a tulajdonosa és vezetője az ön édesapja.
Miniszterelnök Úr! Hat év alatt sem tud más kormány ennyit rontani a politika becsületén! (Közbeszólások az SZDSZ soraiban: Úgy van!)
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak egyperces viszontválasz illeti meg a miniszterelnök urat. Miniszterelnök úr!
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselőtársam! Köztudott, hogy a gyűlölködés nem vezet jóra. Az ön esetében is így van ez. Nagyon sajnálom, hogy politikai támadásként a családomat próbálja felhasználni, és olyan tényeket mond, amelyek nem felelnek meg a valóságnak; remélem, hogy a megfelelő jogi fórumokon majd helytáll mindazért, amit itt elmondott, illetve azért, ami ezért jár... (Moraj az MSZP és az SZDSZ soraiban.), tekintettel arra, hogy amit elmondott, abból semmi sem igaz. Különösképpen azért sem lehet igaz, mert az az üzleti kapcsolat, amelyre ön utal, sokkal korábban jött létre, abban az időszakban, amikor még az önök által egyébként vagyonkezelési szerződéssel a Dunaferrt működtető menedzsment állt a cég élén; ilyen értelemben újdonság tehát nincs.
De azt hiszem, elég sokat elárul az önök lelkiállapotáról mindaz, amit a hozzászólásában hallhattunk. Én fájdalmasnak tartom azt, hogy az ország nagy alkotásait - Nemzeti Színház, autópálya-építés, vasútépítés, színházak felépítése (Az elnök jelzi az idő leteltét.), a végre nézhető nagy játékfilmek, Bánk bán, Széchenyi, későbbiekben Mátyás királyról és egyebekről (Az elnök ismét csenget.) szóló filmeket - önök mind úgy állítják be, mint amelyek szégyellnivaló...
ELNÖK: Miniszterelnök úr!
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: ...az ország érdekeivel ellentétes dolgok.
Nagyon szeretném, ha nemcsak nemeket, hanem igeneket is sikerülne az ellenzéknek mondania, beleértve önt is, képviselő úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)
ELNÖK: Miniszterelnök Úr! Rendkívül toleráns voltam, a viszontválaszra egyperces időkeret áll rendelkezésre.
