1001

A magyar állam fennállásának ezeregyedik évében, Nagyboldogasszony napján, a Szent Korona előtt, az állami főméltóságok jelenlétében mondott ünnepi misével hivatalosan lezárultak a millenniumi ünnepségek.

Mibe került mindez "nekünk" - kérdezhetnénk a legújabb sablon szerint. Erre is válaszolt Várhegyi Attila államtitkár, aki pontosan megmondta, hogy 67 milliárd forintba. Azt is elismerte, hogy ezt a pénzt másra is költhettük volna, de történetesen az ország szépülésére, önmagunk önérzetének javítására, súlyos, régi adósságok törlesztésére fordítottuk. Többszáz templom, számos egyéb műemlék részesült az összegből, csak a Szent István Bazilika tatarozása két milliárdot emésztett fel ebben az időben. Kétszáz templom felújítása történt meg; ötszáz új szobor és emlékmű készült el. Minden település ünnepi körülmények között, egy-egy létesítmény helyreállításakor vagy elkészülte-kor vehette át a millenniumi zászlót. Milliók vettek részt a megemlékezéseken. Valójában ez a millennium többel gyarapodott, mint az állam hozzájárulása, mert négyezer olyan sikeres pályázat kapott támogatást, amelyhez helyben is mozgósították az erőket, önkormányzatok, civil szervezetek és magánszemélyek.

De az anyagiaknál sokkal fontosabb, hogy sok évtizednyi pangás, közöny, megalázkodás után sokakban támadt fel az önérzet, számosan talán csak most ismerték meg az ünneplés örömét és értelmét. Sokan találták szemben magukat az örökös lealacsonyítás helyett egy emelkedettebb emberi és nemzeti léttel, a küzdés értelmével és szépségével.

Az ünneplés folyamán a sok talmi érték lejártával végre kiemelkedett a valóságos példaképek, a keresztény magyar szentek és a hősök alak-ja: Szent Istváné, Széchenyié, Mindszenty bíborosé. Az általános érdeklődésen megtörtek a lejáratási, lekicsinylési kísérletek és egy jobbkedvű, önbizalmában megerősödött ország lépett történelmének második évezredébe.

Új korszak kezdete?

Az USA-t ért, az egész világot megrendítő terrortámadás hatása alatt egyre többen említik, hogy ezzel a történelemnek egy új korszaka veszi kezdetét. Vannak, akik ez alatt a nemzetközi terrorizmus veszedelmes méretű fokozódását, az ellene folytatott “világháborút” értik, mások gazdasági válságtól tartanak, visszaeséstől, elbarbárosodástól, a globalizációs folyamat megtorpanásától, elszigetelődésről. Ismét mások, ellenkezőleg, a globalizáció fokozódásáról beszélnek, az emberi szabadságjogok és az állami szuverenitás korlátozásáról.

Mindez egy olyan országból és egy olyan földrészről nézve, amely végigszenvedett két világháborút, egy hidegháborút, több gazdasági válságot és néhány forradalmat, meglehetősen valószínűtlennek látszik. Megértve és őszinte részvéttel nézve azok testi-lelki szenvedését, megrettenését, akik soha nem kerültek szembe az állandósult életveszéllyel, nyomorral, szeretteik elvesztésével, mi abban bizakodunk, hogy sikerül a bűnösöket felkutatni, a terrorizmus fészkeit felszámolni és néhány hónap múlva a világ visszatér eddigi kerékvágásába. Talán folytatódnak a békés hétköznapok.

Ami új lehetne, az pedig valójában nagyon régi. A megértés, a béketűrés, egymás iránti szeretet, felelősség több ezer éves erények. Semmi újat nem kell feltalálni ahhoz, hogy ezek kormányozzák a világot, és nem az a "csekély bölcsesség", "parva sapientia", amelyet eleink oly sokat emlegettek.

Ismert jelenség az is, hogy amikor váratlan csapás ér egy sokaságot, hirtelen megtelnek a templomok, gyertyák gyúlnak és leginkább azok, akik jó dolgukban nem értek rá magukba szállni, felfedezik a magasabb hatalmakat, felfedezik Istent. Nincs jogunk kételkedni őszinte megtérésükben. Nincs megrendítőbb, mint mások szenvedését, fájdalmát, tehetetlenségét nem valamiféle katasztrófafilmen, kiagyalt horrortörténetben látni, hanem a maga véres valóságában.

Bizakodjunk abban, hogy a csapás, a tragédia tartós fordulatot hoz - nem a fegyverkezésben, nem a gazdasági folyamatokban, nem a viszonylag normális nemzetközi kapcsolatokban, hanem - az emberi indulatokban, szenvedélyekben és vágyakban. A bosszúvágyat felváltja a megbocsátás, az önzést a szánalom és szeretet, azokban is, akik ugyan nem Krisztus követői, de saját törvényeik ugyanazokat a tulajdonságokat helyezik előtérbe számukra, mint a keresztény emberek számára.

Az MKDSZ hírei

Az MKDSZ Országos Elnökségének ülései

A nyár beköszönte előtt ülést tartott az Országos Elnökség.

Harrach Péter bemutatta az elnökségnek Juhász Attilát, aki a továbbiakban a Veres Pálné 10. sz. alatti irodában ellátja az ügyviteli teendőket, ezzel együtt a pénztárosi feladatokat is. Harrach társelnök beszámolt a pesti Megyeházán tartott önkormányzati konferencia tanulságairól. A további konferenciákat korábbi időpontban kell előkészíteni, és lehetőséget kell teremteni a témákkal kapcsolatos konzultációra is. Ősszel négy regionális konferencia várható. Az észak-dunántúlit Veszprémben Könnyid István, a dél-dunántúlit, Pécset Erb József az észak-magyarországit Miskolcon Sója Szabolcs, a dél-alföldit - később eldöntendő helyszínen - Császárné Gyuricza Éva szervezi. A pesti szervezést Kovács K. Zoltán elnökletével Molnár József, Fehértói Nagy Kázmér és Császár Attila intézik. A részvételt széles körben, elsősorban az önkormányzati képviselők részvételével kell szervezni. Szóba került az ülésen a Pro Patria, mint társadalmi szervezet által igényelt helyiségek ügye. Mostanáig Csongrádon, Veszprémben, Miskolcon, Zalaegerszegen, Pécsen, Kecskeméten, Vas megyében van olyan Pro Patria iroda, amelyet az MKDSZ is igénybe vehet működéséhez. A 2001. évi MKDSZ küldöttgyűlés előrelátható időpontja szeptember 22, vagy október 5. Az előkészítő anyagokat a küldötteknek kellő időben meg kell kapniuk. Augusztus 29-én lesz Győrben a hagyományos Barankovics-emlékülés. A továbbiakban az új tagfelvételi űrlapot kell használni, minden megye helyileg sokszorosítsa, az eljárást gyorsítani szükséges, de elengedhetetlen továbbra is a Felvételi Bizottság hozzájárulása, ezért a bizottság az elnökségi ülésekhez igazodva rendszeres ülést tart.

***

A nyári parlamenti szünet után szeptember 14-én tartotta meg első őszi ülését az Országos Elnökség. Ez alkalommal az Elnökség, csatlakozva az amerikai népet ért katasztrófára figyelmeztető országos és világméretű gyászünnepséghez, délben megemlékezett a barbár terrorista támadás áldozatairól és a gyászolókról.

Az ülésen Csenger-Zalán Attila a Pro Patria a Kereszténydemokráciáért Egyesület ügyvezető elnöke beszámolt a tulajdonba kapott helyiségek problémáiról. A Pro Patriának a jövőben: Egerben, Miskolcon, Szegeden, Csongrádon, Zalaegerszegen, Veszprémben lesz saját székhelye, ezeket az MKDSZ helyi ill. megyei szervezetei és más rokon szervezetek is igénybe vehetik. Fenntartásukhoz támogatást elfogadnak.

Az elnökség mérlegelte a Küldöttgyűlés összehívásának legalkalmasabb időpontját. Új Szervezeti és Működési, valamint Pénzgazdálkodási szabályzatok is készülnek. Miután ez szükségessé teszi az Alapszabály módosítását és mindehhez széles körű véleményezésre van szükség, a Küldöttgyűlés időpontjául november 10-e, vagy 24-e látszik a legalkalmasabbnak. Az előkészületekhez szükséges az alapszervezetek, illetve a megyék adatbázisainak, tagnyilvántartásainak július 31-i állapot szerinti felülvizsgálata. Csongrád, Szolnok, Veszprém, Fejér, Bács-Kiskun, Borsod, Pest, Heves megyék még nem fejezték be ezt a munkát. A megyék egy részében gyenge a helyiek és a megye közötti kapcsolat. Előreláthatóan új, jobb minőségű tagsági igazolvány készül majd, a csere nem jelent tagrevíziót. Az már most látszik, hogy a tagok létszáma meghaladta a 3000-et. Legutóbb Baranya megye lépte át a százas létszámot, vagyis szavazati joga van az Elnökségben.

A különböző szabályzatok elkészítésére bizottság alakul, ennek tagjai: Isépy Tamás, Rubovszky György, Latorcai János képviselők, Kovács K. Zoltán a Barankovics Akadémia elnöke, Császárné Gyuricza Éva, mint pénzkezelési szakértő és Urbanics Gábor jogász, aki a nyers vázlatokat készítette és összefogja a jogi munkát. Az Elnökség megköszönte Úrbanics Gábor eddigi munkáját. A szabályzatokhoz az esetleges javaslatokat a Veres Pálné 10. sz. irodába, Juhász Anita címére kell eljuttatni.

Az elnökség áttekintette a Fidesz-MDF, illetve az MKDSZ-MDF megállapodások utáni helyzetet. Az MKDSZ két egyéni kerületben visszalépett az MDF javára és a megállapodások szerint ezért egy másik egyéni és még két listás helyre jogosult. Az MKDSZ gyakorlatilag, bár egyesület, egyenrangú partnerként vesz részt a választási koalícióban. A megyéknek már most szükséges megállapodást kötni a Fidesz megyei elnökségeivel a választási együttműködésről és az önkormányzati választási jelölésekről. Az Országos elnökség azokat a megyéket tudja hatékonyan támogatni, ahol megállapodás született a megyei és helyi szervezetek között.

A Barankovics Akadémia Alapítvány az Adenauer Alapítvány támogatásával regionális összejöveteleket rendez, MKDSZ és a Pro Patria részvételével. Önkormányzati képviselők, polgármesterek, rokonszervezetek, egyházközségek és a rendező szervezetek tagjai a meghívottak. Kovács K. Zoltán, a Barankovics Akadémia elnöke, valamint a rendező megyei elnökök beszámolója szerint Budapesten Deák András, Péter Mihály, Veszprémben - október végére - Könnyid István és Stumpfhauser József a szervezők. Pécsett október 10-én Erb József, Szegeden Kovács Kálmán, Borsodban Sója Szabolcs és Csiba Gábor december elején tervezik a gyűlést.

Szilágyiné Szemkeő Judit arról számolt be, hogy rövidesen befejeződik a szekértői testület megszervezése, ez az MKDSZ saját programjával foglalkozik majd. Császárné Gyuricza Éva javaslatot tett a SZCSM könyvgyűjtési akciójának folytatására az MKDSZ szervezésében. Szó volt még a sajtókapcsolatok és a nyilvánosság előtti jelenlét fontosságáról. Csépe Béla pedig lépéseket javasolt az erőszakot sugalló filmek betiltására. Surján László a gyermekvédelmi törvényhez nyújtott be ilyen módosítást.

Országgyűlés

Az őszi ülésszakot Orbán Viktornak a kormány nyári tevékenységéről és további teendőiről szóló beszámolója vezette be. A gazdasági eredmények kedvezőek. A forint nyár eleji erősödése nem okozott visszaesést, a fizetési mérleg júliusban a vártnál jobb és az export is nőtt. Csökkent a népességfogyás üteme. Megkezdődik a zsebszerződések felülvizsgálata, a földvásárlás és a szövetkezeti üzletrészek felvásárlása. A zsebszerződésekkel szembeni fellépést a közvélemény 90 százaléka támogatja. A lakásépítők további adókedvezményeket kapnak, gyorsan növekszik a lakáskölcsönök iránti érdeklődés. Megindul a felsőoktatási diákhitelek igénylése is. Itt is nagyobb az érdeklődés a vártnál, minden lejáratási kísérlet ellenére. A véget ért millenniumi ünnepségeket a lakosság háromnegyed része helyesléssel fogadta és egyharmaduk ténylegesen részt is vett rajtuk. A miniszterelnök kitért az annyit támadott útépítésekre is, amelyek sikeresen folytatódnak. A kormány kitart amellett, hogy magyar vállalkozók építsék az utakat. Szembeállította a Horn kormány alatt külföldiek által épített út évi 660 ezer forintos igénybevételi költségét a többi autópálya évi 23 ezer forintos matricás rendszerével. Több kormánypárti felszólaló kritizálta az ellenzék gyűlölködő magatartását és védelmébe vette a nemtelen módszerekkel támadott Orbán családot.

Az országgyűlés továbbra is háromhetenként tartja ülésezését.

Belpolitika

A kormánypártok helyzetében a nyári hónapokban újabb fordulat nem következett be. A Fidesz MPP támogatottsága a közvéleményben nagyjából azonos az MSZP-ével, az FKGP népszerűsége szinte a nullára olvadt.

Az FKGP ügyeiben lehetetlen tisztán látni. A parlamenti frakció és a függetlenek nagyobb része szolidáris a kormányhoz. Torgyán József pártelnök minden eddig elképzelhetőnél rosszabb oldalát mutatja, a Fidesz politikáját rendszeresen rágalmazza, miközben szövetségesi hűségét hangoztatja. Saját anyagi helyzetéről és politikai szándékairól rendszeresen újabb valótlanságokat hoz nyilvánosságra. Az FKGP tagozódása áttekinthetetlen.

Az MDF jelenlegi támogatottsága a biztos bukást jelenti, a megállapodás halogatásával egyre előnytelenebb pozícióba kerültek. A Békejobbhoz hasonló összefogás még a Bartók Tivadar-féle KDNP-vel "megerősödve" sem jósolhat magának választási sikert, viszont súlyos károkat okozhat a jobbközép politikának, az atomjaira hullott Kisgazdapárt egyes csoportjainak választási szándékaihoz hasonlóan.

Az MSZP és az SZDSZ jól elvannak Medgyessy Péter és Kuncze Gábor vezérsége alatt.

A bankelnökségből nagyhirtelen politikussá reaktivált Medgyessy egyből a harmadik legnépszerűbb szereplővé avatódott. Lám-lám, milyen kedveltek a szocialista szavazók körében a külföldi nagybankok vezető hivatalnokai! Abban már kevésbé értenek egyet a kutatók, hogy nőtt-e ettől az MSZP népszerűsége.

Sorra elhalnak az MSZP kezdeményezései is. A négypontos népszavazás ügye könnyen belelóghat a választási kampány kellős közepébe és meglehet, hogy végül érvénytelen lesz, viszont mellékvágányra siklatja az MSZP egész kampányát. Ha kifutnak az időből, csak a választások után kerülhet a népszavazásra sor. Medgyessynek a két-kamarás parlamentre tett javaslatát maga az MSZP hiteltelenítette el, amikor nem kívánt erről előzetesen egyeztetni a Fidesszel, amely támogatása nélkül a dologból nem lehet semmi. Megbukott az MSZP két vizsgálóbizottságra tett javaslata is. Miután azonban ezen a gumicsonton még egy darabig rágódni szándékozik az ellenzék, nem árt rávilágítani a Dunaferr-Bazaltbánya ügy valódi hátterére, összefüggésben a sztrádaépítéssel.

Az történt, hogy a nagy külföldi útépítők, mikor még ők építettek, felvásárolták a nagy kőbányákat is, hogy olcsóbban jussanak a kőhöz - kivéve két kis dolomitbányát. Ezek egyike Orbán Győzőé, a miniszterelnök édesapjáé, a másik a vele konkuráló Dunaferr szállítóé.

Miután az útépítést magyar cég végzi, a kőbányák a külföldiek nyakán maradtak. Így most a baloldal, mint a nemzetközi cégek ügynöke, az "Orbán bánya-Dunaferr" ügy útján próbálja lejáratni a miniszter-elnököt és családját, hogy az MSZP-SZDSZ koalíció kormányra kerülése után az útépítéseket újra nemzetközi kézbe juttassák. Ez persze nem korrupció, hanem politika.

Az ellenzéknek a mai napig nem látható semmiféle, a jövőbe mutató választási stratégiája, azon kívül, hogy mindenből a dupláját ígérgetik annak, amit a jelenlegi kormány nyújt és reálisan tervezve nyújtani fog. Egyetlen észlelhető, stratégiainak képzelt programpontjuk a jelenlegi kormány minden intézkedésének és maguknak a kormányzásban résztvevőknek támadása, rágalmazása a baloldali médiumoknak ál-szenzációkkal való ellátása. Ezzel a "stratégiával" még senki nem nyert választást. Már az ellenzéket támogató politológusok is elégedetlenek ezzel a harcmodorral, kifogásolják, hogy nem az MSZP és az SZDSZ "tematizálja" a közhangulatot, hanem mondanivalójával a Fidesz nyomában lohol, csak arra reagál, amit a kormány tesz, ahelyett hogy önálló mondanivalóval szolgálna.

Végül Kovács László legújabb nyilatkozata szerint - ami eszébe sem jutott, míg ő volt a miniszterelnök-jelölt - lehetséges, hogy ha nagyon csekély többséggel, de mégis a jelenlegi kormány győz a választásokon.

Ehhez azt tehetjük hozzá, hogy nagyon keményen kell helyt állni a mostani kormányoldal minden támogatójának, hogy ez valóban bekövetkezzék. Senki nem ihatik előre a medve bőrére, álljon előttünk az MSZP "nincs más alternatíva" magatartása, amellyel sikerült elvesztenie a legutóbbi választásokat. A jobboldalt az a tudat vezérelje, hogy a baloldal visszatérése visszamenőlegesen érvénytelenítené az egész rendszerváltoztatást. Az elmúlt tizenöt év minden erőfeszítése kárba vesznék, az ország visszasüllyedne a "volt szocialista országok" Románia, Szerbia, Oroszország és a többiek sorába.

Közvéleménykutatás, ellenzék

A Fidesz-MDF megállapodás utáni első kutatási eredmény azt mutatja, hogy a közös indulás megnövelte a koalíció győzelmi esélyeit. Valójában azonban túl korai még az eseményből bármiféle következtetést levonni. Az ellenzék és támogató sajtója továbbra sem találja a megfelelő harcmodort a kormánnyal szemben. Az MSZP jelöltje, Medgyessy azt folytatja, amivel Kovács kísérletezett. Önbizalmat sugározva kijelenti, hogy kormányleváltó hangulat van, amit a felmérések egyáltalán nem igazolnak, mert a kormány számos intézkedését a társadalom 80-90 százaléka helyesli. Másik módszerük, hogy bármit tervez a kormány, azonnal ráígérnek. Ha 50 ezer forintos minimálbérről esik szó, ők azonnal ötvennyolcezret javasolnak. Ha a nyugdíjak reálértékének emeléséről van szó, ők ama bizonyos, soha beváltani nem szándékolt 50 milliárdos emelésüket ígérik be, visszamenőleg.

Az ország jövőjére nézve legveszedelmesebb kísérletük, hogy az Európai Uniónál intrikálnak a kormány ellen. A legújabb, igen kedvező országjelentés számtalan pozitív megállapítását agyonhallgatják és nagy reklámot csapnak a néhány negatív észrevételnek. Jellemző, hogy ezek éppen azok, amelyeket itthon évek óta felhánytorgatnak, noha nem kisrészt ők a felelősek miattuk, és amelyek a kormány elleni bírálatként időről időre felbukkannak nyugati liberális sajtóorgánumokban. Nem nehéz kitalálni, hogy az országjelentésben is ők voltak ennek a sugalmazói. Ezt részben már sikerült is bizonyítani, Szanyi Tibor, az MSZP integrációs bizottsági alelnöke kénytelen volt beismerni, hogy ők gyakoroltak nyomást néhány negatív megállapítás érdekében. Ráadásul azt nem sikerült elérniük, hogy a médiakuratórium visszás helyzetéért az EU ne az ellenzéket tegye felelőssé.

Az amerika-ellenes terrorakció kiváltotta első napi döbbenetükből felocsúdva, harmadik-negyedik nap a baloldali sajtó már azon erőlködik, hogyan tudna ebből is valamit a jobboldal nyakába varrni. Csurka István sajnos ehhez bőséges muníciót szolgáltat, a terrort a Nyugat és a globalizáció elleni jogos felháborodásnak minősítő kijelentéseivel. Az igazság az, hogy Csurka ezen a ponton találkozik az őskommunisták és a libertariánus balliberálisok eltitkolt USA-ellenes, kapitalizmus- és globalizmusellenes érzelmeivel. A baloldali glosszaírók ezt abban a formában fejezik most ki, hogy Busht és az amerikai kormányt vádolják, mintha ők provokálták volna ki az iszlám fundamentalisták terrorakcióit. Pedig tudjuk, hogy ezek évtizedek óta egyre nagyobb erővel folynak és éppen a nyugati országok elnéző politikája segítette őket megerősödni.

A glosszaírók ugyan nagy hangon elítélik az ártatlan lakosságot sújtó terrort, de továbbra sem ítélik el az anarchista tömegakciókat, amelyek a világ gazdasági és demokratikusan választott politikai vezetői ellen folynak, sőt azok hatástalanságával és a rendőri fellépéssel mentegetik a fundamentalisták védhetetlen merényleteit.

Kormánybarát-e a MIÉP?

Nemcsak az ellenzék állítja, de a másik oldalon is sokan úgy gondolják, hogy a MIÉP valójában a kormány titkos szövetségese. Tény, hogy Csurka nem egyszer mond ki olyan dolgokat, amit mások is gondolnak, de nyíltan nem hangoztatnak. Ezt bátornak és rokonszenvesnek tartják. Az sem kétséges, hogy Csurka megszavaz olyan kormányjavaslatokat, amelyek beleférnek az általa el-fogadható politikába. De ezek a tények nem fedhetik el azt a tényt, hogy Csurka pártjának semmiféle megvalósítható programja nincs, és ráadásul egyáltalán nincs tekintettel az ország külpolitikai érdekeire. Miután Nyugat és EU-ellenes, döntő pillanatokban mindig olyan javaslatokkal áll elő, amelyeket az ország ellen lehet felhasználni. Ilyen volt, amikor a délszláv válság tetőpontján azt javasolta, hogy magyar csapatok szállják meg Bácskát, vagy hogy a ciánmérgezés idején magyar csapatok támadják meg és foglalják el Észak-Erdélynek azt a részét, ahol a mérgező bányák működnek. Ilyen akciókat békeidőben a Horthy-kormányok sem vállaltak volna, noha nyíltan követelték ezeknek az országrészeknek a visszacsatolását. A MIÉP izolációs gazdasági programja a biztos csőd lenne.

Túlzottak a MIÉP tényleges támogatottságára vonatkozó becslések is. Lehet, hogy többen szavaznak majd rá, mint amit a közvéleménykutatás mutat, de az időközi választások eredményei nem mérv-adóak. Legutóbb volt egy óbudai önkormányzati választás, ahol a MIÉP 15 százalékot kapott. De minek a százalékát? Alig néhány százan mentek el szavazni, ami nagy szégyen és a tizenöt százalék az összes választónak mindössze két százaléka. Vagyis kevesebb, mint amit a közvéleménykutatás kimutat. Továbbra is fennáll az a veszély, hogy a MIÉP értékes szavazói réteget visz el az eredményesen működő kormányoldaltól anélkül, hogy az egy eredményes pártban hasznosulna. Alaposan mérlegelni kell tehát, hogy a döntő pillanatban ki kapja meg a jobboldali szavazatokat.

KDNP történet I. fejezet

Két nappal a győri Barankovics emlékünnepség után választmányi ülést tartott a (Törvényes) KDNP. Az 1997-es választmány határozatképes többsége most is jelen volt, azonban az összejövetel sokkal inkább emlékeztetett egy MKDSZ demonstrációra, akkorák ma már az átfedések. Lényeges előadások hangzottak el, azért nem lehet említés nélkül napirendre térni az összejövetel felett.

Bevezetőben Varga László arra figyelmeztetett, hogy a jelenlegi kormánykoalíció választási sikeréhez szükség van arra a kétszázaléknyi szavazatra is, amelyet esetleg a KDNP név még mozgósítani tud.

Kövér László, a Fidesz alelnöke előadásában visszautalt a győri ünnepségre, Barankovics egykori pártjának tragikus sorsára. De 1994 után nem a kommunisták verték szét a kereszténydemokratákat, hanem belső bajok. A Fideszre nézve megtisztelő, hogy 1997-ban át tudta menteni a hiteles kereszténydemokrata személyiségeket. Kereszténydemokraták más pártokban is voltak, vannak, ilyen volt Antall József is, és a Fideszben is már kezdettől voltak a kereszténydemokrata eszmeiségnek hordozói. A lényeg azonban, hogy ezek az eszmék hogyan érvényesülhetnek a politikában, a kormányzásban. Ez után részletezte, hogy Barankovics gondolatai hogyan élnek tovább a jelenlegi kormány gyakorlatában. A kérdés most már az, hogy milyen lesz az ország 2002 után: A választás tétje a magyar öntudat helyreállítása. A gyászos 1996-os millecentenáriumhoz képest megjavult a polgárok közérzete és ma már sokan fontosnak tartják a nemzet egységét határon innen és túl. A kereszténydemokrácia jövője egyben Magyarország és Európa jövője is. Nincs más alternatíva. Barankovics szerint a párt nem öncél, a politika nem hiúság kérdése, hanem elvi kérdés a közjó megvalósítására. A végcél egy kereszténydemokrata uniópárt, az Európai Néppárt keretében.

Surján László szerint az ülésen megjelent régi ismerősök arcában a kiengesztelődés és megbocsátás kifejezését érzékelte. A gyűlölködésnek nincs értelme, de az őszinteség megkívánja, hogy a megbocsátás túlzásaiba ne essünk. Vannak Péterek és vannak Iskarióti-ak, a határt itt lehet meghúzni. 1997-ben úgy látszott, egy hasonlattal élve, hogy a kapitány megőrült, a hajót katasztrófába kormányozza. Aki érzi a veszélyt, annak el kell szakadnia a vontatótól, menteni, ami menthető. A mai kormánynál többet még egyetlen másik sem tett a kereszténydemokrácia gyakorlati megvalósításáért. A koalíció tizenhárom, egykori KDNP képviselője a Fidesz-frakció mindennapi munkájában nagy súlyt képvisel. Már 1997-ben kiderült, hogy az akkori Fidesz-frakció és a volt KDNP-tagok mennyire közel állnak egymáshoz szellemileg. Azokhoz szólva, akik a biztos aklot akkor nem akarták elhagyni, fontosnak tartja azt a célt, hogy létrejöjjön a magyar CDU, talán a Fidesz-MDF szerződés is ebbe az irányba hat. Mára megteremtődött ennek lehetősége. Ehhez tiszta erkölcs, tiszta fej és alázat kell.

Latorcai János, gazdasági kérdéseket tárgyaló előadásában részletesen, számos példával megvilágította, hogy a kereszténydemokrata gazdaság, amely a versenyre, a szolidaritásra, a teljesítményelvre és a szociális biztonságra épül, hogyan valósul meg a kormány gyakorlatában.

A gyűlést levélben üdvözölte Gyulay Endre megyéspüspök. Ennek felolvasása után Semjén Zsolt is arról beszélt, hogy a kereszténydemokrata. eszmerendszernek át kell hatnia az élet egész területét. Az egyházak tanítása a kereszténydemokráciáról ma jelen van a gyakorlatban.

Rapcsák András szerint "csapataink harcban állnak, várják az utánpótlást, őrzik a pozíciókat". A tét, hogy továbbra is okos emberek kormányozzanak a még mindig átmeneti társadalomban. Felkészült politikai elit kell, folyamatos tanulás, gyakorlás a parlamentben, a médiában, az országos politikában. A fiatalságot kell felkészíteni. A legfőbb ellenség a butaság, az, ha a fejlődést akarják megállítani. Az ellenfél XIX. századi típusú kapitalista párt, az akkori viszonyokat akarja a XXI. század kérdéseire felelni.

Benyhe István, az új egészségügyi államtitkár, az emberek testi-lelki egészségének helyreállítását tekinti a kormány egyik legfontosabb vállalásának. Nyugodt életviszonyok, egészséges környezet, mértékletesség, fegyelem, önkorlátozás, mások tisztelete, politikai tájékozottság, közéleti részvétel szükségesek, hogy az egészségügy ne betegségügy legyen.

Mikorra a megjelentek megyei beszámolóira, hozzászólásaira került volna sor, a választmány sorai erősen megritkultak. Érzékelhetően csalódtak azok, akik azt várták, hogy itt most nagy ígéretek, betöltésre váró pozíciók osztogatása várható. Néhányan ki is nyilvánították, hogy mivel a KDNP szétfoszlott, szervezet, tagság nem áll a hátuk mögött, a (törvényes) KDNP vezetés alkudozzon a Fidesszel az ő pozícióik érdekében, helyettük. Csak néhány olyan megyei vezető említett érdemi dolgokat, aki eljött ugyan, de gyakorlatilag már 1998-ban is MKDSZ-Fidesz jelöltként ért el sikert.

Őket leszámítva szinte az egyetlen őszinte nyilatkozat Szerdahelyi Csongortól hangzott el: Belátja, hogy a KDNP csődöt mondott, elismeri, hogy a Fidesz megvalósította, amit a KDNP-nek kellett volna.

KDNP történet II. fejezet

Giczy elpaterolása után Bartók Tivadar visszavette alelnöknek Füzessy Tibort, akinek sikerült országgyűlési képviselőből, miniszterből, parlamenti alelnökből, a KDNP ügyvezető elnöki posztjából magát lenulláznia. Most ketten együtt - miután felismerték, hogy a jobboldal erősebb - próbálnak szövetségest keresni. Az MDF-be vetett reményük szétfoszlott. A párttöredékek együttesen sem képesek bejutni a parlamentbe. Az FKGP aligha veszi őket hátára, mert már nincs háta. Valószínű, hogy már az állami támogatásra jogosító egy százalékra sem jók. S emlékezzünk rá, még 1994-ben is akadt tizenkét olyan kerület, ahol a KDNP nem tudta összeszedni a szükséges ajánló-cédulákat. Főleg azok, akik aztán Giczy leglelkesebb választói lettek. Mit lehet most várni a maradék maradékától?

Barankovics emlékünnepség

A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége győri szervezete augusztus 29-én megrendezte hagyományos Barankovics-emlékülését, az Adenauer Alapítvány támogatásával. Erre az alkalomra zsúfolásig megtelt a győri színház nagyterme. Jelen volt Josef Duhač, az Alapítvány magyarországi képviselője, Türingia tartomány rendszerváltozás utáni miniszterelnöke, valamint számos országos és helyi politikus is.

Az emlékülést dr. Lanczendorfer Erzsébet, a KÉSZ alelnöke vezette le, minden előadás előtt rövid bevezetővel szemléltetve Barankovics politikai eszmevilágának egyetemes jelentőségét.

Pápai Lajos győri megyéspüspök azt a kérdést vetette fel, hogyan tovább a millennium ezeregyedik évében? Ezt kérdezte Prohászka püspök - akit Barankovics nemzedéke tanítómesterének tekintett- az 1919-es forradalom után. Úgy vélte, hogy a nemzet érdekeit keresztény alapon, de mások érdekeit nem sértve kell megvédeni. Az értelmiségnek felelőssége tudatában kell az országot vezetnie. A millennium visszaadta azt az öntudatos érzést, hogy egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók. A szociális problémákat II. János Pál és a magyar püspökök szociális pásztorlevelének útmutatásai alapján kell megoldani, a megbékélés szellemében, az egykori üldözők pedig vonuljanak háttérbe. Meg kell találni a társadalmi szervezkedésnek azokat a formáit, amelyek képviselni tudják a keresztény értékeket.

Semjén Zsolt előadásában kifejtette, hogy a jelenlegi kormány olyan egyházpolitikai modell szerint tevékenykedik, amely minta lehet Kelet és Nyugat számára egyaránt. Ennek lényege az állam és az egyházak egyenrangúságon alapuló partnersége. Ez nem jelenti az egyház és a társadalom szétválasztását, vagyis ha az egyházak állami feladatot vállalnak át, akkor méltányos ezért az állami szervezetekkel azonos támogatást adni. Az egyház ma már félmillió tanuló hittanoktatását látja el. Elv: ami jó az egyháznak, jó az országnak is.

Matolcsy György párhuzamot vont a második világháború után fellépő, sikeres kereszténydemokrata gazdaságpolitika és Barankovicsnak a szociális piacgazdaságra vonatkozó elképzelései között. Ezek akkor nem valósulhattak meg, most a kormány a Széchenyi-terv útján hasonló programot valósít meg.

Harrach Péter azt a kereszténydemokrata elvet emelte ki, hogy a jogokkal kötelességek is együtt járnak. Ez a felfogás szemben áll az ultraliberális tanokkal. Az ember nem csak individuum, hanem közösségi lény is. A család a legkisebb, nélkülözhetetlen közösség, a kormány ezt támogatja; fontos, hogy ez a felfogás a köztudatban is jelen legyen. Ehhez hasonló cél a nemzet egyesítése is. Bízik egy uniópártban, amely egyesít minden erőt.

Martonyi János külügyminiszter abban látja Európa lényegét, hogy különleges értékek rendszere, amely egyben a miénk is. 1947-ben Európának két út között kellett választania. Mi a rossz, ázsiai oldalra kényszerültünk. Eközben Európa nyugati része bejárta az egyesüléshez vezető utat és megvalósította a szociális piacgazdaságot, kiépítette az emberi jogok rendszerét. Ez sikeres volt, miközben a másik oldal csődbe jutott. Most a jobbik rész győzött és a feladat Európa egyesítése. Az új Európát az államok, a nemzetek és a közösségek közösségeként kell felépíteni. Ebben veszünk részt és vannak támaszaink is.

Kövér László, a Fidesz alelnöke pártja politikáját elemezte Barankovics gondolatainak tükrében. Ö is a jogok és kötelességek egyensúlyát hangsúlyozta. Az ember elutasíthatja a rosszat, választhatja a jót, fontos tehát a nevelés. Demokrácia, erkölcs, nevelés, közjó, kötelesség, ezek Barankovics jellegzetes kulcsszavai. Ezek az elvek vezetik a kormányt, amikor a kivérzett, elfáradt, demográfiai mélypontra jutott nemzetet új irányba akarja fordítani. Ehhez új munkahelyek százezreit kell létrehívni, az elmaradt térségeket fel kell zárkóztatni, erősíteni kell a középosztályt. Az ország gazdasági jövője a jól képzett munkaerő. Barankovics szavaiban a kereszténydemokrácia korai szakasza szól hozzánk.

Uborkaszezon idején

A politikai élet a nyáron sem állt meg. Ám mégis mintha állni látszék az idő. A NATO-val kapcsolatos teendőket kivéve … "az ellenzék minden egyéb kormányzati törekvést iparkodik megakadályozni a kétharmados törvények segítségével. Amikor erre nincs alkalom, akkor mondvacsinált ügyeket kreálnak és a sajtóban próbálják ezek állandó felhánytorgatásával a közvéleményt a maguk oldalára állítani és izgalomban tartani..... Miután a baloldal a vereség okozta sokkból magához tért, személyeskedő médiahadjáratba és parlamenti obstrukcióba kezdett a kormánykoalíció lejáratására.... A politológusok és médiatámogatóik abban reménykedtek, hogy a kormánypártok támogatottsága tartósan visszaesik és az ellenzék megerősödik. A kitartó médiahadjárat azonban eredménytelen maradt..... Az ellenzék nem okul ebből és ugyanabban a hangnemben, ugyanazokkal a módszerekkel, lejáratással és parlamenti obstrukcióval próbálkozik...."

Ezek az idézetek két és fél évesek, a Kereszténydemokrata Hírlap 1999. februári számából származnak. Ez a helyzet azóta is fennáll.

Bizonyára sokan hallották már a régi adomát a bolondokról, akik a kórteremben annyira ismerik egymás vicceit, hogy beszámozzák és már csak a számokat mondják be, azon nevetnek. Mulatságos, de egyben szomorú, hogy ha a helyzetet akarjuk ismertetni, lassan már az is elég, ha leírjuk: lásd ekkori vagy akkori számunk x. oldalát. De ugyanígy beszámozhatnánk azokat a szünet nélkül ismétlődő rágalmakat és hazugságokat is, amelyeket az ellenzék gépezete duruzsol a mindinkább figyelmetlen fülekbe.

Szembenézni azonban csak úgy lehet ezzel a hadjárattal, ha összesítjük az elkoptatott szöveget, hogy lássuk az egész ellenzéki politika tehetségtelenségét. Íme egy "olvasói levél" egy júniusi Népszavából: "Fidesz-székház, Kaja Ibrahim, Josip Tot, Varga Tamás, Schlecht Csaba, FVM, Torgyán úr, Agrárinnovációs KHT, Nemzeti Színház, autópályaügy, Székely és Atyánszky urak, MTV l, Szabó L. Zsolt, Halász J. úr ingatlan-"osztogatása", (Cseh Mariskának lőtér), olimpiai blöff, munkaerő-behozatali blöff. Kivándorló romák, nyelvvizsgaügy és bukott szövetkezeti törvény, egészségügy. Csonka kuratórium, tv, rádió. Filmek politikai rendelésre."

Ehhez a bűnlajstromhoz néhány héttel később Bolgár György még hozzátesz "számtalan Tocsik-ügyet" tönkretett mezőgazdaságot, frusztrált pedagógusokat, Orbán-bányát, Dunaferr-ügyet, státustörvényt. Egy másik újságíró a kormány rovására írja Szabadi bilincsbe-verését, szerinte Orbán ezzel minden kormányzati felelősséget Szabadi nyakába akar varrni.

Legyintsünk, vagy vitatkozzunk?

Ez a zagyvasággyűjtemény leginkább az ellenzék teljes zavarodottságára mutat rá. Együvé van itt keverve a valós, éppen a kormány által kezdett büntető-vizsgálat és a fontos nemzeti ügy, egyformán kormányellenes vádpontként. Mi a felháborító, vagy a büntetendő abban, hogy a kormány feleannyiért épít Nemzeti Színházat, mint az előző - és tényleg épít - vagy hogy olimpiai játékokat szeretne, illetve hogy a határon túliakat támogatja? Nyilvánvalóan elment az esze annak, aki ezekből vádat kovácsol. Márpedig az olvasói levél írója ellenzéki politikusok támadásai alapján úgy gondolja, hogy ezek valamiféle bűnös üzelmek. Eközben felmérések igazolják; hogy a közvélemény nagy többsége támogatja ezeket a programokat, vagy legalábbis nem lát bennük visszaélést.

Vagy mi a blöff abban, hogy az ország - tekintettel a nagyszámú képzetlen munkanélkülire, külföldről /?/ - a határon túli magyarok közül - munkáskezeket lesz kénytelen toborozni? És miért a társadalom tisztességes része a felelős, ha súlyos bűncselekménnyel terhelt cigányok csapata külföldre szökik a felelősségre vonás elől?

Külön-külön cáfolható minden rágalom. Van azonban egyetlen közös érv is ellenük: Ha ezek olyan rettentő bűnök, miért nem tett az ellenzék még egyetlen ügyben sem rendőrségen, ügyészségen feljelentést, miért nem követel törvényes felelősségre vonást?

A baloldali média létkérdései

Tizenegy év féktelen handabandázása után most mégis egy új jelenség, egyfajta elbizonytalanodás figyelhető meg az ellenzéki médiában. Valószínűleg hozzájárult ehhez a nagynevű Frei Tamás és az ő orosz ál-orgyilkosának lelepleződése, amely rávilágított a botránysajtó aljas módszereire. A baloldali médiában úgy tesznek, mintha nem értenék, hogyan lehetséges, hogy az ő uszításuk a társadalom széles rétegeiről lepereg, sőt a kormány támogatottsága még növekszik is.

Ezt egyelőre azzal próbálják ellensúlyozni, hogy tovább erősítik, a már trágárságig menő mocskos hangvételt és egyre gátlástalanabb hazugságokat tálalnak fel. Ez azonban a sarokba szorítottak régi védekezési taktikája, amelynél jobbat és újabbat már nem képesek kitalálni.

Az utóbbi időkben hírek szivárogtak ki a baloldali médiumok anyagi problémáiról. Egyelőre ez csak az írott sajtóra vonatkozik, de mintha változnék a hangsúly az elektronikus média egyik másik adásában is. Kiderült, hogy a Népszabadság és az RTL Klub nem tartható egy kézben.

Sikeresnek bizonyult a Magyar Nemzet múlt évi átszervezése, legalábbis ami a példányszámot illeti. Ma - a példányszámcsökkenéssel küzdő Népszabadságot követően - a második legolvasottabb országos napilap a Magyar Nemzet. A Népszava anyagi csődje ismert. Most egy, nem is titkoltan a Népszabadságot is pénzelő, mégis titokzatos befektetői csoport még két évet előlegezett a Népszavának a talpra álláshoz. Ez világos beszéd, a két év az önkormányzati választások után telik le. Ha akkor nem győz a baloldal, aligha akad befektető, aki tovább viseli a ráfizetést.

Nem jobb a svájci kézben lévő Magyar Hírlap helyzete sem. A befektetők szintén futnak a pénzük után, és olyan hírek szivárogtak ki, hogy szeretnék a Magyar Hírlapot jobbközép orgánummá alakítani. Persze a Magyar Hírlap "jobbközép" irányultságán egyelőre mindenki nevet.

Ha a hír mégis igaznak bizonyulna, az azt vetítené előre, hogy a nyugati tökének a baloldalba vetett bizalma általánosabb értelemben is megingott. Más kérdés az, hogy elképzelhető-e egy szélsőségesen balliberális orgánum átkeresztelése "jobbközéppé"? Ugyan kinek kellene? Volt már ilyen kísérlet, de a főszerkesztő kinevezése nem volt képes változtatni a lap egészének irányán.

Veszedelmesen közeleg egy másik időpont is, amikor a Soros Alapítvány elzárja majd a csapokat. Egész sor - szintén szélsőséges baloldali hetilap és folyóirat él ma már kizárólag Sorosék kegyelméből. Ezeknek sem sikerült az elvárásokat teljesíteniük, a "nyitott társadalom" - folyton változó, ezért követhetetlen - ideológiáját meghonosítani a szűkagyú, elmaradott, keresztény-nemzeti társadalomban, amely makacsul ragaszkodik holmi ezer éves államiságához és kétezer éves elkötelezettségeihez.

Párhuzam a közbiztonsággal

A bűnügyi szakértők azzal magyarázzák a posták és bankfiókok ellen egyre szaporodó támadásokat, hogy megrendült az alvilág, a maffiacsoportok anyagi helyzete. Elzárultak a nagy pénzforrások, olaj, szesz, stb… Sok középszintű bűnöző - állítólag "katonáknak" nevezik őket - megbízás nélkül maradt. Kénytelenek egyre gátlástalanabb és veszélyesebb módszerekkel megkaparintani a költséges életmód fedezetét.

Vajon az egyre kíméletlenebb hangvétel, a gátlástalanság, nem a média-alvilág "katonáinak" félelmét tükrözi-e, hogy közeleg létfeltételeik megrendülésének ideje? Talán úgy érzik, hogy ha nem sikerül szélsőséges támadásaikkal visszahozni patrónusaikat a hatalomba, nem sikerül újra megnyitni a Postabankhoz, VIP-hitelekhez, túlfizetett hirdetésekhez, link állami pályázatokhoz hasonló pénzforrásokat sem. Ha ráadásul elveszítik eddig orruknál fogva vezetett külföldi támogatóik bizalmát is, akkor könnyen véget érhet a hazai sajtó történetének - a nyilas és bolsevista korszakokra emlékeztető - egyik legförtelmesebb évtizede?

A kétharmad és az egyharmad

A baloldali agitáció egyik kedvenc témája szerint a kormány politikája két részre szakította a társadalmat. A felső egyharmadnak kedvez, a másik kétharmadot, a teljesen leszakadtak és az éppen csak megélők egy-egy harmadát teljesen cserbenhagyta. Valóban, a társadalom mai gazdasági helyzete nagyjából így tagozódik, de ez nem az elmúlt három év, hanem az azt megelőző évtizedek gazdasági és kultúrpolitikájának eredménye, amelyen a jelenlegi kormány próbál változtatni.

Hogy a tagozódás egyébként mennyire igaz, azt egy érdekes nemzetközi felmérés igazolja.

Az Iskolakultúra c. folyóirat egy 1996-ban végzett kutatás eredményét ismerteti - összehasonlítva húsz másik országgal - a 16-65 év közötti magyar korosztályok írás-olvasási kultúrájáról. (Ők a mai 22-71 év közöttiek, vagyis elsöprő többségben ők szavaztak 98-ban, és ők szavaznak jövőre.) A kultúra címszó alatt írás-olvasási készségüket és az olvasott szöveg megértésében való képességüket kell érteni. Ebben nem annyira irodalmi szöveg, mint inkább újságcikk, használati utasítás, hirdetés, iskolai tankönyv, szakkönyv-szövegek megértése a feladat.

A vizsgálatból kiderül, hogy felnőtt lakosságunknak kb. egyharmada "szinte képtelen megérteni" amit olvasott. További több mint egy-harmada számára nagy nehézséget okozna, ha valamit meg kellene tanulnia. A magyar felnőttek háromnegyede gyengén tud írni és gyengén tudja használni, amit olvasott. Csak húsz százalék teljesít átlag szinten és csak néhány százalék írás-olvasás-tudása felső szintű.

Gyakorlatilag a felnőtt népesség túlnyomó része anélkül dönt, vagy alkot véleményt fontos ügyekben is, hogy meg tudná érteni, miről is van szó valójában. Vagyis a demagógoknak van kiszolgáltatva, akik rájuk erőszakolják saját véleményüket közügyekben és gyakran kétes elemekre bízzák magánügyeik intézését.

Ha ez volt a helyzet 1996-ban, akkor jogos a kérdés, hogy ki felelős a mai kétharmad gazdasági és a háromnegyed értelmi elmaradottságáért? A 98-ban kormányra került jobboldal, vagy a negyven éven át mindenható bal?

Az olvasni tudók felelőssége

Közhely az írástudók felelősségét emlegetni. A fentebb írt állapotok ismeretében gondoljunk egyszer az olvasni tudók felelősségére is. Ők nem érhetik be azzal, hogy megértették, amit elolvastak és használható ismeretek birtokában döntenek, intézik saját ügyeiket.

Annak mintájára, ahogyan a keresztény embernek kötelessége lenne a jó hír - az evangélium - hirdetése, hasonló lelkiismereti felelősség hárul rá a közügyekben való részvétel esetén is.

A tényállásból kiderül, hogy a lakosságnak csak alig egynegyede tartozik az olvasni tudók csoportjába és annak pontosan nem mérhető - lehet hogy nagyobbik - része nem tekinthető kereszténynek sem vallási, sem erkölcsi, sem politikai értelemben.

Jövőre fontos döntésekkel kerül szembe írni-olvasni tudó, nem tudó; egyaránt. Mostantól kezdve egyre fokozódni fog a feszültség a társadalomban és ennek színtere az írott és az elektronikus média lesz. Elviseléséhez erős idegek és jó adag humorérzék szükségesek. Azért foglalkozunk a szokottnál részletesebben a médiumok helyzetével, problémáival, mert a mindent elárasztó információ- és főleg dezinformáció-özönben lehetetlen lesz állandóan minden kérdésre kitérni, mindenről helyesen tájékoztatni. Az információ-áradat célpontja a tömeg, azon belül minden egyes személy. Mindenkinek magának kell döntenie fontos ügyekben, vigyázva arra, hogy ne kerüljön sem egy tömegpszichózis, sem félrevezetés hatása alá. És aki képes rá, annak kötelessége a rosszul tájékozódókat, a hiszékenyeket helyesen tájékoztatni. Magyarán: A passzivitásra hajlamos, visszahúzódó keresztények kötelessége mégis kiállni a keresztény értékek, erkölcs, igazságok védelmében, méghozzá hitelesen, meggyőző erővel, jól tájékozódva. Így kellett volna ennek lennie eddig is, de a kereszténydemokrácia mai állása mutatja, hogy - éppen a sok évtizedes rossz helyzet, rossz beidegződések miatt - nem így történt. Most majd javítani lehet, annak érdekében, hogy a gyakorlatban ma is érvényesülő kereszténydemokrata értékek a jövőben még hatásosabban, nyilvánvalóbban érvényesüljenek a közéletben. Az eredmények, a tettek beszéljenek, ne a melldöngető, harsány, farizeus kereszténykedés, magyarkodás, vagy a szocialista-szociális demagógia.

Hírek - események

 

Őszinte részvéttel értesültünk a régi kereszténydemokrata gárdához tartozó dr. Pintér Péter Pál barátunk haláláról. A rendszerváltás után a KDNP ellenőrző bizottságának elnöke volt mindaddig, amíg volt és lehetett mit ellenőrizni. 1994-ben képviselőjelöltséget vállalt az ország legtávolabbi, hátrányos helyzetben lévő választókerületében, Berettyóújfalun. Kiemelkedő résztvevője volt a magyar cserkészmozgalomnak is. Emlékét megőrizzük.

A Széchenyi Kör évszakot záró estjén Sziki Károly színművész szavalata után Pozsgay Imre professzor - egykor nagy szerepet játszó politikus - beszélt pályájáról "Utat kerestem, tévesztettem, találtam" címmel. A beszélgetésben részt vett Harrach Péter miniszter.

A következő tanévben a Pázmány Egyetem Jogi Karán "A Rerum Novarum enciklikában megfogalmazott szociális eszmék sorsa a XX. század magyar történelmében" címmel tart speciális kollégiumot dr. Varga László egykori DNP képviselő, parlamenti képviselő.

Ugyancsak Dr. Varga Lászlót jubileumi emlékéremmel tüntette ki a Politikai Elítéltek Közössége.

Megrendelhető a Barankovics István írásait tartalmazó "Híven önmagunkhoz" c. májusban megjelent kötet a Barankovics Akadémia Alapítvány irodájában (1053 Bp. Veres Pálné 10. sz.) A helyszínen 1.500,- Ft, postán utánvéttel 1.500,- Ft + postaköltség. Ha a teljes példányszám kikerült a nyomdából, a nagyobb könyvüzletekben is kapható lesz kb. 1.900,- Ft-ért.

D.L.

A Hír-Lap Szerkesztőség kérése

Kérjük, hogy akik a Hír-Lap részére szervezeti vagy egyéb értesüléseket kívánnak küldeni, a borítókon, illetve magán a küldött íráson szíveskedjenek feltüntetni, hogy az anyagot a Hír-Lap számára, megjelentetés céljából küldték. Köszönettel vennénk, ha szervezeteink a náluk törtét eseményekről időnként tudósítanák a Hír-Lapon keresztül a kereszténydemokraták egyre gyarapodó táborát.

Naponta friss információkat közöl internetes újságunk, a Magyar–Hon–Lap. Kérjük, hogy internethez hozzájutó tagjaink rendszeresen olvassák és tájékoztassák az ott kapott ismeretekről környezetüket is.

Címe: http://www.mkdsz.hu

A Magyar-Hon-Lap rendszeresen tudakolja olvasói véleményét. E-mail címmel rendelkező tagjaink az mkdsz@elender.hu címre küldjenek egy levelet, hogy lássuk, kiket tudunk a kapcsolattartás e gyors módjával információval ellátni.

Az alábbiakban néhány írás, amely a Magyar-Hon-Lapon is olvasható:

Doszpolt új szerepben, kérdőjelekkel

***
GLOBALIZÁCIÓ: Áldás vagy átok

Surján László

 

Kiadja: Felelős szerkesztő: Postacím:

a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség és a  Fidesz Magyar Polgári Párt országgyűlési frakciójának kereszténydemokrata csoportja  Dessewffy László  Tel: 441-5886 fax: 441-5856 Surján László, Budapest, 1358. Pf. 2.

Vissza a kezdőlapra