Az Alkotmánybíróság mai határozata szerint, a testület mindkettőt hatályba lépése napjára visszamenőlegesen megsemmisítette.A határozat indokolása szerint a törvény sérti a tulajdonhoz való jogot, mert a tényleges értéküktől függetlenül az üzletrészek névértékének kifizetésére kötelezi a mezőgazdasági szövetkezeteket, és ezzel vagyonukat, illetve annak egy részét közhatalmi eszközökkel elvonja. Az Alkotmánybíróság emellett úgy ítélte meg, hogy a törvény az üzletrész-tulajdonosok egyes csoportjaira és a mezőgazdasági szövetkezetekre nézve hátrányos megkülönböztetést alkalmaz. Az üzletrészek kifizetésére vonatkozó eljárási rend az AB szerint ellentétes a jogállamiság követelményével is.

Ez a határozat nem teszi lehetetlenné, csak nehézzé a probléma megoldását. Ugyanis az Alkotmánybíróság megállapítása szerint alkotmányosan elfogadható cél lehet, hogy az Országgyűlés a szövetkezeti üzletrészek jogintézményének megszüntetéséről döntsön. Amennyiben a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy az 1992-es vagyonnevesítés keretében juttatott üzletrészekkel nem érte el a kívánt társadalom- és gazdaságpolitikai célt, akkor az alkotmánnyal összeegyeztethető különféle eszközökkel befolyásolhatja az üzletrészek megszüntetését.

A külső üzletrész tulajdonosokaz az említett 1992. évi törvény "hozta helyzetbe", de az átmeneti időszak jogi szabályozása nem juttatta ténylegesen tulajdonukhoz őket. Hátrányos megkülönböztatésüket a kormány mindenképp meg akarja szűntetni, s ez a mostani határozat szelleme és betűje szerint alkotmányosan lehetséges. Eddig háromszázezren kérték üzletrészüket, tehát valóságos érdekről van szó. A szocialisták is valós érdeket védtek, a külső üzletrésztulajdonosokkal szemben a szövetkezetekét.

Kérdés, hogy az új miniszter képes lesz-e a most megsemmisített törvény hibáinak gyors és szakszerű kijavítására. Mintegy háromszázezer családnak kell reményt nyújtania.

Surján László

 

Vissza a kezdőlapra