A politikai ítészek mindig jobban akarják tudni, ki mit mondott, illetve, amit mondott, mit is jelent, mint aki mondta. Ezért a politikus mindig megpróbál félreérthetetlenül fogalmazni.

Ritkán sikerül, s ez nem a politikus hibája. A félreértés nem művészet. Szakma. Nem tudtok annyi bért emelni, amennyit én ne tudnék elinflálni, mondta kissé öntelten minden bőségünk atyja, Bokros Lajos. Nem tudtok olyant mondani, amit ne tudnék félreérteni - üzeni a média.

A félreértésnek két fő típusa van: az érzékenységből fakadó és a tudatos.

Nehéz kézbe venni most olyan baloldali médiaterméket, amelyben ne találkoznánk Rogán Antallal. Még örülhetünk is, hogy lám, a Fidesz újonnan megválasztott alelnökének milyen jó sajtója van. Az alelnök úr a Fidesz - Magyar Polgári Párt tisztújító kongresszusán azt a kifejezést alkalmazta az MSZP miniszterelnök jelöltségért versengőkre, hogy "kiérdemesült múmiák". Sokan, a távolról sem baloldali akadémikustól a 168 óra olvasó vidéki hölgyig életkorra való utalásnak vélték, s kissé saját életkorukra is gondolva, otrombaságnak tartották a kifejezést. Mivel sok, sőt egyre több idősebb ember van elöregedő társadalmunkban, a média azt ajánlja Rogánnak: akasztott ember házában ne emlegesse a kötelet.

Rogán Antall még fiatal, lesz ideje megtanulnia, hogy mikor milyen közmondáshoz igazítsa a szavait. Hatvanadik évemben járok, magamra is vehettem volna a "kiérdemesült múmia" kifejezést. Viszont Rogán Antalt a hároméves közös frakcióbeli munka okán elég jól megismertem. Tisztelettudó, másokkal udvarias ember. Eszembe se jutott hát, hogy az egyébként találó kifejezés életkorra utalna. Az a politikai család, ahová Rogán is tartozik, többek között Konrad Adenauer gondolataira támaszkodik, ő pedig igencsak idősebb korában lett hazájának és Európának nemcsak elismert, hanem sikeres és máig ható politikusa.

A "kiérdemesült múmia" szavakon érzékenységük miatt megütközők - köztük a polgári oldal hívei - nem gondolták át Rogán mondanivalójának lényegét. A XXI. század első választására készülve a szocialista párt csupa olyan emberben gondolkodott, akik a régi rendszerben, a múlt század nyolcvanas éveiben vezető posztokat töltöttek be. Mindhárman ott üldögéltek az időközben kimúlt MSZMP Központi Bizottságában, s mindhárman állami vezetők voltak: miniszterelnök, miniszterelnök helyettes, miniszterhelyettes. Nem az életkorukkal, hanem nézeteikkel van baj. Gondolkodásuk mumifikálódott. Az MSZP szégyene, hogy nem volt képes olyan embert találni, aki a múlttól való elszakadást jelenthetné. A média szégyene, - illetve baloldali elkötelzettségének bizonyítéka - hogy senki nem mutatott rá erre az atavizmusra.

A polgári oldal számára természetesen nem rossz ez a helyzet. Egyértelművé teszi, hogy ismét a múlt és a jövő között kell választanunk. Még akkor is, ha a felmerült három úr közül a leginkább jó állapotban lévő múmia maradt - immár csak önmagával - versenyben.

A tudatosan félreértők, azaz félremagyarázók természetesen nem meggyőzhetők. Azért keltik Rogánról a tapintatlan fiatal képét, mert remélik, hogy emiatt kevesen értik meg Rogán Antal valódi üzenetét. Ebben - remélem - tévednek.

Surján László

Vissza a kezdőlapra