Az  Úr szolgájáról szóló  második ének
Iz 49.1-6.

Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek!
Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem;
    anyám méhétől fogva a nevemen szólított.
Számat éles kardhoz tette hasonlóvá,
    s kezének árnyékában rejtegetett.
Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett.

S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael,
    benned fogok megdicsőülni!”
De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam,
    haszontalanul tékozoltam erőmet.”
Ám igaz ügyem az Úr előtt van,
    és jutalmam Istenemnél.

Becses vagyok az Úr szemében,
    és Istenem az erőm.
És most ezt mondja az Úr,
    aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett,
    hogy visszavezessem hozzá Jákobot,
    és Izraelt köréje gyűjtsem:

„Kevés az, hogy szolgám légy,
    s fölemeld Jákob törzseit,
    és visszatérítsd Izrael maradékát.
Nézd, a nemzetek világosságává tettelek,
    hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”
 

Vissza a kezdőlapra