Tátralomnic legértékesebb magyar nyelvű történelmi emlékéről

KOHÁN ISTVÁN

Közismert tény, hogy Tátralomnic és környéke a Magas-Tátra természeti szépségekben egyik leggazdagabb vidéke - gyöngyszeme. Ottani rövid tartózkodásom során megcsodálhattam a hegycsúcsokat, köztük a 2634 méter magasságban büszkélkedő Lomnici-csúcsot. Elzarándokoltam a táj egyik legromantikusabb természeti szépségéhez, a Lomnici-völgy szüntelenül morajló óriásvízeséséhez. A drótkötélpályán eljutottam a Kőpataki-tóhoz, melynek nyugalma felett méltóságteljesen őrködik a csillagvizsgáló épülete. Tátralomnic azonban nemcsak természeti szépségekben, hanem tudományos, kulturális és művészeti értékekben is rendkívül sokat nyújt az érdeklődőknek. Állandó és időszaki kiállításai hasznos kikapcsolódást nyújtanak a fáradt turistának. Talán mondanom sem kell, a maga nemében szinte egyedülálló a Tátrai Nemzeti Park Múzeumának állandó kiállítása, Szlovákia legnagyobb védett területének összefoglalója.

Tátralomnici tartózkodásom során a legszebb és legmaradandóbb élményben akkor volt részem, amikor egy hosszabb túra után beléptem az ottani ágostai hitvallású evangélikus templomba. Az egyszerűen berendezett, szobroktól és festményektől mentes kis templomocska szinte puritán hangulatot árasztott. Akaratlanul is a templom jobboldali falán egy művészi kivitelű márványtáblára figyeltem fel, amely a templom belső terének úgyszólván dominánsaként tündöklött. Az istentiszelet után a márványtáblát egészen közelről is megtekinthettem. Nem kis meglepetésemre a márványtáblán aranyozott betűkkel jól olvashatóan a következő magyar nyelvű szöveg tündökölt: "E szent hajlékot a szentháromság egy Isten tiszteletére emelték Pejacsvih Katinka és Jolán grófnők vezérlete alatt a két protestáns egyház hívei - MDCCCCII"

A márványtábla mellett egy kisebb és szerényebb kivitelű táblán az eredeti magyar szöveg fordítása olvasható szlovák, angol és német nyelven.

Miután a szöveget is áttanulmányoztam, a lelkészhez fordultam némi felvilágosításért a táblák eredetéről és történetéről. Kérésemre elmodta, hogy a magyar szövegű táblát 1902-ben, a templom felszentelésekor helyezték el a templom falán, amit egyébként a táblán megörökített római évszám is bizonyít. A szerény kivitelű templom a táblán is megörökített két magyar grófnő kezdeményezésere épült fel, akik közül az egyik evangélikus, a másik pedig református volt. Az építkezés költségeihez a Magas-Tátra területén akkoriban élő evangélikus és református hívek is hozzájárultak. Kezdetben mindkét felekezet lelkészei tartottak a templomban istentiszteletet, mindegyik a saját hívei számára. Később a református hívek száma erősen megcsappant, s így jelenleg mindkét felekezet hívei együttesen látogatják az evangélikus istentiszteleteket.

1902 és 1994 között, tehát több mint 90 éven át csak a magyar szövegű tábla hirdette az Úrnak e szerény hajlékában az Ő dicsőségét és az egykori hívek áldozatkészségét. Történt ugyanis, hogy a templom egy tűzvészkor megrongálódot, majd a helyreállítás - és az 1994-es újbóli felszentelés - után helyezték el falán a háromnyelvű, kisebb és egyszerűbb táblácskát. A magyar szövegű tábla tehát túlélte az Osztrák-Magyar Monarchiát, az első Csehszlovák Köztársaságot, az első Szlovák Köztársaságot, a Csehszlovák Köztársaságot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot, s ennek keretén belül a Szlovák Szocialista Köztársaságot, valamint a Cseh és Szlovák Federatív Köztársaságot, tehát nem kevesebb mint öt különböző rendszert, s 1993. január 1-jétől a második Szlovák Köztársaságban hirdeti Isten dicsőségét. Csodálattal vegyes hódolattal hajtottam fejet a két tábla előtt: hogyan történhetett meg, hogy az eltelt immár csaknem egy évszázad alatt egyszer sem távolították el, nem rongálták meg és nem is csúfították el a magyar nyelvű táblát. Ismerve a közel- és távolabbi múlt ilyen történéseit arra a meggyőződésre jutottam, hogy az eltelt időszak folyamán bizonyára egyetlen magyar gyűlölettől izzó "hejszlovák" sem tért be az Úrnak eme szerény hajlékába, máskülönben bizonyára megörökítette volna jelenlétének becses emlékét.

Számunkra, szlovákiai magyarok számára azonban e tábla hitet és reményt jelent. Ugyanis ha minden sérelem nélkül kiállta csaknem száz esztendő viharait, mi is túléljük a reánk nehezedő esetleges megpróbáltatásokat.

Új Szó
(Pozsony)

Vissza a kezdőlapra