DÜNNYÖGŐ
a szélsőségek mibenlétéről

Balról azzal ijesztgetik a kormányzó koalíciót, hogy fennmaradásának a záloga a jobboldali szélsőségesekkel való szövetkezés. Szélsőséges-e a MIÉP?

Abban az értelemben feltétlenül az, hogy a magyar parlament elvi patkójának a legjobboldalibb legszéle (de azért jegyezzük meg becsülettel, hogy parlamenti). Nyers és populáris politikai érzelmek kifejezője ez a párt. Integrált európai ízléshez mérten olykor szalonképtelen. Éppen ezért zárható ki, hogy az integrációnk szempontjából legkritikusabb időszakban bárki szövetségre lépne vele. Mint ahogy az is kizárt (a magyar vidék ismerői ezt pontosan tudják és értik), hogy valaha is meghatározó politikai hajtóerővé válhatnának ebben az országban a MIÉP részbeni sikerét éltető nyersebb indulatok. Miért kell hát a MIÉP-et erőszakkal a polgári kormányerők „nyakába varrni”? Két oka lehet. Az értelmesebb, kevésbé vehemens kormány-szimpatizáns átlagszavazó hátha megriad, s mégsem a polgári erőkre szavaz, hanem balrább tántorodik. A vehemensebb pedig úgy hiheti, hogy hiszen a MIÉP-re adott szavazat is a mostani kormánynak szól, s majd ennek szellemében választ. Vagyis az ijesztgetők faragnának jobbról is, balról is.

A legutóbbi miniszterelnöki nyilatkozatok, amelyek mind a széles összefogást hirdetik, nem pártok legszélesebb összefogásáról szólnak, hanem a választópolgárok alkotta társadaloméról. A polgárnak ez a megszólítása nem arra a feltételezésre épül, hogy amaz nem ért az egyszerű szóból. Lehet hát a polgárt ijesztgetni, valamint lehet megszólítani. Mintha az átlagmagyar az utóbbit jobban szeretné?

Szóvá teszik jobbról, hogy a baloldal egyre intenzívebben kokettál a Munkáspárttal, politikai életünk baloldali (ám nem parlamenti!) szélsőségével. Szélsőséges-e a Munkáspárt? Olyan értelemben igen, hogy a szociális piacgazdaság alapját képező magántulajdont és az azt emberi-társadalmi haszonná szervező piacot a maguk hatalma esetén elvetnék, hatalom hiányában meg csak amúgy megvetik. Úgy hiszem, a Téli Palota ellen vonulni, Kormányt lövetni azonban ők sem fognak már soha. Nagy bajban lenne a jelenlegi ellenzék, ha Parlamentbe jutnának! Hiszen Brüsszel környékén ők sem szalonképesek. Jó lenne hát még a gyanúját is elkerülni, hogy az ellenzék majd rájuk szorul adott esetben. A szavazóikra viszont szükség lenne! A rászorulók ezért kokettálnak tovább, lebegtetik a szimpátiáikat.

A MIÉP vagy a Munkáspárt veszély-e tehát? A társadalomra nézve lényegében aligha. Tagjaik tisztes honfitársaink, akik nehezebben uralkodnak indulataikon. A legjobban ők rémülnének meg, ha a hatalom közelébe jutnának. Az valószínűleg tönkretenné a részbeni népszerűséget megalapozó lényegüket.

Végeztünk is a szélsőségekkel, mondhatnánk. Mondhatjuk? Hiszen nem szélsőség-e virtuális likvidátort megszemélyesíteni?! Persze az ilyen típusú szélsőség nálunk juszt is középen tetszeleg, frei-liberál köntösökbe bújik. Amúgy mindenkit, aki zavarja (már a hatalom megszerzésében) „ úgy tűnik” akár fel is becsültetne alvilági bérgyilkosokkal. Csak úgy médiajáték gyanánt. Ki tudja, kinek milyen tisztességtelenségei és tisztátalanságai bújnak meg az ilyen sugalmazások „forgatókönyvének” készítésekor?

Szélsőség és szalonképtelenség? A velejéig legromlottabb válfaját nem mindig a széleken kell keresni!
 

sisti

Vissza a kezdőlapra